Naplóm/Verseim

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

Harcra fél!

NaplóHópihének és Bojtorjánnak neveztem el a két tegnap talált kiskutyát és éppen Vackorral játszanak a kertben. Pamacs és Pumukli messzirõl szemlélõdnek, õk már idõsebbek, de a fiatal puli most azt élvezi, hogy bohóckodhat a testvérpárral, elterelgeti õket. Remélem, hamarosan lesz gazdájuk, bár nagyon értelmes jószágok, de öt „házõrzõ” már túl sok lenne nem csak nekünk, hanem a szomszédoknak is. Marci is most hosszú kihagyás után végre bekukkantott az oviba. Hurutos köhögése nem akart szûnni, de nekem is hasonlóak a tüneteim, s nem biztos, hogy nálam is ez az óvoda-undor jeleképpen értelmezhetõ jelenség. Ma még kertészkedni is szeretnék, mert meg kell metszenem a fákat és a veteményt is földbe kell helyeznem, hogy legalább az esélye meglegyen némi termésnek. Rám nem jellemzõ módon, de elég sokat gondolkodtam azon, hogyan is írjam le, azt, amit talán meg sem lehet fogalmazni, de végül úgy döntöttem, hogy csak úgy, ahogy szoktam, „kertelés nélkül”, illetve egyelõre helyette, ahogy jön.

GAZDIT KERESNEK!

Ennek szükségességérõl a tegnap felkerült Linda által megfogalmazott gondolatok gyõztek meg. Nehezen hiszem, hogy nehezen érthetõ ami itt is zajlik, de szembesülök vele, hogy még mindig és folyamatosan magyarázatra szorul a nyilvánvaló és a fogalomzavar sokakat összezavar. Tegyünk hát rendet!
Link
Elõször is tisztázzuk, hogy ellenségünk valójában a legjobb barátunk, noha túladagolva halálos is lehet számunkra, de ez a barátunkról még inkább kiderülhet, ezért ellenségünk valójában nagyon is hasznos, ha annak tekintjük ami, s így válhatunk mi is a számára azzá, amire õ nem is számít. Mindehhez meg kell tanulnunk mindenek elõtt LÁTNI, nem csak nézni! Rálátni a csatatérre, a harcmezõre. De mi van olyankor, ha a harcban az ellen nem vállalja az arcát? Nos, akkor is fel kell deríteni, fel kell fedni a szándékát és kilétét és néven kell nevezni, láthatóvá kell tenni! Rá kell kötni a nyomkövetõ indikátort, hogy ne téveszthessük szem elõl és meg kell jelölni. Ennek sok módja lehet, de semmiképpen nem a visszahúzódás, csakis a folyamatos harci kontaktus. Egy mondás szerint: A barátaidat tartsd közel magadhoz, de az ellenségeidet még közelebb. Mit is jelent ez? Ha lefordítjuk a jelen helyzetünkre, akkor azt, hogy tudomásul vesszük, hogy a zsidó a néven nevezett ellenség, aki magát így nevezi meg, pedig identitása kérdéses. Ez a zsidó használja mintegy „biológiai” fegyverként az etnikumként feltüntetett cigányságot, hogy megosztva uralkodhasson a „nemzeti kormányokban”, mert magát ott nem zsidónak, hanem nemzetinek tünteti fel. Nos, Magyarországon zsidó kormány van és tényleg 60 ezer CAHAL katona lebzsel a Kárpát –medencében hatalmas fegyverarzenállal, õrzõ-védõ magáncégekkel és mobilizálható „civil” irreguláris erõkkel, Mossad titkos szolgálattal, tömegpusztító fegyverrel. Figyelem! Zsidóveszély van, ami magában foglalja a „sarki fûszeres szatócsot”, aki már régen nem az és a egyelõre ellenségessé tette a cigány, mint etnikumot azzal, hogy felfegyverzett és kiképzett formációi, bûnözõi köre mára nem csak pszichológiai terror szimulációjára, hanem valós veszélyforrásként is értékelendõ. Mi lehet ilyenkor a harcos dolga? No meg ki is az a harcos.

Réges-régen minden szántóvetõ az volt, mellékfoglalkozásként. Most sem lehet kifogása senkinek, ha holnap megkapja a gyorstalpalóját és mordáját (Mordeháját) hozzá, hogy aprítsa az ellenséget, ahol csak éri. Harcolni mindenki kötelessége, de hogy tud-e és mire képes, az más kérdés.
Van egy alapvetõ tévedés, ami fogva tarthatja az elmét. Itt nem arról van szó, hogy a zsidó és a cigány megférni jön az országba és kucorog, miközben a befogadó nemzet ellen félelemmel uszít és azt szó szerint gyilkolja, hanem a magyar mentalitás a magyar MAG a magyar identitás kiirtásáról van szó. Alapvetõ különbség! Már régen az önvédelem fázisában vagyunk, s van egy rossz hírem. Az önellátás ilyen keretek között szórványosan mûködhet, de messze nem megoldás. Nem megoldás visszahúzódni sem és leválasztani magunkat a „rendszerükrõl”. Jó példát mutatnak erre akárcsak 150 évvel ezelõtt élt egyszerû õseink. Nem volt sem gáz, sem villany, sem telefon és ettõl függetlenül Rotschildék és az Illuminátus zsidajai remekül levették róluk a sápot. Persze úgy indokolt, hogy ezt békésen, a parasztok beleegyezésével történjen meg, de hát meg is történt. Ma már látható, hogy a rendszer nem tartható és egyetlen életbenntartó rész sem tartható életben, és részeredmények helyett az egészre kell törekedni. No nem reménytelen az sem.
Képzeljétek el, hogy a zsidó politikája pont azt akarja, hogy adagokban szalámizza le azt amit egészben nem tud emészteni. Hamarosan nem szabadon választható lesz a mûsor, hanem kényszebõl vonul mindenki a tanyára, amit ugyan megvédeni úgysem tud, viszont remek médiahírek lesznek, amikor a tanyára betörõ felheccelt cigány és szorvány-szarvány népeket a gazda nyársra tûzte és ezért a zsidó rendõrök már viszik is, majd pedig a tanyát aki csak kapja-marja. A visszahúzódás taktikája akkor lehetne használható hosszabb távon a nemzet megmentésére, ha az ellenség átvonulni akarna rajtunk, nem pedig a bõrünkbe bújni!
Akkor most lássuk, hogyan is mûködik a „teremtett világ”.

Elõször is, a teremtett világban minden meg van teremtve, mindennek a magja, csírása, prototípusa, gondolati elõképe, leképzése benne van, így teremteni azt nem lehet, „csak” rátalálni a meglévõ elemekre és alkotni, vagyis alakot adni neki. A világ se nem jó, se nem rossz, azt a tudat teheti azzá, így a tudat a tudás mélysége által férhet hozzá a teljességhez, vagyis a TELJES ÉGHEZ. A tudás a felismerés által nyer keretet és az alkotás által önt formát. A tudást a félelem gátolja, s minden ami félelem, az nem a teljesség tudása, vagyis aki fél, aki amit rossznak vél, az nem a teljes tudás birtokában teszi ezt. A teljesség tudása az igazság tudása, vagyis a VALL-Ó-SÁG(SÉG), vagyis az õsiség, az eredeti ismerete, felismerése és tovább éltetése. A tudás fegyverrel nem szüntethetõ meg, mert az maga a fegyvertény. A fegyver a tudás korlátozására, terelésére, hiányának kényszerû belátására alkalmas eszköz. A fegyver nem gyilkol, az nem arra való. A fegyver, fedd és ver és attól függ annak hatékonysága, milyen nevelõ célzat, vagy gyilkos tudatlanság övezi a tudatot, amely a kezet irányítja, ami az eszközt alkalmazza. A tudatot fegyverrel felszámolni nem lehet, viszont felszabadítani igen, ha nem gyilkolásra, hanem valóban feddésre használod.

A harc már nem felvállalt arcokkal történik és a tudás rejtése és a tudat csapdába ejtése az, amely olyan fegyverként használatos manapság, amelynek ellenszere a tudati ébredés, annak felszabadítása. De ez fázisokon keresztül zajlik. Az Ember bealtatott, csapdába ejtett gyermekének tudata nem szabadul csak úgy fel! Harc, csata, megmérettetés, beavatás, könnyek és fájdalom vezet a felismeréshez, hogy õ maga a TUDAT, s ha erre a felismerésre rádöbben, akkor szabad, mert szabadon fér hozzá a közös tudás teljességéhez. No, ezt nevezhetjük Szeretetnek is, vagy Igazságnak, ahogy ízlésetek azt nektek megengedi. Mivel különbözõ szintû tudással rendelkezünk, s a teljesség felé vezetõ úton is minden egyéni útszakaszt az úton lévõk maguknak kell megtenni, ezért önmagában a harc, de még a harc által bekövetkezett halál sem tekinthetõ sem jónak, sem rossznak, mert az mind, „csak” egy esemény, semmi több. Helyzetünk jelenében az a tudati skála, amelyen megmérettetünk, igencsak lefedi a teljes spektrumot, s mintegy vizsgafeladatként tornyosul elénk a kérdés! Kik is vagyunk valójában? Magyarok? Ez valami minõség kell legyen? Mag népe? Õsi tudás hordozója? A szeretet népe? Az Igazság-vallás megtestesítõi? A Jóisten választott tanítói?

Nos, ha a válasz egyértelmû igen, akkor kéretik felismerni, hogy a harc sem véletlenül adatott meg mindenkinek a maga szintjén. Nem a fizikai testüket kell azoknak „lerombolni”, akik nagyon várják a halált, hisz az ÉLET az IGAZSÁG, s a HAZUGSÁG a GYÛL-ÖLET, a „BOSSZÚ” népe aki ránk támadt, kívánja a tudást. Ehhez fel kell tudnunk szabadítani a tudatukat, amennyiben lehetséges. Lehetséges! Ehhez szeretnünk kell megtanulnunk ellenségeinket és meg kel tudnunk bocsátani az ellenünk vétkezõknek, hogy ezt õk is megtehessék az ellenük vétkezõkkel szemben. Hogy ez megtörténhessen, a tudatukat a tudatunk által kell tudnunk irányítani a teljesség felé és segíteni számukra kiszûrni a gátló tényezõket, akik ezt nekik nem hagyják. Nem tisztem, hogy eldöntsem, van-e jó zsidó, vagy nincs. Addig nincs, amíg nem kezdi el a sajátjának ismert zsidóság ügyeinek rendezését és ül törvényt azok felett, akik törvénytelen talmudista szabályokat erõltettek a tudatlan nemzsidókra. A cigányoknak is maguk közt kell rendet tenni, s ha ez vérengzéshez vezetne, akkor a tudás birtokosainak segíteni kell abban, hogy ezt a lehetõ legjobban oldják meg. Persze itt az a rengeteg békés zsidó katona és ártatlan cigány és zsidó, aki nem tehet semmirõl, csak úgy véletlenül van és véletlenül élvezi az elõnyeit annak, hogy ki és felhasználják õket az Illuminátusok az emberiség magjának megsemmisítésére. Itt a Mossad is és lehet rettegni tõle, mert mindent el tud intézni, de a játékszabályok egészen mások ám, mint gondolnátok. Nem tehetnek meg bármit és amit megtehetnek, azt sem csak úgy, ahogy elképzelték. Nem urai a helyzetnek, mert tudatuknak sem urai és ezt érzékelik. Félnek! Az Illuminátusok is félnek és az irányítottjaik is félnek s nem mozognak otthonosan olyan terepen, ahol nem az õ játékszabályaik szerint mennek a dolgok és mindig félresiklik valahol a tervük. Bizony, nem a részletekre kell koncentrálni, hanem az egészre, miközben a részleteket erõsen a tudatunkban tartjuk, de nem veszünk el benne. Ha a zsidó tudná, hogy mire használják fel, nem lenne zsidó, de így sem szívesen az és lenne inkább magyar, ahogy a cigány is inkább roma, vagy valami más, mert nem vállalja, hogy alapvetõen más szintû minõséget képvisel. A magát zsidónak nevezõ emberemlékezet óta manipulál, gyûlölködik, s ideje, hogy ennek vége legyen, a hazugságaik leleplezõdjenek, viszont harag, indulat nélkül kell a gyûlölködõk „szeme közé lõni” az igazságot. A magyar nem képes gyûlölni!
Mi hát a teendõ? Tudd, hogy mit akarsz! Légy ennek mindig és mindenhol tudatában! DE! Nem akarhatsz ám akármit! Csak az EGÉSZET akarhatod teljes szíveddel, lényeddel, tudatoddal. AZ ÉG és az ÉSZ tudása visz el a teljességhez, amely az IGAZSÁG, amely a SZERETET!

Tehát, ha eldöntötted, hogy nem valamit, hanem MINDENT, a MINDENSÉGET akarod és nem vágyod, akkor nem lesz lehetetlen a számodra és önmagad leszel a legerõsebb fegyver, amelyen tényleg nem fog már a golyó. Persze a testeden igen, de lelked szabad és a tudás ellenõrei, ellenségei tudják, hogy egy így felszabadított tudat termékenyebb test nélkül, mint testbe „zárva”.
Kérditek, hogy akkor most kell-e fegyver, vagy nem? Fegyver nem a gyõzelemhez kell, hanem ahhoz, hogy az minimális emberi veszteségekkel valósulhasson meg a mindenképpen lezajló harcokban, ahol már háborgó tudatú emberek háborognak, s ezt háborúnak is nevezik. Fegyverrel mindenképpen rendelkezzen az, aki fejlõdni akar és tanuljon meg vele bánni. Bármi lehet fegyver, csak a tudatunkon múlik a kérdés, de tudd, hogy nem az ellenség legyõzése, hanem a saját fejlõdésed a cél. Az ellenség tudatát kell irányítani ahhoz, hogy ne tudjon gyõzedelmeskedni a tudatod felett. A hadszíntér ahhoz mért, ki milyen szinten képes megvívni a saját ütközetét és milyen hozzáférést eszközölt ki a kollektív tudati hálózathoz. Itt nincsenek már arányítható mértékegységek, mert minden EGY! Mint lenn, úgy fenn, mint kinn, úgy benn! Le lehet-e gyõzni egy hadsereget akár egyetlen számítógéppel és a rendszerbe bevitt megfelelõ szintû, tartalmú információval (tudással). Mint a pinty! Ám, addig is a csapategységek tudatának irányítását is biztosítani kell a saját „félelem”- szoftvereink által és az ellenség kezelhetõvé válik, ha tudja, és okkal tételezi fel, hogy félnie kell, mert gyõzelme nem biztosított. A zsidó tehát féljen csak Magyarországon és szerte a világban. Eddig is azt tette, de most tegye úgy, hogy tudja, hogy mi tudjuk, hogy rettegése felébredés-nélküli halálához vezethet. Saját félelme ölje meg amúgy is halott tudatát. Vagy megtanul nem félni, de akkor megszûnik ellenségnek lenni, vagy pusztuljon rettegve. Ezt elérni nem kivonulva a társadalomból és lemondva a részvételt a rendszer által szabott hálózati csatlakozókról lehetünk képesek, hanem igenis aktív részvétellel, ahol a rendszerre feltölthetjük saját tudatunk tudatmódosító produktumait.

Szükségünk van-e katonákra, harcosokra ehhez? Csak azokra van szükség, mert mindenki harcol, akinek a célja az EGÉSZSÉG! Tehát nem az a kérdés, hogy ölj, vagy halj, hanem az, hogy az a megbocsátás, amelyrõl rebesgetnek a szeretetrezgõk, akkor valósulhat meg és teljesedhet ki, ha a kikényszerített harcban a bujkáló, sompolygó legyõzött ellenséged elõtt állsz készen arra, hogy kiolts életét. Ott és akkor dõlhet el, hogy ki is vagy valójában! A magukat zsidóknak nevezõk most manipuláltan de szinte kikényszerítve a pofonokat szinte követelik önmagukra a legsúlyosabb büntetés kiszabását. Meglátásom szerint zömük az emberi életre alkalmatlanná vált, ahogy a magát magyarnak nevezõk közül is erre az útra tévedtek sokan. Esetükben a halál, megváltás is lehet, mert ebben a létformában tudatilag bezárkózottan emelkedni már képtelenek.

Ne feledjétek! Mindenki önmaga dönt a saját sorsa felõl, de NINCS IDÕ és az ítélet is kimondatott. Aki fél, az halott. Az, akit mi Sátánnak nevezünk, vagy õrdögnek, az nem más, mint a félelem! Nem hiszitek? Németül az ördög: Teufel! Magyarul: Te félsz! Oroszul így örzõdött meg az eredeti jelentés: Gyávol. Magyarul. Gyáva. Az õrdög is ezt jelenti: lelketlen „hullák” pártfogója.
Aki fél a harctól, mert az ellenséget legyõzhetetlennek látja, az vesztett! Ajánlott szakirodalom: számos gyõztes és vesztes önfeláldozó csatánk, de filmélményt Leonidasz is adhat a 300-ak élén. Tudom, hogy ez a harc most más, de mégsem az. Ne féljetek semmitõl! Sem gazdálkodni, sem hivatalnokként igazat mondani, sem semmi egyébtõl, ami intim és családi, mert halottak vagytok már akkor.
A háború de facto dübörög felénk, ezt nem akarhatjuk és nem is tudjuk megúszni. Készüljön mindenki legnemesebb lelkével arra, hogy az ellenség mindenképpen ölni akar! Hogy ez ne tehesse meg, nekünk okosabbnak, gyorsabbnak tudatosabbnak kell lennünk, s legvégül könyörtelenebbnek is. Ne feledjétek! Fegyverrel a legnagyobb háborút sem lehet megnyerni, de a veszteséget mérsékelni mindenképpen, ha tudod, hogy mikor és minek jött el az ideje! A fegyverek ideje van itt. Válj azzá és dolgozz hatékonyan!

Míg írtam, kisütött a nap! Mehetek kertelni!

Hozzaszolasok

625 #11 625
- 2011. March 21. 15:30:00
Jojj, azok a kutyák, nagyon aranyosak..
Nekem is volt egy sunyi fekete labrador keverékem, és neki is volt rendszám táblája a mellkasán mint ezeknek... Szívesen elfogadnám én is õket, csak a lakás nem valami kompatibilis hozzájuk :(:(:(:(:(

Viszont ha valakit érdekel itt egy jó kis Labrador promó videó (mire képesek ezek) Smile

http://www.youtube.com/watch?v=pt0Ufq...t0UfqoLl0U
791 #12 791
- 2011. March 21. 15:45:57
Gondold meg Imre, mert nagy testû, elég nagy fogyasztású ebeké válnak ha felnõnek. Persze remek házõrzõk, vérmérsékletükben hasonlítanak a 'jóindulatú óriás' Szt. Bernárdhoz, de mégis, inkább olyannak való, akinek kisgyereke van és a telkén víz van, vagy az annak közvetlen közelében fekszik.
És még úgyis elég egy.
Link(javítva): Újfunlandi az õ elemében. (látványos)
http://www.youtube.com/watch?v=SoRYgI...oRYgIjpbLA
2 #13 Olvaso
- 2011. March 21. 15:50:52
Tom, két pulim van és egy mixtura pectoralis kotorék. Ha csak nem tudtok valami holofeldolgozót, ahol kutyatáp kivitelben van "feldolgozva' az ellenség, már csak az oltásaik egy kisebb minimálbér.
32 #14 32
- 2011. March 21. 15:58:54
4 éve szeretnék egy labradort. Imre, ha egy darabig (amíg rendezõdnek a dolgaim) tartani tudjátok õket, akkor a kis pettyesre jelentkezem!
2 #15 Olvaso
- 2011. March 21. 16:01:48
gabi, nem esküszöm meg rá, hogy azok. Remélem hamar rendezõdnek a dolgaid, mert sok gondod nem lesz az eledeledre, ha befogadod.
32 #16 32
- 2011. March 21. 16:14:43
Imre, ezek labradorok, ha pedig van bennük egy kis beütés, annál jobb! Milyen nemûek?

Harcra fél! - ez nekem azt üzeni, hogy valóban ideje használni a jobb agyféltekénket is, mert a baltól féloldalasak lettünk! És jó lenne végre meghallani a teknõsbékát is, akit nyúlnak azt mondja egyfolytában, hogy álljunk meg, pedig a nyúl állandóan sü rgeti, hogy siessünk. Végre megáll és megkérdezi a teknõst, miért kellett megállnunk? Mert rossz irányba megyünk - valaszól a teknõs!
796 #17 796
- 2011. March 21. 16:17:03
nagyon megfogta a lelkemet az írás!
Sok része mintha nekem szólt volna!
De ezzel szerintem sokan vagyunk így,mert egyek vagyunk!
2 #18 Olvaso
- 2011. March 21. 16:18:34
Gabi, hím, nõstény, vegyesen. Tehát, melyik fél jobban? A bal, vagy a jobb?
32 #19 32
- 2011. March 21. 16:30:35
A racionális (mondhatnám istentelen) bal elnyomja a kreatív, érzõ jobb agyféltekét (nem a pártokat), pedig együtt kellene alkotniuk!
Régebben mondogattam magamnak, meg hangosan is, hogy a bal énem vitatkozik a jobbik énemmel - és hallgatom Én. A bölcs énem so'sem szólt közbe, ezért fordulhatott elõ, hogy indõnként két irányba mentemWink
74 #20 74
- 2011. March 21. 16:31:49
Nagyon jó írás Imre . Köszönöm.

Volt nekem is egy ilyen kutyám, illetve unokámé volt kiskorába kapta, már kimúlt, eltemettem. Rám maradt. Nagyon sajnáltam.
Nagyon védte unokámat, történt egyszer, hogy amikor jött hozzám a réten át sikoltozva beszélgettek, hancúroztak a réten. Oda szalad hozzájuk és látva a szomszéd kutyáját, gondolom én, jó helybe hagyta, azt gondolhatta, veszélyben van az unokám...

Messze vagyok tõle - de azért jó lenne...

Hozzaszolas küldése

Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Generalasi idö: 0.07 masodperc
578,911 egyedi latogato