Posta Imre weboldala

Posta Imre nyílt levele a kormány tagjaihoz: távozzanak, míg nem késõ!
Irta: postaimre - Datum: 2015. March 25. 20:57:56

Teljes hir

NYÍLT LEVÉL (2008-09-09)
Címzett: Magyar Köztársaság kormánya érintett tisztviselõi (Akinek nem inge, az is vegye magára!)
„Tisztelt” Kormány Úr/Hölgy!
Néhány gondolatom megosztom önnel, önökkel. Szívjóságból, önzetlenül, de intõ szándékkal.

Mára már csak azok számára nem világos a Magyar Köztársaság gazdasági és politikai „elitjének” csõdje, akik csukott szemekkel és fülekkel „közlekednek”. Az elmúlt évek történéseinek sora bebizonyította, hogy elõdeikkel egyetemben egy olyan vezetõi gárda birtokolja a hatalmat, amely kapkodó, közcélokat nem szolgáló koncepciót hangoztató, a demokráciát demagóg módon plagizáló, ám tetteiben annak alapvetéseit mélyen semmibe vevõ, maffiózókra hajazó hatalmi bûnszövetkezetté nõtte ki magát. Már a látszatra sem ügyelnek. Véleményem szerint a kialakult jelen állapotnak legalább két összetett oka lehetséges. Elõször is: fogytán az idejük ahhoz, hogy a már megszokott „úri tempóban” folytathassák üzelmeiket. Másodszor: nincs meg a képességük ahhoz, hogy ügyes manõverekkel simíthassák el a nyilvánvalóan jogsértõ, erkölcstelen cselekedeteik következményeit. Bebizonyosodott, hogy a csõd elkerülhetetlen! Amit még tehetnek, annyi, hogy jogállaminak kikiáltott, de valójában éppen a feudális viszonyokat idézõ, 2008-ban elképzelhetetlennek tartott intézkedéseket hozzanak a saját védelmük, hatalmi pozíciójuk és kétes üzleti titkaik védelme érdekében, abból a célból, hogy a jövõben mindenképpen szükségszerû számonkérésük elkerülhetõvé váljék.

A Magyar Köztársaság Rendõrségének szisztematikus szétzüllesztése, az „igazságipar” egy kézben való összpontosítása, mintegy konzorciummá degradálása, a rendvédelmi szervek tudatos és destruktív célú privatizáció felé terelgetése, a titkosszolgálatok magánkézben való üzemeltetésének titkos tervei, az ügyészségek és bírói taláros testület szakmaiságának szánalmasan szégyenletes, megalázó szintre süllyesztése, a gyülekezési jog korlátozásának terve minden józan gondolkodású állampolgárban felháborodást kell, hogy kiváltson. Szólásszabadság már régtõl fogva nem létezik Magyarországon, ezt tapasztalataimból is tudom. A médiát bûnös módon manipuláló beavatkozásaik a demokratikus alapelvek lábbal tiprásával egyenértékû. Azok a minisztériumok - amelynek élére önöket, emberileg és szakmailag is megkérdõjelezhetõ (és sokak által meg is kérdõjelezett) személyeket helyeztek annak érdekében, hogy további korlátozásokkal lehetetlenítsék el a választópolgárok vélemény-nyilvánítási szabadságjogát - olyan antidemokratikus torzszülöttek, amelyek az összefonódás, a korrupció melegágyai.

Önök tudják, hogy mindezt számtalan tény támasztja alá, és mégsem tesznek a felszámolása ellen semmi hathatósat, sõt, azokat üldöztetik, akik megalapozott indokkal teszik szóvá ezt a közigazgatási nonszensz, szándékolt helyzetet. Radikalizmust és terrorizmust huhognak mindenhol és mindenkor, amikor a köz érdekében kellene fellépniük, de nem teszik, mert alkalmatlanok és éretlenek a demokratikus intézmények irányítására, üzemeltetésére. Nincs rendben sem a bûnügyi renoméjuk, sem pedig a közszolgálatiságuk. Nyilvánvaló, hogy óvatos becslések szerint is olyan gazdasági összefonódások, eltussolt bûncselekmények özöne, korrupt partizánakciók garmadája terheli az önök vállát, ami megengedhetetlen lenne egy demokráciát nem csak hazudó, faji és felekezeti ellentéteket, gyûlöletet mesterségesen szító, látszólagos legitimitással rendelkezõ „bûnszövetkezetben” egymást fedezõ, kimosdató, közpénzeken megtollasodott, külföldrõl irányított bábkormány részérõl.

Önök lelki terrorban tartják a magyar nemzetet.

Önök folyamatosan visszaélve a néptõl kicsalt hatalmukkal, pozíciójukkal, folytatólagosan kárt okoznak minden magyar állampolgárnak, a magyar nemzet szellemiségének. Önök azok elõl élik fel a jövõt, akik ezt az országot építették, építik, és megtartani lennének képesek, ha hagynák nekik. Amit önök képviselnek, az a Magyar Köztársaság kiárusítása, a magyar nemzetet áruba bocsátása.

Önök árulók!

Gyermekeink jövõjét adták zálogba olyanoknak, akiket nem érdekli Magyarország elkövetkezõje, illetve, saját jövõjüket éppen a magyarság pusztításában látják kibontakozni. Múltunkat, történelmünket meghamisították, a valódi eseményeket elhallgatják, titkosították, az érintetteket paktumokkal, fenyegetéssel, hallgatásra bírják. Olyan értékrendi válsághelyzetet teremtettek, amelyre nincs mentsége egy huszonegyedik században praktizáló, felelõsnek gondolkodó embernek, még ha magát politikusnak is titulálja.

Szemmel látható módon pozíciójukat csak arra használják, hogy elkövetett tetteik, bûnös cselekedeteiket mások fürkészõ szemei elõl rejteni tudják. Önök azt gondolják, hogy minden csak kommunikáció és nézõpont kérdése.

Szerintem nem.

Vannak olyan erkölcsi alaptörvények, melyeket büntetlenül nem lehet megszegni, s melyeknek nem szabad büntetlenül maradniuk.

Radikális változások kellenek. Mondom: radikális változások!

Természetesen, egyetlen ép értelemmel és józan belátó képességgel rendelkezõ ember sem hiszi, hiheti el, hogy éppen önök lesznek azok, akik megteremthetik egy magas erkölcsû Magyarország alapjait. Mocskos kézzel nem lehet tisztát alkotni. Azt gondolom, hogy nemzetbiztonsági kérdést vet fel mindaz a jelenségvilág, amelyet naponta magunk körül tapasztalhatunk.

Az In-Kal Security és a Magyar Köztársaság Rendõrsége már olyan elválaszthatatlannak vélt kötelékben leledzik, ami sokaknál kiveri a biztosítékot, de hosszan sorolhatnám tovább a példákat. Magyarországon százmilliárdos csalásokat lehet elkövetni, korrupcióra minden harmadik, negyedik adóforintot elkölteni, és errõl még rövid hírekben beszélni is lehet. De a tettesek rejtve maradnak. A szálak mindig a magasabb kormányzati körökbe, és azokon túl is futnak. Kérem, beszéljenek nekünk az olajos ügyekben nem játszott szerepükrõl, eltussolt bûncselekményeikrõl! Meghallgatjuk munkásságuk többi gyöngyszemének csilingelését is. A REND-et zsigeri szinten sóvárgó és tenni is kész személyeket megpróbálják elhallgattatni, besározni, más módon hiteltelenné tenni, ellehetetleníteni. Az átkos 50-es évek demagógiájának szelleme uralkodik most is az önök fejében, és a módszereik sem sokat finomodtak azóta, pedig – állítólag -, volt itt egy rendszerváltás, de valójában minden maradt a régiben.

Nem változott a paradigma, mert a „legvidámabb barak” elvtársi, cinkos attitûdje sem változott. Rettegõ, félelemmel teli, tehetetlen dühtõl õrlõdõ embereket látok, akik szenvednek. De azok is, akik most mossák kezeiket, és a renoméjukat polírozzák, ugyanúgy félnek. A félelem nem a felemelkedés útja, hanem az alászállás, az örvénylõ süllyedés törvénye. Önöknek felróható felelõsségük van mindabban, amit eddig azért tettek, hogy a magyarság önértékelése még tovább sorvadjon. Sajnos a szándékosságot én már nem tudom elvitatni ebben a kérdésben sem, de ennek már az erkölcsi felelõsségen túl, büntetõjogi kategóriát is betöltõ következményei kell, hogy legyenek.

Önök korunk valódi terroristái, zsarnokai! Nem áldozatai, hanem tettesei, sokadmagukkal, egyénenként, bár kollektív összeborulásaik révén akár csoportosan is. Jól látom, mi zajlik lelki síkon az emberekben, akik össze vannak zavarodva, mert nem tudnak dönteni. Nem merik elhinni a nyilvánvaló tényt, hogy folyamatosan és nagyipari szinten élnek vissza a bizalmukkal, döntési felhatalmazásukkal. Önök manipulálják a közvéleményt! Amikor önök a magyar nemzet õsi szimbólum-rendszerét támadják, akkor a magyarság lényegét a gyökereket sértik, a magyarság szellemiségének megsemmisítésére törekszenek. Szellemében, lelkében él a nemzet! Önök csalnak! Önöket egy erkölcsöt kicsit is ismerõ és megtartó, megtisztulásra vágyó nemzet gyermekei diszkvalifikálni kötelesek, mert amit képviselnek, az a gyalázattal ekvivalens. Önöknek a nemzet felemelkedéséért kellene jellemesen dolgozni, nem pedig a lealjasításáért, a valódi problémák elhallgatásával, tagadásával, az információk manipulálásával.

Kormány úr/hölgy!

Figyelmükbe ajánlom a következõ fogalom tüzetes áttanulmányozását és szellemének legalább minimális szintû gyakorlását: „A demokrácia kormányzati forma, amelyben a hatalom gyakorlásában a nép (majdnem) minden tagja részt vehet származásra való tekintet nélkül. A demokráciában a nép a politikai legitimáció egyetlen forrása. A politikai kérdéseket a nép közvetlenül népszavazáson vagy közvetett módon választott képviselõkön keresztül parlamenti választáson kifejezett többségi döntése alapján határozzák el. Ma a legtöbb demokráciákban döntéseket általában ezen képviselõk hozzák, ezért ezeket képviseleti demokráciának nevezik. A szavazások tisztaságához szükséges a szólásszabadság, a sajtószabadság és a jogrend más szabályozásai.” (Wikipédia)

Az idézet utolsó, kiemelt mondatát külön a figyelmükbe ajánlom! Mirõl is szól most az „igazságszolgáltatás”, és milyen irányba tendál erõteljesen? Ugye nem pszichopata és elmebeteg vezetõi gárda akarja mindezt pontosan fordítottan értelmezni? Mindenki, aki úgy gondolja, hogy a demokrácia elérendõ ideális társadalmi berendezkedési forma, köteles mind az ellen a szavát felemelni, amit önök képviselnek, mert önök az anarchia elõfutáraivá váltak.

Kérem, ezt se hagyják ki a tanulmányaikból!

„Az erkölcs vagy morál fogalma alatt mai köznyelvi szóhasználatunkban a magatartásunkat befolyásoló, általunk (vagy a társadalom által) helyesnek tartott, olyan szabályok összességét értjük, amelyek túlmutatnak a jog és az egyéb írott szabályok keretein. Az erkölcs szabályai a társadalmi normák egyik típusát jelentik. Más megfogalmazás szerint az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén.” (Wikipédia)

Nem kommentálom!

Mivel a joggal úgy bûvészkednek, ahogyan csak képességeikbõl kitelik, ezért vágyják egyre többen a jogi visszaéléseken is túlmutató, sokkal stabilabb értékeket magában foglaló morált – ha úgy tetszik -, etikai megközelítést.

Sajnos a saját meglátásom, és környezetem véleménye szerint is, mindkét felemlegetett, egymástól nem elkülöníthetõ kérdéskörben önök régen leszerepeltek, s ami összetartja még a rendszert, az a külvilág felé mutatott hamis látszat, melyet az érintett érdekszövetségek félelme tart fenn, amelynek egyik jelszava:„Ha én bukok, akkor jössz velem te is!” Látjuk, érezzük ennek a köteléknek az üzenetét, és egyre többen nem fogadjuk el. Önök egymást zsarolva tartják egyben ezt a kormányzatnak nevezett színi társulatot. Ehhez asszisztálnak a titkosszolgálatok, nem pedig a nemzetbiztonság valódi megteremtéséhez. Bár milliárdokat költenek el közpénzbõl a bugyuta reklámjaikra, zagyva kampányfilmjeikre, szlogenjeikre, az értelmesebb rétegek szerint, a „pojáca társaság” hitelét vesztette, a színdarab megbukott. Mint olyan minisztereket, akik éppen azoknak a tárcáknak „felelõsei”, amelyek kezében tartva sanyargatják és rejtik az igazságot, ahelyett, hogy azt hirdetnék, és érvényre juttatnák, szerintem csak egyetlen erkölcsi kötelesség terheli önöket.

Le kell mondaniuk! Higgyék el, nem lesz feltûnõ senki emberfiának, hiszen egy esztendõ alatt akár a harmadik gazdái már ezeknek a területeknek, de már bizonyítottak. Rossz gazdák. A Magyar Igazság(szolgáltatás) senyved attól, amit az elmúlt hatvan évben mûveltek vele, de ez nem mentesíti önöket a felelõsség alól. Ahhoz, hogy a Magyar Rendõrség, ügyészségek, bíróságok, büntetés-végrehajtás végre a dolgát tegye, ahhoz radikális lépésekre, változásokra van szükség, amelyek megtételére önöknek sem hajlamuk, sem képességük nincs, ezt már bizonyították. Kérem, adjanak egy esélyt az említett területek becsületes dolgozóinak azzal, hogy nem munkálkodnak életkörülményeik további ellehetetlenítésén, erkölcsi alapjaik folyamatos megingatásával! S mert tudom, hogy az életük nem egyszerû, és valójában semmilyen kérdésben nem dönthetnek, mert az önöket mozgató hatalmi mechanizmusnak vannak kiszolgáltatva, ezért azt kérem, legyenek olyan jók, és hasonlóan alkalmatlan, csak magánérdek-vezérelt csatlós kollégáikat, cinkos miniszter társaikat, államtitkárokat, szakállamtitkárokat is ragadják magukkal, de a miniszterelnököt hagyják meg, kérem! Engedjék ezt az országot végre fejlõdni, szépülni, gyermekeinek okosodni, erõsödni! Nem kérünk önökbõl, elég volt a hazugságokból, a nemzetbutító, nemzetpusztító manipulációkból! Békét és rendet szeretnénk!

A miniszterelnököt viszont egyelõre hagyják meg nekünk. Makacs ember: erõs akarat, gyenge jellem. Ha nem bántják, nem támadják, magától is eloldalog majd, de ha tovább froclizzák, akkor még komolyabban fogja hinni, hogy õ maga a messiás, és folytatja „nemzetépítõ” ámokfutását, pedig valójában alig várja, hogy ki tudjon már szállni ebbõl a mókuskerékbõl. Az önök túlélésének egyetlen valódi záloga, a nemzet tehetetlen gyávasága és butasága. Nem éri meg gyávának lenni, ezt egyre többen felismerik, mert felébredtek.

Jól tudom, nem fogadják meg intéseim, és a végkifejlet elkerülhetetlen, de úgy gondoltam, teszek egy kísérletet arra, hogy szembesítsem önöket a tetteikkel. Ahogy érzékelem, a társadalom józanul gondolkozó és felelõsséget vállaló, nem ügynök és nem megélhetési bûnözõ rétege a befogadóképességének határain jár. Mindenképpen mélyülni fog a krízis.

A kérdés csak az, hogy önök beleviszik-e egy polgárháborúba torkolló véres viszályba a nemzetet, vagy eddig még soha nem tapasztalt bölcsességrõl tesznek tanúságot, és végleg felhagynak eddigi ártalmas tevékenységükkel, miközben készek vállalni a felelõsséget eddigi munkásságukért. Emberismeretem azt mondatja velem, hogy hiányzik önökbõl a bátorság, hogy cselekedeteikrõl számot adjanak, és elszámoljanak a magyar nemzet elõtt mindazzal, amit a választópolgárok érdekében eddig megcselekedtek.

A következményeket jól ismerjük, de kíváncsiak vagyunk az elõzmények minden részletére is. Az ország egy testi-lelki romokban heverõ csõdtömeg, amelynek meggyógyításához elõször a diagnózist kell megállapítani. A nemzet immunrendszere még mûködik, de nem tudom, hogy elég erõs-e ahhoz, hogy a folyamatosan támadó vírusokkal, baktériumokkal szemben megfelelõ ellenállást tanúsítson. Ha nem elég kitartó, akkor most lehetünk tanúi Magyarország agóniájának, a magyar nemzet nem is olyan lassú kimúlásának, melyet saját, ostoba, és demokráciának még esélyt sem adó, hazug programokat tervezgetõ vezetõi okoztak.

Önök arra törekednek, hogy azt a velejéig megrontott „igazságszolgáltatási hazugság ipart”, amelyet szorgalmas és gyalázatos kezeikkel összetákoltak, a jövõben még csak kritikával se lehessen illetni, miközben az ott lázasan tevékenykedõ közönséges, köztörvényes bûnözõ vezetõk tovább fedezhessék a politikusok és a mögöttük álló maffiózók hátát. Gyalázat, amire készülnek, szégyen, amit már idáig is cselekedtek. Valójában önök most hivatalosan is fasizálják az állami apparátust, amire nincs, nem lehet mentségük még az sem, hogy a saját bõrük megmentése érdekében bármire képesek.

Tudom, hogy az országot már eladták, kiárusították Izraelnek, az Egyesült Államoknak, Kínának, illetve azoknak az érdekcsoportoknak, amelyeknek a nemzetirtás, bér, adó - és adósrabszolga-tartás nem okoz morális dilemmát. Önök méltókká váltak a magyar történelem megvetett és üldözendõ figuráinak címét viselni, mert pozíciójukkal, hatalmukkal visszaélve sorvasztották és alázták meg a nemzetet. Ha létezik Magyarországon közellenség, akkor az önök személye és cselekedetei merítik ki ennek a fogalomnak a valódi tartalmát.

A lelküket már eladták, és arra törekszenek, hogy a magyar nemzet lelkét is feláldozzák önös parazita érdekeik oltárán. Amit önök képviselnek, azt minden túlzás nélkül a Gonosszal lehet egy lapon emlegetni, ami ellen minden becsületes és lelki egészségét, lelkiismeretét megõrizni szándékozó embernek a végsõkig elmenve is kötelessége küzdeni, nemre, fajra, felekezeti hovatartozásra, korra és pártállásra való tekintet nélkül. Nincs helyük a közéletben, mert amit képviselnek, az alantas és minden ember számára lealacsonyító. Remélem, van még a tarsolyunkban „csodaszer”, „antibiotikum”, ami talpra állíthatja ezt a büszke és balsors által megtépázott, egykor naggyá lett birodalmat. Bízom benne, hogy nem a mostani méltatlan és jellemtelen „vezetõi” gittegylet lesz az, ami vitustáncra kényszeríti a magyar népet. Ez lenne az igazi szégyen.

Ezért is kérem, hogy mérlegeljék szakmai és emberi alkalmatlanságukat, és kollaboráns társaikkal egyetemben tegyenek egy szívességet a Magyar Köztársaság egészének! Szálljanak magukba, és fejezzék be nemzetáruló tevékenységüket!

Felelõs döntésükben már régen nem bízva,

Üdvözlettel:

2008-09-09

Posta Imre