Háttérhatalom mûködés közben
Irta: postaimre - Datum: 2015. June 17. 16:55:26
Ennyi parajnás elmebeteg összeesküvés-hívõt és még fizetnek is a rohadt zsidajának..., de szerencse, hogy mi már kinõttük ezt és tudjuk, hogy mindez marhaság! I dióták! Magyar meg nemzet és onnyál...persze! Hülyék! Bilderberg 2015: ahol a bûnözõk összekeverednek a miniszterekkel – ezt a címet adja az idei Bilderberg-konferenciáról írott cikkének Charlie Skelton, a The Guardian újságírója, és rögtön fel is sorol néhány résztvevõt (nem minisztert).
Teljes hir
Ennyi parajnás elmebeteg összeesküvés-hívõt és még fizetnek is a rohadt zsidajának..., de szerencse, hogy mi már kinõttük ezt és tudjuk, hogy mindez marhaság! I dióták! Magyar meg nemzet és onnyál...persze! Hülyék! Bilderberg 2015: ahol a bûnözõk összekeverednek a miniszterekkel – ezt a címet adja az idei Bilderberg-konferenciáról írott cikkének Charlie Skelton, a The Guardian újságírója, és rögtön fel is sorol néhány résztvevõt (nem minisztert). Ha félig-meddig komolyan vesszük Bertolt Brecht kijelentését, hogy „Mi egy bankrablás egy bankalapításhoz képest", akkor „gyanús" résztvevõket találhatunk bõven, hiszen a konferencia lényege, hogy egy asztalhoz ültesse a nyugati világ legbefolyásosabb embereit, köztük a legnagyobb bankok vezetõit, a legnagyobb konszernek ügyvezetõ igazgatóit, a legbefolyásosabb médiumok tulajdonosait és természetesen a politikusokat, akiknek megválasztásához, pláne újraválasztásához az elõbbiek támogatása elengedhetetlenül szükséges.
Igaz, az utóbbiak e segítséget – hivatalukból kifolyólag – meg is tudják hálálni, ezért van, hogy a gazdaságpolitikai döntések sokkal inkább szolgálják a bankok és multinacionális cégek világának érdekeit, mint azokét a választókéit, akik a politikusokat kormányzati pozíciókba segítették. Ezt igazolja egyébként a Gallup egy több mint egy évtizedes felmérése arról, hogy a nyugat-európai lakosság nagy részének, néhol a többségének az a véleménye, hogy a választások ugyan demokratikusak, de a politikusok nem azt teszik, amit választási kampányukban ígértek. A multik és ezen belül a nagybankok politikára gyakorolt befolyása elég egyértelmû, errõl Robert Reich, Bill Clinton volt munkaügyi minisztere is hosszasan értekezett a Financial Timesban (2010. április 25.), amikor a 2010-es kongresszusi választások alkalmával felvetette: épp ideje, hogy a Wall Street (tehát a New York-i bankárok) kivonuljanak Washingtonból (vagyis a törvényhozó és végrehajtó hatalomból). A bankárok ugyanis aszerint igyekeztek finanszírozni a republikánus, illetve demokrata pártot, hogy a kettõ közül melyik az, amelyik a 2008. évi pénzügyi válság után kevésbé akarja megregulázni õket.
Ezúttal a festõi szépségû osztrák üdülõhelyen, a tiroli Interalpen Hotelben megrendezett Bilderberg-konferencián az amerikai választásokról is szó lesz. Ez ugyan a megvitatott témák közül az utolsó helyen szerepel (igaz, abc-sorrendben vannak), de az összejött neves és befolyásos bankárok és üzletemberek számára bizonyára nem mindegy, hogy ki lesz Amerika következõ elnöke. A meghívottak legnagyobb része most is bankár, multinacionális cég vezetõje, jelentõs, véleményformáló médiumok és kutatóintézetek vezetõi, és természetesen politikusok.
Az ismertebb bankok közül képviselteti magát a Goldman Sachs, a JP Morgan, a KBC, a UniCredit, az Európai Központi Bank, és jelen vannak a nagy európai országok legnagyobb bankjainak képviselõi is. Az ismertebb vállalatok közül kiemelhetõ a Siemens, az Airbus, a Fiat, a Royal Dutch Shell, az Alcoa és a Volvo. A média részérõl ott van az Európában igen befolyásos Axel Springer (a Die Welt és a Bild kiadója számos egyéb között), a BBC, a Financial Times, a The Economist. Az amerikaiak, akik mindig a meghívottak legnépesebb csoportját adják, most fõként a véleményformáló intézmények meghatározó személyiségeivel képviseltetik magukat. Így például a meghívottak között van Henry Kissinger, a valamikori amerikai külpolitikai tanácsadó, a vietnami háború befejezõje, James Wolfensohn, a Világbank valamikori elnöke, Robert Rubin, korábbi amerikai pénzügyminiszter és az igen befolyásos amerikai Külügyek Tanácsának (Council on Foreign Relations) társelnöke, valamint számos nálunk talán kevésbé ismert, de befolyásos amerikai agytröszt (közöttük a Hoover Institution, az American Enterprise Institute, a Hudson Institute) képviselõje. És természetesen ott van számos volt vagy jelenlegi miniszterelnök, a NATO fõtitkára (mert a NATO is napirenden lesz) és számos más befolyásos személyiség. Aligha lehet kétségünk afelõl, hogy ha õk valamit elhatároznak, akkor azt végre is hajtják, szavazzon akárkire is az amerikai vagy európai választópolgár.
Igaz, szavazás, határozathozatal a konferencián nincs, de miért is lenne rá szükség? A meghívottak kizárólag saját, jól megfontolt érdekeiket követik, és az egyes témákról folytatott vitákkal azt hangolják össze. És ezek a jól megfontolt érdekek nagyon is összevágnak, hiszen a cél közös: a világ, vagy legalábbis annak nyugati felén való uralkodás fenntartása, ha tetszik ez az alattvalóknak, ha nem. Nem meglepõ, hogy a meghívottak között szakszervezeti vezetõ sem most, sem korábban még véletlenül sem fordul elõ. A kétségtelenül rendkívüli képességekkel megáldott Józef Retinger, a Bildenberg-találkozók valamikori megszervezõje, aki – ahogy õ maga írja – pusztán arra törekedett, hogy a második világháború után az európai és amerikai vezetõk között kialakulófélben lévõ bizalmatlanságot enyhítse, aligha gondolta volna, hogy alkotása közel hatvan évvel a halála után az euroatlanti térség sorsát meghatározó fórummá válik.
Link