Egyre többen ismerik fel, hogy akarva-akaratlan, rabszolgái a globális cionista rendszernek, és megfogalmazódik a kérdés: hogy tudunk ebbõl kilépni? Hiszen annak fenntartásához magunk is hozzájárulunk, munkavállalóként, fogyasztóként, szavazópolgárként.

Már a helyzetünk felismerése, és a kérdés feltevése is eredmény, hiszen sokan csak egy-egy probléma, tüneti pontok mellett ragadnak le. (Pl. cigánykérdés.) A bajokra születhet sokféle válaszadási kísérlet - pláne, ha a részletkérdésekre koncentrálunk, tüneti kezelést alkalmazunk, vagy még bele is esünk a kiút felé állított csapdákba. (Pl. hasonló gondokkal küzdõ népekkel való acsarkodás.)

Alábbiakban igyekszünk megfogalmazni a magunk válaszát a kérdésre. Az írás kereteibõl adódóan csupán egy átfogó vázlatot adunk, részletek taglalása nélkül - ezeket a gyakorlatban végezzük.

Az elsõ lépés mindenképpen a baj felismerése, és annak gyökerének megtalálása. Tüneti pontokon rágódni, azt központba helyezni, és erre építeni a megoldást, eleve vesztett ügy. Gazdasági válság, cigánykérdés, stb. - bármilyen súlyos tételek, mind tünetei csupán a betegségnek.
De az sem árt, ha a tünetek között is fel tudjuk ismerni a legsúlyosabbakat. Például a fentieknél is súlyosabb az erkölcsi, szellemi eltévelyedés, mert nem külsõ sérülés, hanem belsõ károsodás.
Továbbá jó, ha saját helyzetünk mellett megvizsgáljuk másokét, a világ aktuális és várható képét a rendszerhez viszonyítva. Ha felismerjük a rendszerrel (itt a kapitalista/zsidó világrendet értjük) szemben jelentkezõ ellenállási pontokat, már könnyebb meghatározni az utat is. Ez persze már nemzeti, állami szinten érdekesebb, de az egyénnek sem árt, ha gondolkodik - a magasabb szinteknek az egyén az alapja.

Vizsgálódásunk tárgya most az egyén, illetve a közösség szerepe. A közösség az alapja mindennek, mely az egyén állásfoglalását hatványra emeli, erõsíti és védi azt, és adott formában érvényesíteni tudja. Helyzetünk felismerése, és egyéni lehetõségeink felmérése után az elsõ, amit tehetünk, hogy közösségben gondolkodunk!

Az ellenállás az egyénben indul el, és a közösségben teljesedik ki. Ha felismertük helyzetünket, mérlegeljük, mi az, amit egyénileg megtehetünk. Valamibõl élnünk kell, táplálkoznunk, ruházkodnunk, stb., ezért ezen a szinten nem vonhatjuk ki magunkat a világból - nem is kell. Arra persze törekedhetünk, hogy válasszuk meg a munkahelyünket, mit vásároljunk, stb. - ha van módunk és lehetõségünk válogatni. Megjegyezzük, hogy közösségben ez is könnyebb. Lehetõség szerint igyekezhetünk úgy élni, hogy minél inkább kivonjuk magunkat a multik rendszerébõl, csökkentsük függõségünket a nagyvállalatoktól, szolgáltatóktól. Fûtés módjának megválasztása, magángazdálkodás, termelõtõl vásárlás, stb. Jó lépés, ha a televíziót kivágjuk a szemétre, vagy a hírmûsorokra korlátozzuk - amit megint csak szûrõvel kell nézni.
Még fontosabb azonban szemléletmódunk gyökeres felülvizsgálata, és az erkölcsi-szellemi felszabadulás elérése. Vissza kell térni az alapnormákhoz. (Ez lesz az új ideológiai rendszer egyik kulcsa.) A gyakorlati élet dolgai ez után szinte maguktól adódnak. A rendelkezésünkre álló lehetõségeket (idõ, energia, anyagiak) eszerint felhasználni, tehát fogyasztói életvitel helyett elõrelépésre, építésre fordítani. Önmagunkéra, családunkéra, a közösségére, a nemzetére.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Csak a legegyszerûbb dolgok: táplálékot fogyasztasz, és nem tartalmatlan kalóriákat. Célszerûen öltözködsz, nem divat szerint. Minõséget mérlegelsz, nem márkát. Az idõd is érték, eszerint használd! Televízió vagy számítógép elõtt gubbasztás helyett tevékenykedj lakásodban, a ház körül. Sportolj, olvass, tanulj, vagy légy a családoddal, barátaiddal. Hétvégi dáridózás helyett építs közösséget! Szórakozz kulturáltan - ivászat, füstös diszkó és koncert helyett az is lehet építõ és valódi élmény is.

A kulcs: vegetálsz vagy haladsz elõre? Fogyasztó vagy, vagy tudatos egyén? Ha ezt tisztáztad magadban, ha képes vagy kilépni a körbõl, és megtenni az egyéni ellenállás fent vázolt lépéseit, hamar megtalálod a hozzád hasonlók társaságát. És adja magát a következõ lépcsõfok, a közösségalkotás. Persze az elsõ lépéseket is megtehetitek közösségben, egymást segítve, húzva, erõsítve. Talán könnyebb is így.
A közösségben pedig mindaz, amit egyénként képviselsz, óriási erõvé válik. Hiszen mind hasonlóképp gondolkoztok. Ez már egy világ. Ami nem része a rendszernek. Kiléptél. Kitörtél! Innentõl egy másik rendszerhez tartozol, egy másik világhoz.
Gyakorlatilag gyõztél! Onnantól fogva, hogy él és mûködik az a világ, amelyben Te élni akarsz, ahogy el tudod képzelni az életed, elérted a célt. Hogy ez a világ mennyire tud majd kiterjedni, mennyire képes átvinni a közösség az akaratát a külsõ világra, szinte részletkérdés!

Mûködik a közösség, élni kezd a világunk, utána a többi lépés jön sorról-sorra. Nem valósul meg minden egyszerre - csak ahogy meg tudjuk valósítani. Megtalálják egymást az ellenálló egyének, közös programokat szerveznek, tanulnak, képezni kezdik magukat, sportolnak, stb. Amikor a családjaikat is összehozzák, az már szó szerint egy másik világ képét mutatja! Ahogy kialakul a rendszer, mind több lehetõség lesz, az élet legkülönbözõbb területein. Akár a munka területén is tudják egymást segíteni az emberek, ha bõvül a közösség, vállalkozói hálózat is kialakulhat. A belsõ kereskedelem megszervezése viszonylag egyszerû lépés. A házi tej, a barátunk/bajtársunk által termelt méz, termék, alkotás, vagy az általa végzett munka pedig a legjobb minõségi garancia. Ugyanígy érdeklõdési körök, hobbi szerint is megtalálhatja mindenki a számítását. Népdal, néptánc körök alakulnak a közösségen belül, mindenki örömére.

Persze az ellenállás korántsem merül ki egy elzárkózásban. Ha a közösség felismeri a világ történéseit, igyekszik aszerint tervezni, hogy a közössége (a barátok/bajtársak és a családok) létét biztosítsa, védetté tegye, és adott helyzetben az általa képviselt világ érdekeit érvényesíteni tudja. Eszerint állás foglal adott kérdésekben, propagandát fejt ki, dolgozik, és harcra készül. Ki-ki a maga képessége, elhivatottsága szerint, azon a területen szolgálva, melyhez a legjobban ért, ahol a legtöbb szolgálatot teheti a közösségnek.
A közösség adott belsõ normák szerint dolgozik. Kizár mindent, ami a világát rombolhatja, vagy káros irányba befolyásolhatja. Ugyanakkor befogadja, aki a közösségbe beilleszthetõ, és annak tagjává kíván válni. Léteznek szigorú, zárt közösségek, és befogadó rendszerek is. A legelõnyösebb, ha egy befogadó rendszer rendelkezik egy szigorúbb, zárt szervvel is, mely iránymutató szerepet tölt be. Ez utóbbi kifejezetten homogén képlet, a nagyobb keret viszont kifejezetten színes lehet (értelemszerûen adott határokon belül), melyben különbözõ nézõpontok és irányvonalak mutatnak egyazon cél felé. A közös nevezõpont a cél mellett a fent említett természetes alapnormák elfogadása. A rendszer ellen való szervezett küzdelemben minden más nézetbeli eltérés olyan részletkérdés, melyen való megosztást az ellenállók rendje nem engedhet meg magának.

Az egyéni ellenállást mindenki önállóan elkezdheti. A közösségek létrehozása szintén elõnyt jelent, melyek léte akkor is segíthet tagjainak, ha pillanatnyilag azt nem a legmegfelelõbb keretekben valósítják meg. A kiteljesedett szervezeti ellenállást a magunk részérõl az Egységes Magyarország Mozgalomban látjuk megvalósíthatónak.

Mérd fel a helyzeted, és tedd, amit tenned kell! Lépj ki a rendszerbõl!

Bükkfalvi Roland - Jövõnk.info