Az utolsó írásom
Irta: spartakusz - Datum: 2013. January 06. 06:06:41
KI ÁBRÁNDULTAM, BENNEM MÁR SEMMI GEOMETRIA NINCSEN...
AZ UTOLSÓ ÍRÁSOM
Amikor még azt hittem, hogy megváltozhatnak a dolgok,
Amikor hittem még, hogy a remény hal meg utoljára, amikor hittem azt,
Hogy a szónak ereje van, hittem, és lám mára hitetlenné váltam.
Ma 2013. január. Hatodikán 0: 33 - órakor. a HAT-ODI-KÁN emlékszem álmaimra és írom.
Amikor arról álmodtam, hogy melyik holdra, bolygóra megyek ükunoka látogatóba.
Elmúlt, nagyon fáj a második felismerés - az elsõnél én is agyvérzést kaptam, szájzárt.
A csoda meggyógyított - hitem, hogy visszavonulok, megalázkodott látszatot színlelve,
Akkor még tekerõs volt kezdetleges hivatali telefonom. De ma a minimûgyûrûibe is be jön a világ.
Mégsem történik meg a megvilágosodás, az agyak továbbra is sötétek, - teljesen kiábrándultam.
Bezzeg a gonoszság, a mocskok tovább virulnak, virgoncodnak és szemembe röhögnek.
Nem bírom tovább - kerek-perec Borbély esete rávilágított, ha valós ,és nem megjátszott,
Hogy nincs tovább - MAGYARORSZÁG CSAK VOLT - így kisebbségbe vonulok.
Jano ötlete tetszett, még utoljára, hogy kis csoportokba fegyver nélkül foglaljuk el a házat,
De minek - döbbenek rá - akkor régen volt erõ háttér Buda trükkös elfoglalás kapcsán, a töröknek.
Még rájövök, hogy mindent amit csinálunk lemásolják és utánozzák, és ellenünk fordítják,
Hát nem - lázadok fel magamban - tõlem többet nem - kiválok - ÉRTED - ki-vál-ok!
Azért, hogy új kolóniát készítsek fel akik mennek az új-bolygóra, mert itt számunkra nincsen hely. Ha azt kívánod, hogy velem tartasz - csatlakozol, azt már ezután személyesen kell. Mi mindig távozunk!
Befejeztetett - nincs több számodra, csak lopott lévai lexikon, itt e földön fogsz elpusztulni - mert a Hold és a Marsnál tovább - nem engedlek - és csak szõdd az álmod, addig is te ostoba - buta mocsok
Paradicsompusztító ember formájú szörnyetegek - szörnyénél is hátborzongató láthatatlan idegen.
Készítek majd egy kis könyvecskét, melyben leírom , amit leírhatok, és azt számodra adom.
Azzal, hogy készülj fel magyar - ok, titkos lesz, oly titkos, hogy még magam sem tudom.
Valóban ... tényleg - tévedtem, ne gyertek haza - ahogy az író írta, mert itten a katlanban megfõznek,
Megfõznek és megesznek - a fenti sorokban jellemezettek, véglegesen akarva.
Vége, - fáradt ujjaim már néha - néha érik el a billentyût - Tóth Judit Isten nyugosztaljon,
Utolsó fohászommal neked s hozzád küldöm - szólva, ott túl a túlvilágon, többet tenni én nem tudok!
kelt. Bázakerettye, 2013. január - 6-án.
Bázakerettye
id. Kiss László
ui: az írás oldalszáma 1- végtelen!