(A hazug zsidó most azért kicsit mégiscsak retteghet. Egy szutykos bélpoklos kecskehágó törzs volt a pusztában és most sem többek, sõt! Érdekes fejlemény, hogy nálunk a GIGA-tüntetés is a palesztinok ENSZ-beli megszavazására idõzítették. Ha ott elszabadul a pokol, akkor nálunk is jöhet a "zsidóvadászat".)
A cionizmus lényege dióhéjban: már az idõszámításunk elõtt is zsidók laktak Jeruzsálemben, Cionban. Most a palesztinok az ENSZ segítségével vennék el tõlük történelmi jogukat az õsi földhöz. Fontos azonban fejben tartani azt, hogy minden egyes nemzet, amely „Palesztina” létrehozása mellett szavaz, Izrael és a zsidó nép ellen voksol – figyelmeztet egy izraeli elemzõ. Hozzátette: a világ kétezer éven keresztül üldözte a zsidókat, hogy menjenek vissza hazájukba. Most, hogy hazatérhettek, a nemzetközi közösség ismét arra készül, hogy távozásra szólítsa fel õket.

Utoljára akkor volt ilyen forró a levegõ Izrael körül, amikor az ENSZ arról vitatkozott, hogy rasszizmusnak bélyegezze-e meg a cionizmust – számolt be elemzésében a nemzetközi The Jerusalem Post napilap internetes oldalán Michael Freund, a Shavei Israel alapítvány elnöke. 1975. november 10-én, Izrael akkor ENSZ nagykövete, Chaim Herzog nagyon ellenséges légkörben lépett a pódiumra – a nemzetközi közösség java része el akarta vitatni a zsidóság jogát országához. Most, 36 év elteltével a nemzetközi közösség közel áll ahhoz, hogy elvitassa a zsidóság jogait õsei földjéhez is.

Politikai okokból bélyegezték meg a cionizmust

Annak ellenére, hogy a két esemény között több évtized eltelt, a két diplomáciai támadás szorosan összefügg. Az a vád, hogy a cionizmus a rasszista diszkrimináció egyik formája, kísérlet volt arra, hogy illegitimnek bélyegezze meg a zsidóság álmát, hogy visszatérhessen hazájába. Ugyanez igaz a jelenleg dúló ENSZ-vitára is, ahol kimondhatják a palesztin államot Júdea, Szamária, valamint Kelet-Jeruzsálem területén. Azzal ugyanis, ha elismeri a palesztinok követeléseit ezekre a területekre, az ENSZ automatikuson elveti a zsidóság igényeit. Ez szintén egy olyan erõfeszítés, amelynek célja felszámolni a zsidóság jelenlétét õsei földjén.

Valójában, amikor Herzog felszólalt az ENSZ-ben, rámutatott egy alapvetõ igazságra: „a cionizmus megértésének a lényege benne van a nevében. Az õsi Jeruzsálem két hegye közül a keletebbre fekvõt az idõszámításunkat megelõzõ 10. században már Cionnak nevezték”. Most azonban, ugyanezeket a jeruzsálemi hegyeket át szeretnék adni a Palesztin Hatóság elnökének, Mahmúd Abbásznak.

ENSZ voks a fikcióról

Fontos azonban tudni, hogy a Közgyûlés szavazása semmit sem fog megváltoztatni alapvetõen. Nem fogja létrehozni a palesztin államot, de egyben békét sem fogja elõmozdítani. Ellenben a fikció gyõzelmét jelentheti a tények fölött, valamint az igazságtalanságét a becsület fölött – újabb foltot ejtve az ENSZ történelmén.

Ezeknek az eseményeknek a gyökere azonban 18 évvel ezelõttre nyúlik vissza, kezdõdött: ekkor kötötte meg Jichák Rabin izraeli miniszterelnök és Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetõje az Oslói megállapodást Washingtonban. Ekkor hozta létre Izrael a Palesztin Hatóságot, amelyet addig erõsített és támogatott, hogy az – ahogy az várható is volt – Izrael ellen fordult.

Az izraeli hiba

Izrael ahelyett, hogy hangsúlyozta volna az alapvetõ és elidegeníthetetlen jogait, amelyek összekötötték Júdeával és Szamáriával, többször lemondott azokról, palesztin fennhatóság alá rendelve a területeket, ráadásul a két állam megoldásra bátorította a palesztinokat. Ezeknek a tévedéseknek a gyümölcse most érett be: egy vakmerõ palesztin hatóság jött létre, amelyet szinte az egész földbolygó támogat. De, még mindig nem késõ, hogy Izrael felálljon, és „meghúzza a határokat”.

A palesztinok ugyanis ilyen-olyan ürüggyel kiszálltak az elmúlt 18 év minden béketárgyalásából, és Izrael egy dolgot megtanulhatott: nem járulhat hozzá az újabb engedményekhez. Ezt pedig Benjamin Netanjahu miniszterelnöknek határozottan képviselnie kell az ENSZ-ben.

Az igen szavazat súlya

Bármennyire is hibázott Izrael a múltbéli politikáját illetõen, az nem jogosítja fel a nemzeteket arra, hogy kényük-kedvük szerint döntsenek a sorsáról. A történelem elõtt fognak felelni azért, hogy miként szavaznak ebben a kérdésben. Minden egyes nemzet, amely „Palesztina” mellett szavaz, Izrael földje és Izrael népe ellen voksol.

Emlékeztetõül: a világ 2000 éven keresztül üldözte a zsidókat, illetve követelte, hogy menjenek vissza hazájukba. Most, hogy megtették, a nemzetközi közösség ismét felszólíthatja õket arra, hogy menjenek tovább, és adják át a helyet másoknak. Egy nagy különbség van azonban a ma és a tegnap között: a zsidók nem tudnak már hova menni, de nem is akarnak. Nem azért vártak kétezer éven keresztül a hazatérés lehetõségére, hogy aztán átadják másnak a földjeiket.

Izraelnek a sarkára kell állnia, és egyértelmû üzenetet kell küldenie az ENSZ-ben: nem lesz több visszavonulás. A zsidóság hazatért Júdea hegyei közé, és Jeruzsálem dombjaira.
Link