Ha "ez" a bizalmasa, akkor ki nem az? Még lehet "ezt" is alulmúlni.
"Mit szeretnénk? Éhséglázadást?"

"Ha a jómódú, zsidó identitású budapesti emberek méltóztatnának lejönni az általam bejárt kistérségekbe, megértenék, hogy a faji diszkrimináció elleni harc nem a tüntetéseken dõl el, hanem ott" - mondja Hegedûs Zsuzsa. A miniszterelnöki fõtanácsadóvá lett szociológus legutóbb a Való Világban is feltûnt.
- A Való Világ éppen Orbán Viktor fõtanácsadójának alapítványát karolta föl. Ön kereste az RTL Klubot, vagy õk jelentkeztek?

- Õk. Iszonyú félénken, egy sor áttétellel annyit üzentek, felvetõdött, hogy idei jótékonysági akciójukat a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány javára szerveznék. Még a közvetítõk is attól tartottak: csípõbõl elutasítom a javaslatot.

- Merthogy gagyi mûsorba nem megy?

- Igen. Holott ezekbe a mûsorokba zömében azok a fiatalok jelentkeznek, akiknek amúgy semmi esélyük sincs, hogy kitörjenek. Abból a halmozottan hátrányos helyzetbõl, amelyben ma az ország több mint fele, a 18 éven aluliak több mint negyede él. Csak az õket nem ismerõ, gyakran lenézõ elit gondolja úgy, hogy ezek gagyi mûsorok, gagyi szereplõkkel. Azok számára, akik nézik és bemennek, ezek ugyanazt jelentik, amit az amerikai feketéknek a '20-40-es években a zene, majd a sport. Kitörési esélyt. A második világháború után az egész fejlett világban beindult - elsõsorban az oktatási rendszer kiterjesztésével - a társadalmi felzárkózás. Ez az ipari társadalom krízisével leállt, s Nyugaton a nyolcvanas évektõl, nálunk a rendszerváltás után zuhanásba fordult. Ma Nyugaton a társadalom egyharmadának, nálunk kétharmadának esélye sincs, hogy feljebb jusson. Õk nézik ezeket a mûsorokat, és szurkolnak a fiatalokért, akiknek így sikerülhet kitörniük a reménytelenségbõl. A Minden Gyerek Lakjon Jól akciója ugyanezt tûzi ki célul. Azzal, hogy a tavalyi élelmiszercsomag-osztás tûzoltó akciója helyett idén a 47 leghátrányosabb kistérségben élõ, halmozottan hátrányos helyzetû családok közül szeretnénk minél többnek eljuttatni annyi vetõmagot és kisállatot, melynek révén a család éves zöldségszükséglete és a gyerekek fehérjeszükséglete biztosítható. Hogy ne azt éljék át a szülõk nap nap után: bármennyire igyekeznek, munkájuk nem lévén, még etetni sem tudják rendesen a gyerekeiket.

- Bejött a bulvárhakni?

- Elsõsorban nem is az adományok miatt "vállaltam be" a Való Világot. Hanem mert így azt a több millió érintett nézõt érhettem el, akik számára az akció lehetõséget jelent. Sikerült: a legnézettebb kereskedelmi csatorna legnézettebb mûsorának legnagyobb végszavazásánál beérkezett SMS-ek számát is meghaladta a gyerekekért küldött üzenetek száma. Közel 180 millió forint jött össze. Ebbõl a 47 leghátrányosabb kistérségben élõ 50-60 ezer halmozottan hátrányos helyzetû család 15 százalékának már biztosítani tudjuk ezt a lehetõséget.

- Önnek is van mit a tejbe aprítania: tízmilliós tanácsadói szerzõdésérõl számolt be a sajtó.

- 2010. július 1. óta fõállásban vagyok miniszterelnöki fõtanácsadó. Bruttó fizetésem 997 ezer forint, ami megfelel a legmagasabb államtitkári fizetésnek.

- A Parlamentben van szobája, miközben a gyerekszegénység ellen saját civil alapítványával tesz. Nem az lenne a dolga, hogy elérje: az állam vállalja a feladatokat?

- A kettõ nem zárja ki egymást. Annál is inkább, mivel semmilyen állam nem veheti le rólunk, felnõttekrõl a gyerekek iránti felelõsséget. Kennedyvel szólva: Ne azt kérdezd, mit tesz az állam a gyerekekért, hanem azt, te mit teszel értük. Az tehát, hogy ez az akció az egyéni kezdeményezésemként indult el, természetes. Ami nem természetes: ma Magyarországon a közel kétmillió 18 éven aluli gyerekbõl minden negyedik hátrányos helyzetû. Vagyis olyan családban él, ahol az egy fõre jutó jövedelem nem éri el a 27 ezer forintos nyugdíjminimumot. Azaz otthon nem kapja meg a fejlõdéséhez szükséges fehérjét és vitamint. Amúgy a miniszterelnöki fõtanácsadó nem kötõdik a kormányhoz. A hatalomba, ahogy korábban is megmondtam, nem megyek be.

- Tehát csak tanácsokat ad, felelõsséget inkább nem visel.

- Dehogynem. Ha az általam javasolt felzárkóztatási stratégia elindul és félresiklik, azért én leszek a felelõs. Annak eldöntése viszont, hogy az ország helyzete mit tesz lehetõvé, nem az én kompetenciám. Azt, hogy az ország talpra állításához az új kormánynak két egymásnak feszülõ prioritást, a versenyképesség javítását és a társadalmi felzárkóztatást kell célul kitûznie, jó ideje tudtuk. Azzal, hogy a görög összeomlás következtében a pénzügyi stabilitás fenntartása mindent felül fog írni, senki nem számolhatott. Így valóban civil kezdeményezésként kezdtem megvalósítani azt, ami amúgy a stratégiának is része.

- Azt, hogy vetõmagot, kisállatot adnak a földet korábban sosem mûvelõ nyomorgóknak? Ha jól értjük, ez a legújabb akciója.

- Rosszul értik. Az akció a 47 leghátrányosabb kistérség hátrányos helyzetû családjainak szól. Itt él a közel félmillió hátrányos helyzetû gyerek fele. Nagy többségük kistelepüléseken, ahol mindig is foglalkoztak mezõgazdasággal, legalább háztáji szinten. A háztáji azért szûnt meg, mert megszûntek a tsz-ek, azaz az "ingyen" takarmány. Másrészt a terményeket nem lehetett szabadon értékesíteni, csak õstermelõi igazolvánnyal, kisállatot egyáltalán nem, mert ahhoz vágóhídi igazolások kellettek. Annak, hogy fõtanácsadó vagyok, az a haszna, hogy ezen tudtunk változtatni.

- Lemaradtunk valamirõl?

- Nagyon úgy néz ki. Tavaly júliusban a parlament megszavazta, hogy negyven kilométeres körzetben bárki szabadon értékesítheti terményeit, valamint az állatok vágási engedélyét újra állatorvosi hatáskörbe utalta. Ha a hátrányos helyzetû családok megkapják a vetõmagot, a választható kisállatokat, lesz mit enniük, és a fölösleget eladhatják. Ennek piaca a közétkeztetés lehet: júliusban azt a jogszabályt is átvittük, ami az önkormányzatoknak lehetõvé teszi, hogy közbeszerzési pályázat nélkül szerezzék be a helyben megtermelt zöldséget, hústerméket. Így olcsóbb és egészségesebb élelmiszer kerül a közétkeztetésbe, miközben a szülõk munkából származó jövedelemhez jutnak.

- Eddig is voltak már krumpli- és vetõmagakciók. Nem jártak sikerrel.

- A mostani programban csak azok a települések vehetnek részt, ahol az önkormányzatok vállalják: a település összes hátrányos helyzetû családját bevonják. Az önkormányzat dolga az is, hogy termõvé tegye, felkapáltassa a kerteket, segítsen a kerítések, ólak elkészítésében, s ahol lehet, földet biztosítson takarmánytermesztéshez. A családok a vetõmagcsomagot és azt a kisállatfajtát, amelyet kiválasztanak, tõlünk kapják. Ezért semmivel nem tartoznak. Ha megesznek mindent, ami terem, egészségükre. De ha csak három tyúkot megtartanak a negyven csirkébõl, jövõre is lesz mit enniük. A rendszer fenntartható, de senki nem írja elõ, mit kell tenniük, viszont minden család megkapja, mit mikor kell vetni, miként kell nyúlketrecet építeni. Amit tõlünk kapnak, ráadásul olyan vetõmag, melyhez nem kell mûtrágya. Három év múlva ez bioterméket jelent. Ha csak tíz százalékát kiviszik a piacra, aranyáron tudják eladni. A kapirgáló csirkével ugyanez a helyzet - nem kerül pénzbe a tartása, az EU meg épp most tiltotta be a csirkegyárakat.

- Mi van, ha a vetõmag és a naposcsibe megy a piacra bagóért, az ára meg kocsmába, játékgépbe?

- Alábecsüli az anyukákat. Ráadásul a családok többsége a negyven naposcsibe-, tíz naposkacsa opciót fogja választani. Hol tudná eladni bárki a naposcsibét, ha ilyen többlet van? És miért adná el még csibeként, ha semmibe nem kerül a tartása, hiszen ameddig kell, takarmányt is kap hozzá, aztán a csirke megnõ az udvaron magától?

- Az uborka- és tyúktolvajok országában biztonságban lesznek azok a termények, kisállatok?

- Ezért fontos, hogy az összes egynél több gyereket nevelõ hátrányos helyzetû család benne van a programban. Ha ugyanis mindenki kap, nem kell ellopni semmit - a közösség fogja kikényszeríteni, hogy ne legyen lopás. De ami még fontosabb: ez a kis, háztáji, helyi terméket biztosító gazdaság a jövõ kulcsa. Legalábbis a L'Express francia hetilap múlt heti vezércikke szerint, melynek címe: "A jövõ nagyhatalma az lesz, aki a saját állampolgárait meg tudja etetni." Az Economist egy héttel korábbi száma egész dossziét közöl azonos következtetéssel. Magyarországon ráadásul aranybányán ülünk, mégpedig a leszakadt térségekben: ott van például a kökény. A szemgyógyszerek alapanyaga, csak le kell szedni. Ezek a termékek a legkomolyabb exportcikkeink lehetnek. Nem mondom, hogy minden leszakadt családnak ez a jövõje, de a lehetõség mindenki számára adott.

- Most romakérdésrõl beszélgetünk?

- Nem. Evidens, hogy a roma népességen belül magasabb a leszakadt családok aránya, mint az országos átlag. Csakhogy a társadalmi leszakadás ma olyan méreteket öltött Magyarországon - 3-4 millió emberrõl van szó -, hogy ezen belül a romák aránya nemigen lehet magasabb 10-15 százaléknál a leszakadó és 20-25 százaléknál a teljesen leszakadt népességen belül. Ez persze többszöröse a népességen belüli arányuknak. Ettõl azonban a leszakadás nem romaprobléma. Inkább földrajzi természetû. Ezeknek a gyerekeknek közel fele az ország északi, keleti, déli peremén található 47 leghátrányosabb kistérségben él, ahol a munkanélküliség az országos átlag többszöröse. A szegénységgel szembeni elõítéletek egyébként is nagyobbak, mint a zsidókkal, romákkal szembeniek.

- Akár Lázár János kijelentésébõl - "akinek nincs semmije, az annyit is ér" - is levonhatta ezt a következtetést.

- Abból nem vonok le semmilyen következtetést. Ahhoz ugyanis meg kellene értenem, hogy jut valakinek eszébe ez a gondolat, márpedig erre képtelen vagyok.

- Az elõítéletekrõl szóló kijelentésével viszont jó barátja, Heller Ágnes nem ért egyet. Itt antiszemitizmus van, diktatúra, fasizmus készül.

- Tessék megnézni, mi van Franciaországban! Marine Le Pen pillanatnyilag nyerne a francia elnökválasztásokon. Ettõl még senki nem beszél fasizmusról.

- Nem a Jobbikról van szó. Heller Ágnes a kormányról mondja, hogy azért támadják, mert õ zsidó.

- Ez butaság. A Fideszben az antiszemitizmus a legtiltottabb dolgok közé tartozik magas szinten.

- Ön egyébként zsidónak tartja magát?

- Zsidó, kozmopolita, zöldbal értelmiségi vagyok, aki 35 évet Párizsban élt. A holokauszt utáni nemzedékek mindegyike viszonyul a történtekhez. Van, aki retteg, hogy újra megtörténik. Én nem. Inkább megteszek mindent, hogy ne legyen így. Ehhez nem antiszemitizmust kell kiabálni, hanem a társadalmi feszültségeket kell csökkenteni. Ha a jómódú, zsidó identitású budapesti emberek méltóztatnának lejönni az általam bejárt kistérségekbe, megértenék, hogy a faji diszkrimináció elleni harc nem a tüntetéseken dõl el, hanem ott. Magyarországon nem az antiszemitizmus, még csak nem is a cigányellenesség a fõ veszély, hanem a nyomor. Amikor egy országban nõ a leszakadás, az elkeseredés, mindenhol keresni kezdik a bûnbakokat. Ebbõl általában kettõ van: fent a zsidó, lent a cigány, arab, néger, idegen. Van hárommillió ember, aki önhibáján kívül csúszott le oda, hogy esélye sincs embert faragni a gyerekeibõl, majd azt látja a tévében: Budapesten a homoszexuálisok jogaiért meg az antiszemitizmus ellen tüntetnek. Mit szeretnénk? Éhséglázadásokat? Na, akkor tényleg jönne a szélsõjobb. Az ugyanis nem a Fideszbõl jön. A Fidesz éppen hogy gátja neki.

Forrás: Link