Naplóm/Verseim

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

Egyszerûen szeretjük a magyarokat

Barátságunk mintha már a génjeinkbe ivódott volna, mindig a legnehezebb idõkben mutatta meg erejét. Egészen rendkívüli – fõleg itt, Európa közepén – hogy a lengyel és magyar népnek soha nem voltak konfliktusai, a magyaroknak kivételes helyük van a lengyel szívekben – Roman Kowalskit, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetét kérdeztük.

A magyar lakosság egésze ismeri és számon tartja a történelmi lengyel-magyar kapcsolatokat, a két nép barátságát. A lengyel nép körében mennyire ismert, mennyire elfogadott és mennyire népszerû ez a gondolat?

A lengyelek és a magyarok barátságának eszméje mélyen bent él a lengyelekben. Néha egyenesen az az ember benyomása, hogy annyi év, és megannyi nehéz próbatétel után mintha már a génjeinkbe ivódott volna ez a kapcsolat. Ma már igazából nem is nagyon gondolkodunk azon, miért éppen a magyarok a barátaink, miért tartjuk õket annak, egyszerûen így van, és kész. Természetesen sok olyan esemény van, amelyek ezt a barátságot megalapozzák, és nem pusztán szimbolikus jelenségek, ezzel tisztában vagyunk, különösen, hogy a barátságunk mindig a nemzeteink számára legnehezebb korokban mutatta meg igazi erejét.

Ami pedig különösen érdekes és szimpatikus, hogy mindez annak ellenére érvényes, hogy a magyar nyelv büszkén hordozza a legnehezebb nyelv megtisztelõ címét Lengyelországban, amelyet egyszerûen képtelenség megtanulni. Az ország szépsége, a nemzet felé irányuló szimpátia, a termálvizek, a bor, a történelem, és számtalan egyéb tényezõ mind azt eredményezi, hogy egyszerûen szeretjük a magyarokat, még olyan idõkben is, amikor vezetõink nem is mindig éreznek szimpátiát egymás iránt.

Melyek azok a történelmi események, amelyek a lengyel köztudatban a legjobban erõsítik a két nép barátságát?

Számtalan ilyen esemény volt. A barátságunknak egyfajta mitikus távlatot adnak a közös királyok, szentek, és azok az idõk, amikor államaink alakultak. És persze ott vannak emlékezetünkben az újabb kori történelem eseményei is. Bem tábornok, a lengyel, aki a magyar szabadságharc hõsévé és központi alakjává vált, a Lengyelországnak nyújtott magyar segítség az I. világháború után, amikor 123 év megszállás és megosztottság után a szabadságáért harcolt, a tíz- sõt százezernyi lengyel menekültnek nyújtott menedék a II. világháború idején a szovjet agressziót követõen. Aztán a lengyel vér és humanitárius segítség a magyaroknak az 1956-os forradalomban, amely elválaszthatatlanul összefüggött a poznañ-i eseményekkel, vagy a lengyel Szolidaritás szakszervezet ideje, és természetesen a közös erõfeszítések a demokratikus Európa, és a függetlenség elnyerése iránt.

És az ön személyes véleménye szerint?

Ha a jelent nézzük, a lengyelek számára minden bizonnyal a II. világháborús magyar segítségnyújtás a menekültek számára, és az ’56-os forradalom emlékezete.

Milyen változatban él, és mennyire ismert a lengyel nép körében: „Lengyel, magyar két jóbarát, együtt issza sörét, borát”?

Én más változatban ismerem e mondást: „Lengyel, magyar két jóbarát, együtt harcol, s issza borát” – „Polak, Wêgier dwa bratanki i do szabli i do szklanki”. Ez a változat, azt hiszem, jobban vissza is adja barátságunk lényegét. Az a helyzet, hogy kapcsolatunk több mint ezeréves történelme során nem voltak egymással konfliktusaink Európa közepén, különösen a mi régiónkban, egészen rendkívüli. Ezt nem szabad elfelejtenünk, és nagyra kell értékelnünk.

Van-e más nemzet, amelyre a lengyel nép a magyarhoz hasonlóan történelmi barátsággal tekint?

Ilyen szimpátiával teli kapcsolatot tudomásom szerint egyetlen másik népnél sem találni. Nagyon fontos dolog számunkra, hogy tudhatjuk: van valaki, akire mindig számíthatunk. Természetesen több országgal is vannak baráti kapcsolataink, például a csehekkel és szlovákokkal, és például egyre jobban alakul a keleti szomszédainkkal ápolt, vagy a mostanában rendezõdõ lengyel-német viszony, de a magyaroknak hagyományosan kivételes helyük van a lengyelek szívében.

Ön szerint segíti-e a két ország jelenkori gazdasági-politikai kapcsolatát a történelmi jó viszony?

Az üzleti életben, valljuk meg, kevés helye van az érzelmeknek, sõt, itt még bizonyos problémát is jelenthetnek a nyelvi akadályok. Ugyanakkor mind a politika, mind az üzlet számára kedvezõ a barátságos hangulat a kétoldali kapcsolatokban, ami rosszat biztosan nem tesz. Úgyhogy a kiváló történelmi kapcsolatok akadályt biztosan nem jelentenek.

Végezetül még egy személyes kérdés: a lengyel-magyar barátságról szóló szállóigével ön mikor találkozott elõször?
Már nem is tudom, mikor hallottam elõször ezt a mondást. Lengyelországban természetesen mindenki ismeri. Remélem, hogy ez a mondás és a kölcsönös szimpátia még tovább erõsödik a Magyar-Lengyel Barátság Napja idei ünnepségei idején, mind Lengyelországban Poznañban, mind pedig Magyarországon. Itt többek közt egy barátságos ünnepi futballmérkõzést terveztünk, két történelmi futballcsapat, az Újpest és a Górnik Zabrze részvételével, amelynek során gyûjtést is rendezünk a legendás újpesti edzõ, mindkét klub csillaga, Szusza Ferenc emlékmûvére. Nagy szeretettel várok tehát mindnekit március 26-án, 15 órára az újpesti stadionba.

Forrás: Link

Hozzaszolasok

3013 #1 3013
- 2011. March 25. 11:23:35
Ez meg mirõl beszél! Jó párszor volt konfliktusunk egymással! Nézze már meg a történelmeinket! Legtöbbször mi valagaltuk el õket, de párszor azért nekik is sikerült minket megtángálni!
1207 #2 1207
- 2011. March 25. 11:30:29
Én azért szeretem a Lengyeleket, már csak megszokásból is, és hallomásból tudom az ottani öregek ugyanezt gondolják a Magyarokról.
A baj az , már nem vagyunk szomszéd népek, köszönhetõen a bolsevikrozsiknak.
2928 #3 2928
- 2011. March 25. 11:39:45
A lengyelek jó arcok, mindig is azok voltak. Én szeretem õket.
271 #4 271
- 2011. March 25. 12:09:33
Én is kedvelem õket!
Fõleg azóta, hogy megtudtam hozzájárultak 1920 június 4-én Trianonban az országrabláshoz.
9 #5 9
- 2011. March 25. 13:24:55
Egyszer hallgassátok meg a korábban itt már ajánlott videókat.
Az elsõ ezredforduló körüli történettel kezdõdik, amikor is elsõ, legidõsebb nõvérét egy rokon nép királyához, I. Boleszlávhoz kérik ki, és adja férjhez István király. Apja, Géza halála után ez a fontos teendõ õreá hárult. A többi leány is így került sorra. Érdekes világot ismerhetünk meg! Egy sajátos gondolkodásba élhetjük bele magunkat, messze magasabba, mint amit ma vagyunk képesek megérteni.
Több akkori férjhez adási megfontolás a mai napig élõen, hasonló magyarság-iránti-szimpátiát éltet, pl. a spanyol udvar (aragóniai ház máig ünnepelt õsanyja!) hagyományából.
Sok érdekes kapcsolatra és összefüggésre, felismerésre derül fény, ha valaki feláldozza idejét, türelmét e témákra.

Az elõadó: Hajnal Gyöngyi bölcsész.
Címe: Az Árpád-házi házasságok - egy válasz a mai bajokra. (2009)
De volt már egy hasonló elõadása 2007-ben is ugyanerrõl.
Innen tudtam meg, hogy két Veszprém helységnév volt abban az idõben; a királylány leszármazott utódját Veszprimnek nevezték el. Õt a Zalavár helyén állt akkori Veszprémben neveltették vitézzé, amikor visszakerült anyjával együtt a magyari királyságba.
Ebben az idõben egy konkrét birtok örök idõkre lengyellé vált a királylány révén, gondolom ez a terület lehet, amit megvásárolt Lengyelország 1920 után.
Talán csak mi nem emlékszünk a régi
szokásokra és történelemre, így könnyen félreértjük, ha a csehektõl csupán azért igényelték vissza, ha a magyarságtól ellopták, MIVEL A MAGYAR KIRÁLYSÁG ÉS A LENGYEL FEJEDELEMSÉG SZOMSZÉDOS VOLT, ÉS EZ A KICSIKE TERÜLET A KIRÁLYLÁNNYAL AJÁNDÉK KÉPPEN KERÜLT HOZZÁJUK 1000 KÖRÜL!

A gyermek mondókáinkban megõrzött másik magyar szerzetesrendrõl 1012-es alapítással is egy érdekfeszítõ elõadást tart: Kamalduli Rend a nevük.
Címe: A mágus szerzetesek rendje 1-2.
Jelenleg Franciaországban él már csak ez a rend, pedig a Magyar Királyság területén rakták le az alapjait.
II. József ezt sem engedte a Pálos Renddel megegyezõen visszaállítani!

("Apa cuka funda luka" kezdetû kiszámolósban rejtõzik egykori virágzó emléke. A "Sárkányos" mágus tudomány magas szellemiségû rendjét vitték tovább.)

Ez talán sikeres letöltés lesz:
http://www.magyartaltos.info/index.ph...an-eloadas

Sok elhallgatott részlete van még történelmünknek.
1 #6 Gerry
- 2011. March 25. 14:27:22
Csak magamból kiindulva.

Többé kevésbé azonos kulturszintet mondhattunk magunkéknak - évszázadokon keresztül. A magyar szemnek a lengyel nök és férfiak alig megkülömböztethetök a magyaroktól a karakterek; indulatosság, megoldási képesség szintén azonos. Az elvárások amit egy nép igényel a természetes életvitel megvalósításához, ugyancsak nem mutatnak számottevö különbségeket. Igény a tudásra, emberi kommunikációra, kapcsolatteremtésre, megint csak azonos szinten található.

Motoron sokszor "átjártunk" a lengyelekhez, volt közöttünk mindig olyan aki tudott oroszul, amikor meg kellett kérdezni valamit és oroszul szólaltunk meg, visszahúzódtak a kérdezettek, akkor bevetettük a "büvös szót"; - Mi magyarok vagyunk, - rögtön megváltozott a hangulat. - Á, mágyárszki? -és mosoly jelent meg az arcukon. Ezt - szemölyesen - többször átéltem, mit ne mondjak, a mai napig ugyanígy érzek, ha lengyellel talákozom. Amilyen az adjon Isten... mondja a magyar és nagyon igaz, hogy így is érzi. Pestrõl, néhány óra alatt felmentünk lengyel területre, (néha, ha összegyült valamelyikünknél egy kis dollár, schilling vagy márka, akkor elköltöttük a - ha jól emlékszem úgy hívták a boltot - PEVEX-ben, itt nem kérdezték a "nyugati pénz" eredetét, amit ekkor még Magyarországon be kellett jelenteni, ha valaki kapott néhány dollárt a rokonaitól...
Egyszer a Váci úton megállított egy lengyel autós, családja is ott ült az autóban, mutatgatva a térképet, azt szerették volna megtudni, hogy tudnak le- / át- / kimenni Budapesten keresztül Szeged felé. A pesti utakat és forgalmat jól ismerve (éjjel nappal motorral jártam), mondtam nekik, hogy átvezetem öket, jöjjenek mögöttem... A városhatárig "húztam" az autót, néha a mellékutcákon, fü alatt :)Grin... soha külföldi olyan gyorsan nem ment keresztül az akkori Budapesten mint ök Wink Jólesö érzéssel integettem utánuk... sokkal jobban nem tudtam megköszönni a mosolygó "Á, magyarszki" üdvözletüket...
Krakkó máig is az egyik "kedvenc" városom. Sajnos nem mondhatom el ugyanezt a csehszlovák vagy román kapcsolatokról, bár ott is volt néhány barátságosabb helyi lakos, de többnyire csak az ott élö magyarok áltak velünk szóba... Talán Brno volt az egyetlen "semleges terület", az évente megtartott motorversenyek (bérelt helyünk voltpompom) összehozták a motorosokat, ott mindenki azonos volt, egyszer se láttam balhét vagy verekedést pedig meglehetösen sokféle alak fordult meg a verseny 3 napja alatt.
Remélem ez még ma is így van!
211 #7 211
- 2011. March 25. 18:58:48
Azért barátságérzetemnek nagyon betett Szaniszló müsora melyben megtudtam, hogy kedves lengyel barátaink is aláírók voltak Magyarország feldarabolásánál. Talán öket is fel kellene daraboltatni?

vivo
1496 #8 1496
- 2011. March 25. 19:35:30
Vivo! Az aláírók soha NEM a nép!
A lengyelek szarmaták, és ebbõl adódóan szkíta leszármazottak.
A történelem folyamán pedig nagyon sok ponton kötõdtek hozzánk...
De erre már Koré is utalt.
32 #9 32
- 2011. March 25. 21:22:01
Gerry, Krakkó nekem is szívem csücske, Brnoban én is jártam, de nem motor, hanem autóversenyen, - de szép volt!
Krakkóban láttam életem egyik legszebb pasiját, a másikat Leningrádban, illetve Szentpétervárott! Itt majdnem egy autó alá gyalogoltam, annyira elvarázsolt a látvány.
211 #10 211
- 2011. March 25. 21:29:35
Igazad van Arany!:)

Hozzaszolas küldése

Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Generalasi idö: 0.08 masodperc
635,056 egyedi latogato