JÁKÓB FIAI

A FÖLD NEMZETISÉGE itt áll elõttünk. Ez az ÍM + BÍR bírja a teremtõ Isten és a Sátán-mind kettõ
férfi-nemzetiségeit.
Ha már nem emlékezne az olvasó, úgy újra írom I. Móz.12:1-

“És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedbõl, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a
földre, a melyet én mutatok néked. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te
nevedet, és áldás leszesz.
És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned
a föld minden nemzetségei.”
A FÖLD MINDEN NEMZETSÉGEI.

Így keletkeztek a föld nemzetségei, akkor- a teremtés hatodik napján csak kettõ-de azután eltelt sokezer

év, nem a mai földi éveket számolva, jött a Vízözön és NÕ+é-vel be ment a bárkába KHÁM is aki

a teremtõ Isten nemzetiségét bírta, mert a bárkába nem mehetett be negatív lény, de fia, Kanaán-
ban már jelentkezett a Sátán-i hasonlóság és nemzetiség, erre Bábel, stb., a bizonyítékok. Kanaán
után eltelt mennyi ezer év? Négy? míg Ábrám életidejére, plusz másik kétezer év, erre már jócskán
elszaporodtak, házasságok, stb., ezek a KEVERT földi nemzetiségek. Az Úr kihívta Ábrámot, hogy
benne megáldassanak e FÖLDI NEMZETSÉGEK.
Ki mást hivhatott volna?

Ábrám mindezt TUDTA, mert csak például emlékeznie kellett arra, hogy NÕ+é is nagyon TUDTA a

KÜLÖNBSÉGET, mert a Khám-nak mondott mondataiban sehol nem szólt egyik istenrõl sem.
Idézem:
“Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.” Itt nem említ istent egyáltalán.

Míg SZEM ura az ÚR, Jáfetnek ura az Isten, Khámnak nem említett Nõ+é semmilyen istent sem. Újra
lehet olvasni. I. Móz. 9:25.
Mit jelent az, hogy SZOLGÁK SZOLGÁJA?
Azt jelenti, hogy Khám és minden leszármazottja a mai napig IS SZOLGA! És ezeknek a szolgáknak is
szolgája lett Kanaán.
Ki mást hívhatott volna ha nem Ábrámot az Úr?
Ábrámot aki a teremtés HETEDIK napi leszármazottja volt, tehát minden szempontból jóval felette állt
ezeknek a KEVERTEKNEK:
Talán hívott volna valakit, a teremtés hatodik napján létrejöttek leszármazottai közül?
Lehetetlenség!, mert azok közül egyik sem tudta volna felemelni e KEVERT népet. Kiemelni a földi

szintbõl, a teremtés hatodik napjából, a hetedik napjának szintjére.
A nagy kérdések közül, most jön az egyik legnagyobb.
MIÉRT? KI-nek a számára volt fontos kiemelni, felemelni e KEVERTEK közül bárkit is?

Erre is nagyon egyszerû a felelet, ha gondolkozunk.

A teremtõ Isten “AKART” istene lenni azoknak, akikben a pozitív, az Õ KÉPE nagy, vagy nagyobb

százalékban jelentkezett. ÖRÖKLÕ GÉNEK alapján.

De miután a teremtõ Isten hat nap után befejezte az õ munkáját, és végképp megnyugodott, szüksége volt

egy olyan ÍM+BÍR = emberre, aki az Õ szintjén, isteni szinten él és tud, és ÕS+TEST+ÉN szinten van.

Aki e Földön él és hajlandó a teremtõ Isten szintjére emelni azokat akik elérték, hogy a teremtõ Istenük
legyen.
Egyszerübben. Egy olyan emberre volt szükség aki képes a teremtés hatodik nap emberét a teremtés
hetedik napi emberi szinjére emelni.
Viszont tudnunk kell azt, hogy az istenek közösségében mindenkinek a belegyezése kell ahhoz, hogy
megvalósuljon valami, úgyan úgy mint a sátánék közösségében is, mert egyikben sem “dolgozhatnak”

egymás ellen, így itt Ábrámnál is mindegyik megerõsítette az Úr akaratát.

Talán ideje lenne bemutatnom az isteneket, az ÕS+TEST+ÉN-eket.

A teremtõ Istenrõl már részben szóltam.

Az Úr Istenrõl is, Õ az aki a teremtés hetedik napján tevékenykedett, de még nem írtam az ÚR-ról.
Ki az ÚR?

Nagyon egyszerûen fogalmazva, vissza kell mennünk a teremtés hatodik napjáhóz, az akkor létrejött
emberpárhoz, mely így van tudtunkra adva. I.Móz. 1:27.

“Teremté tehát Isten az embert az õ képére teremté õt: férfiúvá és asszonynyá teremté õket.”

A férfihez már volt minta, mert maga a teremtõ Isten a férfi, viszont az asszonyhoz is kellett valahol

minta legyen, különben honnan tudta volna a teremtõ Isten, hogy mivel kell neki, az asszonynak
rendelkeznie?

Ismert is a teremtõ Isten ilyen asszonyt-és most következik ennek az asszonynak a bemutatása,

következne, de rém nehéz egyszerûen megmagyarázni kilétét.
Miért? Azért mert minden SZINTEN, minden FORMÁBAN benne van.

Kezdem azzal, hogy Õ mindenben minden.

Õ a legmagasabb ERÕ.

Õ benne volt és van a VILÁG.

Õ általa él minden és mindenki.

Test nélküli ERÕ.

Testet ölthet és õlt is bizonyos alkalmakkor.

Mikor TEST-ben jelentkezik Õ az ISTEN NÕ, különben TEST nélkül Õ-és csak magyarul, semilyen más

nyelvben így nem lehet Õt megmagyarázni!- Õ az ÚR NÕ.

Számunkra, akik TEST-ben élünk, a legjobban megközelíthetjük ÕT a növényvilágon keresztül.

Õ a termékenység Istennõje.

Terményeiben él és éltet mindeneket. Még a gyógyításainkról is gondoskodik a gyógyfûveken keresztül,

de az élet levegõjének erejét is neki köszönhetjük.

Könyvek ezreit irták és írják a növényekrõl, a virágokról. A rozsról, búzáról, kukoricáról és minden

ehetõ, fõzhetõ zöldségünkrõl, anélkül hogy megismerték volna mindezekben ÕT.

Nem lehet róla eleget írni MINDEN TERÜLETEN Õ van!
Pedig, milyen egyszerû meglátni ÕT. Csak elsõ lépésnek látni kell a növény NÕ-jében a NÕ-t. Rá kell

nézni a rövid és a hosszú ö-Õ-re és elõttünk van Õ, az ÚR NÕ.

Ez számunkra a napi látható oldala, de még sok, sõt minden oldalon, szinten látható és egyben láthatatlan

is. Lehetetlenség bemutatni ÕT.

Ábrám esetében Õ jelentkezett a következõképpen: I. Móz. 12:1.

“És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedbõl, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a
földre, a melyet én mutatok néked.”

ANYA FÖLD: Az Úr Nõ rendelkezik vele és annak adja akinek akarja. Kanaánéktól elvette és azóta is
lakóföld nélküliek a kanaániták. Ábrámnak most így adja Kanaán földjét.
“És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.”

TERMÉKENYSÉG Istennõje Ábrámot nagy nemzetté teszi, megáldja, felmagasztalja és igéri, hogy

ÁLDÁS lesz. Az is lett, mert a keresztények, mohammedánok, zsidók- nem a mai nevezetû zsidók
vannak itt értve – mind áldják.
“És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te
benned a föld minden nemzetségei.”
Nem csak a teremtés hatodik napi földi nemzetségek, hanem a teremtés hetedik napiak is.

“És kiméne Ábrám, a mint at Úr mondotta vala néki, és Lót is kiméne õ vele: Ábrám pedig hetvenöt

esztendõs vala, mikor kiméne Háránból.

És felvevé Ábrám az õ feleségét Szárait, Lótot, az õ atyjafiának fiát, és minden szerzeményöket, a melyet
szereztek vala, és a cselédeket, a kikre Háránban tettek vala szert, és elindulának, hogy Kanaán földjére
menjenek, és el is jutának a Kanaán földjére.
És általméne Ábrám a földön mind Sikhem (=SZÉKeM, mint az egyik könyvemben felsorolt sok SZÉK-

nevû helység, föleg Erdélyben. B.P.) vidékéig, Móréh tölgyeséig. Akkor Kananeusok valának azon a
földön.
És megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet. És Ábrám oltárt építé
ott az Úrnak; a ki megjelent vala néki.”

Pontosan úgy, mint NÕ+é. NÕ+é-nek is ez volt elsõ cselekedete a Vízözön után, de még elõbbre menve-

csak a bizonyításokért – Kain és Ábel is az Úrnak vitt ajándékot. Az ajándék és az áldozat az ÚR NÕ-jé!

“Onnan azután a hegység felé méne Bétheltõl keletre és felüté sátorát: Béthel vala nyugatra, Hái pedig
keletre, és ott oltárt építe az Úrnak, és segítségül hívá az Úr nevét.
És tovább költözék Ábrám; folyton délfelé húzódván.”
Innen látható az, hogy Ábrám “bejárta a néki adott földet és oltárokat épített”, tehát mai szóval kifejezve
PAP volt és áldózatokat mutatott be, mert a segítséget ha kérik nem adják “ingyen”. Valamit fel kell érte
ajánlani.

“Azonban éhség lõn at országban és Ábrám aláméne Egyiptomba, hogy ott tartozkodjék, mert nagy vala
az éhség az országban.

És lõn mikor közel vala, hogy bemenjen Egyiptomba, monda feleségének Szárainak:
Ímé tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy.

Azért mikor meglátnak téged az égyiptomiak, majd azt mondják: felesége ez; és engem megölnek, téged
pedig életben tartanak.
Mond azért, kérlek, hogy húgom vagy; hogy jól legyen dolgom miattad, s életben maradjak te éretted.

És lõn mikor Ábrám Égyiptomba érkezék, láták az égyiptomiak az asszonyt, hogy az nagyon szép.

Mikor megláták õt a Fáráó fõemberei, magasztalák a Fáráó elõtt és elvivék az asszonyt a Fáráó udvarába.

És jól tõn érette Ábrámmal, és valának juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nöstényszamarai és
tevéi.”

Megvette Szárait Ábrámtól a Fáráó, de ne felejtsük, hogy abban az idõben nem volt az idegenforgalom,

a turizmus a mai mértékben, és azt se feledjük, bement a fehérbõrû Ábrám, a fehérbõrû, vagy talán (?

) a sárgabõrû feleségével a feketebõrû egyiptomiak közé. Bizony alapos feltûnést keltett. És bár Ábrám

tudta, hogy ezek a teremtés hatodik napi emberek leszármazottai, azt nem tudta, milyen természetûek.
Sátáni vagy isteni génekkel bírnak. Tehát minden óvatosságára szükség volt.
Ábrám egyiptomi útjaival kapcsolatban nagyon sok írást olvastam, legtöbbje – fitogtatva erkölcsi

felsõbbségét, minden negatív jelzõvel ellátta õt. Egyik még azt is mondta, hogy Szárai vérbajos volt.

“De megveré az Úr a Fáráót és az õ házát nagy csapásokkal, Száraiért, Ábrám feleségéért.
Hivatá azért a FaraóÁbrámot és monda: Miért mívelted azt velem? Miért nem mondottad meg énnékem,
hogy az néked feleséged?

Miért mondottad: Húgom õ; azért vevém magamnak feleségûl. Most már ímhol a te feleséged,

vedd magadhoz és menj el.

És parancsola felõle a Faraó némely embereknek, a kik elbocsáták õtet és az õ feleségét, és mindenét
mije vala.”

13-ik rész elsõ versétõl kezdve.

“Feljöve azért Ábrám Égyiptomból, õ, õ és az õ felesége, és mindene valamija vala, és Lót is õ vele, a
déli tartományba.
Ábrám pedig igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel, és aranynyal.

És méne helyrõl helyre délfelõl mind Béthelig, oda a hol elõször vala az õ sátora, Béthel és Hái között.

Annak az oltárnak helyére, melyet ott elsõben készített vala: és segítségül hívá ott Ábrám az úrnak
nevét.”
Álljunk meg egy kicsit.
Ábrám újra áldozott az oltáron. Nézzük mit jelent OLTÁR szavunk?

OLTÁR = ÉL+TEST+ÚR. Az oltár tehát a megtestesített ÚR. Az oltárra ránéz SZEM-mel az ÉLÕ ÚR és
segítéssel ellátja azt aki az oltáron áldozik.

Gondoljunk NÕ+é SZEM nevû fiára, “Áldozott az ÚR Sémnek Istene”. SZEM-nek Istene az ÚR,

de csak az oltár testén keresztül válik testté, hogy meghallgatja kérésünket.
“Lótnak is pedig, a ki Ábrámmal jár vala, valának juhai, ökrei és sátorai.

És nem bíra meg õket az a föld, hogy eggyütt lakjanak, mert sok jószáguk vala, és nem lakhatnak eggyütt.
Versengés is támada az Ábrám barompásztorai között, és a Lót barompásztorai között; és a Kananeusok
és a Perizeusok is ott laknak vala akkor azon a földön.

Monda ezért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te
pászoraid között: hiszen atyafiak vagyunk.

Avagy nincsen-é elõtted mind az egész föld? Válj el kérlek tõlem; ha te balra tartasz, én jobbra megyek;
ha te jobbra menéndez, én balra térek.

Felemelé azért Lót az õ szemeit, és látá, hogy a Jordán egész melléke bõvizû föld;...
És választá Lót magának a Jórdán egész mellékét, és elköltözék Lót kelet felé: és elválának egymástól.”
Lót letelepedése a Jordán mellékén két ízben is fontossággal bírt.

Elsõ ízben, keresztelõ János keresztelõjén, ezek a rokonok leszármazottai is jelen voltak.
Ugrok egyet, hogy bemutassam az Úr Istent is Ábrám kanaáni életében.
I.Móz. 15:1-

“E dolgok után lõn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok

tenéked, a te jutalmad felette igen bõséges.”
Meg kell állapítani, hogy bizony félt Ábrám. Erre utal az is, hogy többször fohászkodik az Úrhoz és kéri

segítségét. Ezt látva megjelenik Õs atyja, az Úr Isten LÁTOMÁSBAN-tehát testi minõségben.
“És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkül járok, és az, a kire az én
házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?”
I.Móz.16:1-

“Szárai, az Ábrám felesége nem szûle néki; de vala néki egy Égyiptomból való szolgálója, kinek neve
Hágár vala.”

Szolgáló még akkor is, ha a Faraó leánya lett volna, mert ha emlékszünk Nõ+é szolgáknak nevezte
Khámot és leszármazottait.

“Monda azért Szárai Ábrámnak: Íme az Úr bezárta az én méhemet hogy ne szûljek: Kérlek menj be az én
szolgámhoz, talán az által megépülök; és engede Ábrám a Szárai szavának.”
Áldozat = Áldás.
ÁLDOZ = ÁLDÁS. Egymásnak függvénye. A Z-S-ben. Egy másik törvényem, hogy ha szavainkban a

betük, hangok, jelek megegyeznek, vagy a szavak elején, vagy a végén, vagy az egyik szó kezdõdik és a

másik szó végzõdik ugyan abban a betûben, vagy pedig fordítva, az egyik szó végzõdik a másik szó meg

kezdõdik ugyan abban a betûben, ezek a szavak egymásnak függvényei. Egyik a másikba alakul mint
következmény. De ellentétjei is lehetnek egymásnak ugyanakkor, mint pl. a heGY-völGY, kinT-benT,
hideG-meleG, stb.

“Vevé tehát Szárai, Ábrám felesége az Égyiptomi Hágárt, az õ szolgálóját, tíz esztendõvel azután, hogy

Ábrám a Kanaán földén letelepedék, és adá azt Ábrámnak az õ férjének feleségül.

És beméne Hágárhoz, és az fogada az õ méhében;”

Megtörtént az elsõ beütés. A teremtés hetedik napi emberének magja megfogant a teremtés hatodik napi
asszony méhében. Érdemes tovább is ismerkedni a történtekkel.
Nagyon tanulságos!

“És beméne Hágárhoz, és az fogada az õ méhében; ez pedig a mint látta, hogy terhes, nem vala becsülete

az õ asszonyának õ elõtte.”

Ma ennek, megszámlálhatatlanul sok példáját láthatjuk. A szolgák uraik feje fölé akarnak nõni, mert nem

ismerik származásukat és határaikat, ezért lassan már félnünk kell kimenni tõlük az utcára. Helyre kéne

tenni õket, de hát a DEMOKRÁCIÁ-ban ezt nem lehet. KÁR! Nem is lesz REND és BISZTONSÁG az
ilyen demokráciában! A görög demokráciában egységes nép volt, de ma nincs egység.

“Monda azért Szárai Ábrámnak: Bántódásom van miattad. Én adtam õledbe szolgálómat, és mivelhogy

látja, hogy teherbe esett, nincsen elõtte becsületem. Tegyen ítéletet az Úr én közöttem és te közötted.
És monda Ábrám Szárainak: Ímé a te szolgálód kezedben van, azt tedd vele a mit jónak látsz.

Nyomorgatja vala azért Szárai és az elfuta õ elõle.

És talála õt az Úrnak angyala egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, a mely a Súrba menõ úton van,
és monda: Hágár, Szárai szolgálója! Honnan jössz és hová mégy? És az monda: Az én asszonyomnak,

Szárainak színe elõl futok én.
Akkor monda néki az Úr angyala: Térj meg a te asszonyodhoz, és alázd (aláhuzás általam B.P.) meg

magad az õ kezei alatt.

Mert õ az ÚR te meg a szolga mellette.”

Végül megjelenik a teremtõ Isten Ábrámnak.
I.Móz. 17:1

“Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendõs vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a

mindenható Isten vagyok. Járj én elõttem, és légy tökéletes.
És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged. És
arczára borúla Ábrám, az Isten pedig szóla önéki, mondván:
A mi engem illet, ímhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz.
És ne neveztessék azután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek
sokaságának atyjává teszlek téged.

És felette igen megsokasítlak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tõled.
És megállapítom az én szövetségemet és közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak

nemzedékei szerint örök szövetségûl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.
És adom tenéked és a te magodnak te utánad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök
bírtokul; és Istenök lészek nékik.

Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megõrizzed, te és a te magod te

utánad az õ nemzedékei szerint.”
Menjünk sorba.

Itt az Isten a teremtõ Isten. Õ kötötte meg Ábrámmal utoljára a szövetséget, hogy népek sokasaágává
lesz, azután meg a vele való szövetséggel megváltoztatta Ábrám nevét Ábrahámmá.

Míg ÁBRÁM = ÁBRA+M, ez a neve jelentette az ÚR NÕ és az Úr Isten kiábrázolását Ábrámban,

addig az Ábrahám = ÁBRA+HÁM jelenti a teremtõ Isten kiábrázolását Ábrahámban. Nagyon röviden
megvilágítva.

Most nézzük mit jelent a HÁM?

“Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok és közöttem és ti közöttetek, és a te utánad való
magod között: minden férfi körülmetéltessék nálatok.

És metéljétek körül a ti férfi testetek bõrének elejét, és az lesz az én közötte, és ti közöttetek való
szövetségnek jele.

Nyolcznapos korában körûlmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál

született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentõl, a ki nem a te magodból való.
Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és a pénzen vett; és örökkévaló szövetségül lesz
az én szövetségem a ti testeteken.

A körülmetéletlen férfi pedig, a ki körül nem metélteti az õ férfi testének bõrét, az ilyen lélek kivágattatik

az õ népe közûl, mert felbontotta az én szövetségemet.

És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az õ
neve.”

Az ÁBRÁ+M és SZÁRAI, az Úr Isten Ábrá-ja, és az ÚR NÕ KIÁGAZÁSAI = SZÁRAI. A teremtõ
Istennek kötött szövetség miatt ÁBRA+HÁM-ra és SÁRA = SZÁRAI, változtak, hogy el legyenek

különítve az elõzõek leszármazottaitól és hogy látható legyen kik a teremtõ Isten népei.

Kik azok tehát, akiknek a teremtõ Isten az Istenük mert:

EZEKNEK LETT EGY ISTENÜK!

Mindezeket NEM értve és NEM TUDVA a papok által és a magyarázók által, ma már ezek, mindenkit
ehhez az EGY ISTEN-hez irányítanak. Márpedig többen nem tartozunk ide, de hogy a magyarok semmi
szín alatt sem, AZ BIZTOS!

A KEVERTEK-nek mindegyike, a teremtõ Isten gyermeke. Ez is biztos!

Sorolhatnám a Föld népeinek hovatartozását, mert pontosan lehet tudni, ismerni õket. De tovább megyek.
Ha ismernük magunkat pontosan, akkor teljesen tisztába lennünk azokkal, akik a teremtés hetedik

napjának leszármazottjaként házasságukkal “lefokozzák” magukat a teremtés hatodik napjává. Õszintén
írva, imádkoznak, de fogalmuk sincs arról, hogy melyik Istenhez tartoznak. Hát itt tartunk ma. A
világvallások híveinek, a tömérdek szekták híveinek, fogalma sincs arról, mit csinál és kihez tartozik.
Azt mondják, minden törvényben és minden szövetségkötésben van egy hátsó kapú, amit ki lehet játszani.
Ez IGAZ!

A teremtõ Isten szövetségének szövegében is ott a hátsó kapú, amit alaposan ki is használtak a Sátán
emberei, pár ezer éven keresztül és még ma is.
De menjünk tovább, mert még nem tartok ennek a bemutatásánál.

Tartsuk észbe, hogy minden ezután következõ EGYENES leszármazás a férfi vonalon, a teremtõ Istent
tartja Istenének egészen Jézus Krisztusig.
Eszembe jut, hogy frivolan hányan kérdezték és írták, hogy milyen isten az akinek szüksége van a férfiak

elõbõrére?

Nincs rá igazán szüksége és nem tartja trófea ként, de tudja azt amit János a közönséges elsõ levelének
5:8 versében így írt le:

“És hárman vannak a kik bizonyságot tesznek a földön, a Lélek, a víz és a vér.”
Erre a bizonyságtevésre van szüksége mindkét félnek, hogy meghatározódjék az, ki hova tartozik!
I.Móz. 17:15 –

“És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az õ
neve.

És megáldom õt, és fiat is adok õ tõle néked, és megáldom, hogy legyen népekké; nemzetek királyai

származzanak õ tõle (ezek a Jákób fiainak európai nemzetei és ezek királyai. B.P.)

Ekkor arczára borúla Ábrahám, és nevete és gondolá az õ szívében: vajon száz esztendõs embernek lesz-é

gyermeke? Avagy Sára kilenczven esztendõs lévén, szûlhet-é?

És monda Ábrahám az Istennek: vajha Ismáél (Hágártól való fia Ábrámnak. B.P.) élne te elõtted.

Az Isten pedig monda: Kétségnélkül a te feleséged Sára szûl néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak,

és megerõsítem az én szövetségemet õ vele örökkévaló szövetségûl az õ magvának õ utána.

Ismáel felõl is meghallgattalak: Ímé megáldom õt, és megszaporítom õt és megsokasítom õt felette

nagyon; tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem õt.

Az én szövetségemet pedig megerõsítem Izsákkal, kit néked szûl Sára ez idõkorban a következõ

esztendõben.
És elvégezé vele való beszédét, és feléne az Isten Ábrahámtól.”

FEL, HOVA? Mert a hely ahova az is bizonyíték arra, hogy Õ melyik Isten volt.
Fel ment az ÉG-be – bár a csillagászok szerint ÉG nincs, csak a a neve, egy elképzelt háttér és azon

jelõljük ki az álló csillagokat. Elsõnek én vettem magamra azt a nevetséges feladatott – szerintük -, hogy

nyelvünk ide vonatkozó szavainak alapján bizonyítottam az ÉG létét, sõt helyének kezdetét is, meg a G-
vel határának G köreit.
Felment tehát az ÉG-be, mert magáról mondta, ne csináljatok nekem faragot képeket, stb., mikor az ég az
én királyi székem, a Föld pedig az én lábaimnak zsámolya. Valahogy így hangzott mondata.

Még bemutatom nyelvünkön mi az értelme ISMÁEL-nek és IZSÁK-nak. ISMÁEL = ÕS+M+ÉL,

IZSÁK = ÕS+ÉK ←→ÕS Ábrahámtól, és ÕS a kanaánok-negativ földjén, plusz ÉK is.

Ezek után “Vevé azért Ábrahám Ismáelt az õ fiát, és háza minden szûlõttét, és mind a pénzén vetteket,

minden férfiát Ábrahám házanépe közül és körülmetélé férfi testöknek bõrét ugyanazon napon, a mikor
szólott vala vele az Isten.

Ábrahém pedig kilenczvenkilence esztedõs vala, mikor körûlmetélé az õ férfitestének bõrét.”
I.Móz. 21:1 –
“Az Úr pedig meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala és akképen cselekedék az Úr Sárával, a miképen
szólott vala.

Mert fogada Sára az õ méhében, és szûle fiat Ábrahámnak az õ vénségében, abban az idõben melyet
mondott vala néki az Isten.

És nevezé Ábrahám az õ fiának nevét, a ki néki szûletet vala, a kit szûlt vala néki Sára, Íszáknak.”

Hogy az apa adja az újszûlötnek a nevet, azt még akkor a magyar apák tudták, mert a már hozott egyenlet

szerint a nemzõ + nemzi = a nemzetet, mindhárom N-nel kezdõdik, mint a Név is.
“És körûlmetélé Ábrahám az õ fiát Izsákot nyolcnapos jorában, a mint parancsolta vala néki az Isten.”
Miért nyolc napos korában?

Mert nyolc napra válik ismertté a bõr színe. A bõr színe pedig sokat mond a hovatartozásra vonatkozóan.
I.Móz. 21:4-

“És körülmetélé Ábrahám az õ fiát Izsákot, nyolcznapos korában, a mint parancsolta vala néki az Isten.

Ábrahám pedig száz esztendõs vala, mikor születik néki az õ fia Izsák.
És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a
mely Izsák elválasztaték.

Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szûlt vala.

Monda: Kergesd el ezt a szolgálót az õ fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal,
Izsákkal.

Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az õ fiáért.

De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék elõtted nehéznek e gyermeknek és a szolgálónak dolga;

valamit mond néked Sára, engedj az õ szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.
Mindazonáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod.”

Nép lett Ismáel leszármazottaiból, az elsõ nagy KEVERT NÉP.
Mint írva vagyon. A szolgáló fia anyjától örökölt, mert kinevette Sárát.
Vajon Ismáel leszármazottai közül KI örökölte Ábrahámot?

IZSÁK

Viszi tovább Kanaán földjén Ábrahám MAG+VÁT, MAG+JÁT, de csak a tiszta vonal megy tovább,
Ezért:
I.Móz. 24:1-
“Ábrahám pedig vén élemedett ember vala,...

Monda azért Ábrahám az õ háza öregebb szolgájának, a ki õ néki mindenében gazda vala: Tedd a kezed
tomporom alá!
Hogy megeskesselek téged az Úrra, a mennynek Istenére, és a földnek Istenére, hogy nem vészesz
feleséget az én házamba, és az én rokonaim közé és onnan vészesz feleséget az én fiamnak Izsáknak.

Monda pedig õnéki a szolga: Hátha az a leányzó nem akar velem eljõnni e földre, ugyan vissza vigyem-é
a te fiadat arra a földre, a honnan kijöttél vala?
Felele neki Ábrahám: Vigyázz, az én fiamat oda vissza ne vidd.”
Milyen TUDÁS! Ábrahám TUDTA, hogy neki és leszármazottainak mi adatott.
Folytatás Következik.
Baranyai Piroska, 2010, aug. 11 piroska11@citromail.hu