"Õ az, aki vállalja a munkát. Munkáltató. Õ biztosítja az elvégzendõ
munkát. Szerzõdés. Ebben leírják mindkét fél jogait és kötelességeit. Akár a jogokról, akár a kötelességekrõl beszélünk, mindkettõt központilag szabályozza a mindenkori államhatalom (legalábbis a legújabb korban) a Munka Törvénykönyve által. Létrehoztak Munkaügyi Bíróságot is, hogy az esetleges vitás kérdéseket egy független testület döntse el, mindig az éppen hatályos törvények alapján. A törvények elvileg méltányosak: úgy vannak megalkotva, hogy mindkét fél jól járjon. Azaz: a munkavállaló tisztes jövedelmet szerezzen bérbõl, de ez mellett az egészségét
óvják, jusson megfelelõ ideje pihenésre, és ne kelljen szûkölködnie soha, semmilyen
körülmények között. Ezzel együtt a munkáltatónak is biztosítják a jogait: elsõsorban (de inkább mindenekfelett) a profitot. Annak a jogát, hogy azt vegyen alkalmazásba, akit jónak lát. Olyan feltételek mellett, amit a törvények megengednek neki. Ezt nem akarom magyarázni, akinek esze van tudja, mirõl beszélek.

Nézzük, mi a valóság. A valóság az, hogy aki amilyen munkát ér, elmarja. Nem
elvállalja, nem. Elmarja a másik munkára váró elõl. Koncra éhes hiénákként egymásra acsarkodnak a munkavállalók, némi préda reményében. Mi a préda? Minimálbér. Ennyi, nem több. Se szabadság, se táppénz. Ezért gyilkolja a diplomás a hat elemit végzettet, ez az, ami miatt képes alátenni rokon a rokonnak, barát a barátnak. Szánalmas?
Nem. Nem szánalmas. Bicskanyitogató. Kedvem volna ordítva ámokot futni, ha ilyenrõl hallok.

Van ez ellen a helyzet ellen orvosság ám. És nem a szeretetrezgés. Az is egy csodálatos dolog, de nem most van itt az ideje.
A prdéikátor Salamon könyvében ez áll:
Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyûjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstõl való eltávozásnak. (3:5).
Ezt is írja prédikátor Salamon: Micsoda haszna van a munkásnak abban, a miben õ
munkálkodik?
Ezen el kell gondolkodnia a ma munkásának. Ha nem teszi, elveszett.

Ezért én azt mondom, ideje van annak is, mikor minden elnyomott rabszolgaként
sínylõdõ munkavállaló egyként mondja: felmondok. Ezzel a bûvös szóval még csak nem is vét Cézár törvénye ellen. Tudom én, hogy mindenki fél: a rendõrtõl, az Ördögtõl, akármitõl. Kell is félni, aki nem fél semmitõl, az bolond. De nem szabad rettegni. A rettegõ kezét megbéklyózza önmaga: a rettegés béklyóját teszi magára. És azt mondom: bolond az, ki magát megbéklyózza.
Bolond, mert megfosztja önmagát a cselekvés, a gondolkodás szabadságától. Önként és nyüszítve a félelemtõl. Kötött kézzel nehéz harcolni a szabadságért, ugye? Félre kell söpörni a rettegést, utat engedve a jövõbe tekintõ elszántságnak!

Félre kell söpörni a rettegést: nem fogom tudni befizetni a számlámat! Nem is kell

befizetni, mert épp a számlaszedõ uzsorások ellen indulunk harcba, melyik hazaáruló disznó fizet önként sarcot az ellenségnek?
Ezt is feledni kell: nem tudom befizetni a törlesztõrészletet! Nem is szabad, megfizetted azt százszor,ezerszer! És, ne feledd, épp az uzsoraszedõ ellen indulsz, mit adhatnál neki a jogos járandóságán felül?
Ezt is söpörd ki a tudatodból: nem tudok ételt venni! Amit a multiknál veszel, nem étel!
Méregdrága méreg! A harc után vagy megtermeled magadnak, vagy beszerzed attól, aki helyben megtermelte! Termõföldünk van, vizünk van, mitõl félsz?
Nem lesz pénzed gyógyszerre? Lehet, hogy tovább fogsz élni, mintha szednéd a multik mérgét.
Nem lesz pénzed... mire is?
Szükséged van pénzre?

Nincs. Élelemre, ruhára, fûtött otthonra van szükséged. Plazmatévé 120 csatornával, és TDI motoros gépkocsi - ezekre nem azért van szükséged, mert ezek nélkül képtelen vagy élni.
Egy jégtábla tetején például megeheted a katalizátorodat extrafinom motorolajjal, egészségedre.
Ja, hogy hascsikarást kapsz tõle? A te bajod. Én mondtam volna, hogy a hal emészthetõbb, de te nem hallottad, mert bedugtad a füledet egy ötcsatornás MP3 lejátszóval. Pedig mondtam volna mást is.

Mit is mondtam volna? Figyelt valaki, vagy mindenki a kereskedelmi adók szavazásával van elfoglalva? Én csak azt akartam mondani, hogy egy emberként fell kell állni, és az asztalt lesöpörni: itt a vége a szarakodásnak, innen igazságos világot építünk!

Ezt fegyver nélkül nem lehet megcsinálni. Ideje van az ölelgetésnek, és ideje van az
ölelgetéstõl elszakadásnak. Azt mondom: :itt az ideje a puskapor készítésének, és ellövésének. Itt az ideje az ólomgolyók öntésének. A gránátok készítésének. A szeretet erejével gyõzzön Isten és Jézus Krisztus, mi csak gyarló emberek vagyunk, mi gyõzzünk seprûnyélre drótozott konyhakéssel, ellenségtõl elvett pisztollyal, egy darab zsineggel, félliteres benzines palackkal, foggal, körömmel, akármivel. Nekünk ez jutott. De ez ellen nem térhetünk ki: holnap is tudnunk kell tükörbe nézni. Köpési inger nélkül. Mert ha az ember az önbecsülését is elveszti, akkor már nem is ember. És elveszíti a lázadáshoz való, Istentõl kapott jogát."