Bejelentkezés
Felháborodtak a rendvédelmisek: Orbán nem tárgyal minden szakszervezettel
(A zsidaj remekül tologatja a bábút és majd csak eléri, hogy kirobbanjon az, aminek ki kell, de majd a félig idióta, a pénzükért nyivákoló "rendvédelmisek" viszik a nemzeti prímet. Szánalmas, amit tesznek, de nekem így is tetszik. Csak bátran fijjjuk, ész nélkül, ahogy eddig is!)
Nem minden rendvédelmi szakszervezet képviselõje vehet részt a csütörtökre meghirdetett, Orbán Viktor kormányfõ részvételével zajló megbeszélésen - mondta a hvg.hu-nak Vincze Tibor, a Rendészeti és Közigazgatási Dolgozók Szakszervezetének (RKDSZ) elnöke. Vincze Tibor felháborítónak tartja, hogy amíg Orbán nemzeti konzultációról beszél, közben megosztja az érdekképviseleteket.
Orbán Viktor hétfõi kijelentése szerint a csütörtöki szakszervezeti megbeszélésnek az lenne a célja, hogy "férfiemberek módjára" rendezzék a nyugdíjkedvezményekkel kapcsolatos vitát. Az RKDSZ elnöke, Vincze Tibor ezért felháborítónak és furcsának tartja, hogy a tizennégy rendvédelmi szakszervezet közül csupán hét vehet részt a csütörtöki megbeszélésen.
A részt vevõ szakszervezetek között van a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete (BRDSZ), a Független Rendõr Szakszervezet (FRSZ), a Honvéd Szakszervezet (HOSZ), a Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezete (HTFSZ), a Független Büntetés-végrehajtási Szakszervezetek Országos Szövetsége (FBVSZOSZ), a Nemzetbiztonsági Szolgálatok Szakszervezete (NBSZSZ) és a Vám- és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete (VPDSZ).
A rendvédelmiek tüntetése május végén
Fotó: Stiller Ákos
Vincze Tibor nehezményezi, hogy a június 2-i megbeszélésen nem képviseltetheti magát a Rendészeti és Közigazgatási Dolgozók Szakszervezete (RKDSZ), a Rendõr Szakszervezetek Védegylete (RSZV), a Tettrekész Magyar Rendõrség Szakszervezete (TMRSZ), a Fõvárosi Tûzoltó Szakszervezet (FTSZ), a Büntetés-végrehajtási Dolgozók Országos Szakszervezete (BVDOSZ), a Polgári Védelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége (PVDÉSZ), és a Katasztrófavédelmi Dolgozók Szakszervezete (KDSZ).
Az RKDSZ elnöke elmondta, nem tudja, hogy mi Orbán Viktor szándéka, de ha az, hogy továbbra is megossza a rendvédelmi szakszervezeteket, akkor ezzel célt ért. Arról sincs konkrét információja, hogy minek alapján zajlott a kiválasztás, annyit tud, hogy ezt a szakszervezetek vitatták meg egymás között. Hangsúlyozta, hogy neki errõl sem volt tudomása, érdeklõdésére Powell Páltól, a Rendészeti Érdekegyeztetõ Fórum (RÉF) érdekképviseleti oldalának elnökétõl sem kapott érdemi választ.
Az RKDSZ Orbán Viktor döntését elfogadhatatlannak és gusztustalannak tartja. Bármilyen megállapodás születik is június 2-án, az mindenképpen tisztességtelen lesz mind a kormány, mind pedig a szakszervezetek részérõl, ugyanis a megbeszélésen nem képviselteti majd magát minden érdekszervezet - mondta Vincze Tibor. A szakszervezeti vezetõ szerint továbbra is elhatárolódnak minden negatív döntéstõl és kiállnak amellett, hogy a szerzett jogokat nem vehetik el.
Fotó: Stiller Ákos
Nem tudnak egyetérteni a nyugdíjak megadóztatásával és a nyugdíjkorhatár radikális megemelésével sem. Várják a csütörtöki megállapodás végeredményét, és folyamatosan konzultálnak majd a tanácskozáson részt vevõ szakszervezetekkel. Ha számukra elfogadhatatlan döntés születik, a késõbbiekben is kinyilvánítják nemtetszésüket, és ha szükséges, a tüntetéseket országos szintre is kiterjesztik, ahová mindenkit várnak, aki egyetért velük - tette hozzá Vincze Tibor. Szerinte döbbenetes, hogy egy olyan kormány beszél nemzeti konzultációról és társadalmi, szociális párbeszédrõl, amely megosztja az érdekképviseleteket.
Link
Senki sincs biztonságban
Játék a tûzzel
Túl vannak jón s rosszon. Ha a nyugdíjba vonulás feltételeit a kormány átszabja, folyamatosan demonstrálni fognak a rendészeti dolgozók. Hétfõn reggel még itt tartottak. Egy váratlan sajtótájékoztató adott ügyüknek új fordulatot. Balsai István volt igazságügyi miniszter és Lázár János frakcióvezetõ „harci lázban égve” jelentette: a korán visszavonult „ifinyugdíjasok” a régi alkotmány módosítása révén szeptembertõl elveszíthetik illetményüket, amely valamiféle öregségi ellátássá alakul. Azonnal sztrájkbizottság szervezõdött, sztrájkjog nélkül. A legharcosabb gárda, a tûzoltóság is készül. „A tûzoltó veszélyesen él, nehéz ráijeszteni” – mondja Árok Kornél, a Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezetének (HTFSZ) elnöke. Hogy boldogul a fiatal kaposvári szerparancsnok a lokális tüzeknél jóval nagyobb országos káreseményekkel? BUJÁK ATTILA írása.
A Fõ utcában nagy a pörgés, elsõre Kornél sem veszi fel a telefont, de mint mindenkit, mindig, visszahív. Sztrájkot szervezni a 7900 fõs állomány, tizennégyezres tagság mellett embert próbáló feladat egy logisztikában járatos szerparancsnoknak is.
Kornél civilben minden volt már, csak akasztott ember nem
A helyzetet bonyolítja, hogy az 1996-ban fogant szolgálati törvény szerint tûzoltó, katona, rendõr nem sztrájkolhat, maximum felvonulhat. Manapság az is nehezebb. Árok szerparancsnok nevetve említi a szokásos „pitiáner furkálódást”. A tüntetés elõtt az elöljáróság néhány helyen ellenõriztette az öltözõszekrényeket, nehogy az állomány „állami ruhában” vonuljon a térre.
– Elõször is – mondja Kornél, s mély levegõt vesz –, a cucc még nem az államé, hanem az önkormányzaté. (Január 1-jéig, amikor az Orbán-állam újra kézbe veszi a szervezetet – a szerk.) De a jó gazda szeme a jószágon. Olyan lepattant laktanyákban kutakodnak kincstári gatya után, ahol egy rendes mosógép sincs, hogy a kollégák mosni tudjanak. Úgyhogy ez nem egyéb, mint a szokásos „honi piszkoskodás”.
Kornél még emlékszik a két évvel korábbi, 2009-es esetre, mikor az Alkotmány utcai demonstrációra kiöltözve, frissen borotválva vonult az állomány, létrával, kiglancolt tûzoltószerekkel. A parancsnokok külön ellenõrizték. Rendnek kell lennie.
– Egyszer tilos, máskor kötelezõ? Ennyit jelent egy szimpla kormányváltás? – mosolyog Kornél, mintha nem értené.
Pedig nagyon is érti, politológiát hallgat Pécsett. Folyamatosan hangsúlyozza: a tûzoltóság politikamentes, de van szakszervezeti politika is. Abban õ nyakig benne ül.
Ami a politikai kekeckedést illeti, azzal a tûzoltók sem maradtak adósak. Április 18-ra munkavédelmi ellenõrzést rendeltek el a Parlamentben (ez törvényes jog és kötelesség), az alkotmányozás megszentelt napján. A levél elakadt, az Országgyûlés futárszolgálata csõdöt mondott, az õr a tûzoltókat hazaküldte.
– Szegény, szegény honatyák – sajnálkozik fejét ingatva Kornél. – Most azt sem tudják, vészhelyzet esetén merre van a menekülési útvonal. Pedig arra egy vérbeli politikusnak szüksége lehet. Mi megmutattuk volna.
– Azért ne mondja, hogy a dátumot találomra választották ki – kötekedünk.
– Komolyan mondom, gõzöm sem volt, hogy mikor alkotmányozgatnak. Én csak egyszerû tûzoltó vagyok.
Hát persze. Kornél nagy elõdöktõl tanult: a kettõs beszéd, a tájékozatlanság látszatába csomagolt jogi csûrcsavar ma már a politikai kommunikáció része.
De kezdjük a lényegnél, az illetménynél. Egy magyar tûzoltó nettó munkabére kilencvenezer, meleg vízre elég. Ha valaki, hát Kornél tudja, mirõl beszél. Negyvenkét éves, három nagykamasz atyja: Benedek, Levente, Bálint 19, 14 és 11 éves.
– Nem tarthatom õket zsíros kenyéren.
Egy hétvégi nagybevásárlás minimum tízezer, az asszony eladó, minimálbéren. A lakás frankhitelre ketyeg, benne van jó negyvenezerben, „egyéb kölcsönök mellett”.
Riskó Gáspár felvétele
– A tûzoltónak nincs menekülési útvonala. Csak elõre...
Ez már nem a családapa, hanem a politikus hangja. Kornél nagy erénye, hogy a leghétköznapibb általánosságokat képes szakszervezeti nyelvre hangszerelni. A zsíros kenyértõl így jutunk a parlamentig. Mindezt derûsen, lazán adja elõ. Igen, õ is huszonnégy-negyvennyolc órázott, igen, õ is fakivágást, ipari alpinizmust vállalt, hogy fel ne kopjon az álla. Igen, az õ túlórapénzével is tartozik az állam. De nem fizet.
A háborúság – kormány és tûzoltó között – a kilencvenes évekre megy vissza. Az új rendszer önkormányzati feladattá tette a tûzvédelmet, s így a tûzoltók a senki földjére kerültek. Egy tûzoltóparancsnok négyfelé bokázik. A pöffeszkedõ polgármester elõtt, a képviselõ-testületnek, a belügynek és a kormánynak. Ha fejleszteni kell, ha egy húszéves Rábát, IFA-t kell lecserélni, állam és önkormányzat egymásra mutogat: „Méltóztassék. Nincs pénzem.” Ha baj van, mindenki a tûzoltóra mutogat. Az állam évek óta csak a biztosítóktól beszedett pénzbõl vásárol technikát. Költségvetési pluszforrást a tûzoltóság nem kap, fizetésemelést még kevésbé, „modern pályaképvíziót” annál bõségesebben.
A tûzoltók ezt most unták meg, némi spéttel. Az állam 2004 óta tartozik az uniós jogelvek szerint járó túlórapénzzel. És hogy a nyomás nem eredménytelen, jelzi: áprilisban „megmozdult valami”. Amikor nyugdíjügyben kitört a vész, három nagyváros (Kaposvár, Gyõr és Budapest) azonnal jelezte: elmentek az utalások. Pintér miniszter gyorsan bevallotta: 6,5 milliárddal tartozik.
– Lám, megy ez – kommentálja epésen Kornél. – Hogy miért most, két tüntetés után? Ki érti?
Pintér, a BM-esek népszerû „Sanyikája” külön szám. Árok szerint valóban ért „rendõr-tûzoltó nyelven”, ma is szívzsaru, de köti a kormányzati fegyelem.
– Pintér legalább tudja, mirõl beszél, ellentétben Szijjártó úrral, aki a tényeket is rendszeresen elferdíti. Feleannyi korkedvezményes nyugdíjjal élõ szlovák rendvédelmisrõl beszél – a feleakkora Szlovákiában. Ehhez pofa kell.
Amikor Pintér a demonstrálók elé lépett, hárman is körülállták, nehogy baja essék, de becsületére legyen mondva, nem a helyettes-helyettes-államtitkárt küldte, tegezõdött, és „tartotta magát”. A tárgyalásokon a szókimondás embere. Amikor a tûzoltók felpanaszolták a Bajnaiék által adott negyvenkilencezer forintjukat, ami mostanra nyom nélkül eltûnt a rendszerbõl, Pintér visszavágott: „Az választási pénz volt.”
– Kérdés – mondja csúfondárosan Kornél –, hogy a tûzoltó kire szavazott. Szerintem összevissza. De...
De akkor hogy jött ki a kétharmad? A tûzoltók zöme – ne ködösítsünk – a Fidesz mellett döntött.
– Ma már egyre több kollégát látok – szólja el magát az elnök –, aki a fejét fogja.
Elhallgatunk. Túlestünk az elsõ politikai kirohanáson. Nem ez az elsõ kormány, amelyre Árok Kornél pikkel.
Amikor megkérdezzük: miért a rendvédelmieknél lyukadt ki a zsák, Kornélból kitör a politikai elemzõ.
– Mert túlígérték magukat. Azt mondták: évek óta elvesznek tõletek, tõlünk kaptok ezt-azt. Harmincszázalékos illetményemelést, kiforrott elõmeneteli rendszert. Már az októberi ígéretek elszálltak, a Széll Kálmán terv pedig mindent fölülír. Ma már azt is, ami mindeddig mozdíthatatlannak látszott: a szolgálati nyugdíjat. Hogy nem kapunk semmit, elviseljük. Hogy azt is elvegyék, ami volt, nem tûrjük.
A nyugdíjkérdést le is zárjuk: Árok Kornél szerint a korkedvezményes és a szolgálati nyugdíj rendszerének átszabása politikai értelemben nyert ügy, anyagi (államháztartási) vonzata szinte nincs is, az egész hercehurca négy-ötszáz kollégát ha érint.
Kovalovszky Dániel felvételei
– Nem mi kezdtük az ostoba cirkuszt – mondja az elnök, majd hozzáteszi: a legtöbb tûzoltó egészségügyi okból vonul vissza. – Mit mondjak, amikor harminckilenc éves kollégát látok két gerincsérvmûtét után? Tarts ki, pajtás, a hiánycél érdekében? Éljen a nemzeti együttmûködés?
Árok szerint a kormányzatnak kivételesen nem a pénz számít, hanem az „elv”. Lázadni merészelnek? Szívassuk meg õket!
Hazafelé benézek egy észak-pesti laktanyába – féllegálisan, különben naplózni, jelenteni kellene. A klinkertéglás épület a legkevésbé sem hasonlít a katasztrófafilmek világára. A körletben nem verik a blattot, nincsenek jószívû, bumfordi tûzoltólányok, a klubszobában álmosan pislog a tévé. A kiképzés szoros napirend szerint zajlik. A hátsó udvaron két õszülõ pasas öreg Rábát bütyköl, valaki betonoz, de ehhez meleg van, a védõital szódavíz. Kornélék a Ligából azért váltak ki, mert „a Pistáék” (Gaskó) makroközgazdászt játszottak, nem érdekelték õket olyan piti ügyek, mint a szolgálati szabályzat, a fenyítés, a lepattant mosdó.
Délután van. Az öltözõben a szekrényajtók enyhén macsósak, Lady Gaga elölrõl és hátulról, csipkében, csipke nélkül, Lionel Messi és a Barca. A levegõben szomorkás szag, a szerelemtelenség illata. Az állomány a hazait eszi, délben kifõzde, cafeteria, szóda, gépi kávé.
Tûzoltóéknál gyakori a válás. Miért?
– Ez statisztikai tény – mondja Kornél lehangoltan. – Az okot nem ismerjük, csak sejtjük.
A tûzoltó közelebb áll a szerkocsin ülõ kollégához, mint a családhoz, mert ama „végsõ percben”, vészhelyzetben csak rá számíthat. A munka stresszes és nyomasztó, vannak „mesélhetetlen napok” is, amikor a tûzoltó karjában hal meg a négyéves kisgyerek. A kimondatlan szavak mérgeznek. A feleség tanít, a férj tûzoltó, szabadnapján másodállásra hajt, pár év után galaxisok választják el õket egymástól.
Kornél kései pályakezdõ. Huszonnyolc elmúlt, mire döntött.
– Minden voltam, csak akasztott ember nem – mondja nevetve. – Cigányélet volt.
Pincérkedett, volt fõszakács Ta-száron, amikor Somogyot „megszállták az imperialisták”, ’96-ban már a kaposvári tûzoltóság felé kacsingatott, de nem fogadták. Egy évvel késõbb szerelhetett fel, megcsinálta a fizikai tesztet, és összejött az orvosi.
A szakszervezeti nyüzsgés a vérében van, „visszapofázós” srác volt gimnazistaként, a haverokért is kiállt. A szakszervezetet valakinek csinálnia kellett, „rányomták”, beleragadt, és egyre följebb választották. Így került a Fõ utcába. Heti hat napot itt tölt, de hétvégére hazamegy.
– Ezt addig lehet csinálni – mondja –, míg az embernek nem kell hátranéznie: jönnek-e a háta mögött a többiek.
Ha valamikor, most tényleg jönnek. Nem véletlenül írták a transzparensre: „A macskán is segítünk, a kutyának se kellünk.” Ami tényszerûen igaz.
A tûzoltót mindenhez kihívják. Balesethez, roncsderbire, meccsre, fészkébõl kipottyant gólyakölyökhöz, faágon rekedt nyávogó kiscicához.
– Bár – teszi hozzá Kornél – nem láttam macskát, amelyik ne talált volna kiutat.
Most a tûzoltók keresnek kiutat. Elég volt: a sztrájkbizottság fel is állt.
– Ez vadsztrájk lenne – aggodalmaskodunk. – Magas labda. Alapos ok a tömegoszlatásra.
– Miért? – kérdez vissza. – Bizottságot alakítani tilos, nyugdíjat megvonni törvényes?
Kérdés: mit tesz a magyar rendõr, ha a kolléga ellen indul az attak. Ha megkapja az „oszlatás” parancsot. Kornél szerint engedelmeskedik. Hogy egy héten át túlórázzon a balesetin fekvõ haver helyett.
A tûzoltónak, sztrájk esetére, van néhány jó tanácsa. Ne tessék autóba ülni. Ne tessék fára mászni.
És ne tessék a tûzzel játszani!
Link
Nem minden rendvédelmi szakszervezet képviselõje vehet részt a csütörtökre meghirdetett, Orbán Viktor kormányfõ részvételével zajló megbeszélésen - mondta a hvg.hu-nak Vincze Tibor, a Rendészeti és Közigazgatási Dolgozók Szakszervezetének (RKDSZ) elnöke. Vincze Tibor felháborítónak tartja, hogy amíg Orbán nemzeti konzultációról beszél, közben megosztja az érdekképviseleteket.
Orbán Viktor hétfõi kijelentése szerint a csütörtöki szakszervezeti megbeszélésnek az lenne a célja, hogy "férfiemberek módjára" rendezzék a nyugdíjkedvezményekkel kapcsolatos vitát. Az RKDSZ elnöke, Vincze Tibor ezért felháborítónak és furcsának tartja, hogy a tizennégy rendvédelmi szakszervezet közül csupán hét vehet részt a csütörtöki megbeszélésen.
A részt vevõ szakszervezetek között van a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete (BRDSZ), a Független Rendõr Szakszervezet (FRSZ), a Honvéd Szakszervezet (HOSZ), a Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezete (HTFSZ), a Független Büntetés-végrehajtási Szakszervezetek Országos Szövetsége (FBVSZOSZ), a Nemzetbiztonsági Szolgálatok Szakszervezete (NBSZSZ) és a Vám- és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete (VPDSZ).
A rendvédelmiek tüntetése május végén
Fotó: Stiller Ákos
Vincze Tibor nehezményezi, hogy a június 2-i megbeszélésen nem képviseltetheti magát a Rendészeti és Közigazgatási Dolgozók Szakszervezete (RKDSZ), a Rendõr Szakszervezetek Védegylete (RSZV), a Tettrekész Magyar Rendõrség Szakszervezete (TMRSZ), a Fõvárosi Tûzoltó Szakszervezet (FTSZ), a Büntetés-végrehajtási Dolgozók Országos Szakszervezete (BVDOSZ), a Polgári Védelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége (PVDÉSZ), és a Katasztrófavédelmi Dolgozók Szakszervezete (KDSZ).
Az RKDSZ elnöke elmondta, nem tudja, hogy mi Orbán Viktor szándéka, de ha az, hogy továbbra is megossza a rendvédelmi szakszervezeteket, akkor ezzel célt ért. Arról sincs konkrét információja, hogy minek alapján zajlott a kiválasztás, annyit tud, hogy ezt a szakszervezetek vitatták meg egymás között. Hangsúlyozta, hogy neki errõl sem volt tudomása, érdeklõdésére Powell Páltól, a Rendészeti Érdekegyeztetõ Fórum (RÉF) érdekképviseleti oldalának elnökétõl sem kapott érdemi választ.
Az RKDSZ Orbán Viktor döntését elfogadhatatlannak és gusztustalannak tartja. Bármilyen megállapodás születik is június 2-án, az mindenképpen tisztességtelen lesz mind a kormány, mind pedig a szakszervezetek részérõl, ugyanis a megbeszélésen nem képviselteti majd magát minden érdekszervezet - mondta Vincze Tibor. A szakszervezeti vezetõ szerint továbbra is elhatárolódnak minden negatív döntéstõl és kiállnak amellett, hogy a szerzett jogokat nem vehetik el.
Fotó: Stiller Ákos
Nem tudnak egyetérteni a nyugdíjak megadóztatásával és a nyugdíjkorhatár radikális megemelésével sem. Várják a csütörtöki megállapodás végeredményét, és folyamatosan konzultálnak majd a tanácskozáson részt vevõ szakszervezetekkel. Ha számukra elfogadhatatlan döntés születik, a késõbbiekben is kinyilvánítják nemtetszésüket, és ha szükséges, a tüntetéseket országos szintre is kiterjesztik, ahová mindenkit várnak, aki egyetért velük - tette hozzá Vincze Tibor. Szerinte döbbenetes, hogy egy olyan kormány beszél nemzeti konzultációról és társadalmi, szociális párbeszédrõl, amely megosztja az érdekképviseleteket.
Link
Senki sincs biztonságban
Játék a tûzzel
Túl vannak jón s rosszon. Ha a nyugdíjba vonulás feltételeit a kormány átszabja, folyamatosan demonstrálni fognak a rendészeti dolgozók. Hétfõn reggel még itt tartottak. Egy váratlan sajtótájékoztató adott ügyüknek új fordulatot. Balsai István volt igazságügyi miniszter és Lázár János frakcióvezetõ „harci lázban égve” jelentette: a korán visszavonult „ifinyugdíjasok” a régi alkotmány módosítása révén szeptembertõl elveszíthetik illetményüket, amely valamiféle öregségi ellátássá alakul. Azonnal sztrájkbizottság szervezõdött, sztrájkjog nélkül. A legharcosabb gárda, a tûzoltóság is készül. „A tûzoltó veszélyesen él, nehéz ráijeszteni” – mondja Árok Kornél, a Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezetének (HTFSZ) elnöke. Hogy boldogul a fiatal kaposvári szerparancsnok a lokális tüzeknél jóval nagyobb országos káreseményekkel? BUJÁK ATTILA írása.
A Fõ utcában nagy a pörgés, elsõre Kornél sem veszi fel a telefont, de mint mindenkit, mindig, visszahív. Sztrájkot szervezni a 7900 fõs állomány, tizennégyezres tagság mellett embert próbáló feladat egy logisztikában járatos szerparancsnoknak is.
Kornél civilben minden volt már, csak akasztott ember nem
A helyzetet bonyolítja, hogy az 1996-ban fogant szolgálati törvény szerint tûzoltó, katona, rendõr nem sztrájkolhat, maximum felvonulhat. Manapság az is nehezebb. Árok szerparancsnok nevetve említi a szokásos „pitiáner furkálódást”. A tüntetés elõtt az elöljáróság néhány helyen ellenõriztette az öltözõszekrényeket, nehogy az állomány „állami ruhában” vonuljon a térre.
– Elõször is – mondja Kornél, s mély levegõt vesz –, a cucc még nem az államé, hanem az önkormányzaté. (Január 1-jéig, amikor az Orbán-állam újra kézbe veszi a szervezetet – a szerk.) De a jó gazda szeme a jószágon. Olyan lepattant laktanyákban kutakodnak kincstári gatya után, ahol egy rendes mosógép sincs, hogy a kollégák mosni tudjanak. Úgyhogy ez nem egyéb, mint a szokásos „honi piszkoskodás”.
Kornél még emlékszik a két évvel korábbi, 2009-es esetre, mikor az Alkotmány utcai demonstrációra kiöltözve, frissen borotválva vonult az állomány, létrával, kiglancolt tûzoltószerekkel. A parancsnokok külön ellenõrizték. Rendnek kell lennie.
– Egyszer tilos, máskor kötelezõ? Ennyit jelent egy szimpla kormányváltás? – mosolyog Kornél, mintha nem értené.
Pedig nagyon is érti, politológiát hallgat Pécsett. Folyamatosan hangsúlyozza: a tûzoltóság politikamentes, de van szakszervezeti politika is. Abban õ nyakig benne ül.
Ami a politikai kekeckedést illeti, azzal a tûzoltók sem maradtak adósak. Április 18-ra munkavédelmi ellenõrzést rendeltek el a Parlamentben (ez törvényes jog és kötelesség), az alkotmányozás megszentelt napján. A levél elakadt, az Országgyûlés futárszolgálata csõdöt mondott, az õr a tûzoltókat hazaküldte.
– Szegény, szegény honatyák – sajnálkozik fejét ingatva Kornél. – Most azt sem tudják, vészhelyzet esetén merre van a menekülési útvonal. Pedig arra egy vérbeli politikusnak szüksége lehet. Mi megmutattuk volna.
– Azért ne mondja, hogy a dátumot találomra választották ki – kötekedünk.
– Komolyan mondom, gõzöm sem volt, hogy mikor alkotmányozgatnak. Én csak egyszerû tûzoltó vagyok.
Hát persze. Kornél nagy elõdöktõl tanult: a kettõs beszéd, a tájékozatlanság látszatába csomagolt jogi csûrcsavar ma már a politikai kommunikáció része.
De kezdjük a lényegnél, az illetménynél. Egy magyar tûzoltó nettó munkabére kilencvenezer, meleg vízre elég. Ha valaki, hát Kornél tudja, mirõl beszél. Negyvenkét éves, három nagykamasz atyja: Benedek, Levente, Bálint 19, 14 és 11 éves.
– Nem tarthatom õket zsíros kenyéren.
Egy hétvégi nagybevásárlás minimum tízezer, az asszony eladó, minimálbéren. A lakás frankhitelre ketyeg, benne van jó negyvenezerben, „egyéb kölcsönök mellett”.
Riskó Gáspár felvétele
– A tûzoltónak nincs menekülési útvonala. Csak elõre...
Ez már nem a családapa, hanem a politikus hangja. Kornél nagy erénye, hogy a leghétköznapibb általánosságokat képes szakszervezeti nyelvre hangszerelni. A zsíros kenyértõl így jutunk a parlamentig. Mindezt derûsen, lazán adja elõ. Igen, õ is huszonnégy-negyvennyolc órázott, igen, õ is fakivágást, ipari alpinizmust vállalt, hogy fel ne kopjon az álla. Igen, az õ túlórapénzével is tartozik az állam. De nem fizet.
A háborúság – kormány és tûzoltó között – a kilencvenes évekre megy vissza. Az új rendszer önkormányzati feladattá tette a tûzvédelmet, s így a tûzoltók a senki földjére kerültek. Egy tûzoltóparancsnok négyfelé bokázik. A pöffeszkedõ polgármester elõtt, a képviselõ-testületnek, a belügynek és a kormánynak. Ha fejleszteni kell, ha egy húszéves Rábát, IFA-t kell lecserélni, állam és önkormányzat egymásra mutogat: „Méltóztassék. Nincs pénzem.” Ha baj van, mindenki a tûzoltóra mutogat. Az állam évek óta csak a biztosítóktól beszedett pénzbõl vásárol technikát. Költségvetési pluszforrást a tûzoltóság nem kap, fizetésemelést még kevésbé, „modern pályaképvíziót” annál bõségesebben.
A tûzoltók ezt most unták meg, némi spéttel. Az állam 2004 óta tartozik az uniós jogelvek szerint járó túlórapénzzel. És hogy a nyomás nem eredménytelen, jelzi: áprilisban „megmozdult valami”. Amikor nyugdíjügyben kitört a vész, három nagyváros (Kaposvár, Gyõr és Budapest) azonnal jelezte: elmentek az utalások. Pintér miniszter gyorsan bevallotta: 6,5 milliárddal tartozik.
– Lám, megy ez – kommentálja epésen Kornél. – Hogy miért most, két tüntetés után? Ki érti?
Pintér, a BM-esek népszerû „Sanyikája” külön szám. Árok szerint valóban ért „rendõr-tûzoltó nyelven”, ma is szívzsaru, de köti a kormányzati fegyelem.
– Pintér legalább tudja, mirõl beszél, ellentétben Szijjártó úrral, aki a tényeket is rendszeresen elferdíti. Feleannyi korkedvezményes nyugdíjjal élõ szlovák rendvédelmisrõl beszél – a feleakkora Szlovákiában. Ehhez pofa kell.
Amikor Pintér a demonstrálók elé lépett, hárman is körülállták, nehogy baja essék, de becsületére legyen mondva, nem a helyettes-helyettes-államtitkárt küldte, tegezõdött, és „tartotta magát”. A tárgyalásokon a szókimondás embere. Amikor a tûzoltók felpanaszolták a Bajnaiék által adott negyvenkilencezer forintjukat, ami mostanra nyom nélkül eltûnt a rendszerbõl, Pintér visszavágott: „Az választási pénz volt.”
– Kérdés – mondja csúfondárosan Kornél –, hogy a tûzoltó kire szavazott. Szerintem összevissza. De...
De akkor hogy jött ki a kétharmad? A tûzoltók zöme – ne ködösítsünk – a Fidesz mellett döntött.
– Ma már egyre több kollégát látok – szólja el magát az elnök –, aki a fejét fogja.
Elhallgatunk. Túlestünk az elsõ politikai kirohanáson. Nem ez az elsõ kormány, amelyre Árok Kornél pikkel.
Amikor megkérdezzük: miért a rendvédelmieknél lyukadt ki a zsák, Kornélból kitör a politikai elemzõ.
– Mert túlígérték magukat. Azt mondták: évek óta elvesznek tõletek, tõlünk kaptok ezt-azt. Harmincszázalékos illetményemelést, kiforrott elõmeneteli rendszert. Már az októberi ígéretek elszálltak, a Széll Kálmán terv pedig mindent fölülír. Ma már azt is, ami mindeddig mozdíthatatlannak látszott: a szolgálati nyugdíjat. Hogy nem kapunk semmit, elviseljük. Hogy azt is elvegyék, ami volt, nem tûrjük.
A nyugdíjkérdést le is zárjuk: Árok Kornél szerint a korkedvezményes és a szolgálati nyugdíj rendszerének átszabása politikai értelemben nyert ügy, anyagi (államháztartási) vonzata szinte nincs is, az egész hercehurca négy-ötszáz kollégát ha érint.
Kovalovszky Dániel felvételei
– Nem mi kezdtük az ostoba cirkuszt – mondja az elnök, majd hozzáteszi: a legtöbb tûzoltó egészségügyi okból vonul vissza. – Mit mondjak, amikor harminckilenc éves kollégát látok két gerincsérvmûtét után? Tarts ki, pajtás, a hiánycél érdekében? Éljen a nemzeti együttmûködés?
Árok szerint a kormányzatnak kivételesen nem a pénz számít, hanem az „elv”. Lázadni merészelnek? Szívassuk meg õket!
Hazafelé benézek egy észak-pesti laktanyába – féllegálisan, különben naplózni, jelenteni kellene. A klinkertéglás épület a legkevésbé sem hasonlít a katasztrófafilmek világára. A körletben nem verik a blattot, nincsenek jószívû, bumfordi tûzoltólányok, a klubszobában álmosan pislog a tévé. A kiképzés szoros napirend szerint zajlik. A hátsó udvaron két õszülõ pasas öreg Rábát bütyköl, valaki betonoz, de ehhez meleg van, a védõital szódavíz. Kornélék a Ligából azért váltak ki, mert „a Pistáék” (Gaskó) makroközgazdászt játszottak, nem érdekelték õket olyan piti ügyek, mint a szolgálati szabályzat, a fenyítés, a lepattant mosdó.
Délután van. Az öltözõben a szekrényajtók enyhén macsósak, Lady Gaga elölrõl és hátulról, csipkében, csipke nélkül, Lionel Messi és a Barca. A levegõben szomorkás szag, a szerelemtelenség illata. Az állomány a hazait eszi, délben kifõzde, cafeteria, szóda, gépi kávé.
Tûzoltóéknál gyakori a válás. Miért?
– Ez statisztikai tény – mondja Kornél lehangoltan. – Az okot nem ismerjük, csak sejtjük.
A tûzoltó közelebb áll a szerkocsin ülõ kollégához, mint a családhoz, mert ama „végsõ percben”, vészhelyzetben csak rá számíthat. A munka stresszes és nyomasztó, vannak „mesélhetetlen napok” is, amikor a tûzoltó karjában hal meg a négyéves kisgyerek. A kimondatlan szavak mérgeznek. A feleség tanít, a férj tûzoltó, szabadnapján másodállásra hajt, pár év után galaxisok választják el õket egymástól.
Kornél kései pályakezdõ. Huszonnyolc elmúlt, mire döntött.
– Minden voltam, csak akasztott ember nem – mondja nevetve. – Cigányélet volt.
Pincérkedett, volt fõszakács Ta-száron, amikor Somogyot „megszállták az imperialisták”, ’96-ban már a kaposvári tûzoltóság felé kacsingatott, de nem fogadták. Egy évvel késõbb szerelhetett fel, megcsinálta a fizikai tesztet, és összejött az orvosi.
A szakszervezeti nyüzsgés a vérében van, „visszapofázós” srác volt gimnazistaként, a haverokért is kiállt. A szakszervezetet valakinek csinálnia kellett, „rányomták”, beleragadt, és egyre följebb választották. Így került a Fõ utcába. Heti hat napot itt tölt, de hétvégére hazamegy.
– Ezt addig lehet csinálni – mondja –, míg az embernek nem kell hátranéznie: jönnek-e a háta mögött a többiek.
Ha valamikor, most tényleg jönnek. Nem véletlenül írták a transzparensre: „A macskán is segítünk, a kutyának se kellünk.” Ami tényszerûen igaz.
A tûzoltót mindenhez kihívják. Balesethez, roncsderbire, meccsre, fészkébõl kipottyant gólyakölyökhöz, faágon rekedt nyávogó kiscicához.
– Bár – teszi hozzá Kornél – nem láttam macskát, amelyik ne talált volna kiutat.
Most a tûzoltók keresnek kiutat. Elég volt: a sztrájkbizottság fel is állt.
– Ez vadsztrájk lenne – aggodalmaskodunk. – Magas labda. Alapos ok a tömegoszlatásra.
– Miért? – kérdez vissza. – Bizottságot alakítani tilos, nyugdíjat megvonni törvényes?
Kérdés: mit tesz a magyar rendõr, ha a kolléga ellen indul az attak. Ha megkapja az „oszlatás” parancsot. Kornél szerint engedelmeskedik. Hogy egy héten át túlórázzon a balesetin fekvõ haver helyett.
A tûzoltónak, sztrájk esetére, van néhány jó tanácsa. Ne tessék autóba ülni. Ne tessék fára mászni.
És ne tessék a tûzzel játszani!
Link
Hozzaszolasok
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
- 2011. June 02. 13:13:08
- 2011. June 02. 14:32:10
- 2011. June 02. 14:56:25
- 2011. June 02. 15:26:32
- 2011. June 02. 16:22:45
- 2011. June 02. 18:57:11
- 2011. June 02. 19:20:20
- 2011. June 02. 19:38:56
- 2011. June 02. 22:22:03
- 2011. June 03. 05:16:19