No akkor nekigyürkõzöm és sírás helyett írok, bár ha könnyem volna, örömtõl könnyed, félre tenném a most olvasott könyvet. Most kaptam és a címe Die Schweiz wäscht weisser szóra hallgat, ami annyit tesz, mint „Svájc fehérebbre mos”. 1990-es kiadás és remekül írja le a drogpénzek svájci útját a karteleket a svájci zsidó korrupciót, a szaúdi befolyást és a hydrát! Link Raklap merre vagy? Bizonyíték sem kell több, mindenben igazad volt és ebben benne vannak az ottani szolgálatok, ügyészség, bíróság is nyakig.

De most egy pillanatra feledjük a gondokat és ünnepeljünk vegyifelhõtlenül. Az ég ragyog a napsütéstõl és Vlagyimir Valagyimirovics gyõzött! Gyõzött és könnyezett! Ennyi kellett és lefogadom, hogy 100 ezerbõl talán egy se tudta, hogy miért is e könnyek, mi is volt és mi is van a tét. Ez van, ha nagy a sötét. Háború és béka kérdése dülöngélt most el, s a könnyek megsózták már az édes életet. Bebizonyosodott, hogy a nép nem hozhat ítéletet, míg nem tudja, hogy ítéletének tárgya nem az, amit várna. Ránk nézve mit is jelent mindez? Hamarosan ki fog derülni, hogy a kész tervek mikor fordulnak cselekvési tervbe. Ide most egy Kissinger, vagy egy Brzezinski idézet illene, de nem lenne illendõ, ha idézném.

Talán egy másik kor mádig kamuját idézem meg!

Wer könnte jetzt noch antworten auf die entsetz- liche Hartnäckigkeit des Verbrechens, wenn nicht die Hartnäckigkeit des Zeugnisses? Albert Camus
E kor tanúi vagyunk mind, áldozatok és tettesek egyaránt. Jól jegyezzük meg, mert úgy sem tudjuk elfeledni!

Vlagyimir Vlagyimirovics , fogadd elismerésem és eme kis gondolkodó közösség zömének megelõlegezett bizalmát! Tudom nincs erre szükséged és most nem is ez a lényeg, mert sok egyéb bizalmi kérdést csak szóban és szûk körben illendõ tisztázni, amelyre vagy sor kerül, vagy kerüli a Sors.

De engedd meg, hogy egy személyes kéréssel fordulja feléd! No nem követelem, hogy lépjünk be az Eurázsiai Unióba, azt tudom, hogy megteszi majd Orbán-Vona, vagy a hungarizmus valamely kiválasztottja. Sokkal prózaibb a kérésem és egyben kérdésem.

Tegnap a padláson kerestem Máté fiamnak egy erõsítõt, amit még Tambovban vettem és most derül ki, hogy az éppen 15. szülinapján túl kezdi értékelni a régi technikát. Azokat a hangfalakat isteníti, amiket szintén ott szereztem be. No ez mellékes, viszont a pakolászás közben a papírok közt rátaláltam erre itt.


Nagyon régen megvan már. Egyszer régi pénz, Pengõ gyûjtéskor cseréltem valamikor vagy 30 évvel ezelõtt.
Nagy örömmel lobogtatva másztam le a létrán, majd kitörve a bokámat, mert most olvastam el, hogy ez lényegében „államkötvény”, amely némi aranyértékkel bír még a cáratyuska korából, 1909-bõ. Mit kezdjek vele? Sajnos nincs belõle több, csak ez az egy. Váltsam be? Beválthatóm, ha már a Szberbank is itt van? Jól jönne, mert úgy hírlik, hogy mocorognom kellene, menteni a nemzetet, meg szervezkedni, vagy valami ilyesmi, csak hát ugyi elég csehül állunk ezen a térden!
Mint kiderült, az összes valamire is hivatottnak látszó „nezeti” szervezõdés NBH-mossados irányírás terelés alatt áll, s bár az MNA eddig õrizni látszott az irányvonalat, valami rosszat sejtek azon a tájékon is. Általában jól sejtem, amikor rosszat sejtek, a felmerülõ kérdéseket meg nincs kivel tisztázni, mert akivel lehetne, azokról mindig kiderül, hogy valójában nincsenek. De jó lenni megtudni pontosan, mi történt az elmúlt fél év alatt azon a tájékon és mi ez a Pál-fordulás, de nem erõszak a disznótor, ha már a disznó nem is kóser.
Röviden ennyi.

Pár gondolat még, csak úgy minden jelentõség nélkül.
Sokat olvasok, figyelek, de már nem sok hangulatom van mindenre reagálni. Jön a tavasz, kertészkedni kell és nem készülök Kanadába.
Még mindig meglepõ, hogy nem tûnik fel a nemzetieknek, hogy az ügynöklistás szavazást éppen egy zsidó, Szakasits unoka kezdeményezheti, akit nem régen majdnem megpuncsoltak, közben a Jóbikot tolják, mint a meszest, s hamarosan újra Kiss Robival avathat a Gárda a Hõsök terén. Nem tûnik fel, hogy mindez mesterséges, szándékos és kreált, ahogy a kommunista zsidók áldozatai körüli hercehurca a kommunista zsidók ono-Káinnak részérõl, elterelgetve a sok birkát.
Közben azért megy a katasztrófavédelmisek csendes, de tömeges avatása, az ígéret szerint duzzasztva fel hivatalosan 100 ezer fõre a személyi állományt, bár hozzá kerül még másik 100 ezer, csak azok már kész katasztrófa, a zsidó Cahal katonái…

De itt van az örmény-zsidó ügynök Patrubani kijelentése is a 2 millió cigánnyal kapcsolatban. Mikor én beszéltem errõl, semmi visszhang, majd most, hogy hoztam az oldalon a suttyom körlevelét, páran nagyon nekiokosodtak. Tessék már megnézni a hivatalos adatokat, amirõl 600-max. 800 ezerrõl beszélnek a szagértõk, most meg nagyhirtelen 2 millió? A zsidó is ilyen exponenciát követ? Aztán lehet hozni a „hivatalos” népszámlálási adatokat is, mindezt alátámasztandó és át lehet fogalmazni a nemzetet, az ország elnevezését, államformáját és mindehhez alakította ki a CIA-mossad a magyarok Világszövetségét, Jóbikot, MSZ-t, HVIM-et…, de megy is a lapítás. Már csak Hitler hiányzik a náci-sovinizmussal jól megborsozva Szálasi köntösbe bújtatva és úgy tálalva a cigányokat, mint a magyarok stratégiai partnereit a zsidók elleni harcban? Már ezen sem lennék meglepve, sõt!
Semmi nem az, aminek látszik! Szíriából kaptam jelzést, hogy még erõsebb lesz a dresszúra, de itt a válaszlevelem, talán értitek:

"…, de jó, hogy vagy! Vigyázz magadra, ahogy lehet. Mi itt elvegetálgatunk és a csodával határos, hogy vagyunk, de vagyunk. Ébred a tömeg, de értelmessé ettõl még nem válik. Ugye mondtam neked, hogy nem ússzátok meg egy kis lincseléssel. Szíria stratégiai területen fexik és ha ott folyamatos a háborúság, akkor bármi megeshet, még az is, hogy nagyhirtelen koalíciós csapatok vonulnak be Izraelbe váratlanul. Már nem szívesen megyek találkozókra, de te kivét el vagy. A hülyékbõl már elegem van. Talán, most, hogy Putyin a trónra került és Ahmadinedzsadot esetleg le is cserélik, gyorsabb lesz a változás ott is, nálunk is. Már ideje lenne, a dumából is elég volt már.

Áldás!

Imre"

Most egyelõre ennyit, a többit magamban tartom, s ha látom, hogy érlelõdik az értelem hozzá, akkor kinyitom Pandóra szelencéjét. Persze, csak, amit kell és csak annyira, hogy azért a dózis ne legyen letális! A terveim készen vannak régen, de ezek nem az én elmém szüleményei, hanem az elmém csak fészkét képzik, s lelkem szokja, hogy a fészket lakják. A változás mindig belülrõl indul.