Az elmúlt napokban, hetekben, többen is felvetették azt, hogy ki a magyar és ki nem az, ki tekinthetõ igazán magyarnak és ki nem. Van e erre a "magyar" fogalomra egyáltalán valami pontosabb meghatározás. Nos szeretnék eloszlatni ezzel kapcsolatban egy-két téveszmét és félreértést. Elõször is szögezzük le, mindenki magyar aki ebben az országban él és dolgozik, aki ezért az országért és ennek javáért cselekszik.

Akik viszont nem így tesznek, csak élõsködnek a kemény munkával és verejtékkel dolgozókon, azokat kihasználják, becsapják, félrevezetik és tönkreteszik, nos õk nem tekinthetõk magyarnak.

Magyarország fennállása során mindig is a különbözõ nemzetiségek otthona volt, akik békében, barátságban és egyetértésben éltek egymással. Régtõl fogva éltek a magyarok között svábok, szlovákok, lengyelek, szerbek, horvátok, olaszok. Ám ez sosem jelentett gondot az itt élõ magyarságnak, hiszen ezek a népek mindannyian integrálódtak és a magyar társadalom hasznos tagjaivá váltak. Legtöbben egyébként a svábok voltak, mintegy 200 ezren, és sokáig õk jelentették Magyarország legnagyobb nemzeti kisebbségét. Egészen addig így volt ez, amíg a cigányság és a zsidóság olyan mértékben be nem áramlott és el nem szaporodott, hogy meghaladta a számukat és ezután a legnagyobb kisebbségé váltak. De rájuk már sajnos nem volt jellemzõ ez a pozitív beilleszkedés és hasznosság.. Magyarországon jelenleg 13 törvényben elismert nemzetiség él: németek, szlovákok, ukránok, ruszinok, románok, örmények, szlovének, horvátok, szerbek, bolgárok, görögök. Két kakukktojás van csak köztük, a cigányság és a zsidóság. A cigányság etnikai kisebbségként van nyilvántartva, a zsidóságot pedig egyáltalán nem is sorolják a nemzetiségek közé. Pedig tudjuk jól, hogy ma már e két nemzetiség a legnagyobb számarányaiban is Magyarországon. Manapság Európa történelmi népei, népközösségei, kisebb népei újból fölfedezik õsi identitásukat, újból érvényt akarnak szerezni jogaiknak és azonosságtudatuknak. Némelyikük visszaszerezte régi jogait, autonómiára vagy függetlenségre tett szert, más népek pedig követelik szabadságukat, vagy harcolnak érte. Érdemes erre az általam ismert legjobb példát felhozni, a katalán népét, hiszen nemrég Katalóniában jártam. Katalónia - Catalunya, és Catala - Katalán nyelv az azonosságuk két fõ eredõje. A katalán egy kis nép Európában, még a magyartól is kevesebben vannak, a nagy Spanyolország észak-keleti szegletében helyezkednek el, keleten a Földközi-tenger partjai , nyugaton a Pireneusok hegyláncai határolják õket, itt élnek õk. Mégis egy olyan sajátságos öntudattal és önbecsüléssel rendelkeznek, hogy soha senkinek nem sikerült beolvasztania õket. Sem a rómaiaknak, sem az araboknak, és késõbb a spanyoloknak sem. Mindmáig megõrizték nemzeti öntudatukat, kultúrájukat, szokásaikat és nyelvüket is.. "Katalán minden ember, aki Katalóniában él és dolgozik, és aki munkájával és erõfeszítésével hozzájárul Katalónia építéséhez. Katalán minden ember, aki Katalóniában él és dolgozik, és katalán akar lenni."
Az idézet Jordi Pujoltól származik, melynek legfontosabb üzenete az, hogy a Katalánok mindig is sajátos elképzeléssel rendelkeztek magukról és szülõhazájukról. Az idézett mondat rendkívül érdekes megvilágításban tálalja Katalóniát, hiszen a hangsúly azon van, hogy nem vallási, vagy származási alapon tesznek különbséget maguk és a spanyol nemzet között. Egész egyszerûen eltér a világról, életrõl alkotott véleményük, más az értékrendjük, s ez együttesen a több száz éves hagyományokkal, a saját nyelvvel, valamint a történelem során kialakult különbözõségekkel, konfliktusokkal együttesen „elszakadásra” készteti a Katalán nemzetet. Ugyanakkor a mondatban ott lapul a modern katalánizmus jelentése is, mely arra hívja fel a figyelmet, hogy mindent egybevéve a Katalánnak lenni egyet jelent egy közösséghez való tartozással, azonosulással, mely csupán értékeit próbálja õrizni, s jövõjét biztosítani, ezzel együtt bizonyítani: a saját erejükbõl képesek létezni, életben maradni, sõt még megtalálni az életben a boldogságot is.
A katalánok fõ jelképe, zászlós hajója és szóvivõje egyértelmûen a világhírû és az egyik legnépszerûbb labdarúgóklub a világon, az FC Barcelona labdarúgócsapata. Katalónia, a Blaugrana otthona. A katalánok fõ jelképe és zászló vivõje az FC Barcelona labdarúgócsapata. Legtöbben így azonosítják a futball szerelmesei közül, azonban ettõl sokkal többet jelent, s az FC Barcelona talán túlzás nélkül állítható: nem csupán a sportág nyelvén az elsõ számú képviselõje. Megszületése óta õrzi hagyományait, öregbíti hírnevét, hirdeti értékeit és eszméit. Ahogy a futballklubok közt a gránátvörös-kékek, úgy a nemzetek között Katalónia is egyedülálló, példaértékû, igazi kincs. Számtalanszor találkozunk azzal, hogy a Blaugrana szurkolói számára téveszmék sokasága jut eszébe Katalóniáról. Mivel a klub és szülõhazája kapcsolata rendkívül bensõséges és különleges, szétválaszthatatlanok, mint anya a gyermekétõl, ezért kötelességünk szerintem néhány szóban bemutatni ezt a csodálatos vidéket, közösséget, nemzetet. A kötelék rendkívül szoros, az FC Barcelona születésétõl kezdve fokozatosan összefonódott hazájával. A klub alapítói már a kezdetek kezdetén is azon az állásponton voltak, hogy a sport segítségével Katalónia eszméit, értékeit ápolni kell, lakosait pedig szolgálni. Rövid idõn belül a gránátvörös-kék klub egy sajátos életérzést nyújtott támogatóinak, amiben meghatározó szerepe volt annak, hogy szülõhazája szócsövévé, zászlóshajójává vált. Az FC Barcelona életét mindig is meghatározta Katalónia és a város történelme, és bizonyos mértékben ez fordítva is igaz.
Kissé elkanyarodtam a kezdetektõl, tehát végezetül azzal szeretném zárni a mondandómat, teljesen felesleges itt kutakodni a családfánkon, hogy esetleg van e valami más nemzetiségi beütés is, mert a legtöbbünknél bizony van, de ez nem baj. Magyarország Európa közepén van, ez mindig is egy központi és tranzit ország volt. Áramlottak át itt mindig a nemzetiségek és sokan itt is maradtak közülük. Az én családfámon is személy szerint háromféle beütés van, székely-magyar, horvát, és olasz. Mindegy az, hogy ki milyen származású, ha tisztességesen és becsületesen él és dolgozik, ennek az országnak a javát szolgálja és akarja, akkor az magyar. Tehát végül legyen elég ennyi, egyáltalán nem kellenek a felesleges önmarcangolások. Magyarnak lenni mindig büszkeség és felelõsség is egyben, ám egy nagyon szép és felemelõ állapot is egész életünk során..

Bíró Csaba