Bejelentkezés
Bizonyíték a "velünk született tudásra"
Bebizonyosodott, hogy létezik "velünk született tudás" - állítják a lausanne-i egyetem (EPFL) kutatói, akik az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) jelentették meg tanulmányukat. Azt állítják, hogy az idegsejtek az ember korábbi tapasztalataitól független kapcsolatokba is kerülhetnek egymással.
Már régen ismeretes, hogy az idegi kapcsolatokat a tapasztalat hozza létre, majd erõsíti meg - ezt a jelenséget "szinaptikus képlékenységnek" nevezzük. Például ilyen módon õrzõdnek meg agyunkban az emlékképek. Azonban lausanne-i egyetem folyó Blue Brain Project elnevezésû tanulmányában részt vevõ szakemberek szerint ez csak része az igazságnak. A Henry Markram vezetésével mûködõ munkacsoport képes volt annak bizonyítására, hogy a neokortex (a homloklebeny legfejlettebb része) bizonyos idegsejtcsoportjai kapcsolatokat építenek ki egymással egy megváltoztathatatlan és viszonylag egyszerû szabályrendszer által vezérelve.
A nagyjából ötven sejtbõl álló sejtnyalábokat a kutatók építõkövekként értelmezik, amelyek veleszületett, alaptudást hordoznak magukban - például a fizikai világ bizonyos egyszerû jelenségeirõl. A szerzett tudás - mint a memória - ezeket az "alaptudással" rendelkezõ építõköveket kapcsolják össze magasabb szinten.
"Ez megmagyarázhatja, miért rendelkezünk mindannyian hasonló észleletekkel a fizikai világról, míg emlékezetünk saját tapasztalatainkon alapul" - magyarázta Markram.
A mikrokapcsolódásokat szabályozó mechanizmus lélegzetelállítóan egyszerû. Alapjában amikor két neuron kapcsolódik ugyanahhoz a közeli idegsejthez, az átlagosnál nagyobb lesz annak a valószínûsége, hogy egymással is kapcsolatot teremtenek. A kutatók ennek alapján statisztikai modellt dolgoztak ki.
Különbözõ patkányokból származó idegsejteken figyelték meg a neuronok kapcsolódását, amelyek mind igen hasonlóak voltak. Ha azonban az idegi "áramkörök" az állat egyedi tapasztalása nyomán alakultak ki, akkor azok feltûnõen különböztek más állatokból vett mintáktól.
"Mióta John Locke négyszáz évvel ezelõtt azt kutatta, hogy miként tanul és emlékezik az emberi elme, akkor az a prekoncepció vezette, hogy mindannyian tiszta lapként kezdjük az életünket, aztán az agyunkat a folyamatos tapasztalat alakítja. Az a gondolat azonban, hogy az emlékezet a tudás legókockáiból építkezik, a kutatás elõtt egészen új ajtókat nyit meg" - magyarázta Markram.
A jelenlegi technológia segítségével módosíthatjuk a "tabula rasa" elméletet, vitathatjuk, hogy az agyunk "üres tábla" a születésünkkor. Ez az elmélet mindeddig átitatta a tudományt évszázadokon át. Továbbra sem vonhatjuk kétségbe a tanulás szerepét - hagyományos értelemben. Ismerõseinket felismerni, egy nyelvet elsajátítani, olvasni, írni csak egyéni tapasztalatszerzéssel vagyunk képesek. De az EPFL vizsgálata arra világít rá, hogy bizonyos alapinformáció és -tudás a génjeinkbe van írva.
Forrás: Link
Már régen ismeretes, hogy az idegi kapcsolatokat a tapasztalat hozza létre, majd erõsíti meg - ezt a jelenséget "szinaptikus képlékenységnek" nevezzük. Például ilyen módon õrzõdnek meg agyunkban az emlékképek. Azonban lausanne-i egyetem folyó Blue Brain Project elnevezésû tanulmányában részt vevõ szakemberek szerint ez csak része az igazságnak. A Henry Markram vezetésével mûködõ munkacsoport képes volt annak bizonyítására, hogy a neokortex (a homloklebeny legfejlettebb része) bizonyos idegsejtcsoportjai kapcsolatokat építenek ki egymással egy megváltoztathatatlan és viszonylag egyszerû szabályrendszer által vezérelve.
A nagyjából ötven sejtbõl álló sejtnyalábokat a kutatók építõkövekként értelmezik, amelyek veleszületett, alaptudást hordoznak magukban - például a fizikai világ bizonyos egyszerû jelenségeirõl. A szerzett tudás - mint a memória - ezeket az "alaptudással" rendelkezõ építõköveket kapcsolják össze magasabb szinten.
"Ez megmagyarázhatja, miért rendelkezünk mindannyian hasonló észleletekkel a fizikai világról, míg emlékezetünk saját tapasztalatainkon alapul" - magyarázta Markram.
A mikrokapcsolódásokat szabályozó mechanizmus lélegzetelállítóan egyszerû. Alapjában amikor két neuron kapcsolódik ugyanahhoz a közeli idegsejthez, az átlagosnál nagyobb lesz annak a valószínûsége, hogy egymással is kapcsolatot teremtenek. A kutatók ennek alapján statisztikai modellt dolgoztak ki.
Különbözõ patkányokból származó idegsejteken figyelték meg a neuronok kapcsolódását, amelyek mind igen hasonlóak voltak. Ha azonban az idegi "áramkörök" az állat egyedi tapasztalása nyomán alakultak ki, akkor azok feltûnõen különböztek más állatokból vett mintáktól.
"Mióta John Locke négyszáz évvel ezelõtt azt kutatta, hogy miként tanul és emlékezik az emberi elme, akkor az a prekoncepció vezette, hogy mindannyian tiszta lapként kezdjük az életünket, aztán az agyunkat a folyamatos tapasztalat alakítja. Az a gondolat azonban, hogy az emlékezet a tudás legókockáiból építkezik, a kutatás elõtt egészen új ajtókat nyit meg" - magyarázta Markram.
A jelenlegi technológia segítségével módosíthatjuk a "tabula rasa" elméletet, vitathatjuk, hogy az agyunk "üres tábla" a születésünkkor. Ez az elmélet mindeddig átitatta a tudományt évszázadokon át. Továbbra sem vonhatjuk kétségbe a tanulás szerepét - hagyományos értelemben. Ismerõseinket felismerni, egy nyelvet elsajátítani, olvasni, írni csak egyéni tapasztalatszerzéssel vagyunk képesek. De az EPFL vizsgálata arra világít rá, hogy bizonyos alapinformáció és -tudás a génjeinkbe van írva.
Forrás: Link
Hozzaszolasok
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
- 2011. July 21. 20:47:09
- 2011. July 22. 06:03:54
- 2011. July 22. 06:41:20
- 2011. July 22. 06:48:04
- 2011. July 22. 11:57:53
- 2011. July 22. 12:41:23
- 2011. July 22. 13:51:25
- 2011. July 22. 13:53:03
- 2011. July 22. 14:44:34
- 2011. July 22. 15:22:44