Hurok
Irta: postaimre - Datum: 2015. March 01. 11:25:02
Itt némileg nemileg is buroknak érzem magam a büröklével telt kotliban kotlok, költeményt sem ötlök s homlokom ráncai csak gyûrnek. Egyébként minden remek, de a minden már nem érdekkel érdekel így semmi az. A napok telnek a munka halad az erõm gyarapszik, testem fogy. Hiányát csak hiányomnak szenvedem. Még két hét.
Írjak egy mélyebb elemzést, vagy nyomjak még ötven fekvõtámaszt, s így legyen ma már ezzel eddig a háromszázadik? Csá-bitó kísértés, de nem dõlök be többet az „intellektuális” vonzalmamnak. Hideg van, hidegen hagyom hát, hát ha kihûlve jobban hat.
Teljes hir
Itt némileg nemileg is buroknak érzem magam a büröklével telt kotliban kotlok, költeményt sem ötlök s homlokom ráncai csak gyûrnek. Egyébként minden remek, de a minden már nem érdekkel érdekel így semmi az. A napok telnek a munka halad az erõm gyarapszik, testem fogy. Hiányát csak hiányomnak szenvedem. Még két hét.
Írjak egy mélyebb elemzést, vagy nyomjak még ötven fekvõtámaszt, s így legyen ma már ezzel eddig a háromszázadik? Csá-bitó kísértés, de nem dõlök be többet az „intellektuális” vonzalmamnak. Hideg van, hidegen hagyom hát, hát ha kihûlve jobban hat. Pedig a téma az utcán hever, mint Nyemcov, aki neve „német”, faja zsidó, hovatartozása pedig a pokol lehet, ha van a Földnél poklabb pokol. Persze mindenki mást okol. Itt a hétköznapok folynak. Néha vikinget is látok, de olyan, mintha muzulmán-Afrikában lennék. Finn kollégák érkeztek. Fehérek. Ez az egyetlen közös bennünk, mi második és harmadik pillantásra is feltûnik. Mintha más bolygóhoz tartoznánk. A „litván” orosszal sokkal rokonabbnak érezni magam nem nehéz. Háború van, ezt már õ sem tagadhatja. A szép szavak és a „polkorrektség” ideje lejárt. Orsós is ezt mondja, úgy az FSZB ezt mondatja vele. Ma nem eszek, bár ha az a pár pörkölt kávészem, amit rágcsáltam, miközben ledaráltam Licának a csatos üvegjébe a kincstári Mokkát, akkor mégis. Mondhatni, sanyargatom magam, pedig mindenem megvan, de valahogy erõvel tölt el, hogy mindez nem kell ahhoz, hogy legyek aki vagyok. Vera tegnap mondta, hogy olyan már otthon neki, mintha nem is lennék. Kicsit szíven ütött, de igaza van, ahogy mindig is igaza volt, csak nehéz ezt bevallani. Nyárig meglátjuk merre mozdul a baromméter. Addig a mostani munkánkat is át kell adni és vagy kitoloncolnak, vagy otthon marasztalnak, vagy egyiket sem és megvárják, hogy én hogyan döntök. A lõporszag a levegõben van itt is és ha jól alakul, sorra öngyilkolják le az arra megéretTEKet, de ez nem boldogít. Megint megfutottam egy kört és a nyárral ez zárul. Föld, fa, kõ és vas, levegõ…és az „új mezsgye” bemutatkozott. Ki kell derüljön, hogy mindez mire volt jó. A szolgálatok itt is finoman nyomon kísérnek. Tudom, érzem, csak nem érdekel. A rendszer akasztásra érett rég. Ezt tegnap lõttem egy kirakatban. Ugyan a hurok itt nem 7-es és nem misztikus, viszont ettõl még „szakrális áldozat” meghozatalára utalhat kéretlenül is. Ki Ben Húrokra vár, kinn hurkot talál! Nem tudom mit szól ehhez a mezomorfikus mezõ mert egyelõre kussban ban, hátha úgy vélik a hurok-elméletezõk, hogy láthatatlan marad tevékenységük. Nos, nem. A tudat itt is többszörösére hasított. A nacionalista nem nemzeti, pedig majd minden portán lobog a büszke zászló. Szerintem az itteni valódi vikinges is unják már nagyon ezt a banánt, de egyelõre nem kértek még picológiai segítséget a kérdés gyakorlati megoldásához. Lehet, õk is érzékelik, hogy kicsiben hurkolni nem érdemes, a nagy egész meg rég nem rajtuk múlik már. Amikor múlhatott volna, nem voltak sehol. A kapkodásból látszik.
