BÉCSI MEMORANDUM, 2015
Irta: lica - Datum: 2015. August 01. 16:06:21
FELHÍVÁS A VILÁGSZERTE FELLÉPÕ MENEDÉKJOGI ÉS BEVÁNDORLÁSI PROBLÉMA SÜRGÕS MEGOLDÁSÁRA .
Teljes hir
Európa a II. világháború óta egyik legnagyobb kihívása elõtt áll. Ukrajna válsága, Görögország problémája, az eladósodás valamint a munkanélküliség megnövekedése megoldásra váró problémát jelent. A migrációs áradat ehhez még erõsítõ faktorként járul úgy, hogy számos megfigyelõ szerint már fenn áll annak a veszélye, hogy a társadalmi rendszerek összeomlása következtében Európa ellenõrizhetetlen káoszba süllyed.
Elengedhetetlen a határok azonnali védelme, a jövõre nézve új jogi feltételek megteremtése, az eddig egymásnak ellentmondó és nem megfelelõ jogi elõírásoknak a valós adottságokhoz történõ igazítása.
A Wiener Akademiker Kreis (Bécsi Akademikusok Köre) ezen indíttatással felszólítja Európa kormányait, az Európai Uniót, az Egyesült Nemzetek Szervezetét valamint az összes bevándorlással foglalkozó szervezetet, hogy a megelõzés és visszafordíthatatlan károk elkerülése céljából azonnali intézkedéseket eszközöljenek ki.
I. HELYZETELEMZÉS
1. Az Afrikából és Ázsiából történõ bevándorlási hullám még egyáltalán nem érte el a csúcsot. A NATO Defense College katonai demográfiai tanszékének professzora, Gunnar Heinsohn szerint 2050-ig csupán Afrikából és a Közel-Keletrõl 950 millió bevándorló érkezik.
2. A bevándorlók 90%-át embercsempész szervezetek kalauzolják több ezer kilométeren és mintegy 17 államon keresztül Európába. Nagy-Britannia képviselõje a Frontex ügynökség egyik ülésén 3000 embercsempész szervezetrõl beszélt 29000 segítõvel.
3. Annak ellenére, hogy felkeltették a Földközi-tengeren megtörtént több ezer halottat követelõ tragédiák az Európai Unió figyelmét, érdembeli intézkedés mégsem történt. Az embercsempész szervezetek a Földközi-tengeren átvezetõ útvonalat kikerülvén áttértek a Görögországot, Macedóniát, Szerbiát és Magyarországot átszelõ szárazföldi útvonalra. 2015 januárjától már 80 000 bevándorló lépte át Magyarország határát. Magyarország a bevándorlók létszámát és az egy fõre jutó terhelést illetõen az élen jár. Kerítés építése nem tudja megoldani ezt a problémát sem Görögoszágban, sem Bulgáriában, sem Franciaországban sem pedig most Magyarországon.
4. A perifériás államokban nem tartják nyilván a bevándorlókat, úgy tûnik, már Németország sem képes a regisztrációra. A bevándorlás ezért a biztonság tekintetében veszélyes problémává fajul. Már egyértelmû utalások történtek arra, hogy becsempészik Európába az IS erõszakra kész tagjait, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy muzulmán kalifátusokat alapítsanak Európában is.
5. Az Európai Unió eddig kudarcot vallott. A Dublin III. rendelet nemcsak hogy igazságtalan, mert kizárólag perifériás államokat terhel, hanem jogilag helytelen is, mert nem tesz különbséget a menekültek és a kiegészítõ védelemre jogosultak között. A menekültek védelme és a nemzetközi védelem egy rangra történõ emelése politikailag és jogilag helytelen.
6. 2008/115/EK visszatérési irányelv nem hatékony és nem kerül alkalmazásra, a határok védelméért felelõs ügynökség, a Frontex is fogatlan és alkalmatlan.
Az Európai Bizottság 10 pontba foglalt határozata sem oldja meg a problémát, amely a Líbiából Európába tartó csempészhajók megsemmisítését tûzte ki céljául, sõt még a bevándorlók felosztására irányuló szándék sem - sem kötelezõ kvóta megadásával, sem pedig önkéntes alapon.
Gazdasági menekültek bevándorlási áradatát nem felosztani kell, hanem megállítani. A bevándorlást nem szabad rákényszeríteni senkire. Az eddigi felfogást, hogy a migráció mindenféleképpen és Európában mindenkit csak gazdagít, fel kell váltsa egy, a valóságnak megfelelõ nézet.
7. A már nem adekvát 1951-es Genfi Menekültügyi Konvenciót helyettesíteni kell egy olyan egyezménnyel, amely alkalmas az új veszély és a megváltozott világpolitikai helyzet kezelésére.
II. JELENLEGI JOGI HELYZET
Jogilag a bevándorlóknak 3 csoportját különböztetjük meg.
1. Menekültek a Genfi Menekültek Helyzetére Vonatkozó Egyezmény alapján
Az egyezményben megfogalmazott definició szerint ehhez az a személy tartozik, aki "faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása vagy politikai meggyõzõdése miatti üldözéstõl való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstõl való félelmében nem kívánja származási országának védelmét igénybe venni."
Háborúk, polgárháborúk, egyéb háborús tevékenységek, fegyveres konfliktusok, erõszakos törzsi rivalizálások a menedékjog szempontjából nem képeznek menedék okot. A Genfi Konvencióban meghatározott menekültstátusz és ezzel az állandó tartózkodáshoz való jogosultság a bevándorlók csak egy csekély százalékának jár.
2. Személyek, akik jogosultak a kiegészítõ védelemre
Ide azok a személyek tartoznak, akik nem jogosultak a menekültügyi jogállásra, de akiket nem lehet visszatoloncolni, mert hazájukban személyüket háborús támadás, halálbüntetés illetve embertelen bánásmód veszélyezteti.
Az Európai Unió a Tanács 2004/83/EK 2004. április 4-én meghozott irányelvével, melyet 2011. december 13-án az Európai Parlament és a Tanács 2011/95/EU irányelve megváltoztatott, kiegészítette a Genfi Konvenció által meghatározott menekült fogalmát és bevezette a Nemzetközi Védelem fogalmát. Ez többek között kiegészítõ védelmet tartalmaz olyan személyek számára, akik nem jogosultak menedékvédelemre, de mégsem lehet õket visszatoloncolni, mert személyüket súlyos sérelem fenyegeti.
Az irányelv 15. cikke értelmében súlyos sérelemnek számít:
a. halálbüntetés kiszabása vagy végrehajtása
b. kínzás vagy embertelen, illetve megalázó bánásmód vagy büntetés alkalmazása
c. Nemzetközi vagy belsö fegyveres konfliktushelyzetekben felmerülö megkülönböztetés nélküli eröszak következtében polgári személy életének vagy testi épségének súlyos és egyedi fenyegetettsége.
Egyidejûleg a Genfi Konvencióban részletesen felsorolt üldözési okokat elemezték és kiegészítették. Különös figyelmet kell fordítani a nemre vonatkozó szempontokra, ebbe beleértve a nemi identitást is. A politikai vélemény menedékjogilag releváns, akkor is, ha ez a vélemény semmiféle tevékenységhez nem vezetett.
Az Európai Unió így egy irányelvbe való becsempészéssel kitágította a Genfi Egyezményt, miközben ez a nemzetközi védelem csakis az Európai Unió tagjait kötelezi - kivéve Nagy-Britanniát, Írországot és Dániát.
3. Gazdasági menekültek
A legnagyobb csoportot (kb. 90%-ot) azok a bevándorlók képezik, akik sem a Genfi Konvenció alapján nem jogosultak menekültstátuszra, sem pedig kiegészítõ védelemere, hanem akik kizárólag gazdasági okok miatt jól szervezett embercsempész szervezetek segítségével Európába jönnek.
Ezek az illegális bevándorlók nem jogosultak védelemre és így nem jogosultak a befogadásra sem. A gyakorlatban viszont nem tesznek különbséget, ugyanazt az eljárást alkalmazzák rájuk, mint a menekültstátuszra és a nemzetközi védelemre jogosultaknak, mivel jelenleg nem létezik semmiféle hatásos lehetõség az ellenõrzésre, hogy megakadályozzák a gazdasági menekültek jogtalan bevándorlását. A gyakorlatban még vissza sem toloncolják õket, mert vagy ismeretlen a származási országuk, vagy a származási ország elutasítja visszafogadásukat vagy egyszerûen olyan sok idõ telik el, hogy sikerült tartózkodási jogcímet szerezniük különösen házasság vagy munkavállalás útján.
III. SZÜKSÉGES INTÉZKEDÉSEK
1. A Genfi Menekültügyi Konvenció felmondása ill. felülvizsgálata
Az 1951-bõl származó, A Menekültek Helyzetére Vonatkozó Egyezmény a II. világháború után a kommunista országokból elmenekült és elüldözött személyek védelmére irányult. Már 1990-ben elavult és ezért teljes egészében fel kellene mondani vagy a Konvenció 45. cikkének értelmében felül kellene vizsgálni és a megváltozott geopolitikai adottságokhoz kellene igazítani.
A politikai üldözés jelenlegi áldozatai a legtöbb esetben az iszlám terror elõl menekülnek valamint az Afrikában és Ázsiában kialakult erõszak elõl. Ebbõl adódóan sürgõs feladattá vált érvényességének kontinensek szerinti földrajzi korlátozása, melyet a Menekültügyi Konvenció már 1951-ben tartalmozott, amikor a szerzõdõ államok választhattak érvényességi kört (Európa vagy "Európa és máshol"). Minden kontinensen van biztos védelmet nyújtó állam és a kontinensekre történõ korlátozás a menekültek érdekét is képviseli, mivel a menekülés kevésbé kockázatos és az integráció is sikeresebb lehet ugyanabban a kultúrkörben.
2. Nemzetközi Egyezmény megkötése háborús menekültek nemzetközi védelmére
Fenntarthatatlan állapot, hogy nemzetközi jogi megállapodás hiányában csupán az Európai Unió tagállamait (kivéve az Egyesült Királyságot, Írországot és Dániát) kötelezzék háborús konfliktus súlytotta területekrõl érkezõ menekültek felvételére. Elengedhetetlennek bizonyul egy nemzetközi, jogilag kötelezõ egyezmény megkötése az Egyesült Nemzetek keretén belül, amely a háborúk, az erõszak és az emberiség ellen elkövetett súlyos bûncselekmény áldozatainak védelmét szabályozza. Ezeknek a személyeknek ideiglenesen kiegészítõ védelmet kell biztosítani, ha fennállnak az alábbi feltételek:
- Nemzetközi vagy államon belüli fegyveres konfliktus háború vagy polgárháború formájában.
- Ilyen fegyveres konfliktus által okozott veszély fennállása.
- Agresszió büncselekmény, ahogy azt a Nemzetközi Büntetõbíróság Római Statutuma meghatározza.
3. Menekülési alternativa
Nem áll fenn semmiféle jogcím védelem biztosítására abban az esetben, ha adott egy államon belüli menekülési alternatíva vagy ha egy biztonságos harmadik országban a kérelem benyújtásának lehetõsége fennáll és elfogadhatónak tekinthetõ. A kérelmet mindenféleképpen a saját kontinensen kell benyújtani. Kontinensek között önkéntes alapon lehet intézkedni ill. védelmet biztosítani, mint például üldözött keresztények esetében, akik számára egy iszlám államban történõ kérvényezés nem lehetséges vagy nem elfogadható. Sajnos a ténylegesen védelemre szoruló személyek számára jelenleg nincs hely Európában, mert illegális bevándorlók foglalják el.
4. Visszatoloncolás és a külsõ határok biztosítása
Jelenleg a legsûrgõsebb intézkedést, az USA és Ausztrália példájára, Európa határainak hatékony védelme képezi. Azokat a személyeket, akiknek sem menedékjog sem pedig kiegészítõ védelem nem jár, már a határokon vissza kell utasítani. Ez ugyanúgy érvényes azokra a személyekre is, akik az államukon belüli menekülés lehetõségét ill. egy biztonságos harmadik ország védelmét nem vették igénybe.
Ellenõrzéseket Európán kívül is kell végezni és e célból Afrikában és Ázsiában felvételi központokat kell kialakítani, amelyeknek európai ellenõrzés alatt kell állniuk, ebbe beleértve a katonai ellenõrzést is.
A külsõ határok biztosítására kirendelt Frontex ügynökséget olyan személyzettel és pénzügyi eszközökkel kell ellátni, hogy feladatát el tudja végezni. Ugyanúgy támogatni kell az államokat is, hogy lehetõségük legyen a 2005. május 27-i Prümi Szerzõdés keretén belül elvállalt kötelezettségeiknek elvégzésére az illegális migráció elleni küzdelemben.
5. Embercsempész szervezetek elleni küzdelem
Habár az embercsempész szervezetek központjai ismertek, nem fogják felszámolni világot átszövõ hálózatukat, melynek bevételei meghaladják a kábótószer kereskedelem bevételeit. Ezt kellene legelõször is megcélozni. A védelem saját kontinensre történõ földrajzi korlátozása megalapozatlanná tenné az embercsempészek ígéreteit és Európa nem válna célállomássá. A bevándorlók ellen elkövetett tényleges bûncselekményt a pénzügyi kizsákmányolás jelenti és az, hogy rábeszélik õket otthoni megélhetési lehetõségeik feladására egy bizonytalan jövöért.
6. Jogi szakvélemény és a Nemzetközi Büntetõbíróság bevonása
Tömeges kivándorlás esetén az Egyesült Nemzetek Szervezetének ill. a Den Haag-i Nemzetközi Büntetõbíróság szakvéleményét kell kikérni, hogy meg lehessen állapítani a konfliktus okait és esetleg a felelõsöket is. Amennyiben ezek megállapításra kerülnek, akkor be kell vonni a Nemzetközi Büntetõbíróságot egy bûncselekmény büntethetõségének felülvizsgálatara a Nemzetközi Büntetõbíróság Római Statutum 5. cikke értelmében.
7. A megelõzést a helyszínen kell elvégezni
Migrációs mozgalmakat tartósan csak az okok megszüntetésével lehet megakadályozni. A megelõzést sürgõsen a helyszínen kell elvégezni. Lásd csatolva: Prof. DI Dr. Heinrich Wohlmeyer cikke "Miért nem ragadjuk meg a menekültügyi politikát a gyökereinél?"
Bécs, 2015 júliusa
A Wiener Akademiker Kreis nevében:
Dr. Eva Maria Barki, ügyvéd
Prof. Dr. Emanuel Aydin, a szír-ortodox keresztények ausztriai püspöke
Pajor András, katolikus lelkész, a Keresztény Kulturális Akadémia elnöke, Budapest