Alapvetõen két témát szeretnék kívánságra megbeszélni azokkal, akikkel lehet, s azokkal, akikkel meg nem legalább megosztani néhány gondolatom, hátha pontosabban látnak.
Egyik barátom kért, hogy írjak már arról, mi a viszonyulásom a személyemet ért támadásokkal, rágalmakkal, nevemben küldözgetett disznó képekkel és ordenáré kifejezésekkel megfogalmazott „jobbikos” vélemény-nívóval kapcsolatban, mert sokan nem értik, miért nem teszek ez ellen látványos ellenlépéseket. Nos, elõször is járjuk körbe a helyzetet. Van egy pár megbízott és ezért megfizetett személy, aki nálunk „médiafigyelés”-re van állítva és egy esztendeje az a dolguk, hogy próbálják hitelteleníteni az oldalon megjelent – fõleg a Jobbik vezetõségét érintõ – cikkeket, írásokat. Ezek a tények. Az, hogy összeköttetésben állnak az NBH-val, az szintén számunkra beigazolódott állítás, mint ahogyan az is, hogy a társaságnak vannak „belsõ” segítõi is.

Ez is rendben van eddig. A kérdés viszont az, hogy mit is lehet és kell-e egyáltalán a jelenség és a személyek ellen fellépni. Hogy értsétek szó szerint! Ártanak-e, árthatnak-e az ügynek ezek a figurák és az amit tesznek? Az egyértelmû válasz erre a kérdésre az, hogy NEM, sõt! Látszólagos támadásaikkal valójában a munkánkat segítik, s annak a tudatában, hogy ezt ingyen teszi számunkra, sõt, fizetést is vesznek fel a Jobbik kasszájából, ezt kifejezetten örömtelinek tartom. A reklámot csinálják minden egyes alkalommal és ide irányítják a figyelmet még akkor is, ha ezt nem az értelem eszközével, hanem hatásvadász módon teszik. A fellépés ellenük a szokott módon sem nem célszerû, sem nem szükséges, ugyanis teljesen az irányításunk alatt állnak, még ha ezt õk nem is akarják észlelni, miközben inspirálják is a munkát és elég sikeresen szûrik azokat, akiknek valóban nem sok keresnivalója van az oldalon. Tegyétek fel magatoknak a kérdést és válaszoljátok is meg! Mi van, ha õk csak azért vannak, mint amiért a fidesznek a látszatellenzék jobbik? Mi van, ha tudatilag sikerült egy látszatellenséget megalkotni a virtuális valóságban, akik a munkájuk gyümölcsét tekintve mégiscsak nekünk dolgoznak? A tények azt mutatják, hogy igen erõs motiváló erõként hatnak azokra a körökre, ahol még eredményt lehet felmutatni, s érzelmeket mozgatnak meg azokban, akik ezt a helyzetet még kezelni nem tudják. Ha megértitek, hogy a harc szellemi szinten zajlik, oda pedig ezekkel az eszközökkel nem érhetnek el, ezért be lehet látni, hogy a sallang eltakarításában és a pangó erõk mozgatásában nagyon is lényeges szerepet játszanak. Olyanok, mint a hiénák a Szavannán és ha valaki helyére tudja ezt magában tenni, akkor belátja, hogy cselekedetük bár rossz szándékból fakadhat, de valójában jót tesznek, még ha ennek nincsenek is –természetesen - tudatában. Az intrika azokban foganhat meg, akik erre hajlamosak, de aki már szinten van, arról lepereg ez is. Az ártó szándék így fordul paradox módon jótékony hatásba, de természetesen nem mentesülnek ezáltal cselekedeteik következményei alól. Amint feladatukat elvégezték, létezésük értelmét veszíti és ennek nyomatékosításra már sokan várnak. Egyelõre hasznos hülyék, bohócok, akik talán már értik, hogy közeleg a szerepkörük betöltésének vége. Talán õk is érzik, hogy erõfeszítésük pont az ellenkezõ hatást váltja ki és minél jobban támadnak, annál több kellemetlen információ bukik ki azok száján és kezébõl, akiknek elegük volt már abból az úri tempóból, amit a pártok diktálnak. Természetesen sok mocsokságra képesek, de ez meg visszahullik rájuk mind, s minél többet gyártanak belõle, annál mélyebbre ássák el magukat. A helyzetnek számukra nincs jó megoldása, mert "jobbik szimpatizánsok", nem pedig nemzetiek, de így is a nemzetést tesznek, csak kényszerûségbõl, bennünket pedig segítenek megtisztítani a fölösleges ballaszttól, szellemi tévelygõktõl, csábíthatóktól. Az NBH-s kapcsolataik okán feltételezhetõen éppen a hivatalos szerveknek kell véget vetni a pajkosságuknak, de nekem ehhez sem lesz semmi közöm. Remélem érthetõ voltam!

A másik téma a Becsület Napja ünnepélyes koszorúzás és az utána következõ Kitörés túra, amelyrõl szintén felkérésre írok pár gondolatnyit. Másik barátom jelezte, hogy amint a kis csapat észlelte, hogy nem csak magyarországi szervezetek lesznek ott koszorúzni, hanem a környezõ országok szinte minden nemzeti és radikális, militáns gondolkodású csapata fel fog sorakozni, jöttek az ellenérvek, hogy akkor mi ott nem koszorúzunk azokkal, akik ekkor és ekkor ezt és ezt tették, sem a szerbekkel, sem a tótokkal.

Rövid leszek! A helyzet megváltozott. A mai tudásunk szerint minden nemzeti nacionalista egység teljesen tisztában van vele, hogy etnikai alapú háborúk kirobbantása és a lázítás, uszítás mögött a zsidó agitátorok, ügynököl álltak, állnak. Ahogy mi is ráébredtünk, hogy a nemzeti egység nem jöhet létre addig, amíg a zsidó megosztása érvényesül, õk ugyanebben a helyzetben találták magukat a gúnyhatárainkon túl is. A szerb és a horvát is tudja, hogy ha a zsidó itt megvalósíthatja a terveit, akkor neki vége, nem csak a magyarnak, de a szlováknak, románnak úgyszintén „lõttek”. Ha csak kicsit is belegondol - aki még képes erre-, abba, hogy egy közelgõ belháború, éhséglázadás, cigányterror…, zsidó megszállás mindenkit érint, akkor azt is megértheti, hogy nem kizárt az, hogy egymásnak segítséget nyújtva végre rendezhessük közös dolgainkat. Nem hinném, hogy 20-30 éves egészséges nemzeti öntudatú férfiak azok, akik ruszinként, szerbként… a magyarság ellen vétettek.
Ahhoz, hogy a korábban elkövetett bûnökért minden haza, minden nemzet el tudja
számoltatni háborús bûnöseit,m bizony szükség van azt összefogásra még a törökökkel is. A közös probléma zsidó, ami bizony nemzetközi szintû összefogást, megoldást követel.
Aki nem képes most félretenni értetlenségbõl fakadó ellenérzéseit, az majd késõbb lesz erre képes. A helyzet nem egyszerû, de a megoldáson dolgozni kell, mégpedig teljesen új alapokra helyezve az eddigi szemléletmódot. Ha közös a harc, közös a felelõsség, de közös az áldozathozatal és a teher is.