Most nézzük az érem sokadik oldalát. Mi történik a nagy kazár országegyesítõ trianonozás mellett. Egy másik tendenciára is ráerõsítettek, mégpedig a hivatalos rendõrség szétverésére. A sok zsidó-hátterû örvéd kft-k, magánhadseregek készen állnak, s itt van 3000 betöltetlen rendõri státusz is, de folyamatosan erõltetik a 2006-os rendõri brutalitás elszámoltatását is, és ez sem véletlen. Tegnap értettem meg, hogy a fagyi most nyal vissza igazán a rendõröknek. Évek hosszú sora óta züllesztik az állományt és egyre selejtesebb minõséggel feltöltve, egyre gyatrább munkafeltételek közt, egyre keményebb politikai megrendelések, határok közé szorítva, korrumpálva, a vezetõséget teljesen lecserélve és magánbizniszeiknek alávetve kötötték be a el-avivi hálózatba. Szinte nincs olyan nagy horderejû ügy, amit kivizsgálásában tisztességes munkát végeznének, mert ha ezt meg is tennék, a korrupt ügyészség és bíróság lép közbe. Az állomány normálisabb, gondolkodó része teljesen padlón van, a hülyébbek meg csak értetlenül néznek ki a fejükbõl, hogy mi is történik és mire számíthatnak eztán. Semmi jóra! 2006 õsze volt a fordulópontja ennek is. Ott a tv-székház ostrománál, ahol a titkosszolgálatok mossad vezetés alatt verették szét a beáldozott, kiképzetlen és selejt felszereléssel beküldött egységet, csak azért, hogy utána elszabadítsák a poklot, de ennek a valódi célja a közhangulat rendõrök ellen irányítása is volt. Ma már a normális ember nem bízik meg a magyarnak álcázott rendõrnek mondott bábban, aki a cigányokat meg sem meri állítani, a zsidóbûnözõktõl bocsánatot is kér és mellesleg nagy valószínûséggel amúgy önmaga is bûnözõ életmódot folytat, nem csak zsebre bírságol, vagy esetleg pénzbehajtónak szegõdik a Provident mellé. A helyi maffiáktól retteg a rendõr, mert tudja, hogy esélytelen, ugyanis a fõnökei is benne vannak és inkább csak bírságol. Kirakatrendõrségünk van, de ez nem a véletlen mûve. Szerencsére most kezdenek ráébredni (no azért ne várjunk tõlük sokat, mert ugye a megélhetés és a munkáltatói kölcsön is köti õket, nem csak az eddig elkövetett cselekedeteik. Kezdik észlelni, hogy a hivatalos zsidómédiában naponta legalább 1-2 hír szól 1-1 elfogott bûnözõ rendõr-hivatalnokról, miközben azt is tudja, hogy Pintér sem kispályás maffiózó, de ott van már alibinek és hitelesítésképpen Kiss Erõ is, Russzóstól. Szóval a magam részérõl reflexesen felemelem a középsõ böködõt, ha rendõrjárõrrel találkozok, de eddig még nem kérdezték meg, hogy miért teszem. Mert el is mondanám nekik, hogy õk a BÛNÖRZÕK! Talán nem beszélgetek, írogatok hiába. Tegnap egyik rendõr alezredes hívott fel és közölte a megdöbbentõ hírt, hogy a Parlamentünkben a képviselõk 70%-a kettõs állampolgár s ennek 70%-a izraeli (gondolom a többi meg USA-zsidó és néhány alibi-székely). Mióta mondom ezt? Ám nem is ez a lényeg, hanem az, hogy kezdik észlelni, hogy a társadalommal direkt fordították szembe õket, éppen azért, hogy ne szeressük a magyar rendõrt! Most Olstein betette nekik a kaput és sziszegnek is rendesen, mert ha erre nem lépnek, akkor utána már nem lesz miért. Az általuk megveretett sok nemzeti, hazafi nem akar majd sorsközösséget vállalni azokkal a megélhetési sünökkel, akiket eztán rúgnak valagba, mert a helyüket izraelita zsidókkal akarják feltölteni és így kiselejtezni a becsülete-hagyott magyar állományt. Itt már nem a pénzükrõl és nem is a nyögdíjukról szól a történet, hanem az életükrõl és ezért már mindjárt komolyabb reakciók várhatók. No zendülésre azért nem kell számítani, mert az átlagmundéros beszari és csak akkor van nagy pofája, ha erre parancsot kapva védi még vagy pár száz süntárs. A visszacsapás most jött el, mert sorozatos kirúgásokkal lehet számolni. Nem külön cikkben, hanem itt egyben teszem be, hogy lássátok, hogyan érti meg még a szigorú (betarthatatlan) törvényi feltételek szerint mûködõ rendõr is, hogy itt hazaárulás van folyamatban. Megéri átolvasni!

TMRSZ Közlemény - 2010.09.02.
2010. szeptember 02. csütörtök, 17:44

a Belügyminisztérium elõterjesztésében körvonalazódó újabb rendõri érdekekkel ellentétes jogszabály módosításokkal kapcsolatos álláspontjáról
Az elmúlt nyolc év rendõrellenes kormányzati ténykedését követõen a Rendõrség állománya bizakodással és reménykedve tekintett az új Kormány által beharangozott, a Rendõrség megerõsítésérõl és a rendõrök egzisztenciális helyzetének javításáról szóló kampányígéretekben bízva.
Az új Kormány megalakítása óta eltelt idõszakban azonban elsõ intézkedései egyikeként – Lázár János egyéni képviselõi indítványát elfogadva, mindenféle szakszervezeti egyeztetés nélkül – a közügyektõl eltiltott bûnözõkkel egy szintre degradálta a kormánytöbbségû Országgyûlés a Magyar Köztársaság rendõreit, tûzoltóit, katonáit és egyéb hivatásos állományú közszolgáit, azzal, hogy õket passzív választójoguktól – alkotmányos alapjoguktól - megfosztotta. A semmitmondó és álságos politikusi indokolás mögé bújva az új Országgyûlés tanúbizonyságát adta arról, hogy hogyan vélekedik kb. 100.000 fõ jelenlegi és közelmúltbeli hivatásos állományú munkavállalóról.
Aggasztónak értékeljük azt a jelenséget, hogy a kormányzat a szakszervezetekkel való egyeztetési kötelezettsége alól esetenként mentesül azáltal, hogy egyéni képviselõi indítványok formájában szavaztat meg az Országgyûléssel olyan jogszabály-módosításokat, amely közszolgák, vagy éppen hivatásos állományú személyek tíz- és százezreinek szolgálati-, élet-, és munkakörülményeit befolyásolja.
Álláspontunk szerint tisztességes jogalkotói és kormányzati szándék esetében – a meglévõ parlamenti fölény birtokában – ez esetekben a kormánytöbbségû Országgyûlés – együttmûködési szándékát kifejezve és a partnerségre törekedve – megalkothatná azokat a részletszabályokat, amelyek egyéni képviselõi indítvány esetében is kötelezõvé tennék az érdekképviseletekkel történõ véleményeztetés, illetve egyeztetés követelményének megfelelést.
Ez év augusztus utolsó napjaiban – mindenfajta elõzetes koncepcionális szakszervezeti egyeztetés hiányában, és mindenfajta elõzmény nélkül - napvilágra került a Belügyminisztérium szabályozási és koordinációs helyettes államtitkárának nevével fémjelzett ún. „salátatörvény-tervezet” (továbbiakban: tervezet), amely a közszféra köztisztviselõi és hivatásos állományú tagjainak „megbecstelenítésével” egyenértékû elõterjesztõi elképzeléseket tartalmaz.
A 2010. augusztus 30-án tartott SZÉF ülésen részt vevõ munkavállalói oldal egységesen lépett fel annak érdekében, hogy a napvilágra került tervezetben foglaltakat a kormányzati elõterjesztõi oldal szakértõi szinten tárgyalja át a munkavállalók érdekképviseleti szervezeteivel, amelyet az akkor jelenlévõ belügyminiszter elfogadott és ennek érdekében 2010. szeptember 2-án 10.00 órai kezdettel szakértõi megbeszélés összehívására került sor.
A szakszervezetek azonban hiába jelentek meg a 10.00 órai egyeztetésre, ott még 10.15 órakor sem jelent meg tárgyalóképes kormányzati fél, a távollét okáról sem ez elõtt sem eközben magyarázatot nem kaptak a jelenlévõk, ezért a szakszervezeti delegáltak egységesen amellett foglaltak állást, hogy tovább nem várnak és más idõpontban kerüljön megtartásra a szakértõi egyeztetés. A kivonulás közben megjelent dr. Eiselt György szabályozási és koordinációs helyettes államtitkár úr és magyarázkodásba kezdett, hogy miért nem jelent meg eddig. Elmondása szerint valamilyen értekezlet húzódott el és nem volt módja arra, hogy errõl az addig rá várakozó szakszervezeti delegáltakat tájékoztassa.
A jelenlévõ öt rendõrszakszervezet képviselõje e magyarázatot elfogadni nem tudta és további másik 3 szakszervezet hivatásos állományú munkavállalóit képviselõ szakszervezettel egyetemben a helyszínt elhagyta.
De mirõl is lett volna valójában szó? Mit is tartalmaz ez a tervezet?
Figyelemmel arra, hogy a BM-nek felróhatóan hiúsult meg a szakértõi megbeszélés, ezúton tájékoztatjuk az elõterjesztõket és egyben tagságunkat is a tervezettel kapcsolatos aggályokról.
A rendõrellenes intézkedések – mint jogszabály módosítások – a jelek szerint tovább folytatódnak a kormányváltástól függetlenül.
Sõt, a korábbiaknál megalázóbb feltételeket bevezetve a rendõrök és köztisztviselõk alapvetõ emberi jogait csorbító elképzeléseket tartalmaznak.
Ezt a Tettrekész Magyar Rendõrség Szakszervezete elfogadni még koncepcionális felvetés szintjén sem tudja elfogadni, nem hogy törvényi tervezet formájában.
Ismerve azonban az Országgyûlés 2/3-os arányt meghaladó rendõrellenes és köztisztviselõ ellenes – Lázár János frakcióvezetõ nevével fémjelzett - eddigi ténykedését, nincsenek illúzióink a tekintetben, hogy a tervezettel kapcsolatos egyeztetési hajlandóság a belügyi oldal részérõl csupán látszategyeztetésre irányul.
A leghatározottabban tiltakozunk az ellen, hogy a sorozatos megvonások mellett alapvetõ emberi jogaiban és emberi méltóságában sározza be az új Országgyûlés közigazgatási dolgozók, hivatásos állományúak százezreinek becsületét!
A tervezet ugyanis megalkotni kívánja az ún. „megbízhatósági vizsgálat” jogintézményét, amely a tervezetbõl kitûnõen potenciális bûnözõként tekint minden rendõrre és minden közigazgatásban dolgozó munkavállalóra.
A „Megbízhatósági vizsgálat” olyan tág teret ad rendõrök, más hivatásos állományúak és köztisztviselõk testületbõl történõ eltávolítására, amelynek során szándékos provokációkkal minõsíthetik megbízhatatlanná az érintettet bûncselekmény elkövetése módszerével is akár!
A megbízhatósági vizsgálat intézményének bevezetésével a szovjet típusú komisszár rendszer – mint felügyeleti szerv – megjelenése is szükségszerû, illetve nem zárható ki a mindenkori kormányzati erõknek alárendelten.
Ez a jelenség az elmúlt kormányzati ciklusban is jelen volt, sõt a rendszerváltást követõen is permanens módon volt jelen mindvégig a rendvédelem, illetve a közigazgatás területén, de a jelen tervezetbõl kitûnõen ma már leplezetlen módon kívánja az elõterjesztõ ezt gyakorlattá emelni jogszabályi szinten megfogalmazva.
A jelenlegi tervezetben a megbízhatósági vizsgálat intézménye az uralkodó politikai rendszernek (elitnek) való teljes alávetettségbe taszítaná a közszférát, köszönhetõen annak, hogy a tervezet általános indokolása is kifejezi e szándékot, amikor úgy fogalmaz:
„A megbízhatósági vizsgálat mindenekelõtt integritásvizsgálatot jelent, amely a hivatással, a szolgálattal szemben támasztott magas etikai és közösségi elvárásoknak való megfelelést van hivatva biztosítani.”
Az álságos megfogalmazás, amely szerint „etikai és közösségi elvárásoknak” kell megfelelni csak hazánk alkotmányos berendezkedésének tükrében értékelhetõ, amelyben a végrehajtó hatalmat gyakorló kormányzat határozza meg, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelnie a végrehajtói apparátusnak.
Nézzük csak, hogy részleteiben mit is jelent a megbízhatósági vizsgálat a BM elõterjesztõi szerint. Feltételezzük, hogy ez az elõterjesztõi szándék azonos a kormányzati iránymutatással, vagy – rosszabb esetben - a Lázár János nevével fémjelzett rendõrellenes irányvonallal.
A Ktv. 7.§-át egészítenék ki egy új bekezdéssel:
„(2) Ha a kormányrendelet a 37.§ (1)-(3) bekezdésében írt magatartási szabályra külön ellenõrzési lehetõséget teremt, a jogviszony létesítésének és fenntartásának feltétele az ehhez történõ hozzájárulás.”
A közszolga tehát vagy önként mond le alkotmányos alapjogairól, azok ilyen mértékû korlátozásával egyetértve, vagy nem lehet közszolga, illetve fenn sem tarthatja adott esetben több évtizedes jogviszonyát (nesze neked büszke köztisztviselõi kar, büszke rendõrség!).
Ilyen mértékû jogkorlátozást a kormánypárt kampányígérete egy fél sorban sem tartalmazott, így elmondható, hogy a választópolgárok – közte sok tíz, sok százezer közszolga szavazata – a kormánypártnak ilyen felhatalmazást nem adott!
A Rendõrségrõl szóló törvény (2/3-os törvény) a rendõröket másodrangú állampolgárokká lealacsonyítani kívánó rendelkezései úgyszintén olyan elképzeléseket tartalmaznak, amelyek az országgyûlési választásokat megelõzõen hangoztatott kampányígéretek során el sem hangzottak.
Az Rtv. kiegészülne egy új 7/A.§-szal, amely a megbízhatósági vizsgálat részletszabályait tartalmazná. Ennek keretében – csak példálózóan az abban foglaltakról – olyan kitételek szerepelnek, mely szerint a megbízhatósági vizsgálat célja, hogy az érintett eleget tesz-e a jogszabályban elõírt hivatali kötelezettségének. Ennek megállapítása érdekében az azt végzõ szerv a munkakör ellátása során valóságban is elõforduló – vagy feltételezetten elõfordulható (sic) – élethelyzeteket hoz mesterségesen létre.
Magyarán, az ellenõrzés során provokálhatják, bûnelkövetésre is csábíthatják a vizsgálat alá vontat!
Az ellenõrzõ szerv bûncselekményt követhet el következmények nélkül annak érdekében, hogy bûncselekmény elkövetésére, vagy fegyelemsértés elkövetésére bírja rá a vizsgálat alá vontat!
Milyen újabb és újabb megalázó politikusi dilettantizmust kell még elviselni a magyar hivatásos állománynak, a teljes köztisztviselõi karnak?
A jelenlegi társadalmi helyzetben azzal provokálni következmények nélkül a rendõrt, hogy fordítsa el a fejét, mert egy autós nem kapcsolta be az övét, vagy nem állt meg a stop tábla elõtt, és cserébe mondjuk pénzt kínáljon, mint aktív vesztegetõ, minden következmény nélkül, a rendõri hivatást betöltõket valóban bûnözõnek gondoló kormányzati elképzelést tükröz.
Amennyiben pedig a rendõr hivatásához méltóan feljelenti a vesztegetési szándékkal õt rábírni igyekvõ személyt, csupán egy lenézõ mosoly és vállveregetés lesz a válasz, hogy „jól van fiam, Te alkalmas vagy rendõrnek!”, miközben a rendõr napi egzisztenciális gondokkal küzd, olyan megalázó élethelyzeteket kell megélnie, amelyek morális rombolóereje rendkívül nagy.
A rendõrt ilyen élethelyzetekbe, feszültséget és egészséget romboló konfliktushelyzetekbe belekényszeríteni a szolgálatok során jelenlévõ mindennapi stressz, feszültség és életveszély mellett, olyan dilettáns és hozzá nem értésrõl tanúskodó és embertelen elképzelés, amelyet egy valós érdekvédelmet folytató szakszervezet sem fogadhat el.
A rendõrök állampolgároknak való jelenlegi kiszolgáltatottságát növelõ kormányzati elképzelés rendkívüli mértékben megnehezíti a napi szolgálatellátását, elkerülhetõ további konfliktushelyzetet idézhet elõ, továbbá azon valódi bûnözõknek is menekülési útvonalat jelenthet a jövõben, akik meglévõ kapcsolataikat felhasználva egyes valós élethelyzeteket utólag úgy állíthatnak be, hogy õk csupán „próbára akarták tenni” a vesztegetési szándékukkal az õket felelõsségre vonni igyekvõ rendõröket.
A tervezet tehát magában hordozza azt is, hogy valódi bûnelkövetõk esetében, ha a rendõr õket felelõsségre kívánja vonni vesztegetési szándékuk, vagy egyéb bûnelkövetõ ténykedésük miatt, utólag úgy állítsanak be egy valós élethelyzetet, hogy csupán megbízhatósági vizsgálat keretében „tesztelte” például az ittas gépjármûvezetõ a közúti ellenõrzést végzõ rendõrt.
Valóban ez a kormányzati szándék?
A munkáját végzõ rendõröket potenciális bûnözõknek kell tekinteni, és a vétkes magatartást kifejtõ személyeknek pedig egérutat lehessen biztosítani, ha éppen az a vétkes mondjuk egy befolyással bíró személy, akinek utólag is ki lehet állítani azt az okmányt, hogy megbízhatósági vizsgálatra jogosult?
További kérdésként vetõdik fel, hogy ha a rendõrökre és a köztisztviselõkre lehet potenciális bûnözõkként tekinteni, akkor ezen törvény hatályát miért nem lehet kiterjeszteni például az országgyûlési képviselõk jogállásáról szóló törvény személyi hatálya alá esõ képviselõkre?
Az utóbbi idõben különbözõ szintû politikusokról – közte nem egy esetben országgyûlési képviselõkrõl - látszik bebizonyosodni, hogy korruptak, korrumpálhatóak, az ország törvényeit nem tisztelik, lopnak, csalnak, a köz ellenében ténykednek és bûnszervezetben bûncselekmények garmadáját követték el éveken keresztül a gyanú szerint.
Miért nem vetõdik fel egy 2/3-os kormánypárti többséggel rendelkezõ törvényi elõterjesztés során, hogy az Országgyûlésben helyet foglaló politikusokkal szemben, az önkormányzati képviselõkkel szemben a megbízhatósági követelmény ugyanolyan fontos kellene legyen, mint mondjuk a rendõrökkel szemben?
Miért nem vetõdik fel az elõterjesztõben, hogy a közigazgatás, az állam mûködésének további pilléreit jelentik például a bírák és az ügyészek is?
Miért nem terjeszti ki a megbízhatósági vizsgálat intézményét például ezen szervezetek munkavállalóira a bírákra, ügyészekre is a kormányzati szándék?
Talán azért nem, mert õk már bizonyítottak, hogy kellõképpen „megbízhatóak”?
Hogy az elvárás szerinti mértékben lojálisak azok irányában, akik a törvényeket mások terhére és a maguk elõnyére alkotják?
Menjünk tovább a tervezett rendelkezések ismertetésén.
A védett állomány (sic) megbízhatósági vizsgálattal érintett tagját a megbízhatósági vizsgálat megindításáról és befejezésérõl nem kell tájékoztatni.
Magyarán, folytatva a fentiekben jelzett lehetõséget, ha például az ittas országgyûlési képviselõt, bírót, vagy ügyészt a rendõr feljelenti és elveszi a jogosítványát, az ügyet le lehet dokumentálni megbízhatósági ellenõrzésnek és errõl még tájékoztatni sem kell a rendõrt.
Az eltusolás lehetõségének törvényi szintre emelni kívánt iskolapéldája az, amelyet ez a tervezet tartalmaz. Csodálatos jövõ vár társadalmunkra és rendõreinkre, de a lényeg, hogy a politikusi vagyonbevallások továbbra is a jelenlegi színvonalon folytatódjanak.
A megbízhatósági ellenõrzést végzõ személy 5 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendõ személy elleni erõszakot nem tartalmazó bûncselekményt követhet el.!!!!!!!
Egy épeszû ember a homlokára csap ilyenkor: Micsoda?
Hogy 2/3-os törvényi szintre emeli az Országgyûlés a legálisan elkövethetõ bûncselekmények sorát, ha az ahhoz kell, hogy mondjuk a rendõr megbízhatóságát ellenõrizzék?
Abszurdisztán, vagy Magyar Köztársaság?
A hatályos Btk. szerint több tucat 5 évnél nem többel fenyegetett, nem erõszakos bûncselekményt követhet el büntetlenül a törvények fölé emelt „megbízhatósági ellenõr elvtárs”.
Akár visszaélhet személyi adatokkal, közérdekû adattal, rágalmazhat, becsületet sérthet, veszélyeztetheti a közlekedés biztonságát közúton, vasúton, vízen, vagy a levegõben akár.
Jármûvet vezethet ittasan, a jármûvezetést átengedheti tiltott módon, cserben hagyhat, kiskorút veszélyeztethet, fiatalkorút megronthat, bordélyházat tarthat fenn, keríthet (nem a szomszédtól elhatárolást jelent), mutogathatja magát szeméremsértõ módon. Megsértheti a választás rendjét, embert csempészhet, államtitkot, szolgálati titkot sérthet, hivatalával visszaélhet, fenyegetéssel kényszervallathat, jogosulatlanul titkos információt gyûjthet, jogellenesen fogva tarthat, hamisan vádolhat, hatóságot félrevezethet, hamisan tanúzhat, hamis tanúzásra felhívhat, mentõ körülményt elhallgathat, bûnpártolhat, vesztegethet, befolyással üzérkedhet, bûnszervezetben részt vehet, radioaktív anyaggal vagy akár méreggel visszaélhet, önkényuralmi jelképet használhat, közveszéllyel fenyegethet, közokiratot vagy magánokiratot hamisíthat, a természetet károsíthatja, visszaélhet kábítószerrel, pénzmosást végezhet, adót csalhat, jövedékkel élhet vissza, csempészhet, lophat, sikkaszthat, csalhat, hûtlen és hanyag kezelést folytathat, orgazdaságot követhet el, stb.
Aztán amikor a rendõr, a vámos, vagy a köztisztviselõ (pl.: APEH ellenõr) feltárja a bûncselekményt és az elkövetõ kellõen hasznos kapcsolatokkal rendelkezik, máris elég egy megbízhatósági ellenõri státusz (társadalmi kapcsolat, fedett nyomozó, stb.) és máris mentesülhet mindenféle büntetõeljárás alól. A hivatalos dosszié pedig egy megbízhatósági ellenõrzésrõl szóló dossziévá alakul át, amelynek a sorsát is rendezni kívánja az elõterjesztõ.
A tervezet tehát bizonyos személyek részére a törvények felettiség potenciális lehetõségét teremti meg, ugyanakkor a rendõri hivatás és a közszolgálatiság presztízsét eddig elképzelhetetlen mélységbe kívánja taszítani.
A megalázó és bántó elképzelések érvényre juttatása az állam pilléreit jelentõ rendészet, katonaság, közigazgatás végrehajtói állományt rendíti meg elsõsorban, de nincs védve az a vezetõi réteg sem, amely adott esetben nem úgy táncol, ahogy a fütty szól.
A sanda szándékot bizonyító rendelkezésnek minõsül az is, amely szerint "Ha a megbízhatósági vizsgálat során nem merül fel meghatározott adat, akkor a megbízhatósági vizsgálattal összefüggésben keletkezett iratokat – a megbízhatósági vizsgálat elrendelésérõl és befejezésérõl szóló irat kivételével – a megbízhatósági vizsgálat befejezését követõ 30 napon belül – meg kell semmisíteni.”
Nagyon kilóg a lóláb.
Lényegében, folytatva a fenti gondolatmenetet, ha a rendõr bûncselekményt derít fel, de az eljárás alá vont igazolja – persze nem a rendõr elõtt – hanem az ügyész elõtt, hogy õ tulajdonképpen csupán megbízhatósági vizsgálatot végzett csak, és nem lopott csalt, vagy egyéb 5 évesnél nem szigorúbb fenyegetettségû bûncselekményt követett el, akkor az összes iratot (amelyek között akár bizonyítékok is lehetnek), nem irattárba kell helyezni (még véletlenül sem), hanem meg kell semmisíteni!
A törvényi szintre emelt törvényfelettiség intézményesített, jogi keretekbe öntött formája a jelen tervezet, amely minden tisztességes alapon mûködõ állam szégyene lenne, így ha azt az Országgyûlés elé terjesztik és elfogadják, az roppant mód aggályos az állam és az állampolgárok között meglévõ azon szerzõdés rendeltetésszerû teljesülése vonatkozásában, amelyben az egyén bizonyos jogairól lemondva, azt az államra ruházza át és cserében az állam az egyén érdekében eljárva szervezi a társadalom kereteit.
Menjünk tovább a tervezet rendelkezésein.
Az Rtv. 46/D.§-ának megalkotása a Magyar Köztársaság szuverenitása jelentõs részének a lemondásával egyenértékû, amely a Lisszaboni Szerzõdés aláírásával vette kezdetét, majd a Prümi szerzõdéssel tetõzött. Az állami szuverenitás ilyen mértékû feladása mellett a Magyar Köztársaság Rendõrsége szakmai önállóságának csorbulása, illetve a magyar állampolgárok fölött egy államok feletti európai – intervenciós - rendõrség bevetésének lehetõsége mindenképpen ellentétes a nemzeti önrendelkezés – mint a függetlenség egyik alapja – feladásával.
Az Rtv. módosítása esetén a szovjet csapatok 20 évvel ezelõtti kivonulását követõen „önként” vállalja a Magyar Országgyûlés, hogy hazánk területén idegen nemzetek rendfenntartó erõi láthassanak el rendészeti feladatokat.
Álláspontunk szerint ez mindenképpen aggályos helyzetet teremt, hiszen tatár, török, habsburg, német és szovjet uralom után a jelenlegi Magyar Országgyûlés ismét idegen országok fegyveres erõinek hazánk területén való állomásozását, ténykedést tenné lehetõvé, önként és dalolva a nemzeti önrendelkezés elemi ösztönét feladva. A tervezet szerint:
„A közös mûveletek során ...az Európai Unió más tagállama rendészeti feladatokat ellátó hatóságának tagja a Magyar Köztársaság területén intézkedési jogosultsággal rendelkezhet.”
Magyarán, ha az elmúlt évtizedekben morálisan és anyagilag is végletekig legatyásított Rendõrség nem tudná ellátni alapfeladatát, mert mondjuk már nincs magyar ember, aki felszerelne rendõrnek, hogy alapvetõ jogaitól megfosztva rendõrként ténykedjen, akkor lehetõvé válik, hogy idegen ország rendõre igazoltasson, oszlasson, vagy éppen használjon fegyvert rendészeti jogkörében eljárva magyar állampolgár ellen. Állomásoztak már török, osztrák, román, német, szovjet fegyveresek hazánk területén, de a Magyar Állam minden esetben a fegyveres túlerõnek, erõszaknak ellenállva kényszerbõl viselte ezt el.
Ma, amikor hazánk elvileg független szuverén állam lehetne, a rendszerváltó politikai elit oda juttatta Magyarországot, hogy hazánk területén bármikor idegen országok fegyveresei járhassanak el magyar állampolgárokkal szemben. A XXI. századi hadviselés, ha úgy tetszik gyarmatosítás – ha az adott országra éppen nem süthetõ a terrorizmust támogató országok szégyenbélyege vagy éppen az ország irányításában, mûködésében kulcspozícióknak minõsülõ helyek elfoglalása már jórészt megtörtént – folytatódhat a jog, a média, a gazdaság, a közigazgatás, az oktatás tudatos és módszeres rombolásának, a hazugság és szemfényvesztés eszközeivel is. Egy ország leigázása, gyarmatosítása ez esetben hosszabb folyamat, amelynek során a valós szándékokkal szemben más a szó és más a tett.
A Magyar Állam irányítóinak politikai és büntetõjogi felelõssége, hogy akár elvi szinten is de felvetõdhet az a helyzet, hogy a Magyar Köztársaság Rendõrsége nem képes szavatolni az ország közrendjét, a magyar állampolgárok biztonságát.
Az új kormány nem azt ígérte, hogy hazánk területén idegen országok fegyvereseivel akarja adott esetben a közrendet fenntartani, hanem arra tett ígéretet, hogy megerõsíti a rendõrséget, lesz tekintélye a rendõrnek, a rendõri hivatásnak.
Az elmúlt hónapok azonban Lázár János egyéni képviselõi indítványától datálódva ennek az ellenkezõjét tanúsítják. A magyar rendõr jogainak csorbítása, hivatása presztízsének további rombolása és egy nemzetközi rendõrség hazánk területén állomásoztatásának szándéka körvonalazódik.
Sokak szerint a lisszaboni szerzõdés aláírása, de még inkább a prümi aláírása hazaárulással egyenértékû magatartás.
Mi ilyet nem állítunk, de semmiképpen sem tartjuk ostobaságnak az ilyen felvetéseket.
Egy nemzetközi szerzõdés azonban bármikor felülvizsgálható, illetve annak végrehajtási kereteit jelentõsen le lehet szûkíteni megfelelõ akarat esetén. Ennek során a magyar rendõrök külföldi szerepvállalásának megengedhetõsége mellett megengedhetetlennek és a magyar rendõrség állománya újabb megalázásának értékelhetõ, hogy a Rendõrségrõl szóló törvény ezen rendelkezését az Országgyûlés elé kívánják terjeszteni.
A „közös mûvelet” fedõnév alatt ugyanis érteni kell a „nagy tömegeket vonzó események, jelentõs rendezvények biztosítását” is. Adott esetben tehát akár nemzeti ünnepeinken az is elfordulhat, hogy a „rendet” nem magyar rendõrök biztosítják, a tüntetéseket nem magyar rendõrök oszlatják fel adott esetben, hanem idegen nemzet, vagy nemzetek rendõrei.
A közös mûveletben részt vevõ intervenciós erõk idegen ajkú rendõre fegyvert is használhat magyar állampolgár ellen a tervezetben foglaltak szerint (tervezet 62/B.§ (1) bek. c/ pont.).
A szolgálati törvény (továbbiakban: Hszt.) módosítása során többek között megtiltják a szolgálati jogviszony létesítését annak, aki gondatlan bûncselekmény elkövetése miatt végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést kap, a mentesítés beálltától számított 5 évig, közérdekû munka kiszabása esetén a mentesítés beálltától számított 3 évig. Próbára bocsátás esetén szintén 3 évig (tervezet 30.§-ának rendekezései).
Anélkül, hogy bármely bûncselekmény elkövetõjét is mentegetni kívánnánk, felhívnánk a Tisztelt Kodifikátorok, illetve Elõterjesztõk figyelmét, hogy a büntetõeljárásban a mentesítés jogintézménye éppen azt hivatott rendezni, hogy az érintett személy mentesül a büntetett elõélet összes(!) hátrányos jogkövetkezménye alól.
A fenti – álláspontunk szerint – alapvetõ emberi jogokat csorbító elképzelés szükségtelen és aránytalan mértékû korlátozás, amely tovább szûkíti azon személyi kört, akik potenciálisan rendõrök lehetnének. A jelenlegi létszámhiány mellett a kormány által hangoztatott 3 ezer új rendõr felvételének realitása egyre inkább olyan eltúlzott kampányígéretnek tûnik, amely a közbiztonság megerõsítését kívánó választópolgárok szimpátiájának megnyerésére irányult a megvalósítás szándéka nélkül.
A tervezet összességében is elfogadhatatlan és óhatatlanul is megfogalmazódik az a kérdés, hogy az ország állampolgárai véleményének döntõ hányadával szemben ez a tervezet miért éppen azt kívánja elõmozdítani – folytatva az elõzõ 8 év rendõrellenes, a rendõri hivatást lealacsonyító törekvéseit -, hogy épeszû magyar emberben meg se fogalmazódjon, hogy ezt az egyébként embert próbáló, de gyönyörû hivatást válassza?
Miért akarja az új kormányzat azt elérni, hogy egyre kevesebb rendõr egyre keservesebb körülmények között szolgálja hazáját?
Miért akarja lehetõvé tenni az új kormányzat, hogy hazánk területén újra idegen országok fegyveres csapatai masírozzanak?
Közelgõ Kongresszusunkra meghívtuk dr. Orbán Viktor Miniszterelnök Urat.
Remélni merjük, hogy meghívásunkat elfogadva férfiember módjára eléáll a TMRSZ Kongresszusi Küldöttei elé és kifejti a tervezettel kapcsolatos álláspontját. Világosan és érthetõen, ahogy megszoktuk.
Amennyiben nem jön el és a fenti kérdéseink megválaszolatlanul maradnak, az is válasz lesz minden magyar rendõrnek, katonának, tûzoltónak és közszolgáknak. Ugyanolyan világos, közérthetõ és egyértelmû.

2010. szeptember 2.

Szima Judit fõtitkár

Link

Tehát most hitelesítik az idegen (zsidó) haderõ, járõrözését, magyarokra való lövöldözését, amit 2006 õszén amúgy is megtapasztaltak már sokan. Ha akarja, le is lõheti a magyart idehaza, aminek következménye az kell legyen, hogy kollektív és demokratikus keretek között a teljes ezért felelõs politikia mafffiaát egy éjszakán a hazaárulás tarhétõl súlytottan a magyar rendõröknek kell kiiktatni! Ja, hogy azt nem lehet, mert csúnya dolog a rendbetétel? A „megbízhatósági ellenõrzés” pedig szabad kezet ad a teljes cigány-zsidó maffia körnek, hogy bûncselekményeiket szabadon követhessék el és ennek indokául a rendõr korrupcióra való hajlamának ellenõrzését hozhatják fel! Fiúk-lányok, nem akarjuk ellenõrizni a társaságot, hogy kibírják-e a hét fogást? A rendõrség lehúzhatja a redõnyt, vagy kollektívan kiállnak azért, hogy ez az anyaszomorító zsidó banda vagonokban hagyja el az országot mielõbb! Nem kell tüntetgetni, meg demonstrálni, egyszerûen önvédelembõl "agyonlõni" a helyi maffiózókat egy véletlen tûzpárbaj közepette és az eddig megszerezett, zsidó-telepekkel és itt tartózkodó katonákkal, mossados és egyéb ügynökökkel kapcsolatos információikat tessék már megosztani a hozzáértõkkel. Ez vonatkozik a BV, Határrendész , pénzügyõr, NBH-s, KBH-s és minden élni akaró nyikhajra. Az sem baj, ha a tûzpárbajban éppen a mossados hülye fõnöke fekszik ki, mert oda lehet tenni egy magyar is! Ez már háború kedves rendõrök, amiben most a ti nyakatokon szorul a hurok, aztán pedig mindenkién, ha már ti sem lesztek útban ennek a zsidó hordának.

Összeáll a kép végre?
Zsidófesztivál nagykorúsítva?
Zsidó Kult-orális Központ a világon elsõként Budapesten?
Holokauszt Emlékközpont és Terror Háza?
Zsidó szórakoztató központok, zsidó lakóparkok, Wiesenthal központ (a vén mossados)?
Zsidó bankok, zsidó építkezési vállalatok, zsidónak nevezett tõlünk kiprivatizált tõke, s az ország el is kelt ahogy Simon a Perec azt 2007-ben nyilatkozta.
Zsidó felderítõgépek és zsidó-járõrök az országban, miközben a parlamenti képviselõk majd 80% -a is zsidó (nem mind kettõs állampolgár).
A Magyar Állami Nyomda készíti a zsidók személyi okmányait is és Tel-Avivban kapja az észt Gyurcsány-Bajnai-Orbán is, miközben az országot szétrabolták és akiket most lebuktatnak, azok zöme is zsidó.
Zsidó a televíziós adásoknak 90%-ban szerepel, mint bemondó, hírmagyarázó, színész és showman, de magyart ott már nem látsz! Ezek magyarul beszélõ, az ellenséget szolgáló figurák.

Kedves rendõrök, számos zsidó van közöttetek is, ezért nézzetek körül. A szóvivõitek legalább fele az, de az ügyintézõk és a zsirosbödönök környékén lévõk java része sem magyar. A törvénytervezetet jól elõkészítették egy elõre hozott állománycserével, s ezt ti sem akarnátok elhinni. Mindenkit le kell ellenõrizni, mert biztosnak kell lenned benne, hogy számíthatsz-e a társadra, ha egyáltalán tudod, kirõl van szó.

A helyzt fokozódik, mert most robbantottak fel a kazárok egy FSZB-s alezredest is, miután a GPU egyik fontos vezetõjét is hidegre tették. Jóra ne számítsatok, de most kell kiderüljön, hogy van-e köztetek még gondolkodni is tudó és bátor, igaz magyar ember. Így is, úgy is végetek van, ezt látnotok kell, mert ha nem lesz rendszerváltás, akkor is mentek a darálóba, s csak a kérdés, hogy kire, mikor kerül rá a sor, de ha lesz egy viharos rendbetétel, akkor sincs szükség a sunyi, korrupt, gyáva szemétre, még ha rendõrnek is hívják most. Mindenki maga dönt. Csak a rend kedvéért visszautalok egy sokkal korábbi cikkemre, amiben ezt a tendenciát elõre jeleztem, de most is aktuális:

Kiszervezett rendvédelem
cs, 2008-06-19 18:49

Posta Imre Gyurcsány Ferenc lehetséges távozásáról

A miniszterelnök személyiségét ismerve világos, hogy nem akar politikai vesztesként távozni, így kell egy ürügy, amire hivatkozva legalább részleges méltósággal állhat fel. A nyilvánosság felé ezért azt kommunikálják, hogy a miniszterelnök veszélyben van. Nemrég megjelent egy hír, hogy az elmúlt másfél évben öt ilyen fenyegetõ eset volt. A következõ lépcsõben valószínûleg valós veszélynek teheti ki magát vagy valamely hozzátartozóját. Félek, hogy Dobrev Klára asszony azért kap mostanában annyi publicitást, hogy jó elõre kellõ szimpátiát keltsenek iránta. Ha így történik, Gyurcsány Ferenc nem bukott emberként, hanem felelõs, családjáért aggódó férjként és apaként vonulhat vissza – mondta a Demokratának Posta Imre, a Köztársasági Õrezred egykori pszichológusa.
– Mi indít könyvírásra egy pszichológust, volt kiképzõtisztet?
– A Köztársasági Õrezrednél eltöltött hét esztendõ alatt rá kellett jönnöm, hogy súlyos erkölcsi és ezzel összefüggõ szakmai válság van a testületnél. A munkám eredetileg abból állott, hogy az Õrezred tagjainak lelki göcsörtjeit egyengessem, oldjam, alkalmasságukat vizsgáljam. Ám egy idõ után világossá vált, hogy a lelki problémáik túlnyomó része az elképesztõ szakmai állapotok és parancsnoki bánásmód irányába mutat. Ezt nem hagyhattam szó nélkül, ezért két évvel ezelõtt levelet írtam az Õrezred akkori parancsnokának, Szabó Ferenc tábornoknak mindarról, amit a kollégáktól hallottam, és amit magam is tapasztaltam. Ám a tábornok úr válaszra sem méltatott, ezért a miniszterelnökhöz fordultam. Ezután egy koncepciós fegyelmi eljárást követõen kirúgtak. Mivel elképesztõ jelenségekrõl van szó, melyek az egész magyar közigazgatást jellemzik, arra jutottam, hogy megírom a tapasztalataimat, mert a szó elszáll, az írás megmarad.
– Így született meg a mû, melynek talányos szójáték a címe: Rend-õr-köz-igazság. Mit jelent ez?
– Asszociatív címet akartam, hiszen nem csak a Köztársasági Õrezredrõl vagy a rendõrségrõl van szó, hanem a rendrõl, illetve annak hiányáról, valamint a közrõl és a közigazgatásról, melynek különbözõ szintjein bizony gazságok történnek. A leírtak általánosan érvényesek a mai közállapotokra. A minisztériumok, a polgármesteri hivatalok, az ügyészségek, a bíróságok egyformán tele vannak alkalmatlan, sógor-koma alapon összeverbuvált személyekkel.
– Az Õrezred a honvédség vagy a rendõrség kötelékébe tartozik?
– Ez a kérdés is mutatja, hogy baj van. Szerintem maga a testület vezetése sem tudna egyértelmû választ adni. Feladatkörei sokszor katonai jellegûek, de vannak bizonyos rendõrségi jogosítványai is, melyek azonban elégtelenek ahhoz, hogy maradéktalanul betölthesse hivatását. Egyszerû hétköznapi példa: ha a testület egy tagja mondjuk ártalmatlanná tesz, leteper valakit, mert úgy ítéli meg, hogy az általa védett személy veszélynek van kitéve, akkor abból jogilag probléma lehet, könnyen túlkapással vádolhatják a kollégát, mivel nincs lehetõsége egy intézkedés végigvitelére. Hivatalosan az Õrezred a rendõrség alá tartozik, de gyakorlatban bizonytalan a jogállása. Véleményem szerint az volna a legjobb, ha a Miniszterelnöki Hivatal lenne a felügyeleti szerv, de ez is sok aggályt vet föl.
– Például politikai szempontú visszaélésekre adhat lehetõséget ez a helyzet, tekintve, hogy az Õrezred tagjai adott esetben nemcsak kormánypárti, hanem vezetõ ellenzéki politikusokat is védenek.
– Sajnos, mára a testület annyira átpolitizálódott, hogy ha én ellenzéki politikus lennék, nem mernék beülni olyan autóba, amit a kormány által felügyelt Õrezred kínál fel, mert félnék, hogy betechnikázták. De van egyéb baj is. Megesett például, hogy az Õrezred titkosított eljárással páncélozott autókat szerzett be. Amikor megérkeztek a jármûvek, kiderült, hogy elõzõ szériás darabok, s nincsenek fölszerelve, a szükséges technikával ellátva. Ezért naponta kétszázezer forint kötbért kellene fizetni az érintett cégnek, ám nem fizetnek, mivel az autók nem közlekednek, hanem bent állnak a garázsban. Mindezt a Miniszterelnöki Hivatalban koordinálják, ott tehát valaki nem követeli a kötbért. Olyan is megesett, hogy a rendelt fekete páncélautók helyett szürkéket hoztak, potom 100 millió körüli áron. Most az Õrezred festeti át a saját költségén. Az egyik ráadásul mindjárt defektet is kapott, vagyis ránk sóztak jó drágán olyan jármûveket, melyek jelen állapotukban valószínûleg alkalmatlanok erre a feladatra. És mindennek nincs következménye.
– Miért nincs?
– Mindenkinek a fantáziájára bízom a választ.
– Könyvében részletesen ír arról is, hogy õrzõ-védõ magáncégek szinte összenõttek az állami szervekkel.
– És milliárdos nagyságrendben csorog hozzájuk a közpénz, sokszor értékelhetõ teljesítmény nélkül. Rendõrök mesélték például, hogy kimentek egy helyszínre rendezvényt biztosítani, melyen egy védett személy is részt vett. Meglepve látták, hogy egy biztonsági cég alkalmazottja is ott téblábol. Megkérdezték tõle, mit keres ott. Azt felelte, biztosítják a rendezvényt. Mármint a cég képviseletében õ egymaga. És ezért az adott vállalkozás milliós nagyságrendû pénzt zsebelhetett be. Így folynak el a milliárdok, valós teljesítmény nélkül. Árad ki a pénz a magáncégekhez. Beszélhetnénk ennek kapcsán a titkos pártfinanszírozásról, a visszaosztások rendszerérõl, de ez egy másik interjú tárgya lehetne. A témánk szempontjából az a legnagyobb baj, hogy ezek a magáncégek állambiztonsági fokozatú információkhoz is hozzáférhetnek. Nyilván nem kell ecsetelnem, ez milyen nemzetbiztonsági kockázatot jelent, különösen, ha külföldi kötõdésû cégekrõl van szó.
– Az In-Kal Securityre gondol?
– A jelenlegi kurzusnak épp ez a cég a kiemelt kedvence, de korábban más hasonló vállalkozások is tûzközelben voltak. Tény azonban, hogy az In-Kal Security a zsidó állam minisztériumait és a világ nagy gyémánttõzsdéit védõ izraeli In-Kal hazai leányvállalataként jött létre, vagyis egy idegen ország állami szerveinek védelmét ellátó cég itteni lerakatáról van szó. Igaz, hivatalosan már magyar cégnek számít, de a kapcsolatrendszer, az információáramlás nyilvánvalóan tovább élhet.
– Nem jelent nemzetbiztonsági kockázatot egy idegen országgal ilyen kapcsolatban álló cég bevonása a hazai közméltóságok védelmébe?
– Dehogynem! Épp emiatt jutott el hozzám az ügy. A Köztársasági Õrezred tagjai ugyanis rendre ilyen anomáliákkal kerestek meg, de már folyosói közbeszéd tárgyát is képezték ezek a témák. Az összbenyomás alapján az In-Kal Security elképesztõ mértékben belefolyik a szakmai ügyekbe. Bent ülnek a delegációs autókban, védett információkhoz férhetnek hozzá és így tovább. Számos honvédségi objektumot ugyancsak az In-Kal véd. Egyes kiemelt rendezvényeken szinte rendõri feladatokat látnak el, anélkül hogy sokak szerint erre bármilyen törvényi felhatalmazásuk lenne. Elõfordult, hogy egy rendõr õrnagyot egy in-kalos feltartóztatott, nem engedte át a kordonon, mondván, erre kapott parancsot.
– Kitõl?
– Fogalmunk sincs. Mindenesetre, amikor a kolléga panaszkodott, még õt tolták le, hogy mit kötekedik már megint az In-Kallal. Ami az Õrezredet illeti, a feltárt ügyekben Szabó tábornoknak kellett volna intézkedni, de mint mondtam, válaszra sem méltatott. Nemcsak pszichológusként, hanem egykori katonatisztként is ezt nagyon veszélyes helyzetnek látom, ezért tájékoztattam errõl a miniszterelnököt is. Végül azonban engem távolítottak el a cégtõl fegyelmi eljárással.
– Milyen címen?
– Mindenfélét mondtak, rágalmazástól kezdve a szolgálati út megkerüléséig, de végül méltatlanság és rosszhiszemûség miatt távolítottak el. A szolgálati útról annyit, hogy én közalkalmazott voltam a cégnél, ezért, bár tartalékos honvéd százados vagyok, nekem ebben az esetben, ami közbejelentésnek minõsül, nem volt kötelezõ szolgálati utam. Ezzel együtt a testület vezetõjének írtam elõször, így még ez az állítás sem igaz. Ami pedig fél évvel késõbb történt, 2006 õszén, az bebizonyította, hogy igazam volt. Azon az õszön egyértelmûvé vált, hogy a rendõrség alkalmatlan a feladata szakszerû ellátására. Egyes rendõri vezetõk mutyizással vannak elfoglalva, a kiválogatás nem szakmai alapon történik, alkalmatlan a fegyverzet, az egyenruha és így tovább. A végrehajtó állomány folyamatosan azt látja, hogy a feje fölött visszásságok történnek. Elég egy hónap az állományban, hogy mindenki nagyjából tisztán lásson. Nem véletlen a pályát elhagyók özöne. S mindeközben, mintha ez normális dolog lenne, bizonyos alkalmakkor külföldi rendõrök bevetésérõl lehet hallani. Március 15-ére például háromszáz izraeli rendõr érkezett Magyarországra, múzeumlátogatás céljából. Ez konkrét adat, rendõri forrásokból tudom. Mint ahogy arra vonatkozóan is kaptam jelzéseket, hogy 2006. október 23-án is voltak itt.
– Miközben hallgatom, amit mond, folyamatosan az jár a fejemben, ki fogja üldözni a bûnt, és megvédeni a törvénytisztelõ polgárokat.
– Azért is írtam meg a könyvem, hogy tisztán lássunk ebben a kérdésben. Mert a mai állapotok teljes káoszhoz vezetnek. Hadd térjek vissza még egy pillanatra az izraeli rendõrök itteni baráti tevékenységére! Ha jól értelmezem, politikailag ez nem más, mint a magyar belügyekbe történõ beavatkozás egy idegen állam erõszakszerve részérõl. Erre semmilyen jogszabály nem ad lehetõséget. Feltehetjük a kérdést, vajon milyen kormány van Magyarországon, hogy minden valószínûség szerint egy idegen államtól kér segítséget. Hadd idézzem itt a büntetõ törvénykönyvet, amelynek 144. paragrafusa a hazaárulásról ezt írja: „Az a magyar állampolgár, aki abból a célból, hogy a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bûntettet követ el, és öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. A büntetés tíz évtõl tizenöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást a) súlyos hátrányt okozva, b) állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával, c) háború idején, d) külföldi fegyveres erõnek behívásával vagy igénybevételével követik el.”
– Mikor kezdõdött mindez?
– Csak arról tudok beszélni, hogy én mióta látom ezt. Nem új keletû jelenség. Tíz évet szolgáltam a honvédségnél, ott is volt alkalmam végignézni, miként rohasztják le, hordják szét mindazt, ami érték volt. Így válik lassan védtelenné Magyarország. S ha nagyon csattognak a villámok, legfeljebb a vezetõi körben helycserés támadással úgy tesznek, mintha valami változna. A Köztársasági Õrezredtõl például nyugdíjba ment a cég ügyeiben inkriminált Szabó tábornok, de Dobozi József jött a helyére. Õ tavaly kényszerült távozni a Rebisz élérõl, miután számos, a testület tagjai által elkövetett bûncselekmény bukott ki. Ha a Rebisznél nem tudott rendet tenni, ugyan miért lenne képes erre másutt? Fõleg, hogy ideje jó részét mostanában nyelvtanfolyamon tölti, mivel ez lett volna a beosztás betöltésének az elengedhetetlen feltétele, de persze mindig vannak kivételek.
– Május elsején érdekes jelenet játszódott le a Városligetben. Gyurcsány Ferencre ráfogtak egy vízipisztolyt, mire a testõrök rávetették magukat a merénylõre, ám közben a miniszterelnök szálegyedül beszélt tovább a színpadon. Mi a véleménye errõl?
– Valóban különös jelenet volt. A védett személy gyakorlatilag védelem nélkül maradt, ami szakmailag megengedhetetlen, fõleg azért, mert épp Gyurcsány Ferencrõl volt szó, aki állítólag naponta több életveszélyes fenyegetést is kap. S a politikai helyzetbõl adódóan csak fölerõsödtek az indulatok, vagyis a védett személyre még inkább oda kell figyelni. Egyre több ember borul ki. Megjegyzem, nem lehet tudni, hogy a rendõrök közt nem lesz-e valaki, aki bekattan… Mindenesetre a városligeti eset bûzlik. A vízipisztolyost profi módon teperték le, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ám a pisztolyt úgy csavarták ki a kezébõl, hogy nem sok ujjlenyomat maradhatott rajta. Pedig jó lenne tudni, vannak-e rajta más ujjlenyomatok is, és ha igen, kié. Maga a szituáció is gyanús volt. Képzeljük el, ott áll egy magányos férfi feltûnõ piros pólóban, elsõ ránézésre fegyverrel a kezében, s vagy tíz másodpercig senki sem törõdik vele, beleértve a miniszterelnököt védeni hivatott embereket. A legfurcsább azonban az, hogy a kormányfõt nem takarták azonnal golyóálló lepellel, hanem gyakorlatilag egyedül hagyták, pedig elvileg nem tudhatták, nincs-e másik merénylõ. A színpad mögött is ott vannak az embereink, akiknek ilyenkor azonnal ugrani kell, hacsak nem kapnak más parancsot. Az tehát, hogy õk nem léptek, megítélésem szerint csak azzal magyarázható, hogy valakik tudták, nincs valódi veszély. Valószínû, hogy ezt belülrõl szervezték meg, talán éppen a miniszterelnök, saját maga ellen. Az esetet követõen az intézkedõ rendõr kollégákat titokban jutalomban részesítették. Pedig itt nincs mit titkolni, ugye? A helytállást büszkén kell propagálni, mert példamutatásból elég rosszul állunk.
– Vajon mire jó ez a komédia?
– Gyurcsány Ferenc helyzete politikailag és morálisan tarthatatlanná vált. Belsõ információk szerint júliusig kért haladékot saját pártjától, hogy addig elrendezze a dolgait, elõkészítse a kivonulást. Lehet persze, hogy elodázzák, miután kiszivárgott ez az információ. A miniszterelnök személyiségét ismerve világos, hogy nem akar politikai vesztesként távozni, így kell egy ürügy, amire hivatkozva legalább részleges méltósággal állhat fel. A nyilvánosság felé ezért azt kommunikálják, hogy a miniszterelnök veszélyben van. Nemrég megjelent egy hír, hogy az elmúlt másfél évben öt ilyen fenyegetõ eset volt. A következõ lépcsõben valószínûleg valós veszélynek teheti ki magát vagy valamely hozzátartozóját. Félek, hogy Dobrev Klára asszony azért kap mostanában annyi publicitást, hogy jó elõre kellõ szimpátiát keltsenek iránta. Ha így történik, Gyurcsány Ferenc nem bukott emberként, hanem felelõs, családjáért aggódó férjként és apaként vonulhat vissza. Ez azonban már politika. A lényeg, hogy az Õrezred semmiképp nem jöhet ki jól a dologból.
– Ön túl sokat tud. Nem fél?
– Amíg a téma napirenden van, a nyilvánosság bizonyos védelmet jelent számomra. Ezért sem lehet most már kiszállni, végig kell vívni ezt a harcot. Szerencsére egyre többen állnak a közügy mellé, pártatlanul is egyre többen látják, hogy ez így nem folytatható. Igyekszünk egymást erõsíteni a Tettrekész Magyar Rendõrség Szakszervezetével, melynek vezetõje, Szima Judit ma üldözõi célkeresztjében van, miután kitálalt a rendõrség belsõ züllöttségérõl. Érzem az ellenerõk hatását, mert a könyvem terjesztésének keresztbe tettek, a kiadók sem kapkodtak érte. Így magánkiadásban jelent meg, s a szûkös források miatt semmiféle hírverést nem kap. Félreértés ne essék, nem üzleti sikerre vágyom, hanem a bizonyítható valóságot szeretném a nyilvánosság elé tárni, mivel a kíméletlen diagnózis nélkül elképzelhetetlen a gyógyulás.
Link

Ez pedig a legfrissebb!

Negyven rendõri vezetõt meneszthetnek a választások után

Jövõ januártól a 25 éves szolgálati idõt 30-ra emelnék.

Több megyében, hét budapesti kerületben és harmincnál több városban menesztik a rendõri vezetõket az önkormányzati választások után - értesült a Népszava. A lap a pénteki számában azt írja, hogy januártól a rendõrök nyugdíjkorhatárát is jelentõsen megemelnék. A szakszervezet attól tart, hogy ezt a törvénymódosítást is képviselõi indítványként nyújtják be, és így megkerülhetik az érdekképviseletekkel való egyeztetést.
"Úgy tudjuk, a fõkapitány már hivatalba lépésekor kész listát kapott arról, kiktõl kell megválnia, illetve kiket kell a helyükre kineveznie. A menesztendõ kapitányok nevét egyelõre nem tudni, de információink szerint többükkel már közölték, milyen beosztást ajánlanak fel nekik, illetve dönthetnek a nyugdíjazás mellett is" - olvasható a Népszavában.
A lap információi szerint a jövõ januártól a 25 éves szolgálati idõt 30-ra, az öregségi korhatárt pedig 50-rõl 55 évre emelnék.
Link

Nocsak-nocsak? Hol van a szakma? Hûbérurak keresik új végrehajtóikat, de a helycsere után a vezetõk mind egy szálig kóser esküt kell tenni a kipában. Ha új a fõnök, akkor a végrehajtó állomány is cserére szorul, nemde? DE BIZONY!

Nem riogatni akarok a zsidó megszállással (mert ez már ténykérdés), de a sok nyuggernek készülõ zsaru sem gondolhatja komolyan, hogy majd csak dõzsöl, miközben a zsidó nyögve és izzadsággal termeli ki a kiemelt nyugdíjára valót. Álmodozzatok csak szépen, vagy ideje lenne felébredni, de végleg!

Vegyétek szó szerint ezt a szakállas videót. Salamon nem hadovál (valójában hebeg –hebrew), mert az igazat mondja, szó szerint. Csakhogy nem befektetni jön ide, hanem az országért! Ideje lesz annak a fegyvertisztításnak és lõszerek felhalmozásának rendõrkéim!

Link
Link

Link

Link