Naplóm/Verseim

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

Lehet, hogy már késõ: Ez áll a háttérben Egyiptomban

Öngyulladás: Tüntetéshullám Észak-Afrikában

Tunézia után Egyiptomban, Algériában és Mauritániában is emberek gyújtották föl magukat, hogy így tiltakozzanak a magas élelmiszerárak és a diktatórikus rendszerek ellen. Az Észak-Afrikán végigsöprõ tüntetéshullám a politikai átrendezõdés lehetõségét teremti meg.

Garantált napfény, kellemes tengerpart, kitûnõ szállodák. Ez a kép alakult ki a külföldiekben Tunéziáról. A tömegturizmus egyik fellegvárának tartott észak-afrikai országba látogatók nem is csalódtak, hiszen viszonylag alacsony árakon azt kapták, amit vártak.
Az ország politikai viszonyai azonban rejtve maradtak az idegenek elõtt, a Tunéziából származó hírek elvétve kerültek fel a lapok címoldalára.
E hírapályt ritkán törte meg rendkívüli esemény, mint például a Dzserba szigetén lévõ zsinagógában 2002-ben elkövetett öngyilkos merénylet, melynek 18 áldozata volt. Ez már jelezte, hogy a most elûzött Zin el-Abidin ben Ali elnök által vaskézzel irányított országban nincs minden rendben, a felszín alatt társadalmi ellentétek húzódnak meg, és a turisták paradicsomát is elérte a szélsõséges iszlám hatása.

A mozgóárus halála
A most szaúd-arábiai számûzetésbe kényszerített államfõt 1989 óta ötször választották meg. Egyben õ töltötte be a választásokat ugyancsak mindig megnyerõ Alkotmányos Demokratikus Egyesülés párt legmagasabb posztját. Az ellenzék formális szerephez jutott, a sajtószabadságot legfeljebb hírbõl ismerték a tunéziaiak.
Az országra mesterségesen rákényszerített nyugalmat azonban december 17-én a 26 éves Mohammed Buazizi mozgóárus akciója zavarta meg, aki - miután a rendõrök eddig nem tisztázott okból elkobozták autóját, amelybõl zöldséget és gyümölcsöt árult - felgyújtotta magát, és belehalt sérüléseibe.

A tiltakozási hullám futótûzként terjedt a térség mindeddig legmódosabb országában. Elsõ hullámában a demonstrálók a hetek alatt duplájára nõtt élelmiszerárak ellen tiltakoztak. Néhány nap múlva már politikai követeléseiket is megfogalmazták: el akarták érni az elnök távozását, a kormányzó párt feloszlatását, demokratikus választások kiírását.
Az elnök elõször a rendõrséget vetette be a tüntetések szétverésére, majd amikor a hadsereget is arra utasította, hogy ismételten éles lövedéket használjon, és ezt a tábornokok megtagadták, jobbnak látta másfél tonna arannyal együtt távozni az országból.

A tunéziai tüntetések átterjedtek Marokkóba, Algériába, Líbiába és Egyiptomba. Az események kiváltó oka mindenhol ugyanaz: a magas megélhetési költségek. Decemberben történelmi csúcsra emelkedtek az élelmiszerárak a világpiacon, és meghaladták még a 2008-as szintet is. Pedig már a két évvel ezelõtti rendkívüli drágulás is zavargásokat váltott ki számos fejlõdõ országban. Haitin és Bangladesben például éhséglázadások törtek ki, amikor a mezõgazdasági termékek ára hirtelen az egekbe szökött.

Észak-Afrika most az akkori események elõtti állapotban van. A válság további elmélyülését megakadályozandó több ország is ellenlépéseket tett. Líbia eltörölte az élelmiszerekre kivetett adókat és vámokat, Marokkó kompenzációt fizet az élelmiszer-importõröknek, de még a térségen kívüli Jordánia is igyekszik letörni az egyre gyorsuló inflációt, ezért egy 225 millió dolláros csomaggal támogatják az alapvetõ élelmiszerek árát. Lehet azonban, hogy mindez már késõ. Egyiptomban néhány hét alatt tíz, Algériában öt, Mauritániában pedig egy ember gyújtotta föl magát, követve tunéziai társuk példáját. A térség országainak hasonlósága feltételezi, hogy a válság regionális méreteket ölt.


"Muzulmán testvérek"
Ellentétben a két évvel ezelõtti éhséglázadásokkal, a mostani megmozdulások összefonódnak a politikai rendszerváltás igényével is. A térségre jellemzõ jelenlegi autoriter kormányzással szemben azonban csak egy alternatíva látszik: a szélsõséges iszlamizmus. Az 1928 óta mûködõ, tevékenységét az egész arab világra kiterjesztõ mozgalmat, a Muzulmán Testvériséget Egyiptomban alapították. Ez a szervezet gyilkolta meg 1981-ben az ország akkori elnökét, Anvar Szadatot. Idén szeptemberben elnökválasztást tartanak Egyiptomban, ahol egyetlen jelöltként a harminc éve uralkodó államfõ, Hoszni Mubarak fia indul. Kérdés, kibírja-e a rendszer ezt az erõpróbát, amikor már az elõzõ, 2005-ös elnökválasztást is majdnem sikerrel akadályozták meg a "muzulmán testvérek". A Nílus menti ország összeomlása a térség stabilitása szempontjából katasztrófát jelentene. Egyiptom a Szuezi-csatorna révén a világkereskedelem egyik legfontosabb útvonalát ellenõrzi, határos Izraellel, és ahogy a mondás tartja: nélküle nincs sem béke, sem háború a Közel-Keleten.

Más, de nem kisebb veszélyt hordoz Líbiának és Algériának a jelenleginél is erõteljesebb iszlám orientációja, mert mindkettõ olajban, és utóbbi még földgázban is gazdag. Több EU-tagállam, például Németország és Ausztria is Algériából - a Földközi-tenger alatt olasz segítséggel megépített gázvezetéken keresztül - pótolja hiányzó energiaszükségletét. Az ország 1992 óta polgárháborús állapotban van, mivel akkor az iszlám radikálisok nyerték meg a választásokat, de a kormány nem adta át a hatalmat. A muzulmán szélsõségesek azóta terrortámadásokkal igyekeznek destabilizálni az országot. Három éve pedig az al-Kaida terrorszervezet merényletekkel tudatta jelenlétét Algériában.

Két véglet
Líbiában Moammer el-Kadhafit nem lehet azzal vádolni, hogy nem az iszlámot követõ rendszert vezetett volna be. De mivel az ország élelmiszer-behozatalra szorul, és az államosított gazdaság teljesítménye alacsony, az olajból származó jövedelem nem elég a jelenlegi életszínvonal fenntartására. A romló életkörülmények könnyen Kadhafi belsõ ellenzékének malmára hajthatják a vizet, akik már úgyis elégedetlenek, hogy az örökös vezetõ mellett nem jutnak szóhoz. És nem is fognak, ha Kadhafinak sikerül keresztülvinnie tervét, hogy legidõsebb fia örökölje az országot.


Moammer el-Kadhafi legidõsebb fiának adná át az országot
Az ipari hatalmaknak egyre fontosabb Líbia. A British Petrol (BP) máris lehetõséget kapott olajkutatásra az északafrikai országban. Ráadásul az olaj- és gázipari vállalat komolyan lobbizott 2009-ben a skót börtönben ülõ líbiai Abdelbaset Ali al-Megrahi szabadon engedése érdekében, akit azzal vádoltak, hogy 1988-ban õ robbantotta fel a Pan Am légitársaság gépét a skóciai Lockerbie felett. A BP állítólag a kiszabadítás fejében jutott nyereséges lehetõségekhez Líbiában. A líbiai olajüzlet esetleges összeomlása viszont komoly hatással lenne az európai ellátásra is.

Ellentétben Líbiával, Marokkó az egyik legnyitottabb arab állam. A francia gyarmati korszak mély nyomokat hagyott az országban. Ezért az iszlám radikalizmusnak mindig is célpontja volt a királyság. Negyven ember halt meg 2003-ban abban a merényletsorozatban, amit szélsõségesek követtek el. Négy évvel késõbb 33 halottja volt a hasonló támadásoknak.

A kilencvenes évek folyamán végrehajtott politikai reformok számos demokratikus elemet tartalmaztak. Nõtt a parlament jogköre, a végrehajtó hatalom parlamenti ellenõrzése erõsödött, a választások szabadabb légkörben zajlottak, mint a korábbiak, növekedett a bírói függetlenség, erõsödött a katonaság feletti civil kontroll. Ezzel együtt Marokkóban nem alakult ki valódi demokrácia, mert a monarchia mûködésének mechanizmusa még mindig a királyhoz fûzõdõ informális kapcsolatokon nyugszik. Viszont IV. Mohammed királynak le kellett lassítania a reformfolyamatot, mert félõ volt, hogy az iszlám szélsõségesek még az eddigieknél is erõteljesebb támadásokat hajtanak végre az országban. Hiába tartanak legalább ezer embert börtönben azért, mert valamelyik radikális csoportnak a tagja, az al-Kaida már meglehetõsen mélyen beágyazódott a marokkói társadalomba. Jasszin Manszuri, a marokkói titkosszolgálat vezetõje egyik interjújában egyszerû terroristáknak nevezte az õrizeteseket, és határozottan leszögezte, hogy a biztonsági intézkedések nem a politikai pártok ellen irányulnak. Elmondta, hogy az al-Kaida jelenti a legnagyobb problémát, mert fiatal munkanélkülieket toboroz, akiket aztán Afganisztánban és Pakisztánban képez ki. De Irán is szemet vetett Marokkóra, mert európai célpontok elleni támadásokhoz toborzott embereket a Maghreb-országban. Rabat ezért tavaly meg is szakította diplomáciai kapcsolatait Teheránnal.
________________________________________
Forrás: Link

Hozzaszolasok

791 #1 791
- 2011. January 29. 13:14:30
Úgylátszik lassan beindulnak a fõsodrású médiák hatalmas széllapátjai, miután a kezdeti könnyed arroganciával áitatott magatartásukat átmenetileg fölváltotta a felismerést övezõ dermedt csend.
Mindez azonban a múlté.
Az olvasót mára elárasztják a polcról sebtében lekapott szakértõknek hosszabbnál-hosszabb és unalmasnál-unalmasabb elemzései, amelyekben minden mindennel összefügg és egy kis átsimítás, átrendezés után az események megkapják az olvasó elõre elõkészített gondolati rendszerébe illeszkedõ kapcsait. A játszma célja mostanra az elszigetelés, vagy a hajózásból ismert "damage control" végrehajtása: Az itt terelgetett csordának nem szabad tudomást vennie arról, hogy a nyájak máshol már komolyan nyugtalankodnak, lázadoznak és hogy ez õket is érinti valamilyen módon.
Ó Istenem, mennyire undorodom az újságírástól és az ezt a tevékenységet a kiuzsorázott pénzeinkbõl fenntartó disznófejû nagyúrtól!
118 #2 118
- 2011. January 29. 15:43:29
Az általunk is elõre jelzett éhséglázadások megvalósulási fázisba léptek. "Minden a terveik szerint halad"! Sajnos!
Obama támogatja Mubarakot, és az észak-afrikai diktatúrákat, ami már önmagában sem jelent jót. Rendcsinálás szagú, de itt sem várhatók jobb kilátások. Az USA általi 1,5-1,7 billió dolláros élelmiszerfelvásárlás, a NATO permetezés, és HAARP-os idõjárásbefolyásolás menetrendszerûen hozza az "eredményeit"!
74 #3 74
- 2011. January 30. 11:51:39
Az a helyzet, hogy nincs aki koordilálja ez a hatalmas ember tömeget, a csinált köztársaságok, többnyire vonalzóval kijelõlve több mint 300 millió ember, ezek 1960-as de van közte olyan 1990 kiáltottak ki - akkor szükség volt rájuk, ma már nincs? Hát igen a nagy káosznak látszó dolgot igen is hátulról mozgatják, a tömeg elégedetlenséget kihasználva rátelepednek megint a vezetõ helyekre...

van benne tapasztalatuk... hitet - ámít.. beszüremlik . meg stb.

a megoldás csak ahogy mondtam írtam:
"saját urad legyél" ami azt jelenti magad közül választ a vezetõt...
119 #4 119
- 2011. January 30. 12:05:55
Tom, Tulok, Kasar, Spartakusz,

mindannyiótoknak igaza van. De pillanatnyilag azért azt is látni, hogy az elitek elkezdtek kapkodni. Még közel sem biztos, hogy az egyiptomiak beveszik Baradei-t. Egyra nagyobb szava van a környéken Iránnak és Törökországnak, a jelen helyzetet õk is kihasználhatják a maguk javára. Még semmi nem dõlt el. Ha pl. Iránnak sikerül az "iszlám irányba" tolni a helyzetet - amire a helyieknek természetesen eleve megvan a hajlandósága - akkor ciánéknak csak a még nagyobb káosz elõteremtése marad. Az iszlámot a legtöbb moszlim országban nem hiszem, hogy tromfolni lehetne demokratikus szólamokkal, márpedig az iszlám a maga Istenközpontú szigorú életmódjával ugyanúgy ellensége cionéknak, mint minálunk a kereszténység.
791 #5 791
- 2011. January 30. 12:39:33
Balu, Egyetértek. Én nem látok mindent olyan fatálisan elõre eltervezettnek, és kudarcra ítéltnek mint Tulok. Nem állítom hogy tervek szükséghelyzetre ne lennének, mert minden nagyobb államnak vannak ilyenek. De azért látni kéne az ellenség õrült kapkodását is a lépéskényszer szorításában. A tömegek lelkesedésének ragadósságát sem szabad figyelmen kívül hagyni, mert az egy óriási pszichológiai tényezõ. Nagy, forradalmi idõkben a nép kollektív tudata annyit tud emelkedni, mintha évtizedek teltek volna el.
Itt van inspirációnak egy emelkedett érzelmû 3 perces videó a mártirságot vállalt fiatal tunéziai zöldséges emlékére, akinek híre bejárta a világot. Béke poraira!
http://www.youtube.com/watch?v=_7qf5x...re=related
227 #6 227
- 2011. January 30. 13:26:53
egy p(o) tom - égí p(á n)(pí =pü) tom pólusváltás ellõtt ie. 40000 -30 fok
118 #7 118
- 2011. January 30. 14:04:27
Kedves Mindenki! A fatalazmus, mint olyan távol áll tõlem, de a CSIS, vagy ellenfeleik tevékenységét visszamenõleg is vizsgálva, kevés rést hagynak a falon. Kasarral (Árpival) értek egyet, miszerint egy ismert folyamat terelgetéséhez nagy gyakorlat szükséges, viszont mindkét oldal mélyre ható tapasztalatokkal rendelkezik ezirányban. Az aprólékos tervezés eredménye a tömegek számára, hogy elrendeltetettnek lássanak eseményeket. Természetesen adódhatnak elõre be nem tervezett, vagy be nem tervezhetett tényezõk is, de ezek felderítése után, tõlünk szakavatottabb emberek folyamatosan korrigálják terveiket.
A szálak eddigi mozgatói szimultán sakkoznak egymással. Nyílnak új pályák, és vannak egyenlõre lejátszott játszmák is, amelyek esetében újra fel kell állítani a táblát! Kevés csak izomból reagálni, mert ez a reakció kiszámítható, fõleg akkor, ha az ellen irányul, aki az okokat szolgáltatta. Igazából nem a csak a fegyverek döntenek!
791 #8 791
- 2011. January 30. 14:16:30
Kedves Tulok!
Sajnos véleménykülönbségben leledzünk. Az hogy tervek vannak, nem jelenti azt hogy 'minden a tervek szerint halad'. Ilyent neked nem kellett volna mondani, mert egyrészt nem helytálló, és ráadásul defetista, csüggesztõ hangulatú és mint olyan nem méltó hozzád.
118 #9 118
- 2011. January 30. 15:52:05
Kedves Tom V.! Lehangoló csak akkor lenne a tervek emlegetése, ha bebizonyosodna, hogy az ellenség okosabb. De mint látható több esetben is (legjobb példája, hogy a "tervek" szerint már tombolnia kellene a III. Vh.-nak) tévednek, méghozzá nem is kicsit. Viszont ezeket a tévedéseket, valós helyükön kell kezelni, és még véletlenül sem szabad abba a hibába esni, hogy egy eseményt részgyõzelemként értékeljünk a háttérben mozgó erõk ismerete nélkül!
Minden megismert mozzanattal okosabbak vagyunk, leszünk, és egyre jobban tudunk beavatkozni a folyamatokba, mindenféle lekicsinylõ, vagy kishitû vélemények ellenére! Látnunk kell a szándékos, és be nem tervezett hibák közötti különbségeket!
25 #10 25
- 2011. January 30. 16:14:50
Azt senki nem képzeli, hogy a velejéig korrupt, 30 éves Mubarak izrael baráti uralom alatt, a cionista ügynökök nem hálózták be teljesen az egyiptomi vezetést és hadsereget.
A jelenlegi egyiptomi események, Tulok és Kasar nagyon jól boncolgatja, a háttérben mozgó erõk felügyeletével is történnek, mint mindig ilyen esetekben.
Gondoljunk csak a mi 2006-os "majdnem-forradalmunkra".
Az egyiptomi nép hõsies harcával megérdemelne egy szebb jövõt! A háttér tervek nem errõl szólnak.
Tulok nagyon helyesen megjegyzi: ezt a háttér tervet ismerve "egyre jobban tudunk beavatkozni a folyamatokra"
Reménykedjünk, hogy Egyiptomban is felismerik, és idõben!

Hozzaszolas küldése

Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Generalasi idö: 0.07 masodperc
635,050 egyedi latogato