Ez a vukics egy sz@rházi, rohadék áruló, és már rég leszerepelt, nincs mirõl tárgyalni vele!
Kész csoda, hogy még nem lincselte meg az Msz. tagsága! Nekem az elejétõl un-frankó volt a tag.
Tényleg, miért nem vágja már valaki jól nyakon ezt a gennyzsákot?!

Lehet, hogy megint kapok a fejemre, mint amikor az Echo tévéseket mertem bírálni, de...
Ettõl, ami itt a levélben szerepel, engem jobban érdekel, hogyha tényleg jó szándékú, hogyan lehet még mindig hivatásos katonatiszt, hogyan lehet a kettõt összeegyeztetni lekiismeretileg.

Sokat gondolkodtam ezen a szavazósdi ügyön.
Ügye a probléma az, hogy a szavazósdi nem demokratikus döntéshozási folyamat. Miért?
Azért, mert a rejtett befolyásoló súlyok érvényben vannak a szavazás során. Mik a befolyásoló súlyok? Egy-egy személy hipnotikus képessége, a tömegmanipuláció eszközei (melyek igen csiszoltak és a legmodernebb publikálatlan tudásra támaszkodnak).
Akkor szembesültem ennek a vicc voltával, amikor egy jól mûködõ közösségben egy feladatot (egy felelõsséggel járó feladatot) vállaltam - amit egyébként nem vállalt el senki - és a többiek ahhoz, hogy ezt a vállalást legitimnek tudják tekinteni szavazást akartak rendezni. (Szavazni akartak arról, hogy én elvállalhatom-e a közösség létéhez szükséges feladat elvégzését, melyet más éppen ott nem tudott elvállalni.)
Ekkor bejelentettem, hogy ha ti szavaztok errõl, akkor én nem vállalom a feladatot és a felelõsséget.
Nagy zavar keletkezett.
Nem értették a dolgot.
Megpróbáltam elmagyarázni, hogy miért teszem ezt. Nem értették.

Minden közösség létéhez tartoznak vezetõi feladatok (felelõsségek). Kisebb közösség - melyrõl itt írok - életében is. Ilyen kisebb közösségekben is a tagok találkozni akarnak (hiszen ettõl közösség). Ehhez tartoznak praktikus feladatok (felelõsségek) pl helyszín kell, kulcs kell az ajtóhoz, és a találkozás kereteit is meg kell teremteni.
Ezek bagatell ügyeknek tûnnek, de nem azok - pl ha megvan a helyszín és mindenki ott van, de a kulcs-ember nem jön el - akkor a közösség kint fagyoskodhat és bukhat a találkozó. Ez egy mulasztás. A felelõsségnek való meg nem felelés és ha ez többször elõfordul, akkor a közösség tagjai keresnek mást aki képes ennek a felelõsségnek a terhére.
A szavazás annyira beleivódott a döntéshozási folyamatba és annyira egyenlõvé vált a demokratikusság kritériumával, hogy észre sem vesszük, amikor már a kisebbség (vagy mára csak egy ember) véleménye befolyásolja az egész közösség döntését. (elég csak kicsivel több mint a felét meggyõzni, befolyásolni).
A "vote" angol szó eredeti jelentése a döntés, állásfoglalás kifejezését jelenti. A hosszú agymosás során ez a jelentése feledésbe merült és ma azt hisszük a vote a szavazatot jelenti. Nem. A döntésünk kifejezését jelenti.
A fenti helyzetben egy szavazás sértette az érzéseimet ezért mondtam azt, hogy szavazás esetén nem vállalom a felelõsséget. Miért? Mert ha a közösségben van egy (a közösség létéhez szükséges) feladat, amit senki nem képes vállalni s én vállalom akkor nem kell a többi tag megerõsítõ (vagy elutasító) szavazata. Ugyanis ilyenkor olyanok kérdõjelezik meg a vállalást, akik maguk nem képesek felelõsséget vállalni a közösségért (cselekvõképesség hiánya).
Egyébként ha reális indoka lenne a mulasztásaim miatt egy ilyen véleménykifejezésnek, akkor elfogadnám.

Kicsit zagyvaság, de a döntéshozási folyamat alapvetõ hazugsága ez a szavazósdi, mert figyelmen kívül hagyja a befolyás a hipnotikus képesség szerepét.
Az Izalndiak úgy alkottak új alkotmányt amely példa értékû - hogy interneten mindenki kifejthette a véleményét és hozzátehette az ellenvetéseit.
Oké Islandon a legmagasabb a képzettség szintje a világon és mindössze 320ezres a népesség.
Bár lenne itt 320ezer ilyen értelmiségi, a szó valódi értelmében (nem a Nagy Endre szerinti definíció szerint: értelmiségi, akinek diplomája van), hanem aki értelmesen képes gondolkodni.
Szóval döntés kifejezése. Vote.
Számtalan helyen tudnak belenyúlni a folyamtba. De az adu ász a központosított hatalom. Mire a legfelsõbb szintekre ér egy kérdés, addigra teljesen elszakad a realitásától, a felelõsség is valahol elveszik.
Szerintem ezen probléma kiküszöbölésére valahogy így kellene gondolkodni:
Adódik egy praktikus (nem ál, hanem valós) probléma a közösségben.
Meg kell határozni mi az (meg kell fogalmazni).
Meg kell keresni a lehetséges megoldási lehetõségeket és egyben a megoldás kivitelezésére képes és megbízható egyént, aki hajlandó is felelõsséget vállalni a teljesítésért (életével, vagyonával).
A nagyobb közösségek esetén, mint egy ország pl. nyilván bizonyos feladatokat nem tud egy személy megoldani. Ilyenkor kellenek a vezetni tudó és az adott problémát átlátni képes, megoldást vázolni képes fejek, akik mellesleg még a megvalósítást is átlátják. Mit jelent a megoldás megvalósításának átlátása? Hát azt, hogy ez a vezetõ ismeri a közösségét, mert hosszabb ideje részt vesz benne, a közösség is ismeri õt, ki tudja válsztani azokat, akik számba jöhetnek a probléma (vagy feladat) megoldása során - és mindezen tudás és bizalom birtokában vállalni meri akár az élete kockáztatásával is a felelõsséget.
No igen. Hol vagyunk még ettõl.
A katonai agymosás ezt pl kapásból keresztülhúzza a vezetõknek való engedelmesség halállal büntetésével és a kiképzés robottá tevõ agymosásával. Persze katonai feladatoknál szükség is van a robotszerû cselekvésre, ahol nincs idõ elgondolkodni a bajtárs halálán, mert menni kell tovább. De ezt a civil életben engedni teret nyerni: ön- közösség-gyilkosság.
Mi a megoldás?
Kell valami fajta rugalmasság is. Bizonyos feladatok és bizonyos helyzetek - más-más megközelítést követelnek. A sikeres problémafelismerés után megoldás feladatát elvállalónak tudnia kell félreállni.
Igen ez is egy probléma. A hatalmat elengedni.
De hát egy egészséges közösségnek ezt meg kell tanulnia.
Ezeket a folyamatokat lehet (és jobb) kisebb közösségekben gyakorolni.

Én egyébként azért sem csatlakoztam semmilyen formális katonai szerkezetbe, mert a vezetõk korlátoltsága zavar. A ki-belépni tudás képessége a harci helyzethez szükséges tudatállapot (közvetlen életveszély) és a hideg harci helyzet (pszichikai nyomás, pénzuralmi fegyverek elleni védekezés stb.) más tudatállapotot követel. Az éberség ilyenkor is kell, de ilyen terepen sokkal rugalmasabb és nyitottabb gondolkodásra van szükség. A döntéshozónak meg kell tanulnia a Think-tankok használatát. Ennek elõnye az, hogy sokféle szempontot hallgathat meg és sok ágas bogas leágazó lehetõséget érzékelhet.
Kis pihenõ után (a tudatalatti emésztési ideje, fontos!!!) kikristályosodik a megoldási lehetõség és vissza lehet ülni a think-tankba (szellemi mûhely magyarul) újra végigvenni, de most már néhány hozzávetõleges irány felvázolásával. Vagy be lehet ülni más szellemi mûhelyekbe is. Lehet irányított mûhelyeket csinálni és szabad mûhyeleket is.
Az irányított mûhely valamilyen szûkítõ tényezõt, szûrõt használ - idõmegtakarítás végett. A szabad mûhelyben kizárólag a tudatalatti folyamatok szabnak irányt a beszélgetésnek. Ezen szabad mûhelyek értéke felbecsülhetetlen lehet. A figyelmen kívül hagyott folyamatok és valóságok láthatóvá válása történhet itt.
Persze ezeket is keretek között érdemes megtartani. Meg a józanságnak is jelentõs szerepe van.
Álom álom, de szép álom.

Kedves Tóthné Deák Mária!
Minden elismerésem az öné!
Valamilyen módon tudatosítani kellene végre a magukat az MSZ Mozgalom tagjainak valló emberekben, hogy értsék meg:
-a Mozgalom és az Egyesület két külön dolog
- a Mozgalomnak jelenleg nincs vezetõje
-a Mozgalmat NEM kell bejelenteni semmilyen cégbíróságon sem, mert akkor azt be is szüntethetik (lásd: Magyar Gárda Mozgalom)

Tehát: döntse el mindenki magában, hogy a többször is leszerepelt MSZ Egyesület, vagy az önszervezõdõ Mozgalom tagja akar-e lenni.
Az Egyesület vezetõsége így csinál amit akar, és a Mozgalom tagjai végre nekiláthatnának annak a bizonyos 21 pont végrehajtásának.
Kezdve a legfontosabb és legsürgõsebb feladattal, amit ugyebár már Posta Imre nemegyszer vázolt itt ezen az oldalon...

Hangok!
Tetszik a téma, jó a hozzászólás. Jó lenne ha nem csak ketten érdeklõdnénk ilyesmik iránt.

Vukicsék nagyon nehézkesek

HangOk, az adott esetben a "szavazás" a bösztöri "magyarok állatkertjében" ahhoz vezetett, hogy Peti vitéz sánta kutyája jelentõs szavazati mennyiséggel bírt. Egyébként pedig tényleg jól közelíted meg a kérdést. Vezetõvé válnak és nem választják, hanem kiválasztódnak.
Vukics ma már tényleg nem kérdés, ahogy maga az MSZ sem. Éppen tegnap mondta egyik barátom, akinek belsõ kontaktjai vannak, hogy "tilos a zsidózás" már az msz-en beül is. Nem, mintha preferálták volna eddig, hisz ez a jóbbik, csak "pusztába kiáltva". Azért ébredeznek ott is, illetve ébren vannak és már más szemmel látják azt, amit eddig vakon követtek. Ennek örülök!

http://www.mnszentlaszlozaszloalj.inf...%A1rsaihoz

Egyébiránt ebben az egész folyamatban a titkosszolgálatok (maffia) kérdése megkerülhetetlen. A közbeszédben gondolkodni kell ezeknek a túlslyos szervezeteknek a hátramozdító vagy ellenkezõ hatásáról.
Félni nem kell tõlük, mert a legtöbb gyáva féreg. De azért nem árt ha tudjuk, hogy mire képesek.
Az eszközeik feltérképezése ezért fontos. Fõképpen a befolyásolás terén összegyûjtött tudásuk és eszközeik. Ezekkel tisztában kell lenni. Ismétlem tömegével csak hadsereggel bátrak. És akkor is jól megvezetett katonákkal (robotokkal) dolgoznak. Ezért a fegyverrel rendelkezõk ébresztésére külön figyelmet kell fordítani (és az ilyen "szolgálatokban részt vevõkre). Õket hihetetlenül megvezetik a compartmentalizetion a megosztottságuk miatt. Nem látják a teljes képet ugyanis. Eléjük tesznek néhány jól elõkészített bizonyítékot valami koholt disznóságról és robotként mennek a target a célpont után.
Sokuknak nincs is más választása, még ha tudja is, hogy mi van a "cooler"-ben (Chip Tatum pilótaként coolerekben azaz hûtõkben szállított cocaint G. Bush Clinton és más magasrangú amerikai politikusok megrendelésére, sõt embert is ölt).
A külsõ viszonyok is ehhez a kérdéskörhöz tartoznak. Hiszen az itthoni "szolgák" csak kis pöcsök a nemzetközi szélhámosok mellett, mindamellett iszonyatos károkat okoznak - és hatalmuk nem lebecsülendõ. De félni nem kell tõlük. A népharagtól, az értelmes és szabad beszédtõl (átláthatóság) - úgy félnek, mint a tûztõl.
Fel kell készülni arra is, hogy a birodalom bár összeomlik, de még kezében tartja az erõforrásokat és a katonai ereje is létezõ.
Ugyanakkor látni kell és csatlakozni kell azokhoz a nemzetközi intelligens folyamatokhoz, melyek elõre mutatnak és átláthatóak.
Amerikában a katonák is kezdenek blogokat videókat feltenni az internetre, melyben tudatosan szembefordulnak a zsarnok pénzuralmi kormánnyal. Az egyikük konkrétan kiemelte, hogy a constitution alapján õ bizony akár a belföldi ellenséggel szemben is harcolni fog és megvédi a valódi szabadságjogokat jelentõ amerikai alkotmányt.
Tehát errõl az oldalról is gyengül a gépezetük. Vannak titkosszolgálati dolgozók, katonák, rendõrök akik bizony nem osztják az új világrend pénzoligarchiához tertozó elképzelését.
Persze nem könnyû különbséget tenni a félrevezetni akaró ál szereplõk között, akikkel elárasztják a színpadot a minket megvezetni akarók. Itt nagy szerepe van a tisztánlátás képességének.
Tudom-e, hogy mi a célom? Ki tudom-e hámozni, hogy egy felszólaló vagy egy szöveg ugyanabba az irányba mutat-e, mint amerre menni akarok?
Ezt a fajta józanságot el lehet érni. Meg lehet tanulni.
Sok olyan beszélõ akad, akinek az egyik mondata elõre a másik hátra mutat. Ezekkel nem érdemes foglalkozni többnyire - kivéve, ha olyan kaliberû, mint pl Drábik János. Tökéletesen összefoglalta pl milyen folymat játszódott le Izlandon a legutóbbi Világpanorámában.
Ez fontos dolog. Megtanulni ezeket a fontos dolgokat kimondó embereket tisztelni és felhívni a figyelmüket arra, ha eltérnek a helyes (közös) iránytól. Addig menni velük, amíg az úton járnak. Ha elkanyaronak, megköszönve az eddigieket útjukra engedni õket. Pápá további jó utat, mi erre megyünk!
Persze az csk akkor mûködik, ha mindenki a csoportból éber és észreveszi, ha rossz leágazón fordulunk a rossz irányba. Mint egy kiránduláson. Ott is mindig van egy vagy kettõ, aki tud útrövidítéseket, valami szép kilátót stb és van aki egyszerûen eltéved. A csoport úgy követi, ahogyan megegyeztek a célban. Ha van konkrét cél (pl teljesítménytúra) akkor a csoport reklamálni fog és valaki átveszi a térképet. (Ha felderítés és nézelõdés a cél akkor lehet csalinkázni a fizikai és egyéni képességek felkészültség határain belül stb.) Ez visznylag jó hasonlat. Bár most a megmaradás a cél(?). Embernek megmaradás és túlélés? Mi is a cél? A nagy közös cél, amit mindenki megemésztett és szem elõtt tud tartani? Azt hiszem ez még alakul. De úgy árzem ez tényleg valahol a szent korona értékrend körül fog megállapodni, mert az tûnik eddig az egyetlen elfogadható alternatívának.
De mi van ha lerohannak ha erre megyünk?
Na akkor mi van? Volt már ilyen? Igeen. Nem egyszer. Izland megcsinálta valamilyen módon? Igen. Akkor? Vitázott önmagával.

HangOk!
Az tudvalevõ, Vukics Ferkó katonatiszt volt. A kérdés az hol és mi volt a szolgálati beosztása? El ne higgyétek azt hogy élve kilehet kerülni ebbõl a körbõl!
Ja, hogy õ egy gyáva ember, és inkább hasznot húz az egészbõl mint Magyarkodna?! Azt tudja e valaki hány deci pálinkát fogyaszt el naponta, tudja érzi a lelkiismerete nem tiszta! Az alkoholizmussal az állandó részegséggel tompítja elméjét.

Papa, nem hiszem, hogy Ferkó kigyelme gyáva lenne, a szó katonai értelmében. Másképpen igen, de az már "magánügy" és családi vonatkozásai vannak. Múlt évben õsszel már úgy volt, hogy nyugdíjazzák, de aztán mégse, sõt! Én személyesen és kontaktokon keresztül is megtettem, amit tehettem érte és az msz-ért, de hát teljesen nyilvánvaló, hogy ennek így kellett lennie.