Posta Imre weboldala

Csúszós lejtõ
Irta: postaimre - Datum: 2015. September 20. 16:49:51

Teljes hir

Antiszemitának lenni hazafias kötelesség! A többi meg már lassan tényleg csak vagonkérdés.Az emebriség férgei megmutatkoznak teljes mivoltukban. Fölöttébb gyönge lábakon áll az a kultúra, amely veszélybe kerül, ha megjelenik mellette egy más gyökerû hagyomány, véli Köves Slomó rabbi, aki szerint a menekültválság csak felhívja figyelmünket az európai értékrend egyébként is meglévõ válságára. Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezetõjétõl alternatív antiszemitizmus-értelmezést is kapunk.

– Sáná tová umtuká! Jól mondom? Jókor mondom?
– Jól és jókor, igen: e hét hétfõn és kedden volt a zsidó újév, az azt követõ tíz nap a bûnbánat idõszaka, amelyet a jom kippur, az engesztelés napja zár le. Az addig tartó idõszakban még teljesen autentikus jó és édes évet kívánni egymásnak – én is hasonló jókat kívánok.

– Boldog újévet kívánunk, miközben nagyon sok dolog történik körülöttünk, ami jó eséllyel elrontatja a boldogságunkat. Ezek közül szeretnék önnel néhányat számba venni. Kezdeném a menekültválsággal, amellyel kapcsolatban az EMIH néhány napja közleményt adott ki, nehezményezve, hogy az osztrák kancellár a nácizmus történéseihez hasonlította a válság magyarországi kezelését.
– Auschwitz mint az abszolút emberi züllés szimbóluma erkölcsi hivatkozási ponttá vált az európai kultúrkörben. Ezzel párhuzamosan a sokszor kegyeletsértõ, az Auschwitz fogalmának súlyát meggondolatlanul elsilányító nyelvhasználatok ezt nagymértékben súlytalanítják. Eleve nem túl elegáns egymáshoz méricskélni a szenvedéstörténeteket, így próbálva meghatározni valamely adott szenvedés súlyát, értékét. Ebben az ügyben pedig végképp nem lehet összevetni a náci Németországot – amelyben hosszú éveken át emberek faji alapon történõ kiirtása a mindennapi közbeszéd elfogadott tárgya volt, majd az ipari eszközökkel történõ népirtás a szövetségesek segítségével meg is valósult – azzal a helyzettel, amikor egy közel-keleti válságból Európába menekülnek emberek, és befogadásuk nem megy zökkenõmentesen. Ez abszurd, ráadásul megalázó a migránsokkal szemben is, akiknek – feltételezem – eszükbe sem jut, hogy miután vonatra ültetik õket, esetleg haláltáborban fognak kikötni.

– Hogyan lehetséges, hogy ebben az ügyben közéleti szereplõk ennyire nem tudnak mértéket tartani? Nemcsak az osztrák kancellár vont ilyen párhuzamot, hanem egy The New York Timesnak adott interjújában Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga fõrabbija is.
– Nem tudok belehelyezkedni mások lelkivilágába. Nyilván Frölich rabbit is meghatotta, amit a migránsokkal kapcsolatban látott, ezért tehetett ilyen kijelentést, amit nem biztos, hogy elõzõleg egészen végiggondolt. Ez emberi dolog. Az viszont kétségtelenül bizarr, hogy éppen az osztrák kancellár használ ilyen párhuzamot egy aktuálpolitikai ügyben. Annak az országnak a vezetõje, amelynek sikerült elhitetnie a világgal, hogy Hitler nem is osztrák volt, hanem német. Az ilyesmit senki sem gondolja komolyan, az sem, aki mondja. A migránshelyzettel kapcsolatban láthatóan mindenki zavarban van, és egyelõre nem úgy tûnik, hogy bárki tudná, mit is kellene csinálni. Az bizonyos, hogy a komplex helyzetre nem egyházi vezetõ fogja a végsõ választ megadni.

– Arról azonban lehet véleménye, hogy ha ez a népvándorlás folytatódik, és Európába a mostaninál is nagyobb számban érkeznek más vallású és kultúrájú tömegek, az vajon milyen veszélyeket rejt magában a zsidó-keresztény kultúrkörre nézve.
– Erre, ha lehet, három lépcsõben adnék választ. Elõször is, függetlenül attól, hogyan vélekedünk, hová vezethetnek mindezek a folyamatok globális szinten, amikor rászoruló embereket látunk, akik a lefejezés és az élve elégetés elõl ide menekülnek kapuinkhoz, minden tõlünk telhetõt meg kell tennünk, hogy enyhítsük szenvedéseiket. Másfelõl veszélyt jelent-e a zsidó-keresztény hagyománynak nevezett civilizációra, ha más gyökerû tömegek jelennek meg benne? Ha egy kultúrára veszélyt jelent, hogy megjelenik mellette egy másik kultúra, az azt jelzi, hogy az a kultúra nagyon gyönge lábakon áll, és feltehetõleg jelentõs hitelességi deficittel küzd a másik kultúra „fenyegetése” nélkül is. Konzervatív emberként úgy vélem, nem problémamentes, ahogyan Európa viszonyul a gyökereihez, a közértékek és a személyes erkölcs és felelõsség kérdéseihez, valláshoz és Istenhez. Ezzel akkor is foglalkozni kellene, ha most nem tûnne fel itt egy kultúrájában és vallási gyökereiben sokkal magabiztosabb hagyományközösség. Zsidó alapvetés, hogy a jólét próbatétele sokszor nehezebb, mint a szegénységé, mert a jólétben az ember hajlamos elfelejtkezni róla, hogy nem önmagától és önmagáért van itt, hanem egyfajta küldetést teljesít, hogy a világot és önmagát jobbá és szentebbé tegye. Európának néhány évtizede sok tekintetben ezt a próbatételt kell kiállnia. Valljuk meg, nem sok sikerrel.

– Három lépcsõt említett. Mi volna az utolsó?
– A probléma önmagában nem az, hogy többféle kultúrának lehet-e egymás mellett élnie. Erre van példa bõven, a civilizációk egymás mellett élése korántsem lehetetlen. Csak akkor az, ha olyan egységes, magabiztos kulturális konglomerátum jelenik meg az alapjaiban nagymértékben elbizonytalanodott létezõk mellett, amely saját kulturális-vallási hagyományaira hivatkozva türelmetlen magával a befogadó közeggel szemben. Sajnos tény: a fundamentalista iszlám nem az elkövetkezõ években fog veszélyt jelenteni azokra, akik nem – vagy akár csak nem „úgy” – követik vallási elveit, hanem máris veszélyt jelent. Nem egy, nem két, ártatlan emberek életét kioltó merényletre került sor az elmúlt idõszakban Európában, amelyekhez a szélsõséges iszlám teremtette meg az ideológiát és a motivációt. Legutóbb a Charlie Hebdo szerkesztõségében történt mészárlás volt ilyen, amely után mindjárt a következõ sarkon lévõ kóser boltban is megöltek öt embert. És ezt nem lehet elintézni azzal, hogy megállapítjuk: az iszlám szélsõséghez köthetõ halálesetek száma még hosszú évek távlatában is jóval kevesebb, mint ahányan Európában egyetlen hónap alatt meghalnak autóbalesetben. A kérdés itt az, mikor jön el a pillanat, amikor rákényszerülünk, hogy túlélési stratégiát érintõ döntést igényeljen kimenni az utcára kipában. Aztán mikor köszönt be a nap, amikor ugyanez már burka nélkül is veszélyes lesz? Akceptálható elvárás egy másik közösséget befogadó társadalomtól a kölcsönös tisztelet, a vallási türelem és a minimális lojalitás értéke. A zsidó közösségnek évezredes tapasztalata van a kisebbségi léttel kapcsolatban. Ézsaiás próféta kétezer-ötszáz évvel ezelõtt hirdette a számûzetésbe szakadt izraelitáknak: keressétek annak a városnak a békéjét, ahová mentek! Az iszlám tömegek túlnyomó többsége nyilván nem szélsõségesbõl áll, az azonban aggasztó, ha a fundamentalista iszlám tetteit nem ítélik el markánsan és jól hallhatóan ugyanazon kultúrkör mérvadó és mérsékelt vallási vezetõi.

– Nyugat-Európa sok országában már ma sem életbiztosítás a zsidó közösség tagjának lenni.
– Két évig tanultam Franciaországban, ahol Európa legnagyobb zsidó közössége él, hétszázezer taggal. Ott élõ barátaim mesélik, hogy ma már nincs olyan zsidó, aki ne aggódna a kialakult helyzet miatt. Sokan az iskolába is csak biztonsági õrrel merik járatni a gyerekeiket. Fokozatosan lehetetlenül el a mindennapi életük, miközben a társadalomtól sem kapják meg mindig az elvárható szolidaritást. Három évvel ezelõtt Toulouse-ban egy felnõttet és három gyermeket lõttek le egy zsidó iskola elõtt. Utána pedig nehéz volt elfogadtatni, hogy az ország iskoláiban egyperces néma felállással emlékezzenek az áldozatokra, mondván, ez a gesztus sértheti a muzulmán diákok érzékenységét. Ez is mutatja, milyen gyenge lábakon állunk.

– Említette, hogy mindezt a menekültválság intõ közelsége és valósága nélkül is fel kellene ismernie Európának. Lát esélyt arra, hogy a kontinens visszaforduljon arról a hagyományaitól távolodó útról, amelyen évtizedekkel ezelõtt elindult?
– Nap mint nap látom és tapasztalom, hogy az emberekben óriási a spiritualitás iránti szomjúság. Az ember természeténél fogva nem elégszik meg a materiális javakkal. Bizonyára bennünk, vallási vezetõkben is van hiba, hogy a nekünk adatott tudást és hitet a szükségesnél szégyenlõsebben tartogatjuk magunknak. Ebben nagyon sok még a feladat. Európának megadatott a gazdagság próbatétele – nagyon remélem, hogy képesek leszünk kiállni, nehogy aztán a rászorultság, a szegénység térítsen észhez bennünket. Kár lenne Európáért, mert azzal együtt, hogy sok tekintetben kérdéseket vet fel a mai Európa értékválsága, az élet, amelyet ma itt élhetünk a maga lehetõségeivel és szabadságfokával, valószínûleg példa nélküli az emberi történelemben.

– Beszélgetésünk elején szót ejtettünk róla, mennyi minden teheti tönkre a most kezdõdõ zsidó újévet. Érzésem szerint idetartozik a honi zsidó, nem zsidó viszonyban feltûnõ törést jelentõ Petrás-ügy is: nyár végén a zsidó nyári fesztiválon a Dohány utcai zsinagógában nem léphetett fel Petrás Mária csángó énekesnõ, mivel egy napilapban közölt olvasói levél antiszemitizmussal vádolta meg. Mi a véleménye errõl?
– Nem tisztem kritizálni egy másik hitközség (a nyári fesztivált a Mazsihisz szervezi – A szerk.) szervezõinek munkáját. Bárkivel elõfordulhat, hogy nem néz utána, kit hív meg, és csak késõbb döbben rá, hogy – felfogása szerint – hibát követett el. Van itt azonban egy nagyon fontos elvi kérdés, amelyet érdemes tisztázni. Létezik egy angol kifejezés, a slippery slope, magyarul csúszós lejtõ vagy csúszka. Ez az olyan érvelési hiba elnevezése, amely egy lépésnek megállíthatatlan, egyre növekvõ következményeket tulajdonít. Az egyik legismertebb példa erre a következõ: aki húst eszik, nem tiszteli az állatokat. Aki nem tiszteli az állatokat, nem tisztel semmilyen élõlényt. Aki nem tisztel semmilyen élõlényt, elõbb-utóbb gyilkolni kezdi az embertársait. Végül kiirtjuk egymást. Ezért nem lenne szabad senkinek húst ennie. Feltehetõ a kérdés: ki az, aki egy zsinagógában énekelhet? Az nem, aki tíz évvel ezelõtt énekelt egy olyan rendezvényen, ahol fölléptek antiszemiták is. Jó. De akkor az, aki valaha énekelt együtt olyannal, aki énekelt olyan rendezvényen, ahol antiszemiták is fölléptek, milyen elbírálás alá esik? Ha cinikus akarnék lenni, a végtelenségig lehetne a logikai lépéseket szaporítani, és ezzel teljesen ellehetetleníteni minden lehetséges diskurzust. Bármely egészséges emberi értékrenddel összeférhetetlen a faji elõítélet. Tudjuk ugyanakkor, hogy senki sem születik antiszemitának. Vannak emberek, akik az életük egy bizonyos részében nyitottak az antiszemitizmusra, aztán elfordulnak tõle. A mi célunk mindenkit abba az irányba terelni, hogy forduljon el az antiszemitizmustól. Ha valakinek nem az a fõ ismérve, hogy antiszemita, hanem hogy népdalokat énekel, de esetleg van benne nyitottság az antiszemitizmusra – fogalmam sincs, van-e –, vagy nem zárkózik el az általunk kívánt mértékben az antiszemitizmustól, viszont fellép egy zsinagógában, az nem azt eredményezi, hogy mind õ, mind az õt szeretõ többi ember közeledik a zsidósághoz?

– Jól értem, hogy most épp az Európában talán túlreprezentált antiszemitizmus-felfogás kritikáját fogalmazza meg?
– Sok durva ideológia létezett a történelemben, de valószínûleg az antiszemitizmus az egyetlen, amelyet olyan szintre fejlesztettek, hogy ipari népirtásba torkollt. Innentõl fogva az európai ember számára a holokauszt a morál totális ellentéte, vagyis a materialista európai világképben maga a sátán. Márpedig a sátánnal semmilyen közösséget nem vállalunk! Igen ám, de az antiszemitizmus is csak olyan, mint bármilyen emberi érzés, gondolat: van belõle több, van kevesebb, van enyhébb, van hevesebb. Ha kinyitom az ollót, és mindenkit, aki antiszemitákkal együtt fellépett életében, egy kategóriába helyezek az auschwitzi lágerõrrel, talán megmagyarázhatom morálfilozófiai fundamentalizmus alapján, de sohasem fogom elérni, hogy bárkit is lebeszéljek az antiszemitizmusról. Vannak persze, akik szerint az antiszemitákat nem lehet meggyõzni, ezek az emberek azonban egészen mást gondolnak az emberi elme és lélek mûködésérõl, mint én. Nekem meggyõzõdésem, hogy az ember változik. Az újévvel kezdtük: a jom kippurig tartó tíz nap az önvizsgálat, a változás ideje. Ez a zsidó-keresztény gondolkodás az európai civilizáció egyik alapja, lényege: hogy hiszem, mindig van esély önmagam és a körülöttem lévõ világ megjavítására. Ezt fontos szem elõtt tartani.

További tartalmas és izgalmas olvasnivalók a Magyar Nemzet szombati Magazinjában, amely vasárnap estig megvásárolható az újságárusoknál.
Link