Magyarországon a fûtési szezon fél éves idõszaka mindig nagy terheket ró az emberekre. Az utóbbi években pedig mindig egyre nagyobbakat, évrõl-évre. Az egyre csak romló gazdasági helyzetben, lecsúszásban, és elszegényedésben komoly gondja az embereknek a lakásuk fûtésének biztosítása. Sokak már oda jutottak, hogy el kell dönteniük a pénztelenségükben, ételt vesznek vagy tüzelõt, éheznek vagy fáznak majd.

Megkezdõdött már jó néhány hete az idei fûtési szezon, ez legtöbbünknek nem nagy öröm, inkább egyre nagyobb gond, sõt már minden évben csak egyre nagyobbra növõ teher. Sokan már nem teherautóval, hanem csak talicskával, vödörrel, táskával mennek a tüzépre tûzifáért, szénért. Pár napra elegendõ mennyiséget képesek csak egyszerre megvenni. Ennyire futja mindössze. A megjósolt szociális katasztrófát a fûtés körüli óriási és mára megoldhatatlan problémák tömeges elszaporodása is jelzi. Akik vezetékes földgázzal fûtenek, vagy távfûtéssel, azoknak sem könnyebb, a fûtésszámlák évrõl-évre egyre csak növekednek. Magyarországon a lakossági energiafelhasználás közel háromnegyede a fûtésre fordítódik. Nem csak azért, mert a lakóépületeink háromnegyede energetikai szempontból elavult és korszerûtlen, hanem azért is mert egyre többen kénytelenek választani, élelmiszert vesznek vagy tüzelõt. Sokaknak el kell dönteniük azt, hogy éheznek vagy fáznak.!. Egyik sem kellemes, egyik sem jó, de szükségben döntéskényszerbe kerülnek. Vannak akik egyik nap az egyiket, a másik nap a másikat választják. Az egyik nap éheznek, a másik nap fáznak, és így próbálják valahogy átvészelni a telet.
Nálunk itt Magyarországon évente átlagosan 180-190 napot kell fûteni a házainkat, lakásainkat. Tehát ha minden jól megy az adott esztendõben, akkor fél évet kell fûtenünk, fél évre kell valahogy megoldanunk a fûtésünket. Európában ez közepesnek mondható szint, hát igen, nem véletlenül vagyunk mi Európa közepén. Ez szerencsésebb mint a nálunk északabbra fekvõ országokban, ahol ez a fûtési idõszak 60-70 nappal is több lehet, de szerencsétlenebb mint délebbre fekvõ országokban, a mediterráneumban, ahol ez az idõszak 80-90 nappal is kevesebb lehet. Azonban oda jutottunk, hogy itt nálunk ez a közepes fûtési mértékû, szintû, fél éves idõszak is sokak számára már teljesen megoldhatatlan dolog.

A már régebben megjósolt szociális katasztrófa az ajtóban áll, a küszöbön van. Hogy a helyzet mennyire súlyos, azt mutatja a tavalyi sokkoló statisztikai adat is. Az elmúlt télen, a tavalyi fûtési szezonban több mint 500-an fagytak meg Magyarországon. Ebben a statisztikában együtt szerepelnek a hajléktalanokkal azok is, akik a fûtetlen otthonaikban hûltek ki, vagy fagytak meg. A Magyar Szociális Fórum kerek asztala már az év elején elsõrendû teendõnek minõsítette az emberéletek védelmét. Azonnali intézkedésekre szólította fel a miniszterelnököt a kihûléses és fagyásos halálesetek miatt. A fagyhalálszámlálást már ezen az õszön meg kellett kezdeni, október elejétõl kezdõdõen megindult a fagyhalálszámot mérõ óra képzeletbeli mutatója. A számláló az idõ haladtával pedig egyre gyorsabban pörög. Ennél kínosabb és szégyenteljesebb szegénységi bizonyítványt aligha tud kiállítani magáról egy ország. Persze ahol a vezetõ politikai hatalom, a kétharmados többséggel rendelkezõ "polgári kormány" közellenségként igyekszik beállítani a hajléktalanokat és a szegényeket, ott már nagy a baj. Arról persze már nem beszélnek, errõl már nem szokott szólni a fáma, hogyan is jutottak sokan ide, hogyan is juttatták õk, a politikai elit ide az embereket. Õk csak arról beszélnek, hogy aki hajléktalan, szegény, nincstelen, az mind maga tehet róla. A keresztényben fogant új rendszerben így van ez. Feláll a szõr a kiváltságosok és híveik hátán, ha perifériára szorult embereket látnak maguk körül utcán, közterületen. Hajléktalanak lenni, koldulni, kéregetni, szegénynek lenni mind tilos. Mindezek rontják az összképet és zavarják a "polgárokat"..
A Télrõl - ""Eljött ismét a tél, a hideg, ködös, sötét és félelmetes tél. A napok ilyenkor már egyre csak rövidülnek, az éjszakák pedig egyre csak hosszabbodnak. A tél nekem komisz és kegyetlen régi ismerõs. Titkos évezredek mélyérõl emlékszem reá. Kevéske fénnyel jelentkezõ rövid nappalok, sötétbe veszõ hosszú délutánok, magánnyal teli végtelen éjszakák. A mély völgyeket és erdõket sötét árnyak foszlányai járják be, ha a végtelen mezõkön végigfut a szemünk, eszünkbe jut az elmúlás, az, hogy meghalunk egyszer""..
A hamarosan eljövendõ téli hidegekre, a hosszúra nyúló fûtési idõszakra mindenkinek kitartást és megfelelõ megoldást kívánok. Aki tud, az pedig lehetõségeihez mérten segítsen a lakókörnyezetében élõ, fûtés nélkül maradt szerencsétlen embereken. Legalább ne éhezzen és ne fázzon a magyar, ennyit alapvetõen mindenki megérdemel. Aztán majd lesz valahogyan, egyszer majd csak ismét eljõ a tavasz.

Bíró Csaba