A Földönkívüliekrõl - 2 rész.

Gondolatvilágunkban már õsidõk óta szerepel a földönkívüliek létének gondolata, lehetõsége. Gondolatainkban mindig is megvolt, mindig is benne volt az, hogy az egész Univerzum egy élettel teli teljesség, amely mindenhol élõ és lakott. Abban a pillanatban, amint felismerjük, hogy tér és idõ valójában nem más, mint egy gondolati építmény, minden bolygóközi utazásról alkotott elképzelésünk megváltozik. Semmi értelme nem lesz annak, hogy fényévekben számoljuk az idõt, egy olyan Univerzumban amely valójában gondolati építmény. Magasabb szférák energiaszintjén van a megoldás, azzal bárhová eljuthatunk. Így el lehet képzelni galaktikus és intergalaktikus utazásokat is. Meg is fog ez történni, ha sikerül majd nekünk is átlépnünk az Ûrkorszakba..

Az sem meglepõ hogy a földönkívüliek létének vagy nem létének gondolata rémülettel tölti el a földi lakosok egy részét. Természetesen feltételezzük róluk, hogy technikailag fejlettebbek nálunk, de esetleg erkölcsileg is fejlettebbek lennének nálunk, az már ritkán jut eszünkbe. Meglepõen gyakoriak az olyan játékfilmek, amik fenyegetõ, rémületet, terrort és halált osztó idegenekrõl szólnak. Ez is csak azt mutatja, miként vetítjük ki a jelen fejlõdési szintünknek megfelelõ gondolati képeinket. Gondolati mintáink elsõdleges irányítója a halálfélelem. Mi persze hajlamosak vagyunk feltételezni róluk, hogy ellenséges szándékkal jönnek. Azokról a tõlünk másabb, eltérõbb földönkívüli fajokról szerte az egész Univerzumban, akik a fejlõdésben, az evolúcióban már több ezer évvel elõttünk járnak erkölcsileg és technikailag is. Mindazzal a technológiával, ami rendelkezésükre áll és mindazzal a tudással, ami ehhez szükséges ide jönnének tehát, és hódítóként lépnének fel? Mit tudnának meghódítani? Egy alacsony energiaszintû hullámsáv jelentéktelenül kicsi részét? Elképzelhetõnek tûnik ez? Sajnálom, ha ezzel beárnyékolom mindazt a szórakozást, amit az ellenséges földönkívülieket ábrázoló filmek nyújtanak, de igen kicsi a valószínûsége annak, hogy az Univerzumban az élet és az intelligencia ilyen módon nyilvánulna meg. Ezek a Hollywood-i filmek nem a földönkívüliekrõl szólnak, hanem saját félelmeink és rémületeink kivetítésérõl. A haláltól való félelem a materialista világnézet szerves része. Egy ilyen világnézet, ami elutasítja a magasabb szférák- és ezeken belül a magasabban fejlett élet lehetõségét, szabályszerû korlátokat állít a technikai fejlõdés útjába. A belsõ bizonyosságnak, miszerint az élet nem a születéssel kezdõdik, és minden bizonnyal folytatódik a fizikai test halála után is, meg kellene változtatnia a gondolkodási mintáinkat. A magasabb szférák létének tudatosítása segítségünkre lehet abban, hogy halálfélelmünket legyõzzük, sõt mi több, elõbb-utóbb fejlettebb technológia megteremtését segíti elõ. E nélkül a tudatosítás nélkül a technológia kérlelhetetlenül visszaüt. Meggyõzõdhetünk errõl, valahányszor népek és népcsoportok közötti háborús viszályra kerül sor. Rendkívül fejlett technológiát alkalmaznak - hogy elpusztítsák egymás otthonát, és megölhessék egymást. Amennyiben szeretnénk az Univerzum polgáraivá válni, nem technikai fejlõdésre kellene helyezni a hangsúlyt. Van a fejlõdésnek egy másik ága. Olyan fejlõdés, ami az emberi értékek tiszteletben tartásáról, a másság elfogadásáról és az önzetlen együttmûködésrõl szól. Ezt lelki fejlõdésnek hívják.
A lényeg ugyanis itt van, ebben áll. Ha majd mi is teljes mértékben magunkévá tesszük és betartjuk a Kozmikus etikát, akkor válhatunk az Univerzum teljes jogú polgáraivá, és ezután léphetünk ki mi is a világûrbe. Ám ehhez túl kell élnünk a jelenlegi Atomkort, hogy átléphessünk a legmagasabb szintû korba, korszakba, az Ûrkorba. A jelenlegi Atomkor mit is hozott magával eddig?. Rendkívül sok környezet szennyezést, nukleáris hulladékot, sugárzást, sok mérges gáz kibocsátást, globális éghajlatváltozást, globális felmelegedést és lehûlést, üvegházhatást, a természeti erõforrásink és értékeink kiaknázását és felélését. Most dõl majd el az elkövetkezendõ évtizedekben, hogy belepusztulunk az Atomkorba, vagy egy pozitív irányt váltva és feljebb emelkedve át tudunk lépni az Ûrkorszakba.. Más fajok ezt már elõttünk megtették, õk ma a Kozmosz utazói, teljes jogú polgárai, akik idõnként minket is meglátogatnak. Sok ezer észlelés is a bizonyíték erre évrõl évre, a föld szinte minden pontján.

Most pedig következzenek a bizonyítékok, amelyre oly sokan kíváncsiak. Azok a bizonyítékok amelyeknek sora szinte végtelen, se vége, se hossza. A bizonyítékok tekintetében kezdhetjük az alapoknál, a kezdeteknél, visszamehetünk egészen az emberi kultúra kialakulásának kezdetéig, az õskorig. Számtalan olyan õskori, több ezer, több tízezer éves barlangrajz található, amelyet még az õsemberek rajzoltak, vésetek fel barlangok falára, különbözõ repülõ tárgyakat és szkafanderos alakokat ábrázolva. Pedig akkor még nem létezett a sci-fi mûfaj sem, amit a filmek formájában esetleg nézhetett volna abból ihletett merítve. Legjobb példája ennek az olaszországi Val Camonicában található barlangrajz, egy õsrégi ábra két ûrhajóst ábrázolva. Erich von Däniken svájci író a legismertebb képviselõje a paleoasztronautikának vagy a "paleo-SETI" hipotézisnek, mely szerint földönkívüliek látogatták meg a Földet a prehisztorikus idõkben, és hatással voltak az emberiségre. A fejlettségük miatt az õsemberek Isteneknek tartották õket. Ennek az elméletnek a hátterében a legkülönbözõbb dolgok állnak az õsi kultúrákból: mondák, regék, épületek, faragványok, és megmagyarázhatatlan eredetû, funkciójú tárgyak. Miképpen tudta volna az általunk mûszakilag fejletlennek tartott ókori ember létrehozni a Gízai-píramisokat, a Húsvét-sziget kõszobrait, a Nazca-vonalakat, a Stonehenge-et vagy Piri Reis térképét? Az ókori kultúrák mind a semmibõl virágzottak fel, majd ahogy jöttek, úgy el is tûntek. Däniken szerint a Bibliában Ezékiel proféta egy ûrhajó földre szállását írja le, ami alapján a NASA egyik mérnöke (Blumrich) tervrajzot is készített róla, és csodák-csodájára megfelelt a mai kor vívmányainak is. Erich von Daniken író volt az, aki arról vált ismertté, hogy könyveiben és filmjeiben felvetette annak a lehetõségét, hogy a prehisztorikus idõkben egy magasan fejlett földönkívüli civilizáció tett látogatást a Földön. Könyveit 32 nyelvre fordították le, és kb. 62 milliót el is adott, ami lehetõvé tette, hogy egyike legyen a legsikeresebb íróknak. Nekem is volt egyszer szerencsém járni nála és találkozni is vele Interlakenben a Mystery Parkban. A földön kívüli élet létezésébe vetett hit már az ókori Egyiptomban, Babilonban, és a Suméroknál is jelen lehetett. Az elsõ fontos nyugati gondolkodó, aki felvetette más lakott világok ötletét Thalész ókori görög író és tanítványa, Anaximandrosz volt az i.e.7.században. A görög atomisták is elfogadták az elképzelést, és amellett érveltek, hogy egy végtelen Univerzumban a lakott világok száma is végtelen. Arisztotelész kozmológiája (amely a Földet tekintette a Világegyetem közepének) látszólag a földön kívüli élet elmélete ellen szólt, és amikor a kereszténység elterjedt a nyugati világban, a földön kívüli élet létezésérõl szóló elméletet eretnekségé nyilvánították, mivel ellentmondott a Biblia teremtéstörténetének. A földön kívüli élet elképzelésének legismertebb modern idõk elõtti pártolója Giordano Bruno volt, akit ezért és más nézeteiért 1600-ban máglyán elégettek. A sötét középkor után az újkorban sem történt jelentõs változás, aki iylen dolgokról mert beszélni azt azonnal megbélyegezték. Késõbb is számos ismert és elismert ember ment szembe a tudomány álláspontjával, Jules Verne, Albert Einstein, Jaime Maussan, Keviczky Kálmán. Akkor nézzük meg most a számokat, mint is mondanak a számok. A tudomány jelen állása szerint a Világegyetem végtelen. Nem tudjuk mekkora a kiterjedése, sem azt, hogy mennyi csillag található benne. Azt meg aztán pláne nem, hogy ezekhez a csillagokhoz mekkora bolygórendszerek tartoznak. Tehát azt, hogy a számunkra (hipermodern távcsövekkel és egyéb technikákkal) érzékelhetõ térben mennyi bolygó van még csak megsaccolni sem tudjuk. Amit tudunk, amit a modern tudomány tud az kevés, nagyon kevés. Az Ausztrál Nemzeti Egyetem csillagászainak számításai szerint, az Univerzum számunkra is érzékelhetõ részében 70 kvadrillió csillag van. (a 7 után még 22 darab nullát kell írni!) Hangsúlyoznám, nem ennyi csillag van a Világegyetemben, ennyi van (illetve lehet) a Világegyetem azon részén amirõl valamilyen szintû információink vannak. Azt, hogy ezen kívül még mennyi lehet, ötször-, tízszer-, vagy százszor ennyi, senki sem tudja megmondani. Maradjunk ennél a számnál. Tételezzük fel, hogy az egyelõre sejtett 70.000.000.000.000.000.000.000 csillag közül csak minden egymilliomodik rendelkezik olyan bolygórendszerrel, amelyben van legalább egy, valamilyen szinten a Földhöz hasonló bolygó. Ha ezt feltételezzük, akkor arra jutunk, hogy a Világegyetem számunkra is érzékelhetõ részében van legalább 70.000.000.000.000.000 a Földhöz valamilyen szinten hasonló bolygó, melyen elképzelhetõ, hogy megvannak az élet kialakulásának feltételei. Akkor most tételezzük fel, hogy ezek közül megint csak minden egymilliomodik az amin valóban megvannak az élet feltételei és eljutunk oda, hogy ez még mindig 70.000.000.000 égitest. Ha megint azt feltételezzük, hogy csak minden egymilliomodik az ahol valóban ki is alakult valamilyen szintû élet, akkor még mindig 70.000 bolygónál tartunk... A legnagyobb botorság lenne azt hinnünk, hogy csak a mi bolygónk lakott, hogy csak mi vagyunk egyedüliek a világegyetemben. Ahogy az emberiség fejlõdött, megdõlt a geocentrikus világnézet, majd a heliocentrikus is, és lassan most már ez is. A földönkívüliek részérõl a hivatalos, tömeges kapcsolatfelvétel még késik, a már vázolt okok miatt, de az egyéni nem. Amíg létezik a korrupt politika, a féktelen önzés, háborúk, kizsákmányolás, gyarmatosítás, addig az ezt fenntartó kormányokkal nem fognak kapcsolatba lépni. Ám az egyénnel igen. Itt is az egyénen van a hangsúly. Sokunkkal megtörtént már ez. Az arra méltó, nyitott és befogadó egyénekkel igen, velük idõrõl-idõre fel is veszik a kapcsolatot. Ahogyan ez meg is történik napjainkban számos emberrel szerte a földtekén..

BCs