Remek levél Árpi,gratulálok!
Ez még azok számára is érthetõ és világos,akik alszanak és/vagy a rossz oldalon állnak!
Isten áldjon!

Nem tudom miért kell állandóan Szálasit negatív kontextusban emlegetni.
Az írás olyan amilyen csak a lényeg hiányzik belõle.
Na se baj majd én, jövõ tavasszal az alkotmány elfogadásának napján kiállok névvel és fegyverrel.
És el fogom mondani azt amit eddig senki nem mert.

Sajnos, ez mind, csak pusztába kiáltott szó. Akiknek szól, azok nem értenek belõle, mert már akkora az arcuk, mint az orruk. Kell egy tisztító vihar!

Drága cion vezetõk már nem tudják mi jön hamarabb.
Külsõ szikra nemzetközi porondról, vagy házon belül.
Nagy a kapkodás és készülõdés.
De míg nekünk már tiszta a kép és tiszta az ügymenet, addig náluk még nagy a káosz.
Ki kardot fog, kard által vész el! EU csendõrséget szeretnék minél hamarabb a nyakunkra hozni? Valós fogalmuk nincs is mekkora erõt ébresztenek fel. Veszteség nélkül nincs gyõzelem. De ezt magukra is értelmezzék. Ma" itt gyújtanak szikrát?! És ha holnap meg nemzetközi porondról eresztenek szikrát a cionista valagukba?!
Nem hallják meg a besokallt nép akaratát?!
Hát én nem is tõlük várok már választ semmire.

----Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk!
Vagy érte meghalunk."

kasar!
Ez mind igaz amit írtál! Nem szállnék vitába egy szavaddal sem. Az Oroszok valóban a fáskamrában vannak? Nem azt mondom hogy stratégailag nem fontos terület a Kárpátmedence, de ti komolyan azt hiszitek az Oroszok figyelembe vesznek minket Magyarokat? Errõl csak Viktor király mondása jut eszembe, az oroszlán nem kapkod legyek után. Ha a kazárok beakarják hozni az EU csendõrséget, be is fogják hozni. Komolyan azt hiszitek megállíthatja pár száz vagy ezer elégedetlenkedõ? Elbánnak velünk egy szempillantás alatt, mint a sicc. Mért mondom ezt, vagy mért merem mondani? Ebben az országban nincs két ember aki egyetértene valamiben, és ami a legjobban szúrja a szemem senki nem tartja egyenrangú félnek a másikat! Ha két hasonló adottságú vezetõ találkozik rögtön õ akar lenni az irányító fél. Az a Magyar átok hogy a vezetõk baxnak el mindig mindent. Az egyszerû ember tenné a dolgát, ha engedné a vezetõje. A vezetõ avval van elfoglalva hogy õ kapja az irányító fél szerepét, mondva csinált ürüggyel megszakítja a kapcsolatot a másik féllel, kiabálva rá mindenféle jelzõt. Se összhang se állhatatosság, se köteleségtudat, csak a rivalizálás. Még egyszer jelezni szeretném, a keserû igazságot valóságot írtad meg, csak sajnos ez édeskevés. Én részemrõl javasolnám a vezetõalkatú emberek üljenek le és tegyék félre jogos vagy jogosnak vélt sértettségüket, és tárgyaljanak, a Magyarság jövõjének mikéntjérõl! Ameddig ez nem történik meg csak duma az egész, és felesleges emberáldozat.

kasar!
Ne haragudj, de akkor én látó vagyok. Ha nem egyesítsük tudásunkat erõnket e nemzet végét látom! Egyre jobban látom azt hogy az egyéni akciókon kívül nem fog történni semmi, mindig csak várunk valamire. Addig várunk amíg a történelem és az idõ elszáll a fejünk felett, úgy hogy észre sem vesszük. Aztán nem marad csak a önmagunk szemrehányása hogy mégis kellett volna tenni valamit.

Adjon az Isten!
Két nagy igazság, a látót megvezetni nem lehet, a vakot sem, mert az a fülével lát. Azt viszont aki csak a gyomrával, azt nagyon nehéz látásra késztetni.Aki pedig a zsebével, az örökös vakságra kárhoztatott.
Szeb Jövõt! Isten tartson!

Kasar!
Erre csak a jövõ adja meg a választ, de mi a mában élünk. Nem biztos hogy megéljük a jövõt. Hogy is nézhetnék ezután nyugodt szívvel az unokám szemébe most?

kasar, hát ez az! Lassan felmerül bennem a kérdés, érdemes volt itt tanulni valamit is? Mert mindig oda lukadok ki hogy senki nem tud semmit. Mindig az a végkövetkeztetésem az a jó ötlet ami a fejemben motoszkál, aztán utánam a vízözön.

Kasar!
Éljen Szálasi Ferenc!
Látom megint sikerült lecsúszni a zsidócsahos szintjére,aki csak úgy tud "harcolni" a zsidók ellen ha Szálasi Ferencet beletapossa a sárba.
És teszik ezt mindig olyanok aki a lába nyomába sem léphet(né)nek!
Magyarázhatod ezt akárhogy ebbõl jól nem lehet kijönni!
Tudod nekem mindig az a mérték egy írásban,hogyan viszonyul írója a Nemzetiszocializmushoz,a Hungarizmushoz és ezen irányzatok kiemelkedõ hõseihez.
Ha úgy mint te,akkor már tudom,hogy nem az én oldalamon áll.
Sajnálom,hogy itt és tõled kell ezt olvasnom.
Mert ha szombat lapon olvasom,feldmájertõl akkor azt tudom mi vezérli.
De nálad csak a zsidó/zsidócsahosságra lehet gondolni.

És,hogy személyedre vonatkozó aktualitást is adjak:

Hungarizmus vagy nemzethalál

Európai, ill. magyar álomvilág:

Ez az álom ugyan nem túl szép, valóságalapja pedig -ahogyan az már az álmokkal lenni szokott - a nullával egyenlõ, mégis alkalmasnak látszik arra, hogy egy „félig-meddig ébrenlétszerû”, kába állapotban szenderegve tartsa az európai népességet és természetesen ennek szerves részeként a magyarságot is. Ezt az álmot úgy nevezik, hogy „jóléti fogyasztói társadalom”. Ez a látszatvilág elhiteti a benne élõkkel, hogy minden a legnagyobb rendben van, az esetlegesen felmerülõ problémák kizárólag tünetiek, és ennek megfelelõen tüneti, ill. helyi kezelésekkel orvosolhatók is. A magyar ember azt gondolja, hogy a legnagyobb bajunk a gáz és a villany árának néhány százalékos emelése, az égbeszökõ élelmiszerárak, a folyamatosan csökkenõ reálbérek, és természetesen Gyurcsány, miközben „bedõl” az említett gondok orvoslására hivatott, ráadásul a legtöbb esetben meg e tekintetben is õszintétlen látszattevékenységek, kezdeményezések hirdetõinek. Holott ezek csak tünetek. A baj ennél sokkal nagyobb, és mélyebbre, távolabbra mutat.
Mi táplálhatja azt a végzetes struccpolitikát, ami Európát és benne a magyarságot jellemzi? Mi az a konok rövidlátás, aminek következtében a magunk kicsinyes mikrokörnyezeténél távolabb jelentkezõ problémákat, valamint azoknak súlyosságát képtelenek vagyunk meglátni? Mi ennek az oka? Természetesen döntõen a nevelés. Mert a társadalom, az állam, a nemzet, a rendszer neveli az embereket, akár elismerik ezt egyesek, akár nem, és akár tetszik ez másoknak, akár nem. A rendszer mindenképpen nevel, meg akkor is, ha rosszul. Ahogyan a liberális családmodell nem engedi, hogy a szülõ „rákényszerítse az akaratát a gyerekre” és igyekszik ezt a képtelenséget elsõsorban már a gyermekekben is tudatosítani (amivel azután valóban elveszi a tényleges nevelés lehetõségét a szülõtõl), ugyanúgy ezt a gyakorlatot követi a liberális állam is, amely az egyén (ha-zug) szabadságát hirdetve nihilistává és a végletekig önzõvé nevel nemzeteket, tulajdonképpen a teljes fehér fajt.
Egészen hátborzongató látni, ahogyan Európa irányítása, majd szép lassan teljes birtoklása kicsúszik a fehér ember kezébõl. Azokat az õsi városokat, országokat, amelyeket õseink évszázadok, évezredek alatt építettek fel, falakkal vettek körül, várakkal és vérükkel védelmeztek az idegenek elõl, most a liberalizmus jegyében a méltatlan utódok mindenféle harc és ellenkezés nélkül, önként és dalolva engedik át az ázsiai, afrikai bevándorlók millióinak.
A kevés még megmaradt, normális gondolkodású ember csak kapkodja a fejét, ha szétnéz a világban, és nem érti, mi folyik. Miért nem kapcsol be az európai nemzetek immunrendszere? Miért nem fúj vészriadót teljes hangerõvel és intenzitással? Pedig a válasz egészen egyszerû, egyenesen közhelyes! Mert vezetõik (nevelõik) idegen érdekeket szolgálnak. Ez nem valamiféle képzelgés vagy ámítás, ahogyan azt a hatalmon lévõk elõszeretettel próbálják feltüntetni, hanem tény. Hiszen, ha Németország, Franciaország, Magyarország stb. élén német, francia és magyar vezetõk állnának, vajon nem védelmeznék-e természetszerûleg és teljes joggal a saját polgáraikat, azok érdekeit, birtokait, sõt, puszta létét az idegenekkel szemben? Szigorúan véve jó példával szolgál erre a Szlovákiának nevezett Felvidék, amelynek élén ugyan egy ostoba és elhibázott, soviniszta magyargyûlölõ politikát folytató, de a szlovák érdekeket a maga ügyefogyott módján védelmezni próbáló szlovák kormány ül. Ez még akkor is igaz, ha ezzel a politikával valójában szintén az idegenek szekerét tolja, mert képtelen felismerni az összeurópai érdekeket, összefüggéseket, egymásrautaltságot. Betudhatjuk ezt egy önálló államisággal sohasem rendelkezõ népcsoport kisebbértékûségi érzésbõl fakadó, önigazolási kényszerének.
De mi a helyzet Magyarországon? Nálunk is rohamosan növekszik az ázsiai és afrikai bevándorlók száma, mintha nem lenne elég bajunk e nélkül is, de a bajok legfõbbike az, hogy miközben egy demográfiai bombán ücsörgünk, a közvélemény nagyobbik része abban az ostoba hitben él, hogy a pártok „váltógazdasága” hoz majd megoldást problémáinkra.
Magyarország lakossága évente egy kisvárosnak megfelelõ lélekszámmal csökken. Ezt annak tükrében is vizsgálnunk kell, hogy ezen belül viszont a segélybõl és bûnözésbõl élõ, parazita cigány lakosság folyamatosan szaporodik. Amikor tehát az ország népességének fogyatkozásába a hivatalos statisztikák beleszámolják a cigánynépesség szaporodását is, akkor ez azt jelenti, hogy a magyarság lélekszámának csökkenése meg inkább elképesztõ - egyelõre nem is mért, csak becsülhetõ - mutatókkal jellemezhetõ. Hogyan mûködik ez a „magyar” „jogállam”, hogyan próbálja megvédelmezni polgárai érdekeit? A lakásmaffia köztudottan teljes mértékben cigánykézen van. Ennek magasabb szintû megszervezésére és mûködtetésére a cigányok rendkívül visszamaradott szellemi képességeiknek köszönhetõen persze alkalmatlanok lennének, tehát segítséget kell kapniuk a zsidó és a lelkiismeretlen magyar ügyvédek sokaságától. Ennek a jogi módszertanába ezúttal fölösleges és nem idevágó lenne belebonyolódni. Ellenben egy történet nagyon tanulságos lehet.
Egy valamikor nyugodt kis kertváros mindennapjait idézõ történetrõl van szó, amely egyszersmind betekintést is nyújthat a cigánymaffiák sötét és aljas módszereibe. Az ilyen külvárosok nyugodt és konszolidált életvitele vonzza a kicsivel jobb módú családokat, akik a nagyváros forgatagából itt keresnek menedéket, itt építenek otthont gyermekeik számára, ahol reményeik szerint elfogadhatóbb, emberibb életet biztosíthatnak nekik, ahol leteszik jövõjük alapjait egy szép családi házzal. Így volt ez történetünkben is, amelynek tanúja lehettem. Az adott esetben egy jómódú magyar család házat vásárolt, azt gyönyörûen felújította, kertjét parkosította, szabályos játszóteret rendezett be a gyerekek számára, majd a - nyilvánvalóan sokmilliós - munkálatok befejeztével élte kisvárosi mindennapjait. Csakhogy velük majdnem szemközt élt egy egyedülálló idõs néni, akinek nem voltak hozzátartozói. Ahogyan ez lenni szokott, a cigányok csakhamar felfigyeltek e nénire, és hiszékenységét, szellemi leépülését és kiszolgáltatottságát kihasználva a közelébe kerültek. Majd miután sikeresen a bizalmába férkõztek, bejáratosakká váltak hozzá: rendszeresen leitatták, bántalmazták, végül aláírattak vele egy, adásvételi szerzõdést, amirõl azt állították, hogy foglalóról szól.
Végül is kétmillió forintért megvásárolták” tõle a házát, majd az utcára tették. Ezután rohamos gyorsasággal nõtt ki a földbõl az építési telek kb. 90%-át elfoglaló „XXI. századi, háromemeletes cigányputri”, ahová be is költöztek vagy harmincan. A cigánypurdék az utcán randalíroznak napestig, a környezõ kertek gyümölcsfáiról lelopják a termést, és a 8-10 éves kis cigányok hol kismotorral, hol kvadokkal, esetenként Mercedesszel száguldoznak, míg a hasonló korú magyar kisgyerekek eltûntek a környékrõl, mert egész egyszerûen félnek a kislányokat orális szexre bíztató, a kisfiúkat terrorizáló cigány „kispajtásaiktól”
A szülõk kedvét pedig az veszi el attól, hogy szóvá tegyék mindezt, hogy esténként 8 -15 kan cigány diskurálgat a putri elõtt Mercedeseik körül, a rendõrség pedig nyilván tüntetõket ver valahol, vagy gyorshajtókat és a biztonsági öv becsatolását mellõzõ személyeket bírságol éppen. Félreértés ne essék, semmiféle személyes érintettségem nincs a történetben, a folyamatot csak autóból figyeltem meg néhány év alatt, a részleteket hallomásból tudom. Jobban mondva „csak” annyira vagyok személyesen érintett, mint bármelyik magyar honfitársam. A környék elcigányosodása innentõl kezdve egyébként szinte visszafordíthatatlan és törvényszerû. A környezõ házakból minden normális ember pánikszerûen menekülni akar.
Csakhogy az ingatlanok ára egyik napról a másikra a béka ülepe alá süllyedt, hiszen épelméjû ember nem költözik cigányok közelébe. Ennek megfelelõen a környezõ házakat néhány éven belül nagy valószínûséggel elkezdik felvásárolni a cigányok, mégpedig mélyen az áruk alatt. Ez a történet valóságos tragédia. A jobb életre vágyó, becsületes magyar család tragédiája, az idõs, magányos, magatehetetlen néni tragédiája, akiket nem védelmez senki és semmi a mai Magyarországon. XXI. századi magyar tragédia!
Mi értelme volt ennek a kicsit személyes jellegû kitérõnek? Nos: felvázolni a jövõképet a kisebb empátiakészséggel bíró honfitársainknak, és tudatosítani mindenkiben, hogy ezt a problémát nem lehet lokálisan kezelni. Tehát semmiképpen sem úgy, hogy megpróbálok saját családom számára a többi magyar családtól eltérõ, jobb helyzetet, jobb körülményeket biztosítani, építgetni a saját kis világomat. Mert az említett körülmények között az ilyen kis világ egyik pillanatról a másikra összeomolhat és ennek az összeomlásnak csak tehetetlen szemlélõi lehetünk.
Egyszerû kriminalisztikai kérdés ez, amelynek egy nemzetiszocialista kormány néhány hét leforgása alatt pontot tenne a végére. A cigányok szaporodásának és a színesbõrûek további bevándorlásának útját állni, a magyar családok támogatását olyan mértékben változtatni meg, ill. növelni, hogy néhány év alatt szabályos demográfiai robbanás következnék be a magyar lakosságon belül. És milyen világot hagyunk hátra gyermekeinknek, ha mindig a költözést választjuk megoldásul? Nekik már nem lesz hová költözniük. De ne menjünk annyira elõre! Mi vár ránk, a mai 30-as, 40-es korosztályokra? Mert már nekünk sem lesznek „nyugodt nyugdíjas éveink”.
Oroszország lakossága évente hétszázezerrel csökken! Romániában egy év alatt 41 ezerrel csökkent a fiatal lakosság száma, ugyanakkor a 62 évet betöltöttek száma 5400-zal gyarapodott. Magyarországon ezek az arányok egy év távlatában úgy alakultak, hogy a 20 éven aluliak száma 27 ezerrel csökkent, míg ezzel párhuzamosan a 60 éven felüliek száma 12 ezerrel nõtt. Ismételten mondom, mindez úgy történt, hogy a cigányság és azon belül természetesen a fiatal cigány lakosság aránya folyamatosan növekszik. A mai fiatal és középkorú dolgozók nyugdíját senki nem fogja úgy kitermelni, ahogyan azt ma e dolgozók teszik a nyugdíjasok számára.
A hazai nyugdíjrendszer pedig a világháború utáni Ratkó-korszak nemzedékének nyugállományba vonulásával összeomolhat. (1949 -1956 között a mostani arányokhoz képest kétszer annyi gyermek született.) Erre a problémára egészen nyilvánvalóan nem jelent megoldást az ázsiai, afrikai vagy közel keleti jövevények bevándorlása. E sorok írója meg egyetlen kínait, arabot vagy négert sem látott gyárban, építkezésen vagy a földeken dolgozni. Ezek feketézõk, seftelõk, bûnözõk, esetenként „médiasztárok” lesznek, tehát csak újabb terhet és veszélyeket hordoznak a magyarság számára Végveszélyben vagyunk, és az, aki ma nem kongatja a vészharangot, valójában ellenségünk, bármit is állítson magáról!
Errõl a demográfiai bombáról persze már nagyon sokan említést tettek. Csak megoldással nem állt elõ senki, csak kimondani nem meri senki, hogy ennek a visszafordítására nincs lehetõség a jelenlegi társadalmi keretek között, a dekadens demokráciák nem mutathatnak kiutat ebbõl, hiszen pontosan õk a végsõ okozói e végzetes veszélynek.
„De mi lehet a megoldás, és legfõképpen, mit tehetnék én?” - jön menetrendszerûen a kérdés. Ne hagyjuk magunkat befolyásolni az idiotizmusra nevelõ média és az áruló politikai „elit” által! Elsõ lépésként ne féljünk kimondani „inkorrekt” véleményünket: Nem segíthet más, mint egy hungarista államfelépítés, berendezkedés; mint a Hungarista Munkaállam. Ez tény! És itt nem néhány ellenség vagy rosszakaró, esetleg egzisztenciális problémák és akadályok jelentik a tétet, hanem az élet, vagy halál! Ahhoz, hogy a radikális változás - az egyetlen, amely képes lehet visszafordítani ezeket a kétségbeejtõ folyamatokat - megtörténhessen, arra van szükség, hogy a társadalom egyre szélesebb tömegek ismerjék fel ennek elkerülhetetlen szükségességét, és teljes bizalommal és eltökéltséggel akarják megvalósítását. Ehhez személy szerint mindenki úgy járulhat hozzá, hogy közvetlen környezetét saját példájával próbálja bátorítani, ösztökélni. (És ez még csak a leglustábbaknak, a legfélõsebbeknek szóló forgatókönyv, mert semmilyen tevõleges részvételt vagy személyes áldozathozatalt nem tartalmaz, holott az nagyon is üdvös lenne) Nem érhetjük már be a félmegoldásokkal, a kompromisszumokkal, mert az utolsó pillanatokat éljük.
Lehet - sõt, bizonyos -, hogy most az önzésre nevelt „fogyasztó” megvonja a vállát, és arra gondol: „Kit érdekel ez? Én jó környéken lakom, a családomnak szintén jó körülményeket biztosítok, a többi nem számít.” De ki kell, hogy' ábrándítsak mindenkit, aki ma még a homokba dugja a fejét. Magyarországon, néhány évtizeden belül nem lesznek „jó környékek”, hacsak nem történik meg az az egészen radikális változás, ami pedig csak egyetlen dolog lehet, ha mégoly irreálisnak és utópisztikusnak is tûnik: egy hungarista hatalomátvétel!
Hogy leegyszerûsítsem a képletet:
Hungarizmus, vagy nemzethalál! Ez az igazi választás.

Végvári Levente Attila
Szittyakürt
2007. december

gyuszuSS