Elteszik láb alól Putyint? Semmi sem változna
Irta: compass - Datum: 2015. February 26. 21:58:29
Az orosz elit harmadik hulláma a fegyverkezésen próbál pénzt keresni véli Valerij Panyuskin orosz újságíró. Szerinte a moszkvai hatalom sem akar háborút, ám minél feszültebb a helyzet, minél több a fegyver, annál nagyobb egy szörnyû konfliktus véletlen kirobbanásának veszélye.
Teljes hir
A tét maga az élet, a cél pedig a kockázat izgalma, éppen úgy, mint amikor egy kamasz az egeret nyomkodja a képernyõ elõtt így jellemzi az orosz csúcselit fészkében, a Moszkva melletti erdõs elõvárosban, a Rubljovkán zajló életet Valerij Panyuskin.Az eredetileg színháztörténész végzettségû moszkvai újságíró, akinek Luxus orosz módra címû könyve nemrég jelent meg Magyarországon, a számítógépes játékokhoz hasonlítja a rubljovkai létet.A szereplõk státuszát nem feltétlenül társadalmi rangjuk, funkciójuk határozza meg, hanem az, hogy meddig jutottak ebben a játékban magyarázta a Népszabadságnak.
A kezdõk még csak relikviákat gyûjtenek", azt figyelik, milyen zakót kell hordaniuk, milyen kocsival kell járniuk, a következõ szinten már õk diktálják a zakódivatot, eggyel feljebb pedig maguk gyártják ezt a ruhadarabot, vagyis pénzt keresnek vele illusztrálta egy példával a folyamatok belsõ logikáját.
Aztán, ha sikeres vagy, eljön a pillanat, amikor a pénzt istenként tiszteled és másoktól is ezt várod el, majd teherré, veszélyforrássá válik a vagyon, mígnem a játék legfelsõ szintjén eljutsz odáig, hogy a saját és családod biztonsága érdekében igyekszel megszabadulni tõle. Merthogy ilyen is van, még Oroszországban is.
Akad, aki inkább jótékonysági célokra ajánlotta fel pénze jelentõs részét, a többibõl pedig vígan élhet valahol Svájcban vagy Franciaországban magyarázta a szerzõ, aki dolgozott tévében, rádióban, magazinoknál, és jó néhány könyve is megjelent, például a Gazprom orosz gázipari óriásról és a több mint tízéves börtön után 2013 végén szabadult volt olajmágnásról, Mihail Hodorkovszkijról.
Azok, akik az 1990-es években vagy a 2000-es évek elején szedték meg magukat, nagyon elégedetlenek Vlagyimir Putyin elnök új politikájával, az ukrajnai háborúval vélekedett, ám a kérdésre, hogy van-e olyan része az orosz elitnek, amely képes és kész ellenállni a neki nem tetszõ politikai folyamatoknak, azt válaszolta: nem vagyok biztos benne.
Jelentõs része akarná ezt, de nem tudom, megvannak-e hozzá az eszközei. Mit tehetnének? Összeesküvést szõnek és elteszik láb alól Putyint? Semmi sem változna. Jönne helyette valaki más, ugyanabból a körbõl, ugyanolyan gondolkodással
vázolta a hatalmi viszonyokat. Mint mondta, az orosz államfõ most az elit harmadik hullámára támaszkodik, arra, amely az erõszakszervezetek korábbi munkatársaiból alakult ki, és amely szerinte ha az áresés miatt az olajon már nem lehet a háborún igyekszik pénzt keresni.
Elképzelhetõnek tart egy a háborús pszichózis fenntartására épülõ forgatókönyvet közölte. Erõsödnek az európai szankciók és az orosz válaszintézkedések, Oroszországban emiatt csökken az életszínvonal, a hatalom pedig arra hivatkozik, hogy megtámadtak bennünket, háborúban állunk. Fegyverkezési verseny indul, ami egyre nagyobb összegeket emészt fel, a pénz egy részét viszont miként tették azt például a szocsi olimpiai beruházások során elsíbolják. Az embereknek azonban el kell magyarázni, hogy nekik miért jut kevesebb, ehhez pedig tovább fokozzák a háborús hisztériát rajzolta fel az ördögi kört Panyuskin, aki szerint az orosz hatalom aduja ma is az atomfegyver. A kockázat, hogy ezt is bevethetik, rémisztõen hat és esélytelenné tesz minden politikai nyomásgyakorlást, gazdasági szankciót vagy akár katonai fellépést mondta.
Pedig nem gondolja, hogy Putyin vagy a környezete komolyan számolna egy háború esélyével, ám szerinte minél jobban szítják a feszültséget, minél nagyobb a bizalmatlanság, minél több a fegyver, annál nagyobb a kockázata annak, hogy véletlenül kirobban egy szörnyû, elképzelhetetlen következményekkel járó konfliktus. A nyáron Donyecknél például véletlenül lõtték le a maláj légitársaság repülõgépét. És ha az történetesen nem egy utasszállító, hanem, mondjuk, egy a határt figyelõ NATO-gép lett volna? Az akár háborúhoz is vezethetett volna idézett egy példát elméletének alátámasztására.
Oroszország lakossága egyfajta Stockholm-szindróma áldozata
véli Panyuskin. Túszul ejtették, de elkezdett együtt érezni a fogva tartóival, a többség ésszerûnek, érthetõnek és ambiciózusnak tartja azok céljait.
Amikor új területeket szerzett az ország, az valami ahhoz hasonló boldogságot ébresztett az emberekben, mint amikor a lakásukat ötven négyzetméterrel nagyobbra cserélik mondta a Krím orosz bekebelezésére utalva. Ilyenkor hiába magyarázod nekik, hogy a régi otthonukat sem tudták rendben tartani, az is koszos, poros volt, ezt meg még kevésbé lesznek képesek lakályossá tenni. Azok az emberek, akik éveken vagy évtizedeken keresztül nem láttak értelmet az életükben, most hirtelen felfedezni vélik azt: hatalmas az országunk, és ennek én része vagyok, újjászületünk, félnek tõlünk vélekedett az újságíró, aki szerint a kiábrándulás persze elkerülhetetlenül bekövetkezik, de csak néhány év múlva.
http://nol.hu/kul...it-1518457