I.fokon elítélték Szima Juditot, mint szakszervezeti vezetõt!
Irta: postaimre - Datum: 2015. June 15. 14:27:28
Mint az már régen kiderült, a "rendõrnél" nincs lejjebb! De jól van ez így! Figyelmeztetés idõben ment! Belsõ zsidók megtették a magukét a "rendõrök" meg nem érnek egy fángli sz@rt sem. mert nem tudták szétverni a TMRSZ-t a mai napig!
Teljes hir
Mint az már régen kiderült, a "rendõrnél" nincs lejjebb! De jól van ez így! Figyelmeztetés idõben ment! Belsõ zsidók megtették a magukét a "rendõrök" meg nem érnek egy fángli sz@rt sem. mert nem tudták szétverni a TMRSZ-t a mai napig!
Judit15.06.15Mint arról bizonyára értesültetek, a Szekszárdi Járásbíróság dr. Tuba István vezette tanácsa I. fokon a vádhatóság által emelt 6 vádpont közül 4 vádpont kapcsán bûnösnek mondta ki és ezért fõbüntetésként 3 év börtönben letöltendõ szabadságvesztésre és 4 év közügyektõl eltiltás mellékbüntetésre és 22 millió forint vagyonelkobzásra ítélte.
Az ítélet ellen a védelem és a fõtitkár is fellebbezést jelentett be.
Terhelt társai védõi úgyszintén fellebbezést jelentettek be mind a tényállás, mind a hozott döntés ellen.
A kézhez vett I. fokú ítéletet a nevek kezdõbetûs átjavítását követõen teljes terjedelmével közzé fogjuk tenni honlapunkon.
Úgyszintén a fellebbezést is közzé tesszük tájékoztatás céljából annak elkészültét és benyújtását követõen.
A hozott döntés elõtt értetlenül és megdöbbenéssel állunk, hiszen semmilyen bûncselekményt nem történt, ez bizonyításra is került az eljárás során, ám az I. fokon eljárt bíróság ezt nem így látta. Mielõtt az I. fokú bíróság döntése és a vádhatóság álláspontja ismeretében bárki is pálcát törne a most elmarasztalt emberek feje fölött, a teljesség igényével a közvéleményt szeretnénk tájékoztatni arról, hogy milyen körülmények, tények és információk mentén is született meg ez az elmarasztalást tartalmazó ítélet, amely nélkülözte mind a pártatlanságot, mind az objektivitást, mind a tények figyelembe vételét.
Szima Judit nem bûnözõ, sem most elítélt munkatársai. A rendszer nyilvánította most nem jogerõsen és I. fokon bûnözõvé úgy, és olyan körülmények közepette, amelynek során az a most részletekben közlésre kerülõ mintegy 400 oldal terjedelmû utolsó szó jogán elmondani kívánt beszédét nem tudta teljes egészében elmondani, mondván, „a vádhatóság 9 órát beszélt, míg Szima Judit már eddig 10 óránál is többet, ezért indokolt, hogy az utolsó szó jogán elmondani kívánt beszédemet korlátozzák, azaz megvonják”.
Ehhez csak annyit tennénk hozzá, hogy a vádhatóság 91 oldal terjedelemben tett perirattal is ellentétes állításokat és egy-egy ilyen perirattal ellentétes ügyészi állítás cáfolására ha csak 1:5 arányban kap szót a védelem, az egyáltalán nem aránytalan és nem túlzó. A vád egy mondat hazugságát 5 mondattal cáfolni egyáltalán nem túlzó mértékû és legfõképpen nem perelhúzásra alkalmas mód.
Tudni kell, továbbá, hogy a 400 oldal védõbeszéde – mint utolsó szó jogán elmondani kívánt védekezés – mellett körülbelül további 800-1000 oldal terjedelemben adta elõ a mondandóját, bizonyítékait
Ezzel szemben áll az ügyészség által bezsákolt – azaz nem a Be. által elõírt módon lefoglalt, hanem „beszerzett” – mintegy 30 ezer oldalnyi irat, szakértõi iratok, tanúnyilatkozatok és egyéb iratok, amelyek a periratot képezik összességében.
Tudni kell továbbá, hogy a bíróság a vádhatóság indítványainak mintegy 99% feletti részében helyt adott, azaz a vádhatóság a maga részérõl az eljárásban kifejthette saját álláspontját.
Tudni kell továbbá, és ez is peradat, hogy a védelem részére elõször 2014. december 8-án közölte a vádhatóság, hogy a mintegy 30 ezer oldalnyi periratból mit tekint a terheltekkel szemben bizonyítéknak. Tehát elõször a vádhatóság 2014. december 8-án közölte, hogy melyik az a mintegy 3 ezer oldalnyi irat, amit bizonyítéknak tekint 2011. június 3-i eljárását alátámasztandó. Addig a vádhatóság nem jelölte meg konkrétan és teljes egészében a bizonyítékai összességét.
Ezt követõen a vádlottak padjára ültetett terhelti oldal elõterjesztette saját védelme okán azokat az indítványait, amelyeket a vádhatósággal szemben kívánt ártatlanságát és bûntelenségét bizonyítani.
Peradat, tényadat, hogy a terhelti oldal ezen bizonyítási indítványainak lényegében nem adott helyt az I. fokon eljárt bíróság, amely miatt a Szima Judit fõtitkár védelmét ellátó dr. Szikinger István és dr. Ónodi Ernõ ügyvéd úr fel is szólalt.
Hol van a felek bíróság elõtti fegyveregyenlõségének az elve megtartva akkor, amikor peradat, hogy a vádhatóság több mint 3 év elteltével jelölte meg az általa bizonyítékoknak tartott dolgokat – jellemzõen iratokat – és addig a védelem nem volt abban a helyzetben, hogy azokat megismerje?
Majd ezt követõen a védelem/terhelti oldal szinte összes indítványát a bíróság elutasította!
Amíg a vádhatóság indítányainak jellemzõen és szinte teljes egészében helyt adott, addig védelem által elõterjesztett indítványokat szinte teljes egészben elutasította!
Ezt abban a tekintetben jó „elõjelnek” tekintette a védelem, hogy ezek szerint a bíróság nem látta megalapozottnak a vád álláspontját, hiszen mi más lehetne az oka annak, hogy a védelem indítványainak sorát konzekvensen és sorozatosan elutasítja, nem ad módot és lehetõséget a védelemnek arra, hogy a terheltek az ártatlanságukat bizonygassák.
Úgy gondoltuk, hogy a vádhatóság nem tudja a bûnösséget bizonyítani, ezért az ártatlanság vélelme okán a védelem bizonyítási indítványai elutasításának az az egyedüli oka, hogy szükségtelen, mivel a bíróság nem tartja szükségesnek a terheltek által indítványozottak teljesítését.
Ezzel szemben a mai napon kiderült, hogy szó sincs a felek fegyveregyenlõségérõl. Szó sincs arról, hogy a bíróság érdemben foglalkozni kívánt volna azzal, hogy a terhelti oldal mit kííván elõadni, bizonyítani. T. Enikõ szavahihetõ tanú a bíróság szerint, kinyomtatott word dokumentumai – mint fecnik – hihetõ és hiteles bizonyítéknak minõsülnek és elégségesek ahhoz, hogy embereket bûnözõnek minõsítsen I. fokon a Szekszárdi Járásbíróság eljáró tanácsa.
Olyan szintû döntés alapját képezte egy zavart pszichéjû elbocsátott alkalmazott – mint „koronatanú” – szava, amely tartalmában egy szakszervezet fõtitkárának a szervezet élérõl elmozdítását jelenti, mindemellett egy ember vagyonelkobzását olyan mértékben mondta ki, amely lényegében a földönfutóvá válást is jelenti.
A magyar bíróság Szekszárd Járásbíróságának dr. Tuba István vezette tanácsa átvette és lényegében a Kaposvári Nyomozó Ügyészség koncepcióját ítéleti szintre emelve meghozott egy olyan koncepciós ítéletet, amelyet semmilyen objektív tény nem támaszt alá. T. Enikõ „azt mondta” . A több mint valószínû titkosszolgálati provokációk, titkos információgyûjtések és ennek során elkövetett sorozatos provokációk semmilyen bizonyítékot nem hoztak az államhatalom konyhájára – ez perirat része – maradt T.Enikõ és fecnijei.
Ma 2015. nyarán az ország egy I. fokú ítéletben megtestesülve eljutott oda, ahonnan ez az ország 1956-ban el akart rugaszkodni. Van vádhatóság, van „koronatanú” aki ürgebõr helyett word dokumentumokról beszél, fecniket lobogtat. És van legalább egy olyan bíróság, a dr. Tuba István vezette bírói tanács, aki a vészkorszakot idézve elégséges bizonyítéknak látja mindezt ahhoz, hogy munkájukat tisztességgel végzõ – kellemetlen hatékonysággal végzõ – szakszervezeti tisztségviselõkre a rá ruházott hatalommal élve bûnözõknek mondhasson ki. Mert az államhatalomnak, amelytõl a bírói hatalomnak elvileg függetlennek kellene lennie – de a példánk nyilvánvalóan mutatja, hogy nem az – az az érdeke, hogy a 25 év rendszerváltás után ugyanoda érjünk vissza, ahonnan 1956-ban el akartunk szakadni. Egy helyben toporog az ország és az igazságszolgáltatás. Legalábbis I. fokon. Várjuk a folytatást, de az igazságot elhazudni nem tudja senki.
Mielõtt az utolsó szó jogán mondottakat olvasnák, ízelítõül a magyar titkosszolgálatok agent provocateur-jeként minõsíthetõ M.E. elleni feljelentésünknek minõsülõ adatkérõ levelünket is közzétesszük, azzal, hogy 2015. február 13.óta mély csend és hallgatás van az ügyben. A tartalmilag feljelentésnek is minõsülõ adatkérésünkre sem nyomozást megtagadó, sem nyomozást elutasító, sem nyomozást elrendelõ döntésrõl nem kaptunk értesítést, noha a hatályos büntetõeljárási törvény ezt az eljáró szerv kötelességeként határozza meg.
Sem a panaszra, sem a feljelentésre érdemben senki nem reagált határozathozatali szinten, pedig még fotó-portfóliót is mellékeltünk a feljelentésünkhöz, illetve az Országgyûlés Nemzetbiztonsági Bizottsága sem tett érdemi intézkedést ismereteink szerint az ügyben a mai napig. (itt letölthetõ)
Javasoljuk továbbá kiegészítõ információként a KÚT c- írás elolvasását is http://www.tmrsz.hu/2015/03/17/a-kut/ linkre kattintva, amely általánosságban alapozza meg a továbbiakban mind a TEK vezetõje részére küldött feljelentésünket, mind a továbbiakban ismertetésre kerülõ információkat és történéseket, amelyek a TMRSZ elleni titkosszolgálati mûveletek provokációinak sorát jelentik.
Utolsó szó jogán elmondani kívánt védekezés. (I. része itt letölthetõ)
Folytatjuk….
Link