Régen írtam már, de amit régen írtam, az most is érvényes. Van, aki el-, van, aki fel-, és van aki még nem ismeri, de minderrõl már én immár nem tehetek, viszont jó tudni, hogy a nemzetközi helyezettek fokozódásával mégiscsak eljutunk a perifériára. Mert a változás két fázis között mindig a peremen történik és nem a középpontban. Ezért húzódok a párkány szélére és kerülöm a központot, mert ami most ott zajlik, az nem ok, hanem csakis következmény. A szél(sõségek)re tessenek koncentrálni, mert ott várható esemény! Már, aki még rendelkezik ezzel a várakozás képességével. Én már váratlan vagyok! A képességem még hagyján, de egy darab váram sincsen már. Kifogytam belõlük. Az utóbbi hetekben ugyanis fogyasztottam. Le is ment vagy három kiló rólam, s ezt nem is vártam.

A fennmaradó két másik kiló fölösleget már várom. Na szóval, itthon, a periférián sikerült pár lényeges kérdést megoldani. Elballagott Máté fiam és volt egy kis családi-baráti kerti összejövetel, bográcsolással és grillezéssel egybekötve, remek hangulatban levezényelve. Ez lényeges kérdés volt, mert nem vagyunk berendezkedve a vendéglátásra, már ami a létszám emelkedettségét illeti. Az alkalomra összelapátoltam a sufnit is, a tûzifát feldaraboltam már csak apróbb munkáim vannak hátra a kertben és a ház körül. Meg kell csinálnom a pincét és közben a garázs lakóhelyiségnek átalakítani, hogy felkészüljünk anyósom huzamosabb idejû bekvártélyozására. Ehhez szükség lesz egy másik sufnira is és egy garázst is építeni kell a házhoz, toldaléknak. Szóval, apróságok ezek is, de már páran jelezték, ha kell akkor szóljak, mert jönnek segíteni, szívbõl. Már kicsit óvatosabb vagyok a segítség igénybevételével kapcsolatban, mert eddig még összességében mindig ráfizettem, bár nem bánom, mert mindennek ára van. A tandíj is ilyen ár. A múlt évi könyvelésem a mai napig nem sikerült még rendbe tenni és bizony ebben a szándékosság nem kizárható tényezõ a könyvelõ részérõl. Ugyan már van másik, de a múlt év anyagait még nem sikerült rendbe tenni. Én magamban ugyan kacagok ezen, mert az APEH és a többi parazita és kisegítõik helyét pontosan tudom a gépezetben és a „papírmunkát” különösképpen a jelenlegi helyzetet annyira nem „értékelem” semmire, hogy már sokszor azt hiszem, hogy talán soha nem tudom már komolyan venni, még aztán sem, ha ezeket mind egy szálig legéppuskázzák – ami viszont remek muri lesz. Na mindegy. Ez a nyár eddig az idõjárás-manipulálásról szólt, s közben több kiadós cseresznyeszedés, özönnyi meggy és majdnem annyi ribizli megtermelését jelentette. A hétvégén Balatonõszödre mentünk le. Megnéztem a kormányüdülõt, hogy meg van-e még, mert szükség lesz majd a sok fáradt lelket minõségi körülmények között elpihentetni. No de a valódi cél a gyerekek meglátogatása és a családi üdülés illúziójának megszerzése volt, elég randa meteorológiai körülmények között. A végzõs gyerekek – Máté zeneosztálya- felléptek a helyi falunapon. Zseniális kis csapat és remek pedagógusok jöttek össze, de ahogy látom, a szigetszentmiklósi iskola vezetõje nem biztos, hogy nem héber szemmel vizslatta eddig is ezt a remek társaságot. A rövid táborozás is remekül sikerült, volt egy kis hullámfürdõzés is a Balatonban és lényegében mindenki lelkileg épen és testileg éppen túlélte a sátorozást, no meg a kondérnyi paprikáskolompért, amit vasárnap nekem adatott megfõzni a számunkra. Nem sikerült elrontani, sem a kedven, sem a fõztöt. Kell egy kis lelazulás, kikapcsolódás, mielõtt a perifériából centrum lesz.