TELEGONIA - A PARÁZNASÁG GENETIKAI HATÁSA AZ ÖRÖKLÕDÉSRE
Irta: postaimre - Datum: 2015. July 28. 19:54:16
MEGRÁZÓ TANULMÁNY A PARÁZNASÁG GENETIKAI HATÁSÁRÓL AZ ÖRÖKLÕDÉSRE
Telegonia (hullámgenetika)
Teljes hir
MEGRÁZÓ TANULMÁNY A PARÁZNASÁG GENETIKAI HATÁSÁRÓL AZ ÖRÖKLÕDÉSRE
Telegonia (hullámgenetika)
A Biblia erkölcsi tanításának hatása a távoli öröklõdésre
Érdekes és egyben igen elgondolkoztató összeállítást mellékelünk, mely „Telegonia” címen az öröklõdés egy általánosságban ismeretlen, mégis tudományosan igazolható vonalára hívja fel a figyelmet. Külön érdekessége ennek az összeállításnak, hogy ez a Biblia erkölcsi tanításának genetikai igazolását adja. Elsõ olvasásra hihetetlennek tûnik, mert viszonylag új, általánosságban nem ismert tudományos megfigyelésekre alapozódik. Azonban az a tény, hogy a 19. század elejétõl ez a „telegonia” már az állattenyésztésben jól ismert jelenség, az inkább megerõsíteni látszik azt, hogy a „hullámgenetikát” az ember esetében is igen komolyan kellene vennünk. Az erkölcsi nevelés mellett gyermekeinkkel a keresztény etikának ezt a tudományos alátámasztást is meg kell ismertetnünk.
Telegonia (hullámgenetika)
A fiatalok szexuális nevelése folyamán nem térnek ki egy fontos, az öröklõdést nagyban befolyásoló jelenségre, a telegoniára. Megjegyzem, hogy telegoniával foglalkozó magyar nyelvû irodalmat csak elvétve találni. (Az internetes Google keresõ 3550 találatából csak 6 a magyar nyelvû, és a hat közül 5 lexikonokban
található szócikk.)
A telegonia („tele” – távoli, messzi, „goneia” – születés, keletkezés) azt jelenti, hogy, az utód örökölheti a nõstény elõzõ szexuális partnerei tulajdonságait is. Az utód tulajdonságaira legerõsebben hat az anyja elsõ szexuális partnere. Elsõsorban õ alapozza meg az utód tulajdonságait és nem az utód fizikai apja. Ha figyelembe veszszük, hogy az elsõ szexuális kapcsolat gyakran a szórakozás utáni alkoholos vagy narkós állapotban történik, akkor sejthetjük, hogy milyen lesz az utód „minõsége”. Ha egy józan életû és egészséges fiatal családban beteges gyerek születik, akkor nagy a valószínû- sége annak, hogy ez egy régi vidám buli visszhangja.
Kell-e tudni errõl a jelenségrõl a fiataloknak?
Természetesen igen !
Ugyanúgy, mint ahogy a dohányzók is tisztában vannak a dohányzás káros hatásával, a fiataloknak is ismerniük kell a telegonia hatását. A telegoniára, mint jelenségre, elõször Angliában figyeltek fel több mint 150 évvel ezelõtt. A lótenyésztõk elhatározták, hogy a lovak fizikai tulajdonságainak javítása céljából a lovakat zebrákkal keresztezik. A kísérletet többször is megismételték, de fogamzás nem történt. Ma már tudjuk hogy miért, de akkor még nem ismerték a kromoszómák inkompatibilitásának elvét. Késõbb, amikor már ezek a kísérletek szinte feledésbe mentek, néhány, a kísérletben részvevõ kanca csíkos utódot hozott világra a hímlovaktól. A tudományos világ meg volt döbbenve. Ezt a jelenséget telegoniának kezdték nevezni.
___________________________________________________________
Kapcsolódó témák :
- Paul Washer : Párválasztás keresztényi alapelvei
- Házasság-, válás- és helyreállítás bibliai alapelvei
- Derek Prince : Különleges helyzetek - Válás és újraházasodás
- Házasságtörés-, válás- és elbocsátás bibliai fogalmainak pontosítása
___________________________________________________________
Akkor még nem ismerték a telegonia mechanizmusát. (Megjegyezzük, hogy még ma sincs egyértelmûen elfogadott magyarázata.) A tapasztalt állattenyésztõk azonban nem csodálkoztak ezen, mivel ismerték a telegonia gyakorlati hatását. Õk már régóta, a telegonia (megfigyeléseken alapuló) hatásait figyelembe véve igyekeztek megóvni az állataik fajtisztaságát. A ebtenyésztõk már régóta tudják, hogy ha egy fajtiszta szukának legalább egy kapcsolata volt nem fajtiszta kannal, akkor késõbb ez a szuka már nem hoz világra fajtiszta utódokat. A fajtiszta kutyáknál nagyon szigorú a szelekció. A tenyésztõk több nemzedékre visszamenõleg vezetik a törzskönyveket, ezért itt jól megfigyelhetõ a telegonia mechanizmusa. Hasonlóan jól dokumentált a galambtenyésztés is.
A XIX. században Flint, Felix Le-Dantek és más tudósok különbözõ állatokkal kísérleteztek és megerõsítették ezt a fenomént. Le-Dantek ezt az „Individuum, evolúció, örökölhetõség és neodarwinisták” címû könyvének „Telegonia, avagy az elsõ hím is hajtottak végre. A tudomány válasza erre a kérdésre az lett, hogy „a telegonia az embereknél is megfigyelhetõ”. A XX. század 60-as éveiben a tudósok már azt is tudták, hogy az embereknél a telegonia hatása erõteljesebben mutatkozik meg, mint az állatoknál. Ezt azzal magyarázzák, hogy az embereknél egy fogamzásra sokkal több szexuális kapcsolat jut, mint az állatoknál. A XX. század 90-es éveiben egy új tudományos irányzat jelent meg, a hullámgenetika, amelynek alapján a telegónia megmagyarázható. A hullámgenetikát P.P.Garjaev fejlesztette ki, és az elméletét a „Волновая генетика ( Hullámgenetika)” címû könyvében írta le.
(P.P. Garjaev a biológiai tudományok doktora, az Orosz Tudományos Akadémia Fizikai és Mûszaki Problémák Intézetének munkatársa.) Több éven át a DNS molekulákat tanulmányozta a lézer spektroszkópiai módszer alkalmazásával. A lézer fotonok, miután átjutottak a DNS oldaton, „leírják”, rögzítik az információt a molekulákról.
Az információ számítógépes feldolgozása után az spektrumok formában jelenik meg a monitoron. 1985-ben Garjaev egyszer a mûszerbõl kivette a DNS molekulákkal tele kémcsövet és figyelmetlenségbõl egy üres kémcsövet tett a mûszerbe. Észrevéve a
tévedést, ki akarta cserélni az üres kémcsövet, amikor meglátta, hogy olyan spektrumjelek jelentek meg a monitoron, amelyek a DNS spektrumára hasonlítottak (igaz alacsonyabb intenzitásúak). Úgy tûnt, mintha a lézersugár áthaladt volna valamilyen láthatatlan struktúrán, amely a DNS molekulákról tartalmazott információt.
Így fedeztek fel egy szenzációs effektust – a DNS eltávolítása után a mûszerben megmarad a DNS nyoma, egy „fantom-DNS”. Ez a DNS nyom még sokáig megfigyelhetõ. Garjaev további kutatásai egy új tudományos irányzathoz vezettek, amelyet hullámgenetikának neveznek.Garjaev kísérletei azt is sejtetik, hogy a kromoszómában tárolt információ nem elegendõ egy élõ szervezett kialakulásához és fejlõdéséhez. A DNS, mint egy antenna, állandóan kell hogy kapjon ,,külsõ” információt, hullámalakú parancsokat, amelyeknek ismeretlen a hatása” fejezetében írta le. A XIX. század második felében a tudósokat az kezdte érdekelni, hogy érvényes-e a telegonia az emberekre is. Intenzív fiziológiai, antropológiai és statisztikai kutatások kezdõdtek. Még kísérleteket is hajtottak végre. A tudomány válasza erre a kérdésre az lett, hogy „a telegonia az embereknél is megfigyelhetõ”. A XX. század 60-as éveiben a tudósok már azt is tudták, hogy az embereknél a telegonia hatása erõteljesebben mutatkozik meg, mint az állatoknál. Ezt azzal magyarázzák, hogy az embereknél egy fogamzásra sokkal több szexuális kapcsolat jut, mint az állatoknál.
A XX. század 90-es éveiben egy új tudományos irányzat jelent meg, a hullámgenetika, amelynek alapján a telegónia megmagyarázható. A hullámgenetikát P.P.Garjaev fejlesztette ki, és az elméletét a „Волновая генетика ( Hullámgenetika)” címû könyvében írta le. (P.P. Garjaev a biológiai tudományok doktora, az Orosz Tudományos Akadémia Fizikai és Mûszaki Problémák Intézetének munkatársa.) Több éven át a DNS molekulákat tanulmányozta a lézer pektroszkópiai módszer alkalmazásával. A lézer fotonok, miután átjutottak a DNS oldaton, „leírják”, rögzítik az információt a molekulákról. Az információ számítógépes feldolgozása után az spektrumok formában jelenik meg a monitoron. 1985-ben Garjaev egyszer a mûszerbõl kivette a DNS molekulákkal tele kémcsövet és figyelmetlenségbõl egy üres kémcsövet tett a mûszerbe. Észrevéve a tévedést, ki akarta cserélni az üres kémcsövet, amikor meglátta, hogy olyan spektrumjelek jelentek meg a monitoron, amelyek a DNS spektrumára hasonlítottak (igaz alacsonyabb intenzitásúak).
Úgy tûnt, mintha a lézersugár áthaladt volna valamilyen láthatatlan struktúrán, amely a DNS molekulákról tartalmazott információt. Így fedeztek fel egy szenzációs ffektust – a DNS eltávolítása után a mûszerben megmarad a DNS nyoma, egy „fantom-NS”. Ez a DNS nyom még sokáig megfigyelhetõ. Garjaev további kutatásai egy új tudományos irányzathoz vezettek, amelyet hullámgenetikának neveznek. Garjaev kísérletei azt is sejtetik, hogy a kromoszómában tárolt információ nem elegendõ egy élõ szervezett kialakulásához és fejlõdéséhez.
A DNS, mint egy antenna, állandóan kell hogy kapjon ,,külsõ” információt, ullámalakú parancsokat, amelyeknek ismeretlen a gyanúgy a DNS is képes kibocsátani hullámalakú információt. A hullámgenetika megmagyarázza a telegonia mechanizmusát (igaz csak hipotetikusan), mivel egy szexuális kapcsolatnál figyelembe veszi a hullám jellegû kölcsönhatásokat is. Furcsa helyzet alakult ki: a telegoniáról fõleg az állattenyésztõk tudnak, de az emberek nagy része elõtt gyakorlatilag máig ismeretlen. A telegoniát egy rizikó faktornak kell tekinteni, mivel nem mindegy, hogy egy nõnek kik voltak a házasság elõtti partnerei mielõtt a férjétõl világra hozná a gyermekét.
Ezt már a XIX. század végén felismerte a tudomány. Igaz, késõbb a „szexuális forradalom” korszakában a médiából eltûnt a telegonia említése. Ellenkezõleg, a média nagy része azt sugalmazza, hogy a modern embernek legfontosabb a szabad szex, és aki másképp gondolkodik, például elfogadja a keresztény etikát, az maradi és nem érti az élet örömeit.
A hiperszexualitás a nyugati civilizáció elválaszthatatlan tulajdonsága lett, amit erõteljesen serkent a reklám, a film, a divat, a zene és bizonyos játékok. Jelenleg a pornó- és szexipar a nyugati gazdaság jól jövedelmezõ ágává vált. Úgy tûnik, hogy a szexuális szabadság ideológusai ki akarják törölni az emberek tudatából a szégyent mint fogalmat, ami az elsõ lépés ahhoz, hogy embert állati szintre süllyesszen.
Garjaev akadémikus: „Egy nõ elsõ (férfi) szexuális partnere a nõ genetikai kódjában hagyja a hullám „autográfját”, mintha aláírná magát a nõ genomjában. És ez a férfira vonatkozóan is igaz. Ez a hullámprogram késõbb kifejti hatását az embrió testére és lelkére. Jelképesen úgy fogalmazhatunk, hogy a jövendõbeli apa öröklõdési anyaga „téglácskákra” lesz bontva, s azok egy olyan „építkezésen” kerülnek felhasználásra, amelyen az „épület” tervrajzát az elsõ férfi partner készítette. Ez a verzió a tudomány mai állása szerint csupán hipotézis, de eléggé valósághûen magyarázza a telegonia paradoxont”.
Minél több kapcsolata volt egy anyának a gyermeke születése elõtt, annál erõsebben szennyezõdik a kromoszómája. Eredményként a gyerek, aki a „testi” apjától örökli a kromoszóma készletének felét, a „telegoniai apjaitól” örökölheti a mezõszintû szervezési struktúrát. Mivel a „telegoniai apák” mezõszintû genetikai információi ellentmondhatnak egymásnak, a gyerek fizikai és szellemi „felépítésére” alkalmazott információs modulok ellentétes parancsokat hordozhatnak. Ez, például, a szervek aszimmetriájában nyilvánulhat meg. Az egyik leggyakoribb aszimmetria a scoliosis (a gerinc oldalirányú görbülete).
A XX. század végére a tudósok megértették, hogy a fogamzáshoz szükséges információ csak egy része tárolódik a kromoszómákban, a maradék információ mezõszerû struktúrákban tárolódik. Ezt több nyugat-európai országban genetikai módszerekkel vizsgálták.
Érdekes kísérleteket végeztek Franciaországban. A férjek beleegyezésével három családban donorok által megtermékenyítették a feleségeket. A megszületett gyerekek a férjekre jobban hasonlítottak, mint a donorokra. Ebben az esetben a férjek „autográfjai” erõsebbeknek bizonyultak, ami összhangban van a telegoniával. Ivan Klimov így ír le egy telegoniával kapcsolatos esetet: „Amerikában nem olyan ritka eset, amikor fehér szülök családjában fekete gyerek születik. De a Robert és Doroty Laster-ek esete nem azért került az újságok elsõ oldalára, mert családjukban fekete gyerek született, hanem azért, mert a feleség és a férj egyidejûleg beperelte egymást. A férj a felesége hûtlensége miatt el akart válni. A feleség pedig a férjétõl jelentõs anyagi kárpótlást követelt, mivel állítása szerint õ nem csalta meg a férjét. Az orvos szakértõk a nõnek adtak igazat, mivel a telegonia hatására ilyen esetek elõfordulhatnak. Doroty eskü alatt elmondta, hogy a házassága elõtt volt egy néger szeretõje, de miután férjhez ment, hû volt a férjéhez. Végül a házaspár kibékült”.
A Szovjetunióban a 20. század 60-as éveiben kezdtek foglalkozni a telegoniával. 1958-ban a Világifjúsági Találkozót Moszkvában tartották. Senki sem csodálkozott, amikor kilenc hónap múlva több moszkvai lánynak fekete gyereke született. De már az furcsa volt, amikor pár évvel a rendszerváltozás után Oroszországban teret kapott a szexuális szabadság – a nõk 98%-ának már házassága elõtt is volt szexuális kapcsolata. Minden 1000 született gyerekbõl 174-nek van valamilyen genetikai betegsége. Ilyen nagyarányú megbetegedést nem lehet csupán környezetszennyezõdéssel és szociális tényezõkkel magyarázni.
Sok fiatal feleség „ajándékozza meg” férjét házasság elõtti kapcsolatai láthatatlan gyümölcseivel – narkós, homoszexuális, pszichiátriai kezelésre szoruló, szellemileg fejletlen utódokkal. Az elemzõk megjegyzik, hogy szexuálisan legaktívabbak azok a felelõtlen egyének, akik nem rendelkeznek komoly életcélokkal, és elõnyben részesítik a szüntelen mulatozásokat, orgiákat, a munkát, tanulást, a sportot viszont igyekeznek mellõzni.
A telegonia „bünteti” azokat, akik figyelem kívül hagyják az öröklõdés törvényeit.
Ha egy nõ életében az elsõ férfi szellemi vagy fizikai „paraméterei” nem voltak kifogástalanok, akkor nem számíthat ideális utódokra, bármilyenek is legyenek a férje „paraméterei”. Sok példa támasztja alá a hanyatló utódok kapcsolatát a társadalom erkölcstelenségével. Ez az egyik oka annak, hogy a született gyerekeknél korán jelennek meg olyan tünetek, mint az elmezavar, idegzavar, fejletlenség, vagy Down-kór.
A mai statisztikai adatok szerint csak minden negyedik gyerek születik egészségesen. Több híres családban a telegonia hatása feltételezhetõen megfigyelhetõ. Például, Nagy Katalin orosz cárnõ, aki szexuálisan rendkívül aktív volt, gyengeelméjû gyereket szült. A történelem azt a törvényszerûséget igazolja, hogy azok a népek, amelyeknél elterjedt az erkölcstelenség, fokozatosan legyengültek, elveszítették függetlenségüket, majd csendben eltûntek a történelem porondjáról”. Ezeknél a népeknél nem születhettek zseniális egyének, így szürke tehetségtelen tömeggé váltak. Ez történik lassan, fokozatosan, nemzedékrõl nemzedékre.
Egy ilyen nép hanyatlása a következõ séma szerint történik:
– Tömeges prostitúció,
– szexuális eltévelyedések,
– pszichiátriai rendellenességek,
Ilyen fertõzés közepette képtelenség nemzeni egészséges gyerekeket. Egy nép testi, szellemi egészsége visszaállításának az egyik fontos tényezõje a nemzet magas erkölcsi mércéjének visszaállítása. Ezért érthetõ, hogy miért áll ki a vallás az erkölcsösség szükségszerûsége mellett. Kelet-Európában és Oroszországban sokan könnyen elfogadták példaképként a „civilizált” Nyugatot. Mint ismeretes, a szexuális szabadság terén USA az élenjárók között van. Ez várható is, hiszen ott, ahol az embert már gyerekkorától körülveszi az erkölcstelenség kultusza, nem is lehet mást várni. Az eredmény sajnálatos. A fiatal nemzedék intellektuális fejlõdése távolról sem megfelelõ, kreativitásuk alacsony. A lakosságnak majdnem a fele nem képes megírni egy levelet. 40 millió amerikai felnõtt nem képes megszámolni mennyi pénzt költött vásárlásra a szupermarketben, megérteni azt a szöveget, amelyet egy egyszerû nyomtatvány tartalmaz. Ezzel kapcsolatosan megjelent egy – szemantikai analfabétaságnak nevezett – új fogalom, ami azt jelenti, hogy valaki a szöveget képes elolvasni, de a tartalmát már nem érti meg. Kinsey, híres amerikai orvos szerint „körülbelül 37 millió amerikai pszichiátriai kezelésre szorul. A kórházi ágyak több mint a felét lelki betegségekben szenvedõk foglalják el. A többi beteg az utcákon szaladgál”. A narkósok számát az USA-ban 55 millióra becsülik.
Az USA kénytelen a „szürke állományt” külföldrõl (Európából, Oroszországból, Indiából, Kínából) pótolni, mivel nem képes magát tanárokkal, tudósokkal, szakemberekkel ellátni. Wilkinson egy érdekes összehasonlítást végzett. Azt elemezte, hogy milyen jellegzetes problémák voltak az amerikai iskolákban az 1940-es és az 1990-es években.
1940-ben a következõ problémák voltak a leggyakoribbak:
– beszélgetés az órákon
– rágógumizás
– zaj, futkározás a folyosókon
– nem megfelelõ öltözködés
– szemetelés.
Az 1990-es évek amerikai iskolájának problémái:
– alkohol és narkó fogyasztása
– nemi erõszak, másfajta erõszakosság
– öngyilkosság, lopás.
Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy néha mi is hallhatunk olyat, miszerint a szülõk nehezen tudnak dönteni, vajon melyik iskolába írassák be gyermeküket; a kérdés az, melyik iskolában narkóznak kevesebben. Tizenöt-húsz évvel ezelõtt az volt az alapvetõ kérdés, hogy melyik iskolában „erõsebb” a matematika vagy az angol nyelv oktatása. Egy másik tanulmány összehasonlítja két – Amerikába bevándorolt – család tagjainak a „minõségét”. Adatok a C. Lombrozo (1836 –1909, olasz pszichiáter) a „Zsenialitás és megtébolyodás” címû könyvébõl: az egyik bevándorló – M. Dnuks, ateista, alkoholista egyén volt. Adatok vannak 560 utódjáról.
Közülük:
– 300 gyerek korán meghalt
– 150 bûnözõ
– 17 gyilkos
– 100 alkoholista
– 90 prostituált
– 280 komoly betegségben (vakság, idiotizmus, tuberkulózis) szenvedtek.
Ez a család több mint 1 250 000 dollárba került az államnak.
A másik bevándorló – Jonatan Edwars puritán prédikátor, amelynek 1394 utódja ismert.
Azok között:
– 65 professzor
– 1 állami kincstári igazgató
– 3 szenátor
– 3 kormányzó
– 295-en egyetemet, fõiskolát végeztek
– 30 bíró
– 100 jogász
– 2 dékán
– 56 orvos
– 75 tiszt
– 100 ismert misszionárius
– 80 hivatalnok
– írók, tanárok is voltak.
C. Lombrozo sok ember genealógiáját tanulmányozta és kimutatta, hogy a szülõk pozitív jellemzõi (különösen intellektuális tulajdonságai) sokkal kisebb mértékben öröklõdnek, mint a negatívak. Sõt, a negatív tulajdonságok, beleértve a betegségeket is, erõteljesebb formákban öröklõdnek. C. Lombrozo azt írja, hogy két évszázad alatt sok híres család teljesen eltûnt. Így 487 berni burzsoá családból csak 168 maradt meg. Több példa mutatható arra is, hogy az erkölcstelenség hatására nem teljes értékû utódok születnek. Ezért biztosra vehetõ, hogy egy nép egészségének visszaállításához vezetõ út egyik feltétele – az erkölcsi normák visszaállítása. Ha egy állam nem képes megoldani ezt a problémát, akkor nem számíthat arra, hogy társadalmának sikerül kijutnia a globális krízisbõl.
A „nagypolitika” is figyelembe veszi az ellenséges nemzet szellemi gyengülésének lehetõségét, mint stratégiájának fontos elemét. 1945-ben, még a második világháború befejezése ellõt, Allen W. Dulles ismert amerikai politikus (aki a 1953–1961 években a CIA igazgatója volt), fellépett az USA kongresszusában és a „hidegháború” elveirõl beszélt.
Többek között azt mondta: „Miután véget ér a háború, mindent, amivel rendelkezünk, arra kell használnunk, hogy tévútra vezessük, bolonddá tegyük az orosz népet. Amikor Oroszországban megkezdõdik a káosz, a szellemi értékeiket csendesen becseréljük hamis értékekre, és rákényszerítjük õket, hogy higgyenek ezekben az értékekben. Ha ezt elérjük, akkor szinte biztos, hogy lépésrõl lépésre lejátszódik a legengedetlenebb nép tragédiája, az öntudatának végleges és visszaállíthatatlan elvesztése. Az irodalom, a színház, a filmek mind a legalacsonyabb emberi érzelmeket fogják ábrázolni és dicsõíteni. Olyan alkotókat fogunk támogatni, akik az emberek tudatába betáplálják a szex kultuszát, az erõszakot, a szadizmust, az árulást, szóval minden fajta erkölcstelenséget”.
Tehát a Szovjetunió elleni tervekben A. Dulles nagyon fontosnak tartotta a szovjet társadalom szellemi, erkölcsi állapotának megrendítését. E gondolatokat A. Dulles bõvebben „Az USA háború-utáni doktrínája a Szovjetunió ellen” címû könyvében részletezte. Néhány idézet a könyvbõl, amelyek illusztrálják az irányelveket: – „Mi képesek vagyunk megváltoztatni az emberek tudatát. Káoszt teremtünk az agyukban, majd hamis irányba vezetjük az emberek értékrendjét” – „Az ember tudatába bevéssük a szex kultuszát, az erõszakot, a szadizmust, az árulási hajlamot, és mindenféle erkölcstelenséget”– „Nevetségessé kell tenni a becsületességet. Ügyesen, csendesen támogatni fogjuk a szemtelenséget, a hazugságot, az alkoholizmust, a kábítószer fogyasztást, az árulást, az egymástól való állati félelmet, a gyûlöletet”– „Kiírtjuk a nép szellemi gyökereit, és megsemmisítjük az erkölcs alapjait”. „ … és ezt gyerek- és ifjúkortól kell kezdeni. Az ifjúságból cinikus kozmopolitákat fogunk faragni.”A szerzõ valóban egyértelmûen megfogalmazta, hogy milyen irányban kell kezdeni a Szovjetunió lerombolását.
Kiegészítés
S. Csecsanicsev (Szent-Pétervár) írja : „Artur Minnhreim, a Svéd Molekuláris Biológiai Intézet igazgatója kijelentette, hogy az Intézet munkatársai összehasonlították ugyanazon embereknek különbözõ életperiódusaiban vizsgált DNS-eit. Kiderült, hogy a nõ DNS-e szülés után megváltozik. A további kutatások azt mutatták, hogy a nõ DNS-ébe a gyerek apjának génjei kerültek. Ha egy nõ nem lett terhes, petesejtjébe még akkor is beépülnek elõzõ partnereinek DNS láncai, s azok késõbb az utódhoz kerülnek az igazi apa génjeivel együtt”. Egy moszkvai orvos véleménye: ”A klinikai megfigyelések azt mutatják, hogy ha egy nõ elsõ szexuális kapcsolata alkoholistával, narkóssal, vagy pszichikailag beteg férfivel történt, még akkor is ha nem lett tõle terhes, a késõbb született gyerekei akkor hasonló rendellenességeket jelzõ hajlammal jöttek világra. A mai merkantilis világban a fiataloknak tudniuk kell, hogy a „szüzesség” nagy genetikai érték. Ezért, ha egy lánynak a barátnõk azt mondják, hogy „szûznek maradni nem divat, mert ez a maradiságnak a jele”, akkor azt õk irigységbõl mondják, és végeredményben sok évre el akarják rontani a barátnõ jövõjét. De ha az „eset” már megtörtént, nem kell elkeseredni. Ha a lány nem folytatja ezt az életmódot, a telegonia hatása nála évente 20–30%-kal csökkenhet”.
Barabas V. (az orvostudományok doktora, professzor) a „Жизнь вечная” újságnak adott interjújából, „Az elõdjeink ösztönösen betartották a genetika elemi szabályát: a nõ elsõ szexuális kapcsolatának nagy hatása van az immunrendszerére és a szervezetbe olyan hormonok és erõsen ható fermentumok kerülnek, amelyek megváltoztatják az öröklõdés mechanizmusát. A szüzesség és a hûség – a családi boldogságnak, a nép genetikai egészségének az alapja…”.Az Oroszországban kikiáltott „szexuális forradalomnak” az a tragikus jellemzõje, hogy az emberek gondolatait, érzelmeit, akaratait primitív, állati szintre süllyesztik. A tudósok azt írják, hogy a genetikai degradálódás erkölcsi degradálódással jár együtt. Csökken a lakosság munkaaktivitása, nõ az öngyíkosságok, bûncselekmények száma, több és több antiszociális egyén található a társadalomban.
A genetikának az a megállapítása, hogy a debilis személy erkölcsileg degradált és mást nem is lehet elvárni tõle, igaz. De a legtöbb tudós nem meri (meggyõzõdése mellett sem meri) kijelenteni, hogy: az erkölcsi degradálódás maga után vonja a genetikai degradálódást. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy amikor az õseink elvárták a menyasszonytól a szüzességet, az nem középkori elõítélet volt. A keresztény egyház is kezdettõl fogva egyértelmûen int bennünket: „Ne paráználkodj!” Az intelem betartása garancia arra, hogy megmaradjon a nép genetikai állománya, hogy a genetikai betegségektõl megóvja a népet, és hogy ne következzen be a nemzet degradálódása. A vallás üldözésével, az úgynevezett „szabad szerelem” – és különösen a jelenlegi „szexuális forradalom”– kikiáltása után, elkezdõdött az orosz nép genetikai degradálódása. Az OL „Komba” folyóiratból: „A nyugatról jött szexuális forradalom Oroszországban hipertrófiás formákban nyilvánul meg, … ott lemondanak bármilyen erkölcsi megszorításokról és kritériumokról.
Ez az ottani tömeges kicsapongás annál inkább meglepõ, hogy egy olyan országban történik, ahol hetven évig jelen volt a kommunista puritánizmus, ahol évszázadokon át is jellemzõ volt az erkölcsi tisztaság ill. önmegtartózkodás”. Az orosz család jelenleg kegyetlen krízisbe került. A szex terén Oroszország már a Szodoma és Gomorra korszakára hasonlít. Minden negyedik gyerek házasságon kívül születik. Sok anya kijelenti, hogy nem is tudja ki a gyermeke apja. Eredményként minden tizedik gyerek torzszülött. Elég megemlíteni, hogy Moszkvában és Szent-Péterváron csak 3,5-5% gyereknek nincs a normáltól fizikai vagy pszichiátriai eltérése. Valaki megkérdezheti, hogy miért ezt hozzuk összefüggésbe az erkölcs romlásával, hiszen léteznek más tényezõk is – szociális, ökológiai, stb. De más tényezõk, az alkoholizmus kivételével, nem járnak ilyen ijesztõ genetikai következménnyel. Ami a „részeg” fogamzást illeti, gyakorlatilag a házasságon kívüli kapcsolatokra jellemzõ. Még egy figyelemre méltó tény. A legnagyobb születési arány, a legalacsonyabb gyerekhalálozás, és ahol gyakorlatilag nincsenek örökletes betegségek – ez Kalmük-föld, Karacsaj-Cserkesz-, Kabard köztársaságok (ezek Oroszország elmaradott régiói). Ezekben a régiókban a népi hagyomány, a vallási elvek révén gyakorlatilag nincsenek házasság elõtti és kívüli kapcsolatok. Mi legyen a teendõ? Habozás nélkül visszatérni az orosz nép erkölcsi hagyományaihoz. Minden fiatal férfi tudtára kell adni, hogy a házassága egy erkölcsileg alacsony szintû lánnyal veszélyt jelent a születendõ gyerekei számára. Egy ilyen nõtõl ne várjon száz százalékosan egészséges gyereket. A médiának ezt kellene hangsúlyoznia, és nem azt, hogy „a nõ csak egy szabad nõstény” , ha tényleg érdekli a médiát az ország jövõje. Különös jelentõsége lehet a nép erkölcsi megmentésében az Egyháznak.
Köztudott az emberiség szomorú tapasztalata: a térképekrõl is régen eltûntek azok az államok, amelyekben elterjedt az erkölcstelenség. Azok a népek, amelyek határtalan szexuális szabadságot gyakoroltak, nagyobb és nagyobb mértékben szaporították az oligafréneket, a gyengeelméjûséget. A következmény: hanyatlásnak indultak és eltûntek. Nincsenek már a Földön a samnisok, az etruszkok. Nincs a valamikor hatalmas Római Birodalom, amely a tömeges orgiákban agonizált. A Krisztus utáni idõszakban 15 római császárból 13 homoszexuális volt. Hol vannak már a valamikor olyan híres népek, mint hettiták, aztékok és mások? Az emlékük csak az illetlen jeleneteket ábrázoló falfestményekben maradt meg.
Nincs–e itt az ideje nekünk is okulni a történelembõl? Mert már a szakadék szélén állunk! Sztolbov, «Петербургские новости», 1995, №31: „A második világháború derekán a németek a megszállt Szovjetunió területérõl sok százezer fiatalt vittek ki kényszermunkára Németországba. Egy német orvos, aki vizsgálta a fiatalok egészségi állapotát, megállapította, hogy a lányok 90% még szûz. Ezt az információt annyira fontosnak tartotta, hogy értesítette az ország vezetõségét. Az orvosnak az volt a véleménye, hogy nehéz legyõzni egy olyan népet, amelynek az erkölcse magas szinten van”. Berszenjeva T.A. (Берсенева Т. А.): „Генетические последствия неупорядоченных половых отношений на последующие поколения” („A rendezetlen szexuális kapcsolatok genetikai hatása a következõ nemzedékekre”)
„…ha egy népben elterjednek a szexuális eltévelyedések, amelyek társadalmilag is támogatást kapnak, akkor ez a nép az elfajulás útjára lépett. A szexuális eltévelyedések állandó ismétlõdése, szokássá válása lelkileg eltorzítja az embert. Ez kihat úgy a szellemi és pszichés, mint a fizikai szférákra. A negatív szokások genetikai szinten rögzõdnek és nemzedékrõl nemzedékre átadódnak. Ha ezt a láncot nem szakítják meg az életmód lényeges megváltoztatásával, akkor az a nép elfajulásra van ítélve.”
A modern tudományos kutatások alátámasztják õseink erkölcsi törvényeit, amelyeknek alapja a keresztény etika volt !
A fiataloknak lehetõséget kell adni arra, hogy megismerjék e kutatások eredményeit, hogy helyesen tudják megalkotni reproduktív magatartásuknak modelljét.
Forrás:
Stella Maris Alapítvány
Tengernek Csillaga c. folyóirat melléklete
Budapest, 2010.
www.tengernekcsillaga.hu
Link