kanbuksi, az én bõröm már régóta érzi! 7. éve, miután kiszálltam a rendszerbõl, /nem dolgozom bejelentett helyen, nem fizetek és nem fizetnek utánam adót, stb./ mert elegem lett a fizetésnapi szlogenbõl: "ej rá érünk arra még, vagy nincs és nem is lesz". Így sem könnyebb, de tudom hogy miért dolgozom és biztos, hogy nem kevesebbet! Ja hogy nem lesz nyögdíjam? Kinek lesz?! Nem lesz itt hamarosan semmi abból a híres szociális hálóból. Úgy lesz mint nagyapám korában és azelõtt.

Õszintén irigylem azokat, akik még mindig azt hiszik, hogy az emberek rosszak, és nem akarnak dolgozni, pedig lenne munka...
Mindez azért lehetséges, mert a saját bõrükön még nem tapasztalták, mennyire nem lehet munkát találni!
Vagy van munka, csak nem fizetnek! Azt pedig senki ne várja el a másiktól, hogy ingyen dolgozzon!

Ha jobban meggondoljuk, jelenleg nincs az országban semmilyen tisztességes lehetõség, ha nem az állam alkalmazásában van valaki.
Nem mûködik semmi, és egyre kevésbé fog!
A multi is csak betanított munkást keres bagóért, de ott is válogathat, ha valakinek nem tetszik, van másik...
Elvárnak végzettséget, nyelvtudást, gyakorlatot, de ha valakinek mindez megvan, mégsem kell, mert nem fizetheti a minimális alapbért. A diplomás tagadja le a diplomáját, mert túlképzett...

"...miért hagytuk, hogy így legyen???"

"Mi fogyasztók vagyunk, az életszínvonal-megszállottság melléktermékei. Bûnözés, éhezés, szegénység? Ezekkel nem törõdünk. Mi izgat minket? A színes magazinok, a televízió, az 500 csatorna, egy név az alsógatyánkon, viagra, hajnövesztõ, mûolaj..."

"A történelem zabigyerekei vagyunk.
Nincs se célunk, se helyünk.
Nincs világháborúnk, se válságunk.
A mi háborúnk szellemi háború.
A mi válságunk az életünk. A TV elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rock-sztárok leszünk.
Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk.
És nagyon-nagyon berágunk!

Szakszis, teljesen igazad van. Eljutottunk odáig, hogy a munkavállaló utálja és lenézi a munkaadóját és fordítva, az egyik párt híve a másikat, a vallásos a vallástalant. Lassan mindenki utál mindenkit, aki nem sír vele együtt.
Szakszis, te túl fogod élni a legnehezebb idõszakot is!
Az írás pedig elgondolkodtató, ez az ember tenni akar és máris kapott egy vödör hideg vizet.

Nem hiszem, hogy a napi nyomor a témához tartozik. Ha a figyelmünk leragad azon, hogy ki tud adni nekünk könyöradományt azért, hogy a vállalkozása be ne dõljön, akkir rossz úton járunk. Nem ismerek senkit az MNA-ból, de a jelmondatuk, miszerint az erkölcsi alapú új rend kell, hogy kiépüljön, nekem jól cseng.

Megértem, hogy az egyes emberek mind küzdenek anyagi és más tragédiákkal, csakhogy a tényleges megoldáshoz nem jó, ha leragadunk, belesüppedünk ebbe a szintbe.

A munkaadókat a háttérbõl a zsidrákok és bilderbergek továbbra is láncon rángatják. Azzal, hogy te a telefonos értékesítõ állásoddal egy évre biztosítod magadnak a netto 300 ezret, ez nem megoldás!! Neked sem. Rövidtávon igen, de ha a nemzeti szintû megoldás nem születik meg, akkor te sem vagy biztonságban. Ezt kell megérteni.

Milyen nemzeti szint folyamatokkal fosztanak ki? Ezeket hogy lehet megállítani? Ezek a jó kérdések, nem az, hogy én, én, én hogyan jutok 3 hónapig zsírosabb fizetéshez.

Kell legyen nemzetgazdasági cél. A megmaradt 7 millió magyar érdekében. És kellenek erkölcsök, az együttélésnek a szabályai.

Mese habbal a sztori, ahogy mondani szokták...

Lehetseges, hogy a vallakozonak is van valamicske igaza, mert sajat boromon tapasztaltam, es nem Magyarorszagon, hanem Nyugaton, egy csomo magyar fiatal kijon, evekig meg autora se vizsgazik le, a korme kb. 2 cm-s ( noi szemely), de a sepru nyelet megfogni budos! Az az igazsag, a kommunizmus elkenyeztette az embereket, leszoktatta a nehez fizikai munkarol! Hazalatogatva, Erdelybe lattam, a vonatbol, bizony sok faluba takaros hazacska diszeleg, roman falvakban is! Akarmilyen nehez, aki nagyon akarja, menni fog, es feltetellel, hogy nem valogat a munkaban! Aki dolgozni akar, tud. Na, lehet, nem olyan berert, amilyet szeretne, de senki nem fogja lekotozni, hogy ne dolgozzon! Es ha a szakma nem megy, valtani kell, mesterseget tanulni! En is diplomaskent kemeny fizikai munkat vegzek, es nem nyavogok, nem sapitozok, tisztessegesen dolgozom, es megkoszonom, hogy ennyi is jutott! A masik dolog, hogy mostanaban kineveltek egy csomo fantaziatlan, ehenkorasz diplomast, amelyiknek se tudasa, se semmilye, de a mellet dongeti, es rogton kellene 1000000 forintos fizetes! Na, [khmm] meg a [khmm] anyjat! Visszakerul oda, ahonnan jott, ahonnan a felmenoi valok: a kaptafa melle! Eltaknyolnak valamit, es meg igenye is van, hogy fizessek! Egy nagy lo[khmm]t neki! Szo se rola, amelyik ertelmes, okos, most is megallja a helyet, es kap munkat! Latom en, az Erdelyben elo rokonoktol, szar fizetesert ugyan, DE DOLGOZIK! Amelyik meg a kormet festette egesz nap, csak lesse magat! A masik dolog a mai fiataloknak nagyon budos hogy disznot, tyukot tartson, tobbsegnek van telke, haza falun, ki kellene koltozni, allatot tartani, de konnyebb kuncoralni a munkanelkuli segelyert, es sirankozni, minthogy a villa nyelet megfogja! Jaj, Istenem, be haragszanak, mikor megmondom, hogy ne dogolj napjaban 3 orat az Internet elott, hanem menj, fogd meg a lapat nyelit! El tudnanak oltani egy kanal takonyban!

Nos, én elõre bocsátanám, hogy talán 20 éves koromig voltam alkalmazott, de már akkor elismert szakmai tudásomat, egyáltalán nem tükrözte a fizetésem, ezért már akkor maszekolni voltam kénytelen, de ez a múlt.
Immáron 24 éve a magánvállalkozók táborát szaporítom és azt tudom, hogy amit megcsinálok a szolgáltató iparban, azért komoly anyagi és etikai felelõsséget kell vállaljak, aminek természetesen ára van. Aki hajlandó megfizetni a minõséget, az azt fog kapni, különben el sem vállalom. Nagyon sok "vállalkozó" után dolgoztam már, akik elkérték az árat, de a végeredmény egy idõ után kívánnivalókat hagyott maga mögött. Ezen vállalkozók mindegyike csak dolgoztatott és hát ugye a dolgozók fizetése arányos volt az elvégzett szakmai munka minõségével. Hogy ez most azért esett meg, mert eleve csak az olcsó munkaerõt kereste, kevés tudással, vagy esetleg szakmailag jó volt a dolgozó, de a kicsi pénzért kicsi munkát végzett, vagy maga a vállalkozó úgy érezte, hogy õ biz' már mindent tud a szakmáról és magára hagyta a dolgozókat és csak a pénz számolással volt elfoglalva, ez sajnos a végeredmény szempontjából teljesen mindegy. Lehetne még sorolni a hibákat, de teljesen fölösleges. Meglátásom szerint normális és sikeres vállalkozás hosszútávon csak úgy mûködhet, ha a szakmailag felkészült és felelõsséget vállaló emberek, akik megtermelik a pénzt, érezzék, hogy megbecsülik a munkáját mind anyagilag, mind szakmailag. Akikkel eddig dolgoztam, minden szinten képviseltették magukat, de hosszabb távon csak azok maradtak meg, akiket én szakmailag és emberileg jónak tartottam és sajnos nagyon sok volt a "selejt". Természetesen aki velem együtt dolgozott, az meg is kapta érte a járandóságát. Igen velem együtt, mert a mai napig ugyan úgy dolgozom mint a segédeim, mind amellett, hogy közben intézem a munkával kapcsolatos ügyek tömkelegét. Véleményem szerint a mai drága életû országunkban, amely család nem keres meg tisztességes, becsületes és nem utolsósorban felelõsségteljes munkával nettó min. 300.000.- forintot, az csak tengõdik, egyik napról a másikra él, a gyermekeinek és a család jövõjének nem teremthet létbiztonságot. Lehet most sokan felhördülnek, hogy hol lehet ennyit keresni, de azt vegyük tudomásul, hogy a nyugati országokban és most már némely volt FÁK országban, ennek többszörösét is elkönyvelheti egy család, miközben az árak ugyanott vannak mint nálunk, vagy még olcsóbbak.
Ezért olcsón munkát nem tudok elvállalni, mert ez az embereim és jómagam létbiztonságát veszélyeztetné, de ezért minõségi munkát kap, minõségi emberektõl.
Az is tény viszont, hogy ma már odáig jutott az ország, hogy a pénz elfogyott, ellopták és sok egyéb, amit már itt és sok fórumon kitárgyaltak, ezért egyre kevesebb a minõségi munkát megkövetelõ munka és sok szakember kénytelen volt jól fizetõ munkáját feladni és kényszerpályára szorult. Szomorú, nagyon szomorú, hogy idáig jutott a társadalmunk. A munkanélküli hivatalok regisztráltjainak kb. fele semmire sem jó (fõleg cigányok és régrõl munkakerülõk, élõsködõk), én is tapasztaltam. A másik felének egy része most is dolgozik, mert akar és tud is, a másik része akarna, de normálisan fizetõ munkát nem talál és hát nem megy el éhbérért dolgozni (igaza van!!). Sajnos sok jó szakember hagyja el országunkat és ez nincs rendjén; de érthetõ.
Sorolhatnám még a munkaadó- és erõ piac visszásságait, de dióhéjban ennyi lett volna és mondókámat zárnám egy régen tanult mondással, miszerint "Dolgozni csak szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes!"
Persze csak ha hagyják!!!

Csókolom csókolom. Én is szeretnék sztorizni egyet errõl a munkanélkülis témáról.

Körülbelül 2005-tõl voltam tagja a regisztrált munkanélkülis témának. aminek segitségével elvégeztem egy ecdl tanfolyamot aminek körülbelül a végére semmi értelme nem lett és amúgy is csak egy papirforma, és ezután ugyebár annyi idõ mulva lehetett másik képzésre jelentkezni amilyen hosszú volt az elõzõ. Szóval ez idõben sem alkalmazott senki hivatkozva arra hogy kezdõ vagyok, nincs tapasztalat, otthon a családi mezõgazdasági témában elvoltam addig, mert ugye a mezõgazdaság nem áll meg hiába minuszos a dolog, nyomni kell mert a következõ évben is reménykedik az ember és miután ujra jelentkezhettem tanfolyamra elvégeztem egy cnc forgácsoló tanfolyást is.
huszon egynehány tanfolyam társaim közül egynek lett munkája ebben a szakmában de neki is csak azért mert az oktatást végzõ végnél már dolgozott és volt elég tapasztalata hagyományos gépen és az új munkahelyén ilyenek voltak használatban. szóval bármilyen képzést is csinál az ember a vállalkozások és cégek nyilvánvalóan félnek a kezdõktõl. a több tízmilliós gépeket, jármûveket, szerszámokat nem merik egyértelmûen rábízni olyanra aki elõtte csak képeken látott olyat.
ezt én is így csinálnám. ámde van egy olyan dolog amit kihagynak a számitásaikból amit rátermettségnek hívnak. ez pedig csak úgy derül ki ha személyesen találkozik az emberrel és beszélgetnek pár sort. ebbõl kiderül hogy egyáltalán a gép közelébe vagy a feladat közelébe engedhetõ e az ember. aztán a második rész amikor kiderül hogy be tudja e kapcsolni a gépet vagy sem.
ezt a lehetõséget kellene megadni egy két embernek és egy két ezer embernek magyarországon.

a mai napon ott tartok hogy tavaly februárban kijöttem londonba dolgozni. mert elegem lett a folyamatos telefonos elutasitásokból. és abból hogy egy postai, email-es, "majd visszahyívunk"-os igérgetésekbõl nem lett semmi.

most pedig szakácstanulók között akiknek közük nem lesz a szakmájukhoz amit jópénzért elvégeznek takaritom a konyhát. mosogatás, padló felmosás, és egyébb takaritási feladatokat csinálok. heti 70 órában napi 13 órában 5 napon keresztül és szombatonként még plusz 7 óra.
nyomom csinálom. szar munka amikor jogositványba belevertem 600 ezret és sehová nem alkalmaznak kamionra a sablonszüveggel elutasitva hogy "elnézést de tapasztalat nélkül nem alkalmazunk senkit".
dolgoztam kamionos boltban egy évig mondanom sem kell miért egy évig. munkanélküli támogatás addig járt :)
52 ezret kaptam kézhez. 0-ra jöttem ki majdnem minden hónapban, de csináltam, szerettem mert tapasztalathoz jutottam. tanulhattam pár dolgot és ha nem is ebben a szakmában és nem is az értékesitõi szakmában de az életben még hasznát fogom venni ez biztos és nem bántam meg.

sokan csak azért nem mennek el dolgozni akármit mert a képzettségéhez mért fizetést nem kapja meg. ezért inkább ugy vannak vele hogy ha nem adnak legalább x összeget akkor inkább nem is dolgozik. majd a muter meg fater eltartja ugyis és elkótog a számitógép elõtt egész nap tûrve napról napra anyu és apu káromkodását.

mezõgazdaságban az állattartáson kivûl mindent csináltam már. és megkell mondjam hogy az én szememben egy kemény fizikai munkát végzõ vagy legyen az a legundoritóbb munkát végzõ vagy legembertelenebb körülmények között dolgozó embert többe nézek mint egy olyat aki napi 8 órában elhokizik valami kényelmes munkát aztán hazamegy, belebújik a 60ezer forintos nike melegítõjébe és elsétálgat a panelházak között és közben minen ismerõsének elsírja magát hogy de szar a helyzet és hogy szegénység van.

mondjátok meg az ilyen lusta embereknek hogy azt üzenem: ott van a föld és meg lehet mûvelni. a kapáláshoz és egy kis élelmiszer termeléshez nem kell nagy tudomány. a legrégebbi dolog amit az ember tud dolgozni.

ismerek olyat is aki 60 éves, szétdolgozta magát vasúti átrakóban gyerekkorában és egyedül tart el 80 ezerbõl meg egy kis lomolásból egy feleséget és 3 huszon éves lányt és amikor a 10000 forintos kinai elektromos fûnyíróján a bekapcsológomb nem reagál csak annyit mond hogy nem szedem én szét mert nem értek hozzá.

itt kezdõdik a baj kedves mindenki. amikor könyebb elfogadni hogy szar valami minthogy használjuk az agyunkat egy kicsit.
a kényelem hogy majd más megoldja, majd más könnyit rajtunk és segit.

mindenkinek saját magának kell megteremtenie azt amire vágyik, k..va kemény munkával... vérrel és izzadtsággal...
egy választása van mindenkinek... hogy egyedül csinálja nehezebben vagy pedig közösen és könnyebben....

ez hiányzik a k..[khmm] felfogásból...
az már nem hiányzik senkibõl hogy bas..gatni a másikat. beszólni annak akinek jobban megy...
csak úgy lehet eljutni valahová ha az elsõ lépéssel elindul az ember. mindíg a semmibõl lehet valamit felépíteni.

és itt köze sincs a zsidónak meg akárkinek ezekhez a dolgokhoz.. nem a zsidó mondja meg hogy kell viselkedni és hogy kell rendesen élni.
nem kell példázgatni senkivel sem mert aki normális ember az tudja magától hogy kell normálisan élni békességben.

Ez egy rohadt csira, rózsi vagy te nem Magyar!
Idejöttél provokálni minket, és ócsárolni a munkanélkülieket?! Tudod mit rohadj meg a vállalkozásoddal együtt! Tetû sátánfajzat!
Legközelebb a nyugati zsizsikeknek írj errõl és ezt, azok a mocskok terjesztik ezt a hazug szöveget a Magyar munkásról!
KÖCSÖG!