TABUKAT DÖNTÖGETÕ VITA A ZSIDÓK
MIVOLTÁRÓL ÉS VALÓDI JELLEMÉRÕL

Siklósi András

1.) Figyelmeztetõ levél a magyarországi zsidóságnak

Ördögtõl való, egyáltalán nem tisztelt Parazitáink!

Elõrebocsájtom, hogy nem akarok senkit provokálni, sértegetni vagy fenyegetni, ugyanakkor fölöslegesen udvariaskodni sem. Levelemre nem várok választ, sem méltatlan gyalázkodást, de megadom a lehetõséget, hogy a benne foglaltakat (érvekkel!!) cáfolja meg, aki képes rá. Nem érdekel, ha leantiszemitáztok, lenyilasoztok, lerasszistáztok, vagy egyéb fantáziátlan bélyegeket süttök a homlokomra (elfér a többi mellett), ha nem tetszik, amit írtam. Vállalom minden szavát, gondolatát, s nem félek azoktól, akik legszívesebben megfojtanának egy pohár sörben, hasonló elkötelezettségû honfitársaimmal egyetemben. Egy dolog számít csak, hogy az igazságot, az évszázados magyar sérelmeket és követeléseket (elvárásokat?) határozottan, félreérthetetlenül tolmácsoljam.

Kedvenc (csoda)rabbitok nemzeti körökben nagy vihart kavart "elszólása" némileg kifordítva így hangzik: "Ha a zsidó kultúrából kivonnánk a magyar szellemiséget, nem maradna más, csupán az Aranyborjú (fõ-fõ Istenetek!), a Talmud (furcsa szokásaitok, vállalhatatlan viselkedési normáitok s a gójokkal szembeni becstelen mohóságotok hû tükre), valamint a maceszgombóc, a fekete kaftán, a klezmer-zene és a körülmetéléskor levágott fityma." (No, erre varrjatok gombot, ha tudtok!)
Egyébként, ha itt nálunk olyan szörnyû rossz nektek, akkor mi a fészkes fenének jöttök ide annyian, sajnos nem csupán turistaként? Vajon miért költöztök kies hazánkba százezerszám, ha õslakóit megvetitek, sõt gyûlölitek, országunkat pedig barbár üzelmeitek telephelyének, meghódítandó földdarabnak, profitszerzõ üzletközpontnak tekintitek? Normális ember nem megy oda, ahol nem érzi jól magát, ahol folyamatosan rettegnie kell a "primitív, szélsõséges, fasiszta" stb. sumér-szkíta-hun (nem finnugor!) származékoktól, s félszemmel mindig a menekülés útját lesi, míg becsomagolt bõröndjét állandó készenlétben az ágya alatt tartja. Higgyétek el, nekünk is milliószor örömtelibb, gondtalanabb lenne az életünk nélkületek, s azt is, hogy hosszú és viszontagságos történelmünk során soha egyetlen népséggel se gyûlt meg annyiszor a bajunk, mint éppen veletek. Gondoljatok csak bele, mi magyarok miért nem kívánkozunk hozzátok Izraelbe? (Az innen alijázó néhány zsidó családot leszámítva.) Rengeteg oka van annak, de hadd említsek meg néhányat. Elõször is azért, mert a tietek a világ legfajvédõbb (legkirekesztõbb) állama, ahova be se engedtek másokat az igazolt zsidókon kívül; aztán mi nem vagyunk bolondok, hogy olyan szekér után fussunk, ami nem vesz fel; végül mi szeretünk a Kárpát-medencében élni, hisz nekünk ez az egyetlen hazánk (s nem úgy raboltuk másoktól, mint ti!), amit a földkerekség összes kincséért sem cserélnénk el soha. De nem is adjuk át senki emberfiának, jöjjön bár mézes, hízelgõ szavakkal, avagy pusztító fegyverekkel. Nálunk az idegen legföljebb vendég lehet, ha megbecsüli magát, ám ti már számtalanszor bizonyítottátok, hogy mifélék vagytok, ezért semmilyen formában sem látunk szívesen benneteket, pedig messze tájakon híresek vagyunk toleranciánkról és jóindulatunkról (amit éppen a ti "liberális" sajtótok próbál lehazudni).
Nagy a világ, s ha jelenlegi hazátok nem megfelelõ számotokra, keressetek magatoknak újat, de ne éppen nálunk. [Javasolhatom pl. az Északi Sarkot, ahol hóból és jégbõl egészen kiváló iglukat építhettek, melyekben ellakhattok, sõt egyiket-másikat banknak, tõzsdének, sajtószékháznak, zsinagógának is átalakíthatjátok. Meghitt társaitok lehetnének a jegesmedvék, "készséggel meghallgatnák holo-meséiteket, legendáitokat, évezredes "üldöztetésetek" szomorú históriáját; s ha netán õket is antiszemitának minõsítenétek, vagy épp rasszistának (fehér bundájuk miatt!), néhány morgáson, esetleg mackós pofonon túl aligha bántanának benneteket. Persze, ha megkísérelnétek elorozni tõlük a betevõ fókahúst, már nem biztos, hogy ilyen békésen fogadnák. " Ám, ha fáztok északon, mehettek délebbre is. Mondjuk, Madagaszkár szigetére. Ez elég terjedelmes, viszonylag kevesen lakják, bõven jutna hely egész fajtátoknak. A dzsungelben az állatvilág is változatosabb, köztük sokféle majom és kígyó is tenyészik, velük a jellemetek is inkább egyezik. Az ottani dús pálmalevelekkel könnyedén befedhetitek hajlékotokat, s a kellemes éghajlat miatt télen sem kell fûtenetek. Vadászhattok, halászhattok, ide-oda vándorolgathattok (de azért ne fussatok el, mint hajdan Egyiptomból!), hódolhattok isteneiteknek (Él, Elochim, Jahve, Mammon stb., hány is van belõlük tulajdonképpen, ti "egyistenhitûek", de a bennszülötteket ne fosztogassátok, ne "ritkítsátok", mint a gázai palesztinokat, s lehetõleg rabszolgának se adjátok el õket, mint tették azt oly vehemensen egész Amerikát négerekkel benépesítõ elõdeitek.]

Ha azonban e ragyogó lehetõségek dacára, amolyan mazochistaként, mégis nálunk, "ellenségeiteknél" óhajtotok maradni, akkor bizony néhány dolgot nem árt a lelketekbe (már ha van ilyen?) vésni.
1.) Magyarország (értsd: a Kárpát-medence!) a magyaroké. A legfõbb hatalom a Szent Koronáé (nem svájcisapka!), mely megoszlik a nemzet és uralkodója között (aki csak a mi vérünkbõl származhat). Államformánk alkotmányos királyság, nem pedig parlamentáris (vagy bármilyen egyéb) demo(cso)krácia. Társadalmunk felépítése hierarchikus, azaz a vezetõ posztokat kizárólag tisztességes, rátermett és nemzethû hazafiak tölthetik be, s tevékenységükért vagyonukkal, szabadságukkal, sõt életükkel felelnek. (Ha csak ezt az egy tételt nézzük, közületek már hírmondó sem akadna!) Nálunk mindenki a képességeinek és szorgalmának megfelelõ magasságba emelkedhet a tekintélyelvû rendszerben. Valamennyi munkaképes polgárnak dolgoznia kell, tehát az ingyenélõket, bûnözõket, spekulánsokat s a nemzetrontókat kiközösítjük, ill. kitoloncoljuk. (Még mindig itt akartok szerencsét próbálni?)
2.) Az államalapító nemzet a magyar. Államalkotó népek mindazok, melyeket történelmünk során a szárnyaink alá vettünk, s ezt õk önkéntes beilleszkedéssel (nem beolvadással!), becsületes életvitellel hálálták meg. (Ti és a cigányok nem tartoztok közéjük!) Az említett nemzetiségeknek velünk mindenben azonos jogai és kötelességei vannak; megbecsült tagjai társadalmunknak, amennyiben elfogadják a Szent Korona fennhatóságát, értékrendjét és õsi Alkotmányunkat, ill. betartják törvényeinket, s tisztelik szokásainkat, hagyományainkat. Azonban a nemzet s az ország sorsát közvetlenül meghatározó kulcspozíciókat (pl. miniszterelnök, a Magyar Nemzeti Bank elnöke stb.) kizárólag törzsökös magyarok tölthetik be, akiket minden téren átvilágítanak és "lekádereznek". (Hm, nem tetszik tán, hogy nincs többé zavarosban turkálás; nem "kóser", hogy nem lehettek egyszerre zsidók is, meg magyarok is, miként érdekeitek éppen diktálják? Képzeljétek el, micsoda abszurditás volna az, ha mondjuk Izraelben fajmagyar, esetleg bantu néger köztársasági elnököt neveznének ki. Ugye, kész röhej?!)
3.) Magyarországon mindenki köteles lesz (iskolában, munkahelyen stb.) bevallani és személyi okmányaiba bevezettetni faji-nemzeti és vallási hovatartozását, miként ez régen is így volt. Ebbõl semmilyen hátránya nem adódhat, de persze elõnye sem. Tehát e szerint lehet valaki pl. magyar katolikus, magyar unitárius, magyar õsvallású, horvát ateista, oláh görögkeleti, rác református, tót evangélikus, zsidó izraelita (ortodox), zsidó ateista (neológ) vagy zsidó katolikus (kikeresztelkedett). De nem lehet senki magyar horvát vagy horvát magyar, miként zsidó magyar vagy magyar zsidó sem (legföljebb magyarországi zsidó vagy Magyarországról kivándorolt zsidó), pláne katolikus izraelita, izraelita ateista stb. (Ugye világos, mint a nap? Ha még ennyit sem vállaltok, ha még a saját fajtátokat, hiteteket is megtagadjátok, ill. nem meritek egyértelmûen definiálni, akkor mit keresnétek " a sok pénzen kívül! " nálunk, hogyan teljesítenétek hazánkkal szembeni kötelességeiteket?) Ebbõl persze az is következik, hogy valamennyi népcsoport, nemzetiség csak létszámának megfelelõ arányban vehet részt az értelmiségi pályákon. (Konkrétan rátok vonatkoztatva: nem kell a túl sok zsidó bankár, közgazdász, orvos, jogász, külkereskedõ, színházigazgató, politikus, egyetemi rektor, fõszerkesztõ, médiaguru stb.; de égetõ szükségünk van zsidó bányászokra, földmûvesekre, esztergályosokra, tanítónõkre, kamionsofõrökre, ápolónõkre, pékekre, autószerelõkre és más hasznos dolgozókra. Ne lázongjatok már, ne kiáltozzatok numerus clausust, elvégre a Bibliában is benne van, hogy orcád verítékével keresd meg a kenyeredet. Ne pedig szegény magyarok kiszipolyozásával!)
4.) Magyarország öröktõl szabad, önálló és független, s ezt az önrendelkezési jogunkat senki sem adhatja föl, vagy csorbíthatja. Tehát területére, lakosságára egyetlen hódító hatalom, ország, "világállam" vagy "honfoglaló csürhe" sem tarthat igényt, semmilyen határozat vagy esemény sem korlátozhatja ezen alapvetõ jogában. Hazánk minden állampolgárát ugyanaz a szabadság illeti meg, amennyiben kötelezettségeinek teljesítése révén gyakorolja jogait, valamint hûséges az országhoz (nem Izraelhez vagy az USA-hoz!) és a nemzethez, s mindenekelõtt a magyar érdekeket szolgálja. (Ez alól nincs semmilyen kibúvó, "képviselõi mentelem" stb.) Magyarország földje, vize, levegõje, energiája, ásványkincsei, természetvédelmi területei, mûemlékei, kulturális öröksége (pl. rovásírásunk) stb., azaz létfeltételei, az egyetemes magyarság örök és elidegeníthetetlen tulajdonát képezik. (Figyeltek, biboldók? Nem lehet ám semmit "privatizálni", vagy külföldi kézre játszani, netán idegen kaszinókat, lakóparkokat, áruházláncokat építgetni, mert itt az utolsó rögig minden a Szent Koronáé. Annyi földetek sem lehet, amennyibe eltemetünk benneteket, legföljebb a mi irgalmunkból. Azt már le se írom, hogy mindez még Regnum Marianum is, vagyis Boldogasszonyunk szakrális felségterülete, mert úgysem értenétek.) Itt minden döntéshozó szervnek, végrehajtó hatalmi ágazatnak (parlament, önkormányzatok, kormány, bíróságok, rendõrség stb.), valamennyi törvénynek, utasításnak a magyarság boldogulását, biztonságát, értékeinek védelmét kell szavatolnia, s ez ellen semmilyen cselekedet, fenyegetés vagy "paradigma" sem irányulhat. (Lefordítva ezt a számotokra: a multik nem kaphatnak adókedvezményt, a bankokat nem lehet "konszolidálni", "adósság fejében" senkinek az otthona, ingatlana nem kobozható el; a "magyar izraeli" rendõrség nem léphet föl a békés tüntetõk ellen semmilyen formában, az ártatlanokat tilos meghurcolni, a bûnözõket viszont rács mögé kell dugni; továbbá a Moszad, az Inkal Security, a Krav Maga és más efféle fegyveres terror-szervezetek azonnali hatállyal kiutasítandók hazánkból, ill. feloszlatandók. Veszitek a lapot, kedveseim?) Amennyiben bárki vagy bármilyen törekvés korlátozza vagy akadályozza a nemzetet egyetemes történelmi jogainak gyakorlásában, ill. kötelességeinek, küldetésének teljesítésében, úgy e zavar kiküszöbölése s az ország védelme végett az összes honpolgárnak ellent kell állnia mindaddig, amíg a külsõ vagy belsõ ellenség meg nem hátrál, vagy föl nem morzsolódik. (Nem lehet ám következmények nélkül gúnyolni hõseinket, rágalmazni népünket, meghamisítani történelmünket, szétverni vagy kisajátítani ünnepi megemlékezéseinket, bemocskolni és lebontatni õsi jelképeinket; de tilos a keresztény többséget irritáló buzi-felvonulásokat, hanuka- és purim-rendezvényeket, "zsidó fesztiválokat", "tarka marhákat" az utcákra és közterekre vinni, avagy ránk erõszakolni a számunkra legjobb esetben is közömbös holokauszt-vallást s a kereskedelmi tévéitekbõl, rádióitokból áradó szennyet. Felfogtátok, úgy átabotában?)

Végezetül hadd forduljak az ún. "jó zsidókhoz". (Szabó Dezsõ szerint ilyenek nincsenek, s már-már én is osztom a véleményét, de tegyünk egy próbát, hátha") Rokonszenvünket nem azzal nyerhetitek meg, ha "magyarabbá" váltok a magyaroknál, s ezért (látszólag!) saját véreiteket is eláruljátok. Fölösleges minden radikális nemzeti pártba, civil szervezetbe, gárdába, keresztény gyülekezetbe befurakodnotok (pláne ezekben "lobbizni" és bomlasztani!), ez abszolút hiteltelen magatartás elõttünk. Vállaljátok bátran zsidóságotokat, de fogadjátok el, hogy itt a magyarság a vezérnép, s ezért mindennek az õ megmaradását és fölemelkedését kell szolgálnia. Azok a kisebbségek, nemzetiségek (feltételesen beleértve titeket is), melyek nem a romlásunkra törnek, hanem megtanulnak tisztelni (vagy legalább akceptálni) bennünket, s méltányolják céljainkat, nemzetstratégiánkat, kiveszik részüket a közös ország-építõ munkából (önzõ érdekeik felelõtlen hajszolása helyett!), azok velünk együtt minden áldásban is részesülhetnek, de nélkülünk vagy ellenünkre semmit sem érhetnek el. (Ha látjátok, hogy a fél ország nyomorúságban tengõdik, ne követeljetek 27-ik hollókoszt-kárpótlást, hanem dagadó pénztárcátokat nyissátok meg a szegények javára. Amikor a magyar mûemlékek lassan összedõlnek, a keresztény templomok beáznak, és pereg róluk a vakolat, akkor ne azon hõzöngjetek, hogy rég elhagyott zsinagógáitok és nem használt temetõitek rendbetételére milliárdokat áldozzunk adóforintjainkból. Ha pedig hitsorsosaitok acsarkodnak, gyûlölködnek ellenünk, vagy épp ránk uszítják a semmirevaló cigányokat, s úton-útfélen, változatos módokon keresztbe tesznek nekünk, akkor igenis forduljatok velük szembe, de ne csak egy sápadt "elhatárolódás" erejéig, hanem határozottan, keményen fékezzétek meg õket! Közöljétek velük, hogy ezzel maguk alatt is vágják a fát, mert ha a gazdaállat a sanyargatásoktól kimúlik, akkor valószínûleg élõsködõi is megdöglenek.) Abban biztosak lehettek, hogy mi még soha senkinek nem maradtunk adósai, s minden jótettért százannyival fizettünk. Nem kérünk lehetetlent, csupán annyit, hogy hagyjatok bennünket nyugodtan élni a saját hazánkban, s ne akarjatok rólunk 30 bõrt lenyúzni, mikor csak egy van, s az is roppant viseltes már a tömérdek küzdelemtõl és szenvedéstõl. Megértitek ezt, maradt még bennetek emberi érzés, vagy soha nem is volt? Rövidesen elválik. Immár nem üres szavakat, "hûségnyilatkozatokat", hanem valóságos cselekedeteket, konkrét bizonyítékokat várunk tõletek.

Lenne még bõven mondanivalóm, de nem szeretném, hogy levelem túl hosszúra nyúljon, s szándékom dacára habzó epilepsziát, anginás rohamokat vagy légzési problémákat okozzon közöttetek. Mielõtt üvölteni kezdtek, mint a fába szorult féreg, és bíróért, hóhérért, bérgyilkosért szaladtok, nem árt, ha megfontoljátok a benne foglaltakat. Mert én még jóhiszemûen figyelmeztetlek benneteket, hogy baj lesz, igen nagy baj, ha nem szálltok sürgõsen magatokba, s nem változtok meg gyökeresen. Ha tovább pocskondiázzátok, hergelitek, romboljátok és irtjátok a magyarságot, egyszer elfogy a birka-türelme, s akkor nektek annyi! ("Habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr!") Hát jól vigyázzatok!

Ördög (Jehova stb.) legyen veletek, velünk meg az Isten, a Magyarok Istene!
(Hegye)Shalom belétek, azaz békesség nektek!
vitéz Siklósi András, egy nem akármilyen hazafi
Szeged, 2009-07-31

2.) Sasvári Péter elsõ levele

Isten által teremtett, igen tisztelt Siklósi Úr!

Nemrégiben találkoztam az Ön egyik 2008-as írásával, amit a "lázadás versus polgári engedetlenség" témájában írt, mert a Kuruc.info lehozta a napokban (lásd http://kuruc.info/r/7/68370/ ). Ezzel az írásával sajnos nem tudtam egyetérteni. Viszont érdeklõdve rákerestem az Ön nevére. És ekkor ismét ráakadtam egy érdekes "levelére", mely izraelita honfitársainkhoz szól kihívó hangnemben. Azért ragadtam most billentyûzetet, mert Ön a bevezetõben ezt írta: "megadom a lehetõséget, hogy a benne foglaltakat (érvekkel!!) cáfolja meg, aki képes rá." Nem biztosan az én tisztem ezt megtenni, hiszen magam is keresztény vallású "gój" vagyok, tehát sem fajilag sem vallásilag nem tartozom a zsidósághoz, és erre nem is vágyom. Ellenben bizonyos tévedésekre és elfogult csúsztatásokra szeretném felhívni az Ön figyelmét. Már a levele legelején elköveti az alapvetõ hibát, amire aztán egész hibás érvrendszerét felépíti. Ez pedig röviden annyi, hogy "a zsidókról" beszél, egyes zsidók helyett. Mintha a zsidók mind ugyanolyanok lennének, ugyanúgy járna az agyuk, sõt talán egyetlen nagy Zsidó Agy létezne, és az gondolkodna a többi helyett. Én ugyan, talán ha kétszer találkoztam életemben zsidóval, ennek az állításnak az abszurditását azonban így is meg tudom ítélni. Ugyanis ha én most Önnek odaadnám Simon Peresz gyermekét, hogy nevelje fel, akkor belõle nem zsidó, hanem magyar ember válna, illetve jelleme olyan lenne, amilyenné Ön és a környezete formálja. Ha Ön, vagy én zsinagógában nevelkedtünk volna, akkor olyan zsidók lennénk, mint Mózes! Az ember identitását és mentalitását a nevelés, nem pedig a genetika határozza meg. Utóbbi valószínûleg szinte kizárólag a külsõ jegyek és az örökletes betegségek továbbadásáért felelõs. Ehhez a dologhoz már csak plusz adalék, hogy egységes zsidó identitás és mentalitás sem létezik, ahogyan magyar sem. A nemzethez tartozás csak a legalapvetõbb és legmarkánsabb karaktert határozza meg. Egyébként másmilyen egy budapesti és vidéki, egy csongrádi és egy kiskunsági magyar mentalitása. Na, hát a zsidóknál ez ugyanígy mûködik. Az ateista zsidótól (aki csak nemzetiségileg " ha úgy tetszik: "fajilag" zsidó) egy ortodox rabbiig nagyon sokféle zsidó identitás létezik. Szintén fontos megjegyezni, hogy még ha megállapítjuk egy zsidó identitását, abból sem biztosan következik semmi. Ha ez 100%-os biztonsággal determinálna bármit is, akkor mondjuk minden neológ jeruzsálemi zsidó ugyanazokkal a jellemvonásokkal rendelkezne, holott nem kell izraeli szociológusnak vagy néprajzkutatónak lenni, hogy ezt az állítást teljességgel lehetetlennek tartsuk. Ön úgy tesz, mintha minden egyes magyarországi zsidó egyféle jellemrajzzal és identitással rendelkezne. Ez pedig a gójokat gyûlölõ, "hazátlan"/Izraelhez hû, pénzéhes, tisztességtelenül harácsoló, nagyszakállú, "sábeszdeklis-tetûhintás", kaftános haszid zsidó. Ez a típus azonban Magyarországon, sõt az egész Világon " még Izraelben is " egy elenyészõ kisebbséget tesz ki. Körülbelül annyira reprezentatív példánya a világzsidóságnak, mint amennyire a keresztényeket hiteles lenne, mondjuk vaskalapos, de mellé pedofil papokként megjeleníteni. Az Ön zsidó tévképzete egyetlen helyen van többségben: a két világháború közti korszak nyilas szennylapjainak megsárgult oldalain.
Innentõl kezdve pedig nem is nagyon érdemes az Ön érvelését megcáfolni, hiszen az Ön "levele" és annak érvrendszere teljes egészében azon a fentebb megcáfolt tételen nyugszik, hogy a magyar zsidók 100%-a sztereotipikus "gój-gyûlölõ", nagyszakállú, ördögpofájú izé. Nem értem például, honnan gondolja azt, hogy a zsidók többsége ne érezné itt jól magát? Ha Ön elhiszi, hogy a néhány zsidó származású, baloldali hivatalos rettegõ "bõröndmarkolászó" reprezentálja a zsidóság véleményét, akkor õk becsapták Önt! Az õ valódi céljuk egyébként hitsorsosaik meggyõzése arról, hogy nekik milyen rossz itten a sok nácifasiszta miatt. A következõkben egy egész bekezdésen keresztül élcelõdik fertelmes stílusban és cinizmussal a zsidóság zivataros történelmén és azon, hogy hol is kellene nekik Izrael helyett lakniuk. Ez szerintem a nagyromán dákó-rómaiak szintje. A zsidóságnak ugyanúgy megvan a joga Izrael teljes területéhez " a "megszállt" "palesztin" területekhez is ", mint ahogyan nekünk, magyaroknak, jogunk van uralni az egész Kárpát-medencét. Ez természetesen nem indokolja sem a palesztinok diszkriminációját, sem az izraeli hadsereg által elkövetett emberiség elleni bûntetteket. Viszont így beszélni akkor sem lehet Izraelrõl, hiszen hasonló stílusban, hasonló "érvek" alapján beszélnek a földrabló kisantant államok sovinisztái is. Külön csemege, amikor az ószövetségi nép korai botlásai nyomán megkérdõjelezi a zsidóság monoteizmusát, mintha nekünk, keresztény magyaroknak nem lett volna pogány õsvallásunk. Hozzáteszem: ez minden nép történetében így van! Itt érünk el arra a pontra, amikor nyilvánvaló, hogy Ön is ugyanolyan hevenyészett "érvek", ugyanolyan alpárian, és ugyanolyan leegyszerûsítések és sértõ, idióta sztereotípiák (pl.: "a zsidók istene a pénz") alapján beszél, mint a "csodarabbi", akivel indít. Ez tiszta sor, de akkor már csak az a kérdés: mivel jobb Ön az említett rabbinál? (Abban, tegyük hozzá a tárgyilagosság kedvéért, hogy Ön nem a befogadó népet mocskolja, a rabbi pedig igen!) Levelében ezután egy értelmes rész következik, amiben valamiféle programot vázol fel (csak azt nem tudom, miért itt). Ezzel a programmal nagyjából egyet lehetne érteni, például az elsõ pont túlnyomó részével, ha nem használná fel ezt is zsidózásra. A második pont például kétértelmû, és a magyarok 99,9%-át sérti, személyesen engem is, aki felmenõimre nézve sváb és részben szlovák és/vagy magyar származású vagyok. Azért sértõ ez a rész, hiszen ha jól értem, Ön szerint itt senkinek sem szabadna magas állami pozíciót betölteni, aki nem fajmagyar. Nos, ha jól gondolom, jelenleg a magyar nemzet szinte teljes egészében kevert vérû. Vannak persze olyanok sokan, akiknek csörgedezik "eredeti" szittya-magyar vér az ereiben, de olyan, hogy kizárólag az lenne, lehetetlen a rengeteg vegyes házasság miatt. Én márpedig nem értem, hogy valaki, akinek a családja itt él évszázadok óta, és már régen asszimilálódott, miért ne lenne jó magyar. Ha most félreértem, és Ön csupán az identitásukat õrzõ, részben elkülönülõ kisebbségekre gondol (pl.: kunsági tótok), akkor az viszont azt a kérdést veti fel, hogy egy asszimilálódott zsidó vagy cigány miért ne lenne magyar? Nem mindegy, hogy az én õseim a 18. században érkeztek Ulmból, az övéi meg a 16. században a Dekkán-fennsíkról? Az embernek a szívében kell magyarnak lennie, nem a származásában! A harmadik pont szintén egy érdekes kérdést vet fel. Lehet-e az embernek kettõs identitása? Szerintem " bár nem szerencsés, de " lehet. Ha valaki mondjuk, tótnak vallja magát, õrzi a nyelvet és a hagyományokat, ugyanakkor ismeri és gyakorolja a magyar kultúrát is, vagy legalábbis betartja a magyar állam és társadalom írott és íratlan szabályait, illetve elsõsorban magyarnak tekinti magát, és kizárólag Magyarországhoz hûséges, akkor õ bizony igazi magyar. (Megjegyzés: igazi magyar alatt azt értem, hogy valaki becsületes, jó ember, ÉS magáénak vallja a magyar nemzetet; egyébiránt távol álljon tõlem, hogy meghatározzam, ki a "jó" és a "rossz" magyar, ami a magyar jobboldal sajnálatos divatja; számomra egy MSZP-s is lehet jó hazafi, ez nem gondolkodásmód függvénye!) A szlovák néphez tartozik, de a magyar nemzethez. A Kárpád-medencében ugyanis, hagyományos értelemben, az egyetlen politikai nemzet a magyar, és azon BELÜL léteznek különbözõ népek, ide tartozik a szlovák és a román ugyanúgy, mint a magyarországi cigányok és zsidók. A trianoni Magyarországon belül pedig a kisebbségek az utóbbi 80 évben olyannyira asszimilálódtak, hogy szerintem náluk erõlködni sem kell a másodlagos identitás feladásával. Esetleg a cigányság esetében, ami úgy tûnik, hogy 500 éve akadályt jelent az asszimilációban. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy egy cigány ne lehetne jó magyar, illetve, hogy " fékezõ hatása ellenére " a cigány kultúra megtartásával ne lehetne az. Azt sem értem, hogy miért tartja Ön most szükségesnek visszahozni a numerus clausust, ami már a maga korában sem volt túl indokolt. Mivel lesz nekünk jobb, ha zsidó orvos helyett gój orvosok lesznek? Tõlem aztán lehet az orvosom maga Árpád vezér is, ha félrekezel, akkor inkább egy zsidó doktor praxisát fogom választani! Megint úgy beszél, mintha a szakmaiság és a lelkület származás függvénye lenne. Ha hazafias egyetemi tanárokat akarunk, akkor az alapján szûrjük meg õket, ne származás alapján! Mintha nem lettek volna zsidó hazafiak, és keresztény hazaárulók! Ha a zsidóság túlprezentált számarányában az értelmiségi pályákon, akkor az azt jelenti, hogy sok tehetséges izraelita él hazánkban, sok tehetséges ember, aminek inkább örülni kellene, mint akadályozni õket. Mondja meg õszintén: Ön valóban megtenné, hogy mondjuk az orvosi egyetemre inkább venne fel egy kevésbé tehetséges fiatalt csak azért, mert keresztény? Akkor Ön lenne a felelõs az orvos tehetségtelensége miatt elvesztett életekért, amit talán az Ön által a pályától elrekesztett zsidó orvos megmentett volna! Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy nemhogy zsidó bányászokra és esztergályosokra nincsen szükség, hanem semmilyenre sem, mert ez a két szakma most olyan versenyképtelen, hogy még zsidó tigrisidomárok képzésével is többet érnénk!
A négyes ponttal nem kívánok bõvebben foglalkozni. Azonban ehhez tudok kapcsolni egy fontos dolgot. Bizonyára kíváncsi arra, hogy amennyiben elutasítom az Ön zsidóságképét, akkor mégis mivel indoklom a sok zsidó vezetõt a tanácsköztársaság, vagy a népköztársaság idején? Erre a válasz egyszerûbb, mint elsõre látszik. A probléma gyökere az volt, hogy a zsidó emancipáció és a kulturális asszimiláció mellett a "politikai asszimiláció" nem volt teljes. A zsidóság önmagát elkülönítette, illetve a társadalom is kirekesztette a középkorban. Ezért a zsidóság, hiába illeszkedett be a nemzetbe, a jobboldali, hazafias politikai erõktõl megriadt. Nem volt elég önbizalma a zsidó közösségnek, hogy valódi magyarként gondoljon magára, holott az volt; emellett a nemzeti politikához kapcsolódó enyhe antiszemitizmus, vagy legalábbis antijudaizmus is elriasztotta. A zsidóság tehát olyan politikai mozgalmat keresett magának, ami elfogadja õket, és nem hangsúlyozza túl a nemzeti hovatartozást. Ezt a zsidóság a régi Magyarországon kisebb részben a toleráns radikális liberalizmus (polgári radikalizmus), az egalitariánus szociáldemokrácia, túlnyomórészt pedig a kozmopolita kommunizmus kereteiben találta meg. Ma ugyanezt láthatjuk. Az már nem a zsidók hibája, hogy ezek a mozgalmak kártékonynak bizonyultak. Ma ugyanezt az MSZP-(ex)SZDSZ-nél láthatjuk, akik legalábbis eltûrik a korrupciót. Feltételezhetjük: a politikailag aktív zsidók 90%-a az SZDSZ-hez, esetleg az MSZP-hez csatlakozott. Azt is láthattuk, hogy ezek a pártok eltûrték a hibás politizálást, illetve rablást. Láthattuk, hogy nagyon sok zsidó közéleti személyiség hagyta faképnél az elveit feladó SZDSZ-t. Viszont természetesen az itt vezetõ pozícióba jutott zsidók közül is nagyon sok becstelen karrierista volt. Õket láthattuk a pártok vezetõségében végig. Konklúzió: A zsidók többsége a baloldalra húzott, ezért itt túlreprezentáltak voltak. A baloldal rossz politikát folytatott, ezért a zsidók többsége vagy szembefordult velük, vagy csak jobb híján/megtévesztettségbõl maradt ott. Azok tehát, akik pénzéhségbõl végig ott maradtak, azok valóban rossz emberek, de elenyészõ kisebbségét teszik csak ki a zsidóságnak, hiába felülreprezentáltak az adott pártban. Ez így van most is, és így volt a kommunista diktatúrák idején is. Tarthatatlan tehát a "magyar nemzet ellen összeesküvõ zsidóság" mítosza! Külön felháborító az a rész, amit a "jó zsidókhoz" címez. Itt például a zsidókat, és a "jó zsidókat" is(!) élõsködõ bolhákként jeleníti meg. Abban természetesen egyetértünk, hogy a fent említett zsidó származású szerencselovagok, vagy hivatásos rettegõk ellen a többi zsidónak fel kell emelnie a szavát. Ez azonban " ha nem is olyan erélyesen, mint kellene " meg is történik. Az utóbbi idõben számtalan ilyen megszólalást halottunk, ott van Reiner Péter vagy Köves Slomó, akik felemelték a szavukat az antiszemitázó hisztériakeltés ellen! Abban azonban nincs igaza, hogy nem kellene kívánni a zsidó asszimilációt, ami egyébként már nagyrészt végbe is ment! Az már csak hab a tortán, hogy ha Ön a zsidóság asszimilációs képességében sem bízik, helyette melegebb éghajlatra küldözgeti õket, akkor mit gondolhat a roma integrációról?! Ez azért is fontos, mert piti zsidózás helyett, inkább a valóban elkülönülõ és gyakran ellenséges cigány közösség asszimilációján, a cigánybûnözés felszámolásán kellene gondolkodni! Egy szónak is száz a vége: a zsidóság 1000 éve, a kabar törzs bejövetele óta közösségben él a magyarsággal, és ennek így is kell maradnia! A magyarság István óta a befogadás, a kisebbségek építõ jellegû "begyúrásának" politikáját alkalmazza, sikerrel. A zsidóságot pedig példaként kellene állítani a cigányok, sõt kínaiak, négerek elé, mint az asszimiláció sikerének ékes példáját. A bevándorlást radikálisan korlátozni kell, de a már betelepült kisebbségeket nem kirekeszteni kell, hanem színes hozzávalóként beleaprítani a közös gulyáslevesbe! Az idegengyûlölet, rasszizmus, az antiszemitizmus élesen szemben áll a Szent István-i gondolattal, a Szentkorona-tannal, a keresztény erkölccsel, tehát mindennel, amin nemzetünk alapjai nyugodnak, mindennel, ami keresztény és magyar!

A magyarok és zsidók közös Istene, Jahve és az Õ fiának, Krisztusnak a békéje legyen Önnel!
Üdvözlettel és tisztelettel: Sasvári Péter, szintén egy magyar keresztény (tradicionalista katolikus) férfi, aki azonban nem rekeszt ki senkit.

3.) Közérdekû válasz egy vitairatra
(Siklósi András elsõ levele)

Kedves Sasvári Péter!
Elõadásaimban és írásaimban gyakran kihangsúlyozom, hogy nem akarok senkit meggyõzni az igazamról; legföljebb sajátos nézõpontom és különleges tapasztalataim alapján felhívom a (köz)figyelmet bizonyos jelenségekre, eseményekre, s már annak is örülök, ha hallgatóim, olvasóim eltöprengenek valamelyest az általam fölvetett problémákon. Úgy sejtem, Önnél ez megtörtént, s valószínûleg ennek következménye hozzám címzett hosszú, bíráló (néhol kissé bárdolatlan és sértegetõ) levele is.
Ebbõl azt érzékelem, hogy Ön azok szerint a bevett, "hivatalos" sztereotípiák (klisék) szerint képes csak gondolkodni, amiket az iskolákból, az egyházakból, a politikából és a hírközlésbõl ontanak ránk, s amely téveszmék sajnos már a magyarság zömét is megfertõzték. Ilyen körülmények közt nem látom értelmét, hogy polémiába kezdjek nézeteivel, hiszen ahogy Ön sem tudott meggyõzni fejtegetéseivel semmirõl, nyilván az én szavaim is leperegnének Önrõl. Megjegyzem azonban, ha csupán fele annyi energiát fordítana a magyarság megmentésére, mint a számunkra ellenséges, hódító és pusztító (tehát a legjobb esetben is nemkívánatos!) zsidóság tisztára mosdatására, bizonyára komoly eredményeket érhetne el e téren. (Amennyiben nekem nem hisz, akkor ismeretszerzés végett ajánlom Prohászka Ottokár, Bangha Béla, Szabó Dezsõ, Tormay Cecile, Marschalkó Lajos, Fiala Ferenc, Henry Ford, David Duke, David Irving és számos más szerzõ kiváló mûveit, melyekbõl meríthet annyi bölcsességet, hogy fölülbírálhassa naiv, tarthatatlan álláspontját.)
Egyébként járjon nyitott szemmel, ásson a dolgok mélyére, s ne elégedjen meg a rendszerint torz felszín kapargatásával. Gondoljon egy pillanatig arra, vajon kiknek köszönhetjük nagyrészt hazánk és nemzetünk jelenlegi tragikus, halál-közeli helyzetét. Vizsgálja meg tárgyilagosan, hogy a világban uralkodó elképesztõ állapotokért (háborúk, vérengzések, éhség, járványok, környezetrombolások, globális jogfosztottság, gyarmati kizsákmányolás, neoliberális haszonelvûség stb.) ugyan melyik faj(ta) mohósága, istentelen és embertelen viselkedése felelõs elsõsorban. Aztán tegye fel a kérdést, hogy a Sátán választottjai nélkül nem lenne-e sokkal boldogabb, kellemesebb az életünk, szûkebb pátriánkban és egész bolygónkon egyaránt?
Állítása szerint Ön katolikus keresztény, tehát valamennyire ismernie kell a Bibliát. Ebben egy helyütt Jézus a zsidóknak (pontosabban néhány reprezentáns képviselõjüknek, ám valamennyiükre vonatkoztatva) mondja (csak a lényegét idézem): "Ti nem tartoztok az én szeretett nyájamhoz; ti az ördögtõl valók vagytok, mert õ a hazugság (gonoszság) atyja, nincsen benne semmi jóság és igazság, miként bennetek sem." Remélhetõleg ezt elfogadja mérvadó véleménynek (nem véletlenül gyûlölik Õt annyira Mózes ivadékai!); s velem szemben a megfeszített (nem zsidó!) Krisztust talán nem tartja rasszistának, antiszemitának, vagy éppenséggel szélsõséges nyilasnak. Képzelje el, ha Jézus Urunk ma a földön járna, miként ítélné meg ezt a korcs, pokolbéli fajzatot. Aligha illetné õket dicsérettel, hanem inkább korbáccsal. (Ne értsen félre! Tudom, hogy minden népen, nemzeten, így a magyarságon belül is akadnak becstelen, önzõ és kártékony figurák, de összességében egyik náció sem olyan elvetemült, mint a zsidók döntõ többsége. Azért a csekély számú kivételért viszont egyáltalán nem érdemes védenünk vagy pártolnunk õket.)
Ha Ön valóban magyarnak érzi magát, fõként a saját szerencsétlen fajtánk megmaradásával és fölemelkedésével törõdjön; mert a "felsõbbrendû" zsidók leigázott, kizsigerelt, elhülyített és önmagukból kiforgatott rabszolgáiként erre halvány esélyünk sem lehet.

Isten áldja meg Önt, és világosítsa meg elszomorítóan homályos elméjét!
Tiszteletteljes keresztényi üdvözlettel Siklósi András
(Szeged, 2010-10-29-én)

4.) Sasvári Péter második levele

Kedves Siklósi Úr!
Elõször is örülök neki, hogy eljutott Önhöz levelem, amit a Nemzeti Hírhálón keresztül (?) próbáltam elküldeni Önnek. Szintén örömömre szolgált, hogy megtisztelt válaszával. És az is jó, hogy levelében nem bocsátkozik sértegetésekbe, címkézésbe, csak azért, mert nem értünk egyet valamiben. Én is próbáltam kerülni az Ön sértegetését, sajnálom, ha ez nem sikerült. Bizonyos esetekben persze nálam "elszakadt a cérna", mert számomra annyira megbotránkoztató dolgokat írt. De úgy látom, Önnél is! Amennyiben sajnálkozik, hogy én bárdolatlan voltam néhol, úgy kérem, ne minõsítse például "homályosnak" az elmémet! Ez egy nagyon abszolút álláspont. Nyilván nem értünk egyet, de ez nem azt jelenti, hogy bármelyikünk is "hülye" lenne.
Azt írta mostani levelének bevetõjében, hogy nem kíván másokat meggyõzni a saját igazáról, ezért "nem fog polemizálni az általam leírtakkal". Ez nyilván nagylelkû gesztus Öntõl, csakhogy ezek után elegánsan elsiklik sok minden felett, amit írtam, sok érvem fölött, és akkor " mondhatni bevallottan " elbeszél mellettem, és "mondja a magáét". Gyakorlatilag leírja ugyanazt, amit 2009-es írásában is (amire levelemet írtam): tehát, hogy Ön milyen lesújtó véleménnyel van a zsidókról, maximum most, mivel egy keresztényhez (hozzám), és nem "a zsidókhoz" szól a levél, hiányoznak belõle az izraelita honfitársainkat fenyegetõ, szurkáló részek.
Amit ezután ír, az pedig nem igaz. Én egyáltalán nem a bevett sztereotípiák szerint gondolkodom a zsidóságról. Nyilván magam is elgondolkodom azon, hogy miért volt oly sok "kampósorrú ávós", vagy lehet-e igazság a "gójgyûlölõ Talmud" legendájában. Ezeket a kérdéseket és hasonlóakat én fel mertem tenni magamban, de úgy látszik, eltérõ következtetésre jutottam, mint Ön! Ezeket a következtetéseket nem szándékozom most újra részletesebben leírni, ezeket megtalálja elõzõ levelemben. Az is érdekes, hogy Ön szerint sikeres lennék, ha akár csak fele energiát fordítanék a magyarság megmentésére. Nos, egyrészt: ha ez így van, akkor kérem, szóljon, szívesen írok hosszú, szakszerû és stílusos székely-apologetikát a román kormánynak. Gondolja, hogy ezzel meggyõzném a nagyrománokat? No-hiszen! Másrészt: már vagy egy regényt megtöltene, ha összeszedném azt a sok vitát, amit baloldali és liberális emberekkel folytattam különbözõ internetes fórumokon. Tehát nyugodt lehet, a magyarság (pontosabban inkább a "nemzeti oldal", a jobboldal) védelmére legalább ugyanennyi energiát fordítok! Biztosíthatom: nem napi rendszerességû hobbim, mániám és legfõbb célom az antiszemitizmus elleni küzdelem, nem vagyok sem Gyurcsány, hogy erre ráérjek, sem TGM, hogy ezért megfizessenek. Harmadrészt: az Önnel való vitámban, ha hiszi, ha nem, én ugyanúgy a magyarságot védem! Hiszen a szememben zsidó vallású, kultúrájú honfitársaink ugyanúgy a nemzet részei, a Szent Korona tagjai. Számomra az, hogy Ön kirekeszti a zsidókat, ugyanolyan, mintha mondjuk a mangalicakolbász kedvelõit, a horgászokat, vagy éppen a kereszténydemokratákat küldené el melegebb éghajlatra. Tehát kiválasztja a magyar nemzet egyik csoportját, és azt elkezdi gyalázni. Viszálykodást szít. Ezzel az egész magyar nemzetet gyöngíti, nem csak a magyar zsidóságot!
Azt írja a továbbiakban, hogy vizsgáljam meg, kik okozták a nemzet tragédiáit. Természetesen nem tagadom, hogy nagyon sok ilyen zsidó volt. Viszont már leírtam Önnek, hogy számomra nem létezik egységes zsidóság, egységes zsidó jellem. Én a zsidókat csak egyénenként kívánom megítélni. Azt is leírtam már részletesen, hogy szerintem a kommunista gazemberek között miért felülprezentált a zsidóság. Megírtam, hogy egyszerûen csak a zsidóság idegennek érezte magától a nemzeti politikát, ezért mind a baloldalra özönöltek. Innen aztán a becsületes zsidók nyilván hanyatt-homlok menekültek, mihelyt megértették a kommunizmus valódi természetét " esetleg az nem, akit félrevezettek ", azok a zsidók pedig, akik ottmaradtak, a róthmanók, kohnbélák, gyurcsányik, a zsidóságon belül egy elenyészõ kisebbséget képeznek csupán. Tényleg komolyan gondolja Ön, hogy a több tízezres magyar zsidóságot 50-100 baloldali politikus alapján kellene megítélni? És azt sem szabad elfelejtenünk, hogy 1918-19 és 1849 csupán kettõ a magyarságot ért számtalan szerencsétlenség közül. Mohácsért például vajon a zsidóság lenne a felelõs? Nem, sokkal inkább a széthúzó magyar nemesség! Most akkor legyünk következetesek, és a zsidók mellett fosszuk meg jogaiktól, üldözzük el a történelmi családok leszármazottait is? Vagy ott van a nyilas rémuralom. Csak a hadiszerencse miatt kerültünk kommunista, és nem hungarista diktatúra alá. Bélyegezzük meg " ha igaz a legenda " örmény származású honfitársainkat az idegenszívû hazaáruló és tömeggyilkos Szálasi miatt? Vagy éppen a horvátokat a fiumei Kádár vérengzése miatt? Ezekbõl a példákból világosan látszik, hogy teljesen értelmetlen egyes zsidók rémtettei miatt az egész zsidóságot felelõssé tenni! Talán úgy lenne, mint a cigányok esetében, és a "zsidó mentalitással" lenne a probléma? Ha így lenne, és minden zsidó mentalitása megegyezõ lenne, akkor Rákosit például nyilván visszatartotta volna a legalapvetõbb zsidótörvény? Tudniillik: "Ne tedd mással, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek!". Így szól a Tóra! Tehát a zsidó származású vörös terroristák, vagy a palesztin civileket gyilkoló izraeli katonák nem "zsidó módjára" viselkednek, hanem éppen azzal ellentétesen, zsidó (és persze emberi) mivoltukból kivetkõzve! Õk valóban a Sátán szolgái, ahogyan a farizeusok, róluk szólt Jézus, nem a zsidókról kollektívan!
Az Ön által idézett bibliai rész is errõl szól. Jézus nem a zsidókhoz, hanem AZOKHOZ a zsidókhoz szól itt, akik Õt el akarják pusztítani, tehát a farizeusokhoz! Az õ megfelelõik ma azok a zsidó származású gyilkosok, akikrõl fentebb írtam! Õket én is, Jézus is, és minden keresztény eltaszítja magától. ("Menjetek innen, nem ismerlek benneteket!") De ilyen gazemberek vannak minden nép körében, ahogyan ezt Ön is leírta. Hogyan is taszíthatott volna el Jézus magától minden zsidót? Jézus zsidó földet választott szülõhelyéül, zsidóként testesült meg, földi szülei, elsõ tanítványai, hallgatósága, a csodáit megtapasztaló hívek többsége, ezek mind-mind zsidók voltak! A többség pedig, a "birka nép", mindenütt jelen van; a Barabást választókat félrevezették, õk nem voltak gonoszak. Persze a hatalmukat féltõ farizeusok számára nincsen mentség (nyilván õk biztosak voltak a saját igazukban, ahogyan a kommunisták is, de ez már pszichológia). Õk az "ördögtõl valók", õk az istengyilkosok! A farizeusok, a tegnap és ma farizeusai, AZOK a zsidók! Ez a lényeges: AZOK a zsidók, és nem "a zsidók"! És innentõl a zsidóságuk már nem is lényeges: azok az emberek a rosszak, akik gonoszságokat követnek el, legyenek bár zsidók, vagy akármik! AZOK az emberek!
Végezetül pedig fontos még egy dologról írnom. Tehát: én sem fogadom el a liberális paradigmát, a kisebbségek feltétlen elfogadását, a "multikultit", a feltétlen toleranciát. Kisebbség és kisebbség között is van különbség. Ha jól értem, Ön elkülönít két kisebbségi csoportot. Az egyikbe tartozik mindegyik kisebbség, a zsidókon és cigányokon kívül, tehát a tótok svábok rácok, stb. Ezeket Ön, úgy látom, többé-kevésbé elfogadja a nemzet részeként, nincsen velük problémája. A másik csoporttal pedig gondjai vannak. Nos, én is egyetértek ezzel, egyetlen különbséggel. Ugyanis én a zsidókat is az elsõ csoportba sorolom. A cigányság kérdésében tehát abszolút azonosulok a "szélsõséges" állásponttal, vagyis hogy a cigányság nem volt képes beilleszkedni, jelentõs része bûnözõ, élõsködõ, és problémát okoznak a nemzet számára. Azonban itt is van egy fontos kikötésem. Ha jól értettem, Ön a "problémás kisebbségekkel" kapcsolatban a reménytelenség álláspontját veszi fel. Tehát, hogy nem lehet õket integrálni, valami rejtélyes módon, mondjuk genetikailag erre képtelenek. Szerintem ez nincs így. A bevándorlást korlátozni kell, és szinte teljesen leállítani. Ellenben a már itt levõ problémás kisebbségi honfitársainkat (cigányok, négerek, kínaiak és a zsidók, ha ide sorolja õket) nem elüldözni kell, vagy elkülöníteni. Oktatással, engedményekkel, és ha kell, kényszerrel a magyar nemzet értékes tagjává kell õket tennünk. Szerintem a cél az kell, hogy legyen, hogy 100 év múlva már ne létezzen cigány identitás, hanem minden cigány magyarnak vallja magát, magyar kultúrája legyen, ezért a hazáért dolgozzon! A cigánykérdés, cigánybûnözés megoldása nem lehet a fejünk homokba dugása! De a cigánykérdés mostani levelemnek nem témája.
Összességében tehát köszönöm jó tanácsát, de feleslegesnek tartom. Én mindig, még jelen levéllel is, "saját szerencsétlen fajtánk megmaradásával és fölemelkedésével törõdök". Csupán én a magyar zsidókat is a nemzet részének tekintem. Semmivel sem jobb magyar Ön, és én sem vagyok jobb magyar egy izraelita nemzettársunknál! A tettek és nem a vallás/kultúra határozza meg azt, hogy ki mennyire jó hazafi! És, ha Ön a széthúzásért tesz, attól semmiképpen sem lesz jobb magyar!

Isten áldja meg Önt is! Tisztelettel: Sasvári Péter

5.) Kártékonyság terén a cigányok csak epizódszerepet játszanak a zsidókhoz képest!
(Siklósi András második válasza)

Tisztelt Sasvári Úr!
Eddig úgy véltem, hogy elsõ levelem egyben az utolsó is (általában nem szeretek meddõ polémiákba bonyolódni!), ám mégis arra kényszerülök, hogy válaszoljak második levelére, nehogy azt higgye bárki, hogy elfogadom a benne foglaltakat. Mivel elsõ vitairatára konkrétan nem reagáltam (csupán nagy vonalakban fogalmaztam meg a véleményemet), ezért ha megengedi, akkor most mindkettõrõl együtt igyekszem kifejteni álláspontomat.
Tekintsük át kicsit a magyarság valódi históriáját. Tömören a lényeg: minden nemzeti kataklizmánk, vereségünk, romlásunk és pusztulásunk mögött ott állnak a zsidók (nyilván nem mindösszesen, de jelentõs részük, sõt mondhatnám, a döntõ többségük!). Már a szintén magyarnak tekinthetõ Sumér-Káldeus Birodalmat, majd a pártusok országát is a szemiták (akkádok, asszírok, zsidók stb.) zilálták szét, elpusztítva azok magasabb rendû kultúráját, zömüket egyidejûleg elûzve szülõföldjükrõl. Az óegyiptomi hixoszok (a Szfinx " eredeti neve HUN! " és a piramis-építõk hunmagyar népe) földjét is õk tették tönkre "fogságuk" idején. De a filiszteusokat, galileaiakat, arámiakat, szamáriaiakat (mind magyari népek!) is õk hódoltatták meg, s irtották ki részben. Vérengzéseikrõl, barbárságukról jó képet ad a Biblia ótestamentumi része (ennek elsõ 5 könyve a Tóra). Elég az, hogy õk sohasem építettek, teremtettek semmit (még a jeruzsálemi templomukat is más fajú mesterek emelték!), hanem már akkor is a környezetükön élõsködtek, s az anyanemzeteket mindenütt rabszolgává tették, vagy simán legyilkolták. Mózesük könyvei szerint a világ népei csak azért vannak, hogy õket (a "felsõbbrendû fajt") szolgálják, s ha netán ellenállást tanúsítanának, akkor a zsidóknak joguk, sõt kötelességük likvidálni õket. (Lásd a mai palesztinokkal szembeni gyalázatos viselkedésüket " nem "egyesekét", hanem szinte valamennyiét! Tulajdonképpen jogtalanul foglalták el Palesztinát, a jelenlegi Izraelt, s a kezdeti kb. 40 %-nyi földterületüket lassacskán 85 %-ra növelték, de még ez sem elég nekik. Ugyanilyen mohósággal akarják bekebelezni édes hazánkat is, ha mi leszünk olyan marha "filoszemiták", s ezt a térnyerést megengedjük nekik!)
Röviden kitérnék arra is, hogy az Ön (s a judeo-keresztények, ill. egyházaik és papságuk túlnyomó részének) hiedelme dacára Jézus Krisztus távolról sem volt zsidó! Õ a galileai, nem pedig a júdeai Betlehemben született (Galil hag Gojim = a gójok földje!), és arámi (mint már említettem: magyari) nyelven beszélt, amiként Szûz Mária és József is. Akkoriban a zsidók szigorú büntetésekkel fenyegetve kötelezték a leigázottakat vallásuk fölvételére (nyilván a "vallásszabadság" és "tolerancia" jegyében!), ezért járt a Szent Család a zsinagógákba, nem pedig jókedvében. S ami azt illeti, Jézus tanítványai (apostolai) " az egyetlen áruló, Júdás, ill. az Üdvözítõvel személyesen soha nem találkozó Saul-Pál kivételével " sem voltak zsidók, hanem a mi rokonaink. [Közülük többen a Közel-Kelet magyari népei körében térítettek, Szent András például Belsõ-Ázsiában, a szkítáknál (szittyáknál). Tehát a mi népünk már jóval Szent István elõtt jelentõs részben keresztény is volt " bizánci rítusú, valamint manicheus és egyéb ", igaz, nem zsidó-keresztény! Persze emellett õrizte õsi "pogány" mágusvallását és táltos-hitét is (amely vitathatatlanul a világ elsõ egyistenhite, szemben a zsidók tucatnyi "istenével"!), amitõl aztán módszeresen megfosztották a "honfoglalás" (én hazatérésnek, bejövetelnek vagy honvisszafoglalásnak nevezem) és az államalapítás után.] Az ártatlan Jézus kegyetlen megfeszítése is nem-zsidó voltát igazolja (valamint a sémik "humánus szelídségét"!), hiszen nincs példa arra, hogy a zsidók fajtestvéreiket valaha is hasonló módon végezték ki. De ha ez is kevés Önnek, akkor bátran lapozza föl a Talmudot, a Sulchan Áruch-ot és egyéb izraelita gúnyiratokat, amelyekben a Szent Családon élcelõdnek a leghazugabb, legalpáribb stílusban, minden alkalommal kihangsúlyozva, hogy semmi közük sincs egymáshoz. (Hát õk csak tudják, mivel hetedíziglen számon tartják a közéjük tartozókat!) Jahve (Jehova) tehát a zsidók törzsi istene, a mienk pedig a Teremtõ, az Egy Igaz Isten (Õsten), ha úgy tetszik: a Magyarok Istene. Nincs dolgunk a zsidókkal vallási téren sem, a mi tiszta jézusi szkíta-kereszténységünk (univerzális katolicizmusunk) nem az õ rabbinikus-aranyborjús hagyományaikban gyökerezik!
De lépjünk tovább. A kazárok fajilag nem voltak zsidók, csupán kényszerbõl, ill. árulás folytán vették föl izraelita vallásukat; viszont a két kabar (magyar-rokon) törzs átmenetileg betagozódott ugyan a birodalmukba, de aztán kiváltak onnan, majd csatlakoztak vezérlõ fejedelmünk, Árpád seregéhez. Ezért tehát azt állítani, hogy a Vereckét átlépõ népünk soraiban zsidók is voltak, sima tudatlanság, vagy ördögi csúsztatás! Azt pedig ép ésszel kibírni sem lehet, hogy netán már korábban itt voltak, mint eleink; mert egyes kaftános-pajeszos "új honfoglalók" mostanában ilyen badarságokat hirdetnek széltében-hosszában (lásd a Traubisoda-hamisításról elhíresült, bíróilag is elmarasztalt Salamon Berkowitz " ez tényleg vicc! " "prédikációit"!). Értem én, hogyne érteném: nem árt egy kis "vérfrissítés" e belterjes vámpíroknak, no meg ideológiailag sem haszontalan megalapozni "történelmi jogosultságukat" a magyarok szent földjére, a Kárpát-medencére! A zsidók csak Mátyás király után kezdtek nagyobb számban beszivárogni hazánkba, de már az Árpád-házi uralkodóink s az Anjouk alatt is gondok voltak velük. Ezt bõven bizonyítják a krónikák, s az Aranybullában kifejezetten megtiltják nekik (valamint az izmaelitáknak), hogy a vámok-révek, a sóbányák, nemesfémbányák és egyéb kincstári jövedelmek hasznát élvezhessék. Nagy Lajos pedig egyenesen kizavarta õket az országból, pimasz harácsolásuk s a pórnép gátlástalan fosztogatása miatt. (Ezeket akarja Ön asszimilálni, velük vállalna testvéri sorsközösséget? Hát sok szerencsét hozzá! Ám én rémálmaimban sem szeretnék effélét átélni.)
S akkor most az Ön által is megemlített Mohács. Ebben az idõben egy Fortunátus (Szerencsés) Imre nevû Fugger-zsidó "kezelte" a királyi kamara pénzét. Házában a padló alá több mázsa aranyat és egyéb kincseket, ékszereket ásott el, melyek felbecsülhetetlen értéket képviseltek. Amikor II. Lajos önvédelmi sereget toborzott a török ellen, ez a féreg azt hazudta, hogy nincs egy árva petákja sem, mert kiürült a kincstár. A fõurak kételkedtek ebben, s végül hosszas várakozás és huzavona után házkutatást tartottak a tolvajnál, ahol kiderült a turpisság, s õkelme szépen leleplezõdött. Nos, a mohácsi vereség fõ oka megint a zsidó kapzsiság miatti késedelem volt elsõsorban, nem a "magyar széthúzás"! De még nincs vége. A törökök így is alig hitték el, hogy gyõztek (azt gondolták, ez csak a magyar seregek "elõõrse" volt), s még kb. negyed századig nem mertek bejönni, csupán a déli gyepûkön állomásoztak. Derék zsidaink jártak a nyakukra, s biztatták õket, hogy ugyan foglalják már el az országot, hiszen nincs semmi számottevõ védelmünk. A folyamatos zsidó árulás eredményezte hõsies végvári küzdelmeinket, majd Buda megszállását, s hazánk 3 részre szakadását. Följegyezték, hogy Budavárában is a törökkel paktáltak, s a félholdasok kiûzésekor, ill. Buda visszavívásakor is ellenünk, azaz jóhiszemû befogadóik ellen harcoltak. (Ennek jutalmául a földühödött polgárok nagy hányadukat fölkoncolták.) Aztán jött a 300 esztendõs Habsburg(-Lotharingiai) "báli szezon" (II. Rákóczi Ferenc szerint: "szenvedhetetlen iga"!). Ez a rendkívül sötét lelkû, aljas cselekkel és ármányokkal hatalomra került (a magyar trónt s a német-római császárságot is így szerezték meg!) "uralkodó dinasztia" itáliai (Nápoly környéki) zsidókból eredeztethetõ, mely "tiszta" vérvonalát (fõként beltenyészetet produkáló házasodási szokásai következtében " "Bella gerant alii, at tu, felix Austria nube.") századokon át megõrizte, minimális keveredésekkel. Nem részletezem, mi mindent köszönhetünk ezeknek a jórészt degenerált, ferde hajlamú, véreskezû, uborkafára fölkapaszkodott zsarnokoknak, akik közt egyetlen valamirevaló, népünk által megbecsült király vagy királynõ sem akadt. A bibliai tíz csapás kutyafüle volt ahhoz a kártételhez képest, amit ezek a zsidó sátánfattyak okoztak tombolásukkal. (S még most is igényt tartanak a Szent Koronánkra! Vigye el õket egy tornádóval kombinált cunami!) Nyomukban aztán csõstül tódultak (a már említett) pénzéhes Fuggerek, majd Rothschildok, s olyan kalandor hóhérok, mint Antonio Karaffa és Julius Jacob von Haynau. Megbecsülni is lehetetlen, mennyi magyar áldozat, nyomorúság, kín és vérveszteség fûzõdik a Habsburg-dinasztia "áldásos" trónbitorlásához. S vajon a "nagyok" mellett a "kis"; zsidók hogyan viselkedtek eközben? Nincs tudomásom róla, hogy részt vettek volna Bocskai, Thököly vagy Rákóczi szabadságharcában, s 1848-49-ben is csupán néhány tucatnyian csatlakoztak Kossuth seregéhez (amit szemtelenül több százra, sõt ezerre "duzzasztanak" újabban); kisebb kockázattal járt, s kényelmesebb, jövedelmezõbb volt seftelni helyette.
De vizsgáljuk meg a XX. századot is, mert ez a zsidó rémtettek mindent überelõ Csimborasszója. Valódi õstörténetünk helyett (még a korábbi évtizedekben) kitalálták nekünk a "halszagú" finnugor rokonságot (amit a szintén zsidó szellemû "Magyar Tudományos Akadémia" mostanra nyelvrokonsággá "finomított", hogy megúszhassa totális megszégyenülését). Csak zárójelben említem a hírhedt tiszaeszlári pert, mely a korábbi "kiegyezéssel" együtt már Trianon közvetlen elõjátéka (pettingje?) volt. Az "emancipáció" következtében (ami egyébként egész Európában elõször adott teljes jogegyenlõséget nekik!) özönlöttek is hozzánk Galíciából, Oroszországból, a Balkánról és mindenünnen a koszos, tarisznyás görbeorrúak (ez nem becsmérlés részemrõl, valóban ilyenek voltak!), s 1910-re már egymilliónyian tanyáztak nálunk. Mondhatom, gyönyörûen "asszimilálódtak": 10-20 év alatt jóformán mindent a kezükbe kaparintottak, s a falusi kocsmáktól kezdve a nagybankokig, az értelmiségi csúcspozíciókig mindenre kiterjedõen a fejünkre nõttek. Az alapjában tisztességes, dolgos, türelmes magyarság nem volt felkészülve erre az ószövetségi sáskajárásra, s mire legjobbjai (Istóczy Gyõzõ, Verhovay Gyula, Egán Ede és társaik) megpróbáltak valamit enyhíteni a rettenetes állapotokon, sajnos már késõ volt. Közben a szintén zsidó vezetésû szabadkõmûves páholyokban, illuminátus és egyéb titkos, alvilági társaságokban gõzerõvel folyt a magyarság elleni szervezkedés, összeesküvés, ill. a velünk élõ nemzetiségek föllázítása. Majd kirobbantották az õszirózsás "forradalmat" s az 1919-es patkánylázadást (fõkolomposait fölösleges sorolnom, valamennyien zsidók voltak!), mely szétdarabolásunkba torkollott.
A két háború közt sem fogták vissza magukat, s az egyébként sok szempontból nemzeti újjászületést hozó, 25 éves Horthy-korszak alatt is tovább "tollasodtak", s a roppant emberséges " mégis mennyit kárhoztatott, simfelt " numerus claususok (ill. "zsidótörvények") dacára is óriási hatalommal és befolyással bírtak, mialatt a szerencsétlen magyarság máról holnapra tengõdött, s "nem lelé honját a hazában". Ám még ezzel sem tudtak kivetkõztetni önmagunkból, s mikor a II. világháború alatt egész Európában (nem épp elõzmények nélkül!) üldözték, helyenként (pl. Romániában) öldösték is õket, nálunk a hajuk szála sem görbült, sõt Magyarország számukra " egészen a német megszállásig " a béke szigete volt. Koncentrációs munkatáborokba történõ elhurcolásuk is csak ezután kezdõdött, de még így is sokan mentették, bújtatták õket; s lényegében csak egyes vidékekrõl történtek részleges deportálások, viszont a budapesti gettóban és a "védett házakban" zömmel túlélték az apokalipszist. Mindezt úgy hálálták meg õrangyalaiknak, hogy utolsó csatlósnak bélyegeztek bennünket, s a felszaba-dúlás után iszonyú vendettát rendeztek. ("Keresztény koponyákon akarunk járni!") Több magyar "háborús bûnöst" (köztük minisztereket, kormányfõket) végeztek ki, vertek agyon, kínoztak halálra, vagy küldtek börtönbe, munkaszolgálatra s a szovjet Gulágra, mint ahány német, olasz és japán szövetségesünk fölött törtek pálcát. Itt meg kell állnom egy pillanatra. Ugyan írásomnak nem tárgya Szálasi Ferenc értékelése, mégsem hagyhatom szó nélkül az Ön elfogult (a balliberálisok "hivatalos" hazugságait hûen tükrözõ) minõsítését. Szálasit én sem sorolom nemzetünk legnagyobbjai (lásd levelem eddigi fejezeteiben!) közé; az ellenben tagadhatatlan, hogy nem volt tömeggyilkos, ízig-vérig magyar volt ("örmény" származása is ócska hamisítás!), jót akart népünknek, nem bántotta a zsidókat (noha nem kedvelte õket, de vagyunk még így páran), sõt bojkottálta elszállításukat (pl. több alkalommal is megállíttatta a vonatokat); valamint (Horthyval szemben) nem hagyta cserben a tengelyhatalmakat, nem tárgyalt a ruszkikkal semmiféle megadásról, hanem a végsõkig kitartott. Ha volt is vétke vagy tévedése, mártírhalálával bõven feledtette azokat. (Jön még idõ, amikor sokan másképp látják majd szerepét, az igazság fényében. S egyébként boldog lennék, ha az elmúlt 65 évben akár egyetlen hozzá fogható épkézláb vezetõ adatott volna nemzetünknek!)
Ami ezután következett, azaz 1945-tól máig (mert én nem különítem el a bolsevizmust a "gengszterváltástól"!), már csak "hal a tortán": nem más ez, mint a totális zsidó rémuralom és országhódítás kiépítése, amely napjainkra (visszavonhatatlanul?) célegyenesbe jutott. Nagy múltú, büszke népünknek nincs jelene, se jövõje, a sakterkés a mellünkben forog, félig már a sírban fekszünk, s a létünk fabatkát sem ér; minden téren "pusztulunk, veszünk, s mint oldott kéve széthull nemzetünk"! Rosszabb ez, mint 70 "turáni átok", hiszen élve falnak föl bennünket zsidó ellenségeink, akiket mi vesztünkre befogadtunk, s most kitúrnak bennünket õsi örökségünk maradék morzsáiból is! Jól tudom, hogy a fõként (bicskával "keresztelt") hitsorsosok által szított cigánybûnözés is igen komoly veszély számunkra, s megold(hat)atlanságában Damoklész kardjaként lebeg fölöttünk; mégis Önnel szemben ki merem jelenteni, hogy a zsidókérdés végtelen drámájának színpadán csupán könnyû epizódnak tekinthetõ. A csalóka délibáb persze mást mutat sokaknak, de én mindig a dolgok gyökeréig hatolok, sohasem téveszt meg a felszín "fecsegése", langyosan kellemes fodrozódása és csillámlása. Töretlenül hiszem azt, hogy bár kevesen, azért vagyunk még (már?) néhányan, akik nem süketek és vakok, hanem már evilágon is képesek tisztán az igazságot látni (nem csak ";tükör által homályosan"), s támad közülünk olyan elszánt hazafi, "aki fogában tartva, a szerelmet átviszi a túlsó partra".
Ki kell térnem még arra is, hogy hazánkon és népünkön kívül az emberiség tekintélyes hányada is a zsidók jármában vergõdik, hiszen ma jobbára õk uralnak mindent a gazdaságban, a politikában, a tömegtájékoztatásban, a tudományokban s a mûvészetekben, valamint katonai síkon egyaránt. Egy elképesztõen szövevényes maffiát alkotva, bármilyen értéket lerombolnak, és bárkit (egész népeket is!) habozás nélkül eltaposnak, ha nem hajol meg elõttük, pláne, ha burkoltan vagy nyíltan szembeszáll velük. Figyelmük rendkívül éber (héber!), megtévesztõ és tudatmérgezõ propagandájuk kifejezetten hatékony (Joseph Goebbels jámbor elemista volt hozzájuk képest!), s nem ismernek könyörületet, ha érdekeiket, terveiket keresztezik. Azonban hiába övék a világ minden kincse-gazdagsága, hiába lesi parancsaikat rabszolgák hada (apropó, a rabszolga-kereskedelem is az õ számlájukat terheli!), a globális világuralmat sohasem érhetik el, mert mindenkor mások munkáján élõsködnek, értékeket alkotni képtelenek, siralmasan földhöz ragadt materialisták, hiányzik belõlük a Lélek, a szakrális érzékenység s az Istenbe vetett hit. A Föld kómából ébredõ, önrendelkezésre vágyó, szabadságszeretõ népei hamarosan föllázadnak ellenük, lerázzák bilincseiket, kitörnek börtönükbõl, s akkor bealkonyul az egyetemes történelem leghitványabb zsiványbandájának! (Jahve irgalmazzon nekik, mert széttépik õket!)
Végezetül dióhéjban reagálnék még néhány fölvetésére. Kutyából soha nem lesz szalonna, azaz zsidó