Bûnös gondatlanság, ami az egészségügyben történik: kizsigerelt orvosok, kiszolgáltatott betegek.
A nyílt levelet a szerzõ a MOSZ honapján (Magyar Orvosok Szövetsége) közölte elõször, tájékoztatása szerint több orvos kollégájával írta.
A levelet eljuttatták a köztársasági elnöknek, a miniszterelnöknek és több képviselõhöz is.

Szerkesztõségünk az alábbiakban közli dr. Visegrádi Ferenc nyílt levelét:
Vádirat a rendszerváltás utáni kormányok egészségpolitikája ellen

Tisztelt Nép!

Alulírott, dr.Visegrádi Ferenc háziorvos felteszem a kérdést: társaimmal valóban új hazát kell keresnünk, hogy tisztességes orvosi munkát végezhessünk?
Három szakvizsgás, erõm és tudásom teljében lévõ orvos vagyok. Jelenleg Budapesten dolgozom.
A "kádári" korszak óta kérjük, követeljük az eü.dolgozókkal együtt a tisztességes bért.
Vádolom az eddigi kormányokat, hogy a kampányolás után folyamatosan becsaptak bennünket.
Az eü.dolgozó lelkiismeretes, becsületes, humánus, nem lázongó.
De egyszer minden türelem véget ér.
Évtizedek óta az az érzésem, hogy vagy a kormány van félretájékoztatva, vagy ami nagyobb baj, nem akar tenni semmit.
A frontvonalon dolgozókat beáldozzák.
Sajnos ebben a Kamara is segít.
Tehetetlenségét hangsúlyozva nem áll az élvonalba.

A saját példámat illusztrálom.
Mivel a fõállásból sosem lehetett megélni, a munka után éjszakai és hétvégi ügyeleteket vállalok, folyamatosan, immár 30 éve átlag kétnaponta. Korábban kórházi munka mellett (ahol nem volt ritka a 48-72 órás ügyelet sem), most a háziorvosi rendelés elõtt, illetve után végzem.

Ezt - kevés kivételtõl eltekintve - nem csinálják utánunk a kezdõ orvos kollégák!
Nem vállalják a végkimerülést, a korai szívhalált, családjuk tönkremenetelét.
Érthetõ, hiszen ártani sem akarnak a betegnek a kimerültséggel együtt járó agresszivitással, figyelmetlenséggel, esetleg mûhibával.
Az én korosztályom sokáig kivárt.
Az éhbérrel már rég visszafizettük a tanulópénzt, busásan.
Szakvizsgáimat magam szponzoráltam.

Nekem tartoznak, egy élettel.

Az Unióban tisztességes bér mellett korlátozva (maximálva) van az orvosi munkaidõ.
Több helyen már felismerték, hogy a pihent, kiegyensúlyozott, a munkahelyek között kényszerbõl nem szaladgáló orvos hatékonyabb!
Költséghatékony.
Van idõ a beteg türelmes kikérdezésére, betegsége megbeszélésére.
Kevesebb kórházi-szakrendelõi küldözgetéssel (mivel részletesen vizsgál és ezzel kiszûri a diagnózist) újfent költséghatékony.
Hazánkban a beteg (a hosszas várakozástatással is megfárasztva) laikussága miatt nem tudja, hogy jól vagy rosszul vizsgált az orvosa.
Sok betegnek a gyors orvos a jó orvos.
Pedig az életmentést leszámítva a mai beteghez idõ és türelem kell.
Már most észrevehetõ, hogy az orvoshiány a beteg és hozzátartozók agresszivitását is elõhozza, növeli.

A háziorvosi rendszer jelentõs része kényszervállalkozás. Jövedelmünket megszabott feltételekkel az Államkincstártól kapjuk.
Havonta átlagfejpénzt kapunk, életkortól függõen, de függetlenül a megjelenés számától, ellátás súlyosságától.
(Fiatal: 160Ft/hó, idõs 240-260Ft/hó. Ez kb. fél liter benzin ára.)

Az adók, a nõvér és a fenntartási költségek kifizetése után megállapítjuk (minimál) bérünket.
Tulajdonképpen szépen visszafizetjük a pénzt.
De mitõl vagyunk vállalkozók?
Homályos ügyletekért?
A megélhetéshez szükséges ügyeleti túlmunkáért?
Melynek nagy részét elviszi az iparûzési adó?
Melyet az orvosoknál már rég el kellett volna törölni!!!
Megjegyzem, az Adóhivatal oly pénzéhes, hogy értesítés nélkül nagy összegû iparûzési adót ráterhelt a számlámra.
Ezzel a praxis azonnali fizetésképtelenségét is okozta.
Ezentúl már ügyelni sem érdemes.
A körzetek eladhatatlanok, a tisztességes nyugdíjba vonulás csak frázis.
Többnyire az idõs orvos megunja a hirdetést, a praxis visszaszáll az önkormányzatra, melyet szétosztván tovább nõ a tömegnyomor a rendelõben.

De ha felhagyunk a másod- és harmad állásokkal (azon kívül, hogy éhen halunk), azonnal láthatóvá válik a még nagyobb orvoshiány.
Napi gond a számlák kifizetése.
A kötelezõ szinten tartó tanfolyamokra szakvizsgánkénti 42.000 Ft befizetése komoly fejtörést okoz.
Ha nem lennének gyógyszercégek, akik segítenek a továbbképzésben, már korábban bedobtuk volna a törölközõt.

Az állandó (pihenés nélküli) munka felõrli az embert.
Bár én még egészséges vagyok (sosem voltam betegállományban), nem mindenki ilyen szerencsés.
Orvosi szempontból tudjuk, hogy az éjszakai munka a kimerültség és figyelmetlenség mellett rákkeltõ hatású is!!!
Kíváncsi lennék az ilyen irányú próbaperekre!
Sok nyugdíjas kolléga dolgozik a fennmaradásért.
Egyik barátom az ügyelet után halt meg.
Van olyan háziorvos, akinek a falu dobta össze a pénzt, hogy nyugdíjban boldogulhasson.
Paradoxon, de nekünk kellene példát mutatnunk, hogyan kell élni, étkezni, pihenni, sportolni.

Vádolom a kormányokat, hogy önmagunk kizsákmányolására kényszerítenek, elõszeretettel emlegetik a betegekkel együtt a hippokrateszi esküt.
Nincs benne az, hogy az orvosnak tönkre kell tennie magát, de az sincs benne, hogy ennek elkerülésére hálapénzt kell(!!!) elfogadnia.
A jelen helyzet fenntartása a hálapénzrendszer és a korrupció intézményesített támogatását is jelenti.
Patópálosan, ami jellemzõ a magyar politikára : "Ej, ráérünk arra még".

"Kapuõr" szerepünk van az egészségügyben, mégis a több szakvizsgás orvosok nem rendelkeznek jogkörökkel
(szakmailag indokolt gyógyszerek, segédeszközök felírásához javaslatért az ugyanolyan szakvizsgával rendelkezõ kollégához kell irányítani a beteget).
Akkor minek a szakonkénti továbbképzés?
Hacsak arra nem, hogy felkészülten hagyjuk itt ezt az áldatlan helyzetet.

Bûnös gondatlanság, ami az egészségügyben történik.

Munkánk alanya a megismételhetetlen, élõ, kiszolgáltatott és érzõ beteg ember.

Nekünk naponta kell szembenézni a munkanélküliek növekvõ egészségi, pszichés problémáival.
Az állásvesztéstõl félve még meg sem gyógyult, de már dolgozik a beteg.
Vagy el sem megy táppénzre a tüdõgyulladással stb.

A rendszerváltás óta sérül a gyógyulási idõhöz való jog!!!

Az emberiség nagy vívmánya, hogy a halálos járványokat védõoltással elkerülhettük.
1980 óta nincs himlõoltás, mivel tartósan járványmentes lett addigra a Föld.
Az oltásnak komoly százalékban (sokszor halálos) súlyos mellékhatása volt.
A cél szentesíti az eszközt, ha kell karhatalommal is, de az oltás kötelezõ volt.
Megdöbbentõ volt látni, ami a H1N1 oltás körül zajlott!
Felelõs emberek nyilatkozata egy VILÁGJÁRVÁNY-ban:
Aki akarja, beoltjuk, de... felelõsséget nem vállalunk.
Ez katasztrófa.
Ezzel lejáratták a védõoltásokba vetett bizalmat is.
Az, hogy ehhez még a politika is besegített, volt a hab a tortán.
Ebben a közhangulatban volt várandós a leányom. Beoltsam-e?
A nõgyógyász ellenezte. Én vettem a fáradságot, és utánanéztem a világhálón (országról országra követtem a fertõzés alakulását).
Kiderült, hogy a terhes 8-10 szer rosszabb immunrendszere miatt veszélyeztetett.
Sajnos a Nõgyógyász Szakmai Kollégium késõn kapcsolt. Amikor már több beteg lett.
A Fidesz elnöke példamutató beoltásakor megtört a jég.
Már nem csak az MSZP-re szavazókat oltottunk.

Más: Vádolom az elõzõ kormány pénzügyi és gazdasági szakembereit, hogy nem vették idõben észre a svájci frank csapdáját.
Az embernek az az érzése, hogy tudatosan "beetették" a népet!

Levitték 180 Ft-ról 150 Ft-ra.

Már ennél fel kellett volna tûnni, hogy valami nincs rendben.
Ellenkezõleg!
Hirdették, propagálták, rábeszéltek.

A jelenlegi 210 Ft körüli emelkedés már a tisztességtelen haszon fogalmát is kimeríti.
A kormánynak azonnal be kellett volna avatkozni, a belsõ piac fizetõképességének megtartása miatt is.
A 150 Ft körüli értéken felvett hitelek nagy része rögtön bedõlt.
A 180 Ft körüli felvett hitelesek most járják végüket.
Tartalékuk elfogyott.
Országos a munkanélküliség.
A hitelesek mindent a lakásuk hitelébe adnak, így ez a réteg eltûnt a fogyasztói oldalról.
Orvosi szempontból is már látható a változás: pszichés állapotrosszabbodás, öngyilkossági tendenciák.

Megjegyzés: Még ellenzéki szerepben elhangzott egyes Fidesz képviselõk szájából : mivel õk is svájci hitelesek, segíteni fognak. Nos, eltelt egy év...

Az elõzõ kormány bukásához nagymértékben hozzájárult a vizitdíj körül kialakult vita.
Az orvosok elsõsorban azért voltak ellene, mert nem így akarták bérüket rendezni.
A Népszavazással így a Fideszt erõsítettük.
Elvártuk volna, hogy hatalomra jutásukkal rendezik ezt az össztársadalmi problémát.
Mégpedig azonnali, jelentõs az egész egészségügyet átfogó béremeléssel!
A béremelés fedezete: a multik, a bankrendszer további megadóztatása a nép egészségének védelme és megõrzése érdekében.

A vállalkozók nagyobb egészségügyi hozzájárulása, mivel a jelen vadkapitalizmus felõrli a nép egészségét.

Vannak még ötletek.
De mire pénz lesz, nem lesz egészségügyi dolgozó.
Az orvos szakmai és személyi image kialakítása évtizedes folyamat.
Nem lehet bárkit átképezni orvossá, de senki sem születik éjszakát jól tûrõ, másnap tiszta fejjel gondolkozó orvosnak, nõvérnek, mentõgépkocsi vezetõnek.
Hosszú évek alatt lehet alkalmassá válni.
Ezért vagyunk mi különlegesek.
Mitõlünk többet várnak el.
Az orvosi fizetésnek a parlamenti képviselõk szintje felett kell lenni!
Vészhelyzet van!
Megoldása minden programot megelõz!

Nem siránkozunk, már nem kérünk, nem is követelünk.
Az erõszak nem a mi fegyverünk.
Az egészségügyi dolgozó életfelfogása szerint is optimista.
Alapvetõ természetünk vidám.
De a társadalomban mindig voltak törekvésünknek ellenzõi is.
Viszont akik ma pillanatnyilag egészségesek, holnap egy mentõorvos gyorsaságáért minden vagyonukat odaadnák.
Magukért, szeretteikért.

Az egészség pillanatnyi érték csak.
Munkám során naponta látom: a beteg ember pillanatok alatt önzõ lesz: csak õ, csak õ, de gyorsan.

Ezt sose feledje el az, aki ellenünk tesz, nyilatkozik.

Amennyiben semmilyen pozitív eredmény (gyorsan) nincs, társaimmal elindulunk.
Lelkifurdalás nélkül.
Egy orvos világpolgár.
Az eskühöz híven, feladatunk: életünk, egészségünk megõrzése mellett MINÉL TÖBB BETEG, MINÉL JOBB ELLÁTÁSA.
Ez a humanitárius feladatunk.
Ha ebben akadályoznak (és akadályoznak) és ez csak külföldön oldható meg, hát ott lesz a megoldás.
Jelszavunk: TALPRA, MAGYAR ORVOS!

Tisztelettel:
Dr. Visegrádi Ferenc
2011-03-21 06:50

Forrás: MOSZ