Szégyellem a munkám, elhagyom a közszférát, mihelyt lehet
Irta: postaimre - Datum: 2015. June 22. 06:01:13
Volt egyszer egy "picológus" pár éve, aki szóról-szóra elmondotta mindezt, csak kicsit tovább is ment az okok és okozatok tekintetében. Igaza van Lázár Jánosnak, tényleg riasztó állapotban van az államigazgatás, a bürokrácia belülrõl kész káosz, az inkompetens vezetõk elõl és az értelmetlen elvárások miatt menekülne, ki merre lát. De az ügyintézõk is rengeteg bajt, visszásságot jeleztek. Bár egymást érték az államreformok, azok eredménye nem látszik. Itt a Lázár-konzultáció eredménye.
Teljes hir
Volt egyszer egy "picológus" pár éve, aki szóról-szóra elmondotta mindezt, csak kicsit tovább is ment az okok és okozatok tekintetében. Igaza van Lázár Jánosnak, tényleg riasztó állapotban van az államigazgatás, a bürokrácia belülrõl kész káosz, az inkompetens vezetõk elõl és az értelmetlen elvárások miatt menekülne, ki merre lát. De az ügyintézõk is rengeteg bajt, visszásságot jeleztek. Bár egymást érték az államreformok, azok eredménye nem látszik. Itt a Lázár-konzultáció eredménye.
"Riasztó állapotban van az állam", a rendszer nagy, mozgásképtelen, elnehezült, túlszabályozott, bonyolultan adózunk, az állami ügyintézés pedig akadályokat állít az emberek elé. Egyúttal jelezte azt is, ahhoz, hogy ezeket orvosolni tudja, információra van szüksége - mondta Lázár János egy szekszárdi szakmai fórumon.
A nyilatkozattal Lázár lényegében beismerte, hogy az Orbán-kormány az elmúlt öt évben az állam átalakításában kudarcot vallott. Pedig már a 2010-es kormányprogram is a bürokráciacsökkentést tûzte ki célul, és azóta szünet nélkül folyik az átalakítás. Megtörtént az önkormányzati rendszer és a területi közigazgatás átszabása, a kormányhivatalok kialakítása, a járási rendszer létrehozása, az iskolák és egészségügy államosítása. Ezzel együtt zajlott a közigazgatás újabb és újabb fejlesztése, amelynek során a Jó Állam Fórumon bárki kifejthette javaslatait. Érkezett is közel négyezer ötlet, a kormány azt írja, foglalkozott is vele, de a kezdeményezésrõl sokat elárul, hogy a honlap csupán pár hónapig volt elérhetõ 2012-ben, azóta ez a kép fogadja a konstruktív állampolgárt:
Fotó: Kormány.hu
Ezért aztán arra kértük olvasóinkat, a hvg.hu-n keresztül küldjenek ötleteket Lázár Jánosnak. Most a legérdekesebbek megállapításokból közlünk egy kis ízelítõt. Összeállításunkkal nem akarjuk azt sugallni, hogy teljes képet ad a magyar állam állapotáról, az viszont megállapítható, hogy a levelek alapján igaza van Lázárnak: a magyar állam sok területen valóban nagyon rosszul, gyakran egészen abszurd módon mûködik.
A bürokrácia belülrõl
Néhány levélíró arról számolt be, milyen az élet, milyenek a munkakörülmények a hivatalokban. Több kormánytisztviselõ megírta, lenne mit mesélnie a miniszternek – ha netán õket kérdeznék meg.
Ahhoz, hogy tényleg csökkenteni lehessen a bürokráciát és hatékonyabbá tenni az ügyintézést, nem az utca emberét kellene megkérdezni, hanem azokat, akik a közigazgatási szerveknél dolgoznak, és nem azokat, akik a csókos helyeken, felülrõl keserítik meg a munkát.
Egy kormányhivatalnok egyetértett a Miniszterelnökséget vezetõ miniszterrel, hogy a legnagyobb baj a túlszabályozottság. A legapróbb részletekig le van írva, hogy egy ügyben hogyan kell eljárni, és
nincs mérlegelési lehetõsége egy egyszerû ügyintézõnek arra, hogy ne pontosan kövesse az elõírt pontokat, még akkor sem, ha tudja, hogy csak az idejét vagy bizonyos esetekben az állam pénzét is pazarolja.
Gyakran elõírják, hogy bizonyos ügyekben meg kell keresni egy másik államigazgatási szervet, például valamilyen információért, holott nincs szükség rá. De a szabály az szabály, és általában bonyolítja az ügyintézést, nem szólva az eljárás díjáról és a postaköltségrõl.
Lázár János megtekint egy kormányhivatalt.
Fotó: MTI / Varga György
A dolgozók visszajelzése alapján a közigazgatásban minden a statisztikáról szól, arról, hogy egyre szebb számokat kell produkálni. Ezzel azt mutatják be, hogy a dolgozó termelékenysége napról napra nõ. Még akkor is, ha egy ponton túl ez már kontraproduktív.
Az lényegtelen, hogy a költségeim is folyamatosan nõnek. A költségeimet pedig, amit az értelmetlen termelésre fordítok, máshonnan veszem el, mert több tõkét nem kapok –
írta egy tisztviselõ, kerülve a részleteket, amelyek alapján a személye beazonosítható lenne. Szerinte az értelmetlen teljesítmény-követelmények duzzasztják az elvégzendõ ügyek számát:
Több mint 1500 ügy van rajtam. Azt a felsõbb vezetõk is belátják, hogy ez rengeteg, több mint az ötszörösével kellene naprakészen lennem annak, amit még normálisan, ésszerûen kezelni lehetne. És minden nap lehordanak mindennek, mert nem vagyok naprakész.
Többen írtak arról, hogy a vezetõi és döntéshozói szinteken azok mondják meg, mit, hogyan kellene csinálni, akik nincsenek tisztában a munkafolyamatokkal.
Ezek az emberek úgy kerültek az államigazgatás vezetõi posztjaira, hogy nem csak a bürokratikus mûködést illetõ érdemi és mélyreható tapasztalatuk, és így tudásuk hiányzik, hanem valószínûleg semmilyen olyan munkaszervezetben nem dolgoztak korábban alsóbb, végrehajtói szinteken, ahol a munkavégzésre vonatkozó rendben, az elõírt folyamatok betartásával kellett huzamosabb ideig dolgozni, és ez volt az eredményesség záloga. Kicsit másképp fogalmazva, nem bürokráciában, hanem burok-kráciában éltek eddig.
Ám ha valaki jelzi, hogy egy eljárásnak vagy a munkaszervezésnek így semmi értelme, a válasz nagyjából annyi: „Van a helyedre száz másik”.
Ez persze nem minden esetben felelhet meg a valóságnak. Többen úgy vélik ugyanis, hogy a kormányhivatalok átszervezése következtében egyre több tisztviselõ lép ki, akik pedig maradnak, két-három korábbi munkatársat helyettesítenek az osztályon belül, de idõnként, kampányszerûen, más osztályok feladatait is át kell venni a létszámhiány miatt. Ha pedig sikerül pótolni a kiesett munkatársat, aki a helyére lép, csak egy-két év alatt lesz képben. Emiatt a maradó tisztviselõk további munkahátralékot halmoznak fel.
A levélírók beszámolói szerint feletteseik szörnyûségesen bánnak velük. Állítólag a rendes munkaidõ mellett van elvárt munkaidõ is, a heti 40-en felül túlórázni kell, de nem jár érte se pénz, se szabadidõ. Az egyik hivatali dolgozó azt írta, hogy az egyik hónapban körülbelül fél órával elmaradt az elvárt munkaidõtõl, másnap már szóltak, hogy ez még egyszer elõ ne forduljon.
A keresetek – a topot leszámítva – nem éppen imponálóak. Igaz, a közszférában lényegében 2008 óta bérstop van érvényben, az illetménytábla azóta változatlan.
A havi fizetésem 89.000 ft, 5 év közszolgálat után. Közben a köztudatban az a felfogás, milyen jól élek az adófizetõk pénzébõl. Már szégyellem a munkám. A külföldi munkavállalással is komolyan foglalkozom. De mindenképpen elhagyom a közszférát, mihelyt lehet. Munkát keresek már egy jó ideje. De nem csak én vagyok így, nagyon sok munkatársam menekülne ebbõl a káoszból.
A jelek szerint õk nem hallottak arról, hogy a közigazgatás szakmailag, erkölcsében és hivatástudatában is megerõsödött, legalábbis az egyik tavalyi kormányzati nyilatkozat szerint.
A bürokrácia kívülrõl
Megszólaltak az ügyfelek is. Több olvasónk azt javasolja Lázár Jánosnak, hogy a hivatali informatikai rendszereket léptessék át a 21. századba. Egyik olvasónk nemrég ajánlott levelet kapott az egyik önkormányzattól arra a címére, ahonnan hét éve elköltözött – pedig az új címére azonnal átjelentkezett.
Fotó: MTI / Balaton József
Az is megtörtént, hogy valaki végrehajtást kért, mivel évek óta nem tud behajtani egy követelést – erre rá küldték ki a behajtókat. Az ok állítólag az volt, hogy tucatneve van; egyébként egyetlen másik adata sem egyezett az adósáéval, akivel összekeverték. Az ügyet végül hosszas levelezés és telefonálgatás után sikerült megoldani.
De ez csak alapfokú adatelkeverés volt a következõ esethez képest:
1978 óta tanítok egy iskolában. Tavaly novemberben a nyugdíjbiztosítótól kaptam egy levelet (aminek darabja 500 forint), hogy egyeztessük az adataim. Kiderült a nyilvántartásukból, hogy 16 helyrõl kaptam eddig a fizetésemet, és egy másik 500 forintos levélbõl az is, hogy nem tudják, hol dolgoztam 2012-ben. Én 500 forintos levélben elküldtem a pecsétes írást, hogy hol dolgoztam: ugyanott, ahol 1978-ban kineveztek. Mai napig nem kaptam értesítést, hogy hol tart az ügy.
Furcsa, hogy a nyugdíjbiztosító 2012-re vonatkozóan azt sem tudta, hol dolgozott, amibõl olvasónk azt gyanítja, hogy az iskolák államosítása után az oktatást irányító állami szerv, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, a Klik keverhette el az adatokat.
És ha már az oktatásnál tartunk, itt egy másik eset arról, hogy döcög a rendszer. Az elmúlt években elõírta a törvény, hogy a szakképzésben tanulóknak négy, illetve hathetes egybefüggõ nyári gyakorlatot kell szerezniük. A kulcsszó az egybefüggõ, több család belefutott ugyanis abba, hogy szeretne elmenni egy-két hétre nyaralni, vagy a gyereket elküldené nyári táborba, csakhogy a szakképzési szerzõdést nem tudja módosítani, mert ahhoz négy aláírás kellene beszereznie (a fogadó cégtõl, az iskolától, a Kliktõl és a kamarától).
Valaki kitalálta, hogy csak akkor érvényes a nyári gyakorlat, ha nem szakítják meg! Megfenyegetik a szülõt, ha a gyerek táborba megy, akkor kidobják a gyereket a gyakorlati helyrõl. Vagy: azt mondták egyik ismerõsömnek, hogy amíg tanul a gyerek, ne menjenek üdülni. Miután 4 aláírás kell, nem lehet módosítani a szerzõdéseket, nem lehet rugalmasan kezelni.
Vegyünk egy másik sajátos esetet, amibõl talán jobban megérthetjük, miért mondta Lázár, hogy mozgásképtelen, elnehezült a magyar állam. Külföldön élõ olvasónknak gyereke született lengyel feleségétõl, és szeretett volna a fiának magyar útlevelet beszerezni. A nagykövetségen viszont vázolták neki, hogy a házasság magyarországi bejegyzése legalább 2-3 hónapot igényel, a születésé ugyanennyit, és csak utána jöhet az útlevél elkészítése. És mi lett a sztori vége? Ez:
Kérdeztem, hogy mégis mit tehetünk, ha el szeretnénk hagyni az országot az elkövetkezendõ fél évben. A hölgy azonnal rávágta, hogy a mi esetünkben õ azt tanácsolja, forduljunk inkább a lengyel nagykövetséghez, mert õ úgy hallotta, hogy ott sokkal gyorsabban mennek a dolgok. Egyébként igaza volt. Ott ugyanis egy hét alatt kiállítanak egy ideiglenes útlevelet, ami aztán egy évig érvényes.
És még sorolhatnánk
Sokszor kényelmetlenséget okoz az egészségügyi rendszer is (például az, hogy szakorvosi vizsgálatokra és kezelésekre gyakorlatilag kizárólag délelõtt, munkaidõben lehet menni), a gépkocsi-átírásra azt mondják, kálvária, és gyakran az okmányirodai ügyintézések is így jellemzik. A bíróságok szabályozására is ráférne egy ráncfelvarrás, mert rengeteg az elhalasztott tárgyalás.
A munkáltatók még mindig arra panaszkodnak, hogy bonyolult az adózás. Például havonta hét átutalási megbízást kell kitölteni, ennyifelé kell elosztani a fizetendõ közterheket, akkor is, ha csak egy alkalmazott van. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal nyomtatványkitöltõ programjai is sokszor okoznak bosszúságot: elõfordul, hogy hibátlannak ítéli a bevallást, majd az adóhivatal mégis üzen, hogy javítsa ki a hibát a bevalló, de az is elõfordul, hogy a program olyan hibát jelez, ami az elektronikus nyomtatványt kitöltõ kisvállalkozás esetében nem releváns (ez egy áfabevallás volt, olvasónknak a NAV-nál azt mondták, nyugodtan küldje be a program által hibásnak jelzett bevallást).
Link