Egy felmérés szerint Izrael, majd az oroszok használják legtöbbet a faszbukot és a twittert. Ideje lesz becsukniuk a boltot.
Az internet azt mutatja nekünk, amit szerinte látni akarunk, és egyáltalán nem biztos, hogy ez ugyanaz, amit látnunk kellene.
A fenti mondattal foglalja össze elõadásában Eli Pariser az internet (ezen belül is a Google, a Facebook és egyéb hírportálok) által okozott legnagyobb problémát. Bár régóta tudjuk, hogy a Nagy Testvér mindent lát, úgy tûnik van még muníció a témában…

Pariser 2011 februárjában tartott egyik elõadásában megdöbbentõ dolgokat állít (és bizonyít) – a bemutató rövid summázata talán az lehetne, hogy a legnagyobb internetes cégek bizony sok mindent elrejtenek elõlünk. Szûrik az információkat, sõt vannak dolgok, amelyeket teljesen „el is rejtenek” bizonyos felhasználók elõl. Az alábbi videó az utóbbi hónapokban kezdett el keringeni a neten, közepes angoltudással már érthetõ – érdemes végignézni (amíg le nem szedi a Youtube)

Eli egyik legegyszerûbb példája erre az általa igen károsnak tartott szûrésre (a dolog hivatalos neve perszonalizáció, és valóban létezik a neten, a New York Times Online-tól kezdve a Yahoo-ig mindenki alkalmazza) saját Facebook-oldala. Õ maga köztudottan liberális. Ebbõl adódik, hogy fõleg szintén liberális barátainak linkjeire klikkel a Facebookon (érthetõ, azonos érdeklõdési kör, azonos témák és beszélgetések). Egy nap meglepõdve vette észre, hogy azon barátainak linkjei és bejegyzései, akik a konzervatív oldalt részesítik elõnyben, egyszerûen eltûntek Facebook-oldaláról.
A rendszer – anélkül, hogy megkérdezte vagy a jóváhagyását kérte volna – beazonosította õt, mint „liberális” politikai beállítottságú felhasználót, és az ellenkezõ politikai oldal tartalmát kiszûrte…

A Google-val kapcsolatban is nagyon egyszerû példákkal bizonyít: Eli megkérte két barátját, a világ két különbözõ pontján, hogy írják be a keresõbe, hogy „Egyiptom”, majd küldjék el neki a találati oldal képernyõképét. A két oldal összehasonlítása egyértelmûvé teszi, hogy a Google minden felhasználó számára mást és mást dob ki. A keresõ figyeli, hogy földrajzilag hol vagyunk, milyen gépet használunk, figyelembe veszi elõzõ kereséseinket stb.

Ezek alapján kapunk egy személyre szabott találati listát, amelyben elõfordulhat, hogy nem szerepelnek dolgok, amelyek más felhasználók esetében esetleg az elsõ helyen állnak. Eli további példái hasonló jelenséget mutatnak az RSS-ek és a nagy hírportálok esetében is: minden felhasználó saját kis „infó csomagot” kap.

A rengeteg perszonalizációs technika összességét „filter bubble”-nak (szûrõ-buboréknak” hívja Pariser, és szerinte ezzel az a legnagyobb gond, hogy minden felhasználó a saját ki buborékjában ül, szûrt és válogatott adatokat kap, tulajdonképpen a saját kis „internetének” a rabja. És nem a felhasználó dönti el, hogy mi kerüljön be a buborékba, és mi nem… Már pedig az internet eredeti célja pontosan ez ellenkezõje lenne, nem igaz?

Forrás: Link