Mert a liberális körök által sulykolt hiedelemmel ellentétben a négereket felszabadító Lincoln mégiscsak méltó volt elõdeihez, az Alapító Atyákhoz! Például egy pillanatra sem fogadta el a felszabadított négerekkel való faji, kulturális keveredés gondolatát! Joggal tartotta, hogy a rabszolgaság intézménye méltatlan az európai kultúrkörbõl származó amerikai szellemiséghez. De úgyszintén tudatában volt a kívánalmaknak, melyeknek egy önmagát civilizációs- és kultúrszintjével, kiemelkedõ tetteivel tartósan a történelem fejezeteibe írni szándékozó nép meg kell hogy feleljen. Lincoln nem látta a lehetõségét a felszabadított négerek millióinak asszimilálására, még kevésbé tartotta ezt kívánatosnak.

Arról, amit a liberális körök agyonhallgatnak Lincoln fekete rabszolgaság intézményét megszüntetõ rendelkezésével kapcsolatban, bõvebben szóltam korábbi írásomban a Kuruc.infón. (Az Obama-faktor és a Nyugat alkonya) Onnan idézem az ide vonatkozó lenti sorokat, az újólag hozzáadott kiemelésekkel:
„Liberális körök borgõzös hõzöngéssel tagadnák még a lehetõségét is annak, hogy már a rabszolgaság intézményét eltörlõ, Amerika négereit felszabadító Ábrahám Lincoln is tudatában volt, egyenjogúsító intézkedései dacára, a fajkeveredés vagy pusztán az együttélés által a fehér fajra, az amerikai fehér társadalomra leselkedõ veszélynek. „Lincoln, csakúgy, mint korábban Jefferson” vagy Monroe és Washington, „szilárdan elkötelezte magát a faji elkülönülés mellett, és támogatásáról biztosította Illinois állam egy törvényi rendeletét, ami bûncselekvénynek nyilvánította a feketék és fehérek közti házasságot.”

Elõdeihez hasonlóan, Lincoln a néger emancipációt helyes módon az összes fekete Amerikából Afrikába való visszatelepítésével, ottani fekete települések, ill. különálló államok alapításával együtt képzelte el. „Sürgettem a négerek államalapítását (colonization) és ezt folytatom is. Felszabadító nyilatkozatom ezzel a tervvel volt összekapcsolva. Nincs helye a fehér ember két eltérõ fajának Amerikában, még kevésbé fehérek és feketék két eltérõ fajának” – mondta 1863-ban, a Felszabadító nyilatkozat aláírását követõ beszédében. A kétféle fehér faj alatt Lincoln a rabszolgaság intézménye, a polgárháborúba torkolló testvérviszály által megosztott Amerikát értette. Mint azt 1862-ben, a teljes egyenjogúsításért õt felkeresõ „Szabad Négerek Küldöttségének” mondta: „ha a maguk faja nincs itt körünkben, nem lenne háború” a fehérek közt.

„Nem tudok elképzelni nagyobb csapást, mint a velünk egyenlõnek nyilvánított négerek asszimilációját társadalmi és politikai életünkbe” – érvelt Lincoln. „Húsz éven belül békés módon megteremthetjük a néger számára saját államát” – Afrikában – „és átadhatjuk neki nyelvünket, irodalmunkat, vallásunkat és kormányzási módszerünket, olyan feltételek mellett, melyekkel a teljes értékû ember szintjére tud emelkedni. Ezt itt sohasem tudja megtenni. Sohasem tudjuk elérni az apáink megálmodta ideális egyesülést, köztünk a sok millió idegen és alacsonyabb rendû fajúval, akiknek beolvasztása sem nem lehetséges, sem nem kívánatos.” Lincoln 1865-ös, zsidó ügynök általi meggyilkolásával – hát persze, hogy pénzhatalmukat akarta megnyirbálni! – a négerek számára teremtendõ független afrikai „kolóniák” ügye legnagyobb támogatóját vesztette el, és a kérdés hamarosan kikerült a közérdeklõdés szférájából.

Végül 1869-ben a négerek amerikai állampolgárságot kaptak, amit Lincoln vagy az alapítóatyák bármelyike minden bizonnyal ellenzett volna. A zsidó orvgyilkos örökre kioltotta az államférfiúi akaratot, amelyik eltökélt volt a néger faji kérdés egyetlen radikális és humánus módon való megoldására. Egyben elültette az idõzített bombát, ami majdan, mintegy másfél száz évvel késõbb az amerikai fehér kultúra és faj nyakába bábnak odaültetett néger elnökben kulminálódó hatalmukat szimbolizálja a szétesõ fehér társadalom felett." (Richard Preston, Az Alapító Atyák elárulása… National Vanguard, 2007)

Balla József