Ma már ne legyen gondod másra, csak a jövõ-áldomásra! Holnap is lesz honlap, de most a honnak hagyj pihenni mára, s szemedre ne üljön ki a pára! Az idõnek sem kezdete se vége: megérted ezt, ha feltekintsz az égre, s kezed nem rejted zsebedben végre! Isten áldásával miénk ez a világ, s bújának múltával, múltunknak bújával kiáltok most terád: holnap is számíthatsz magadra, ha számítasz miránk!
Ó, de szép az óhaj és na sóhaj!
Nincs tovább érzékem a nyelvtani szépséghez! De, ébreszteni a magyart, mely nem tudható, hogy honnan ered, származik a tudatosság, mely magas szinvonalra emel ! (Nekem van egy élményem, amihez persze senkinek semmi köze.) Javítottam mélységes helyírási hibáimat, tudom mindenki tesz rá, én nem! Hamarosan leírom a fogalmazósi gátlásom, illetve azt, hogy mennyire zavar amikor valaki helytelenül ír! No mindegy, vagyok aki vagyok, és szép lassan büszke is leszek magamra!
Ki jelen vagy a tûzben és a jégben,
Csillagok közt és bányák mély ölén,
Sötét árnyékban, fénylõ napsütésben,
Madárdalban és kis gyermek szemén.
Ki igazgatod sorsok fordulását,
Romokból építsz boldog holnapot,
Hozzád küldjük ma szívünk imádságát
Uram, ne hagyd el árva magyarod!
Ne hagyd el õket, akik téged hívnak
A mélységbõl kiáltva szent neved.
Megváltást váró rongyos rabjaidnak
Add meg, Uram, a napi kenyeret.
Segítsd õket, kik mindig másnak vetnek,
Kiknél az éhség elsõnek kopog,
Mert áldásodból csak akkor ehetnek,
Ha a zsarnok vérebje jóllakott.
Takard be õket tél hidege ellen!
Hozz sebeikre enyhe gyógyulást!
Adj, Uram, nekik áldó két kezeddel
Bõ szüretet és gazdag aratást!
Légy velük, akik verejtékben ázva
Az új Bábelhez hordják a követ,
S mentse meg õket irgalmad csodája,
Amikor a torony mindent eltemet.
Minden áldásod, amit nékünk szántál
Oszd ki közöttünk az újév során,
Hogy túl a tél lidércnyomásos álmán
Élõket köszöntsön a napsugár.
Add, hogy túléljék, amit rájuk mértek,
Keresztre verték, adj hozzá erõt.
Adj nekik, Uram, száz kísértõ fénynél
Fénylõbb csillagot, égi vezetõt.
Vezesd õket, hogy soha, soha többé
El ne tévelyedjen a mi nemzetünk.
Légy velük, Uram, most és mindörökké,
Akkor is, mikor mi már nem leszünk.
Akkor is, mikor jõ a boldog holnap,
S parányi sorsunk emléke sem él,
Sárga csontvázunk felett zöld fû sarjad,
Szívünk porával messze szállt a szél.
Ki jelen vagy a tûzben és a jégben,
Csillagok közt és bányák mély ölén,
Sötét árnyékban, fénylõ napsütésben,
Madárdalban és kis gyermek szemén,
Ki igazgatod sorsok fordulását,
Uram, ne hagyd el árva magyarod,
Hallgasd meg szívünk újévi imáját,
És legyen minden úgy, mint akarod.
Tudom, hogy néha nehéz megérteni, ....néha nekem is.............van nekem is elképzelésem, sõt, tapasztalásom is! Megtalálni önmagunkat nagyon nehéz! Mindig mást keresünk, valakit, aki mjad elmondja hogy kik vagyunk. Nem, sajnálom, de nem mûködik! Saját tapasztalat.
Minden jo embernek egy szebb holnapot kivanok, es, hogy a jo emberek egyutt legynek a nehez pillanatokban is...
Tegnap megneztem egy nagyon sokkolo filmet egy baratom ajanlasaval
The Road
http://www.youtube.com/watch?v=hbLgszfXTAY
En hidegen es jozanul igy kepzelem el a jovot..mivel errefele haladunk.(Azt is megertem,ha lemarhaznak, es leostobaznak ez miatt)
Remelem a jo Isten nem fogja engedni, hogy eddig eljussunk.
Azt hiszem nem is kell tobb komment ezekhez a dolgokhoz.
Imadkozom az urhoz,hogy a jo emberekkel talalkozzunk a nehez pillanatokban.
Bekesseg mindenkinek
a jó isten áldását és segedelmét kérem mindanyiunk számára az elkövetkezõkhöz
erõt kitartást minden igaz magyar
számára legyen erõnk felépíteni egy szebb jövõt mert megbünhödte már e nép a multat s jövendõt!
- 2010. December 31. 19:32:38
- 2010. December 31. 20:31:07
- 2010. December 31. 20:37:49
- 2010. December 31. 21:26:36
- 2010. December 31. 22:17:59
- 2010. December 31. 22:41:00
- 2010. December 31. 22:53:15
- 2010. December 31. 23:05:18
- 2011. January 01. 00:08:09
- 2011. January 01. 00:27:08