A muszlimellenesség igen, a keresztényellenesség nem érdekli az Amnesty Internationalt
Irta: postaimre - Datum: 2012. April 28. 14:45:57
Közzétette az európai muszlimok diszkriminációjáról szóló jelentését az Amnesty International. Az európai keresztényellenességrõl szóló jelentés nem érdekelte az emberi jogvédõ szervezetet.
Teljes hir
Közzétette az európai muszlimok diszkriminációjáról szóló jelentését az Amnesty International. Az európai keresztényellenességrõl szóló jelentés nem érdekelte az emberi jogvédõ szervezetet.
A Szabad választás és elõítélet: Muszlimok elleni diszkrimináció Európában címû jelentés a valláson és hiten alapuló diszkriminációnak a muszlimok életére gyakorolt káros hatását mutatja be, különösképp a foglalkoztatás és az oktatás terén, valamint az imahelyek építésével kapcsolatban. A jelentés öt országra – Belgiumra, Franciaországra, Hollandiára, Spanyolországra és Svájcra – fókuszál, ahol az Amnesty International már korábban is szót emelt a teljes arcot takaró fátylak tiltása és az imahelyek létesítésének korlátozása ellen – olvasható a szervezet honlapján. Az AI arra szólítja fel az európai kormányokat, hogy tegyenek több erõfeszítést a muszlimok elleni diszkrimináció megakadályozására és megelõzésére.
A Keresztények Elleni Európai Intolerancia és Diszkrimináció Figyelõközpontjának (OICDE) 2011-re vonatkozó, márciusban közzétett jelentése viszont, mint arról hírt adtunk, nem érdekelte az Amnesty Internationalt. A jelentést a Kurír összefoglalta, és interjút készített a központ egyik vezetõjével, Martin Kuglerrel is. Ezután megkerestünk három prominens magyar jogvédõ szervezetet, a Társaság a Szabadságjogokért-t (TASZ), a Magyar Helsinki Bizottságot és az Amnesty International magyarországi szervezetét. Elküldtük nekik a teljes jelentést pdf-ben, valamint összefoglaló cikkünk és az interjú linkjét.
Eletronikus levelünkben azt kérdeztük: „miként értékelik a jelentést, és hogy milyen eszközökkel lehetne önök szerint a keresztények elleni diszkrimináció és intolerancia ellen tenni Európában. Továbbá miként látják megoldhatónak az olyan dilemmákat, amikor két jogot a két fél máshogy értékel, például az abortusz esetén, ahol az abortuszpártiak a nõk jogait hangsúlyozzák, a keresztények viszont úgy látják, a magzat élethez való joga felülírja ezt; vagy épp a gyûlöletbeszéd-törvények és a vallásszabadság ütközésének esetén, amikor a homoszexualitásról szóló keresztény, egyházi tanítás puszta kifejtését vagy megvédését is homofóbiaként értékelik a melegjogi szervezetek, eközben viszont a keresztény tanítás kritizálása (helyesen) a szólásszabadsághoz tartozik. Ha nem lehet bírálni például a homoszexualitást, akkor nem az lenne-e az ezzel ekvivalens, hogy vallásokat, egyházakat sem lehet bírálni? Ha viszont lehet bírálni a vallásokat, lehessen bírálni a homoszexualitást is? Továbbá hogyan értékelik az agresszív szekularizmus terjedését, amely ki akarja szorítani az egyházakat és híveiket a közéletbõl?”
A három szervezet közül csak a TASZ válaszolt érdemben. Bár az õ reakciójuk is inkább csak általános volt, amelyben minden megkülönböztetést elítéltek, majd a jelentés egyes aspektusait kritizálták. A Helsinki Bizottság nem érezte magát kompetensnek.
Az Amnesty International munkatársa kérdésünkre úgy tájékoztatott: a magyar részleg nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, de a nemzetközi szervezet több dokumentumban is vizsgálta a keresztényüldözést. A különbözõ jogi felfogások ütközésére vonatkozó kérdésünkre nem kívántak válaszolni, mivel ez „ingoványos terület”, amiben megállapításuk szerint a bírói gyakorlat sem egységes. Ugyanakkor leszögezték: kiállnak a vallásszabadság mellett, ahogy az LMBT (leszbikus, meleg, biszexuális, transzszexuális) emberek jogai mellett is kiállnak. Leszögezték: elítélik a homofóbiát, a homoszexualitás elleni „elõítéletek” pedig gyûlölethez vezethetnek.
Az európai keresztényellenességrõl szóló jelentés az Amnesty honlapján sem található meg, nem is ismertetik, és a jogvédõ szervezeteket összegyûjtõ linkajánlójukban sem tüntetik fel az OICDE-t, ami egyébként az EU és az OECD által is elismert szervezet.
A pápa és a francia püspökök is kinyilvánították, hogy nem értik, miért ne viselhetnének burkát a muszlim nõk, ha szabadon teszik. A svájci püspökök a Vatikánnal együtt kiálltak a Svájci Néppárt minaretellenes népszavazása ellen, mivel azt a vallásszabadságra mért súlyos csapásként értékelték.
Link