Bejelentkezés
Hívõ katolikusoknak és buzgó vallásosoknak ajánlott olvasmány
(Mérsékelt "anyázást" várok el, csak úgy, ahogy szoktátok!-szerk.)
A világon több mint egymilliárd ember nevezi magát kereszténynek. Hogyan és miként kötõdnek õk a hitükhöz.? Ehhez közös alapra van szükség, ez pedig a biblia. A biblia sem teljesen az aminek látszik. A kisebb és nagyobb keresztény egyházak a nyilvánosságból és a nyilvánosság elõtt élnek. Elkísérik az embereket egészen a születéstõl a halálig, a bölcsõtõl a sírig, és a "szertartásaikkal" nélkülözhetetlenekké teszik magukat az emberek életében. A nyilvánosság elõtt gyakorolják hatalmukat, és töltik meg kasszáikat..
Római katolikusként, de bármely más keresztény vallásban nevelõdve, a keresztény emberre már több mint 2000 éve elviselhetetlen teher nehezedik, mert teljesen beleivódott tudatába az eredendõ bûn fogalma. Õk nagyrészt mindannyian szorgalmasan fizetik az éves adójukat, és adják az állandó adományaikat. A keresztények milliói tudatlanságának oka messzemenõen a hivatásos teológusok és egyháztörténészek fogyatékos információközvetítése. Ezek a "szakemberek" munkáikban kétféle módszert ismernek, az egyik az, hogy a botrányos tényeket letagadják, a másik az, hogy ellentétbe fordítják a realitást, vagy álcázzák azt. Én mindkét módot a hívõk becsapásának nevezném. A laikusnak joga van hozzá, hogy a téves és régóta ismételt keresztény tantételeket elhagyja, követelheti, mivel minden az Úr nevében történik, hogy komplikált teológiai szófacsarások nélkül, érthetõ módon elmondják neki az igazságot. A laikus hívõ elvárhatja azt, hogy most már a több mint kétezer éves félelmeitõl megszabaduljon.
Az egyházi zsinat 1964. november 21-én kelt alkotmánya, az 1965. november 28-i nyilatkozat a nem keresztény vallásokról szólva, valamint a VI Pál pápa 1968. június 30-ai credója ismét nyomatékosan leszögezi miszerint: - a katolikus egyház az egyedüli igaz egyház, - a katolikus egyház az egyedüli csalhatatlan igazságot hirdeti, - a katolikus egyház az egyedüli üdvözítõ, - a katolikus egyház az Isteni ígéret egyedüli és igazi örököse, - a katolikus egyház az egyedüli birtokosa Krisztus szellemének, - a katolikus egyház az egyedüli megbízottja a csalhatatlan tanításnak, - a katolikus egyház egyedül van birtokában a teljes és egész igazságnak.. Az 1968. november 18-án a katolikus egyház dogmatikus szabályzatában kihirdette: - a Biblia Isten alkotása, - a biblia minden részletében szent, - a Biblia minden részlete a szentlélek hatása alatt íródott..
Azért, hogy a hívõk milliárdnyi közössége elõtt képviselni tudják ezt a gazdag hatalmat, a teológusok - érintetlenül bibliakutatásaik felismeréseitõl - az evangélistákra, az apostoli levelekre és a szentírás csodálatos, eredeti szövegére hivatkoznak. Ám az evangélisták közül - az igazság egyik útja - egy sem volt Jézus kortársa, és egyetlen kortárs sem írt szemtanúként beszámolót. Csak Krisztus után 70-ben kezdték el a lejegyzéseket Jézusról és társairól, miután Titus, római császár szétrombolta Jeruzsálemet. Az evangélisták nem életrajzírók, hanem értelmezõk. Ami a nemzedékek közötti távolságban homályossá vált, azt nem derítették ki, sõt elhomályosították azt is, ami világosnak tûnt. Nem történeteket írtak, hanem történeteket kreáltak.. A sokat terhelt és a teológiai törvénycsavarásban annyira jövedelmezõ "eredeti szöveg" egyáltalán nem létezik. Akkor mit tartunk a kezünkben?. Másolatokat, amelyek kivétel nélkül másolatok, a Krisztus utáni negyedik-tizedik évszázadban keletkeztek. És ez a mintegy 1500 másolat ugyancsak a másolatok másolata, amik közül egyetlenegy sem egyezik meg a másikkal. Több mint 80 000 ezer eltérést számoltak össze!. A keresztény teológusok ezeket a tényeket persze nem szívesen szeretik hallani, érthetõ módon.. Annak idején az egész vallás, a teljes egész a zsinatokkal kezdõdött, vette kezdetét, ekkor állították üzembe a rendszert. A fiatal keresztény egyház elsõ öt ökumenikus - egyetemes zsinatán felállították az új vallás tartalmi és szerkezeti váltóit. A legrégebbi hitbéli tanokat, amelyeknek még ma is dogmatikus értékük van, 1. Niceában (Kr. u. 325), 2. Konstantinápolyban (381), 3. Ephesosban (431), 4. Khelkedonban (451), és végül újból 5. Konstantinápolyban (553) hirdették ki..
Az 1. ökumenikus zsinat Niceában. A zsinatot elõször - csak a halotti ágyán megkeresztelkedett - Konstantin császár (288-337) hívta össze, mivel a Római Birodalmat expanzív és esélyes kereszténységgel segítségével akarta megerõsíteni. Amikor 318-ban a császár fölkereste a püspököket a zsinat összehívása végett, a háttérben tiszta hatalmi politika mûködött, és még csak távolról sem vallási ügyekrõl volt ott szó. Ebben a karizmatikus püspökök sem kételkedtek, hiszen a császár a gyûléseken elnökölt, és azt is kimondta, hogy az õ akarata a törvény. A fõpásztorok elfogadták még megkereszteletlenül is õt, és még "egyetemes püspöknek" is elismerték. Az égi és földi érdekek már ily korán összhangba kerültek egymással.. Mindeközben természetesen Konstantinak Jézus tanairól halvány fogalma sem volt. A nem keresztény Konstantin egy további szerfölött nagy szolgálatot tett az egyháznak. Jézus temetkezési helye addig ismeretlen volt. A császár 326-ban "egy Isteni sugallat"-ra 330-ban építette a Jeruzsálemi Szent Sír Templomát. Még ugyanebben az évben meggyilkoltatta apósát, majd hitvesét Faustát, végül pedig fiát Crispust is megölette. Nagy Konstantint egyébként nem csak a római, hanem a görögkeleti egyház is a szentjei közé választotta.
A 2. ökumenikus zsinat Konstantinápolyban. Ezt a zsinatot Theodosius császár (347-395) hívatta össze, az az uralkodó, akinek az egyház a "Nagy" nevet adományozta. Ez a római imperátor sem maradt el a többitõl, egy valódi népnyúzó volt. A köznépre elviselhetetlen terheket rótt, és ezt törvényszolgáival brutálisan be is hajtatta. Császári hatalmával lve megtiltotta, hogy a meggyötört teremtményeknek bárki is menedéket adjon. Ha ez mégis megtörtént, akkor az egész falu népét leölette. Thessaloniké városának cirkuszában félelmetes vérfürdõvel gyilkoltatott le 7000 felkelõ polgárt. A keresztény tanokat államvallássá nyilvánította, és minden más szentélyt szétromboltatott. Módszerei alapján az inkvizíció õsatyja is volt õ egyben. Míg Jézus az örvendetes hírt prédikálta a szegényeknek, addig Theodosius maga volt az Antikrisztus. Ezen a második zsinaton jött létra az Atya-Fiú-Szentlélek hármas egység. Az egylényegûség után eljutottak az Atya, Fiú, szentlélek lényegi azonosságig. Az így nyert szentháromság tan még ma is emészti az egyházat.
A 3. ökumenikus zsinat Ephesosban. Ezt a zsinatot II. Theodosius (408-450) keletrómai császár, és III. Valentianus nyugatrómai császár hívta egybe. Valójában egyikük sem bajlódott soha életében vallási dolgokkal, hiszen az akkori kor szellemének megfelelõen igazi uralkodósan világi életet éltek, örömeiknek hódoltak, igazi playboyok voltak. II. Theodosius fényûzõ életet élt, csak kedvteléseinek hódolt. III. Valentianus nagyjából hasonló módon "tengette" életét. Ez a zsinat határozatot hozott Máriának, Jézus anyjának tiszteletérõl. A végzés a Theodosiusi Kódexbe való felvétellel birodalmi törvénnyé vált.
a 4. ökumenikus zsinat Khelkedonban. A bizánci császár Marcianus (396-457) hívta össze, de valójában a szûzies Pulcheria irányította, aki Marcianus felesége volt. Pulcheria jobban tudta azt még a püspököknél is, hogy mit akar. Itt vezették be a kettõs természetrõl szóló hittételt. A zsinat kihirdette, hogy Jézus személyében az Isteni és emberi természet tisztán és elválaszthatatlanul egységesül. A Khelkedoni kettõs hitétel még ma is létezik. Az istentelen Pulcheriának még ma is hálásak lehetnek a Vatikánban.
Az 5. ökumenikus zsinat Konstantinápolyban. Ezt I. Justitianus (483-565) keletrómai császár hívta egybe. Justitianus Konstantinápolyba rendelte Vigilius pápát (537-555), aki a pápák egyik legméltatlanabb képviselõje volt, hiszen a róla készült feljegyzésekben az áll, hogy élen járt a világi örömökben, fényûzésben, lakomákban, erkölcstelenségben. Vigilius, akárcsak a püspökök, szép egyetértésben alávetette magát a császár hatalmi és politikai érdekeinek, aki könyörtelen eretnektörvénye révén bevonult a történelemkönyvekbe. Azok számítottak eretnekeknek, akik a római katolikus dogmákat tagadták. Büntetése halál volt.. A római katolikusok már hosszú ideje Jézusnak a Máté által feljegyzett szavaival támasztják alá állításukat, hogy Krisztus utóda Péter, Krisztus Péterben alapozta meg egyházát. Itt ez áll: "Te Péter vagy, én pedig e sziklára fogom építeni a gyülekezetemet. E szavakat még sok helyre fel is vésték, fel is írták: "Tu es Petrus - Te Péter vagy a kõszikla". Pedig valójában Péter sosem volt a római egyház feje, ezt nem bizonyítja semmi. Sem Pál, sem János apostol könyveiben nem szerepel ez, egyikben sem említi, hogy a római gyülekezet lenne a legkiemelkedõbb, és olyan vezetõre sem utal, aki Péter állítólagos utódaként a legfõbb hatalmat gyakorolná. Sem a biblia, sem a történelem nem támasztja alá ezt az állítást, hogy Péter volt a római gyülekezet elsõ püspöke. Még csak az a szó, hogy katolikus, és az sem, hogy pápa nem fordul elõ a bibliában egyetlen egyszer sem, sehol sem. Attól, aki "Jézus Krisztus" földi helytartójának és "Szent Péter utódának" nevezi magát, joggal várhatjuk el, hogy kövesse Krisztus és Péter példáját és tanításait. Ám ez a valóságban sosem volt így. Krisztus és Péter egyaránt becsületes, erkölcsös, jóravaló és mindig önzetlenül segítõ emberek voltak, a Pápák viszont ezt korántsem mondhatták el magukról.. X. Leó pápát egy katolikus enciklopédia így jellemzi: "Belefolyt a politikába, többször is elõnyhöz juttatta a rokonait, ismerõseit, fényûzõ és világi örömöknek hódolt, erkölcstelen volt. VI. Sándor pápát így jellemzik "Egy rendkívül becstelen ember volt, aki visszaélt a hatalmával, egyházi tisztségekkel nyerészkedett és nagyon erkölcstelenül élt". Vigilius szintén beleillik e listába, és a sor még tovább folytatható, de felesleges, mert számtalan pápa tette ezt minden korszakonként a 2000 év alatt.. A Vatikán államformája teokratikus monarchia, abszolút uralkodója a pápa, aki a végsõ és legfõbb joghatóság mind a Vatikánváros, mind pedig a katolikus egyház vonatkozásában. A pápa jogainak egy részét különbözõ hivatalai útján gyakorolja, fõleg a bírói és végrehajtói jogköröket. A pápa tisztsége tulajdonképpen politikai, hiszen ugyanúgy szavazással választják õket mint a politikusokat is, tehát vajmi kevés közük volt és van az égi dolgokhoz. A 2000 év alatt a vallás címszó alatt annyi de annyi bûnt elkövettek már, mint semmi más, ezeket még felsorolni is lehetetlen. Kezdve az inkvizíciótól évszázadokon át tartó kivégzéseken át a gyarmatosító hódításokig, és az erõszakos hittérítésekig.
Összegzésként tehát ezek után elmondhatjuk és leírhatjuk azt, a Biblia így, ily módon ahogy elterjesztették azt, nem Isten szava, és az elsõ öt zsinaton a templomatyák serege által megalkotott hitételek sem a Szentlélek sugallatára születtek. Ezek az akkori döntések csak és kizárólag az akkori uralkodók hatalmi és politikai érdekeiket szolgálták. A számtalan keresztény vallás, élen a római katolikus vallással pedig nem az Isteni igazságot tartalmazzák, nem váltanak meg senkit, és senkinek sem lesz az élete jobb tõlük. A pápák, papok, püspökök pedig nem Jézus Krisztus földi helytartói, nem Péter utódai, csak egy politika szervezet részei, akik a szervezeteikkel hatalmat gyakorolják az emberek felett. Tulajdonképpen minden manapság élõ nagy történelmi világ vallás, és persze a kisebb vallások is, a hatalomról és a pénzrõl szólnak.. Azonban minden idõben voltak a földön olyan mesterek, és léteztek olyan kis csoportok, testvériségek, akiknek birtokában volt az igaz tudás. Példának okáért a mesterek közül ilyen volt: Buddha, Krisna, Jézus Krisztus, a testvériségek közül pedig ilyen volt az: esszénusok, templomosok, rózsakeresztesek. Késõbb a tanítások egy része bizonyos érdekcsoportok kezébe került, mint a szabadkõmûvesek is, akik visszaéltek vele. A széles, a nagy néptömegeknek pedig a tanítások körön kívüli részét adták át, õk csak a leegyszerûsített változatát kapták meg. Ezeket a változatokat nevezzük ma vallásoknak, ezek ma a világvallások... Az egyszerû, átlagos, laikus, hétköznapi keresztény embert miután ezeket a tényeket és igazságokat meghallja, hirtelen sokkolja õt az elhangzottak tartalma. Hiszen elõtte nem ezt tanulta, nem ezt hallotta, teljesen más ivódott az agyába. Ám aztán szép lassan ahogyan telik az idõ a sokkból lassan kijõve, szépen lassan és fokozatosan rájön magától is ezekre a tényekre és igazságokra..
Most legyen szó a másik fontos részérõl a vallásoknak, a csodás jelenésekrõl, jelenségekrõl, azokról az eseményekrõl amikor valahol valakinek, valakiknek megjelent a Szûzanya, a Szûz Mária, az Ég Királynõje. A jelenések során Szûz Mária általában rövid idõre és csak egyetlen vagy kevés embernek jelent meg. A jelenések hatására késõbb a jelenségek színhelyébõl világszerte ismert, híres zarándokhelyek váltak. A jelenések manapság is folytatódnak a világ számos pontján. Az üzenetek lényege azonban azóta is változatlan: az imára és böjtre, és ezáltal a megtérésre való felszólítás, fölhívás a megtérésre, a szeretetre, és a békére.. A római katolikus egyház az "általa" igaznak elismert jelenségeket természetesen szereti kisajátítani, magának követeli és birtokolja, pedig valójában vajmi kevés közük van hozzá. Ez szánalmas, mert nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy a jelenések, látomások, minden nép és minden vallás körében voltak és vannak.. Vajon miért nincsenek csodás jelenések a Római Vatikán államban, a Szent Péter téren.?.. Tegyük már fel végre ezt az önmagától is adódó, ezt az önmagától is kínálkozó kérdést. Ha a Római katolikus egyház valóban az egyedüli igaz és az egyedüli üdvözítõ egyház csak a világon, úgy ahogyan azt mondja magáról, akkor vajon miért nem a Vatikáni Szent Péter téren történek a csodás jelenések nézõk milliói, milliárdjai elõtt. Minden túlvilági fény helyett tudnék egy még jobb lehetõséget, hogy a nyilvánosságnak szánt kérést egycsapásra teljesítsék. Amikor az éppen aktuális, éppen hatalmon lévõ pápa a nagy egyházi ünnepeken a Római Vatikánban a Szent Péter téren "Urbi et Orbi" áldást oszt, a "Városnak-Rómának és a Világnak", akkor az ott lévõ több százezres tömeg elõtt és a tévé nézõk milliói elõtt ezt a legmagasabb szintû kegyelmi aktust még sokkal látványosabbá tudnák tenni a jelenések. A pápa abból a templomból beszél, amely Péter apostol sírja fölé épült. Péter a katolikus hagyomány szerint Jézus Krisztus utódja, az aktuális pápa pedig a Péter utód a katolikus terminológia szerint. Van e ennél hatásosabb helye a jelenéseknek, nem itt a Róma szívében a világ szeme elõtt kínálkozna a legjobb alkalom a jelenésekre. Hát dehogynem, ennél jobb helyet a nagy hatású jelenésekre el sem lehet képzelni. Ám a valóságban a történelem folyamán a Vatikánban soha sem voltak csodás jelenések a nézõk elõtt. Ezzel ellentétben a vallási jelenések a hosszú történelem folyamán eddig mindig Isten háta mögötti, a világtól eldugott helyeken, elzárt kis falvakban történtek, szegény kis páráknak jelentek meg, általában nagyon szegény és tiszta szívû, még ártatlan gyermekeknek, szinte mindig õk voltak az észlelõk és a közvetítõk. Csak a leghíresebb jelenésekbõl említek meg most néhányat: Loreto - 1294, Siena - 1362, Orléans - 1428, Avila - 1571, Mariazell - 1580, Máriakéménd - 1740, Lourdes -1858, Fatima - 1917, Casalicchio - 1950, Medjugorje - 1981.. A két leghíresebb és legismertebb jelenés, a Lourdes-i és a Fatimai-i. A Franciaországi Lourdes-i jelenések 1858. február 11-én kezdõdtek, Bernadette Soubirous, egy tizennégy éves parasztlány látta meg elsõ alkalommal Máriát, aki összesen 18 alkalommal jelent meg neki. Eleinte hitetlenség kísérte a jelenéseket, ám idõvel nemcsak a falu népe, hanem az egyházi vezetés is hitelesnek ismerte azt el. Mindaddig azonban Bernadette-nek sok meg nem értésen kellett keresztülmennie. Lourdes városát azóta több millió zarándok kereste már fel, és a csodás gyógyulások száma a hit által több tízezresre tehetõ, ami már nem elhanyagolható, egy kézlegyintéssel nem elintézhetõ. A Portugáliai Fatimai jelenések 1917. május 13-án kezdõdtek és ezután minden hónap 13-án folytatódtak. A Mária jelenés három tízéves pásztorgyermeknek szólt, õk: Lucia Santos, Jacinta Martos, és Francesco Martos voltak. Az üzenetek jöttek, az irántuk való egyházi meg nem értés és ellenszenv is. A végén a dolog végül bizonyítást nyert, közel 100 ezer ember elõtt.! Fatima ma szintén egy szimbólum, a hit és a csodák zarándokhelyévé vált... A Szûzanya a gyermekeknek megjelenve általában mindig az adott kornak megfelelõen nagy horderejû dolgokat közölt velük, amit a gyerekek a maguk ártatlanságában és jóságában teljes mértékben elfogadtak és adták tovább azt a felnõtteknek. Azonban amelyet általában azok a felnõttek sajnos nem mindig fogadtak meg, vagy nem úgy, ahogyan azt kellett volna. Jó példa erre a harmadik Fatimai titok, amelyet nem is mert nyilvánosságra hozni a Vatikán. Az biztos, mert ezt az ott jelenlévõk, riporterek, újságírók mind megerõsítették, amikor a bíborosoknak felolvasták ezt a harmadik Fatimai titkot, utána elvörösödött fejjel jöttek ki mind a zárt ülésrõl, egy szót sem szólva, semmiféle nyilatkozatot sem téve senkinek...
Összegzésként tehát ezek után elmondhatjuk azt, a nagy vallási szervezeteket annak idején ugyanazok hozták létre, akiknek a korrupt politikát és oktatási rendszert is köszönhetjük, azok a kiváltságosok akik az emberiségen azóta is uralkodnak és még tovább is uralkodni akarnak. A nagy vallási jelenések tehát sosem nekik, a hamisaknak, hanem csak az igazaknak adathattak meg, ezt a történtek is jól bizonyítják. A jelenség mindenképpen pozitív, ezért hatása is az, hitet és reményt ad. A tanulság ez belõle nekünk igazán, annak is aki már látott valamit, és annak is aki még nem. A gyerekek közlékenyek, oly ártatlanok, kedvesek és befogadóak, a nagy dolgok közlésére alkalmasak és tökéletesek. Az egyik legnagyobb méretû jelenés az 1917-es Fatimai volt. Elõször három szegény kis pásztorgyermeknek jelent meg a Szûzanya május 13-tól kezdõdõen többször is, és adott át üzeneteket. Õk hárman: Lucia Santos, Jacinta Martos, és Francesco Martos vitték tovább az örömhírt. Az 1917. október 13-ai Portugáliai Fatimában lezajlott utolsó jelenést már közel 100 ezer zarándok láthatta. A Fatimai naptüneményt ilyen sokan élhették át, az esõfelhõk felszakadoztak, az égbolt ragyogóan tiszta lett, s a háttérben megjelent a Szûzanya, majd ezután a száguldó nap tûzijátéka zajlott még hosszú percekig a közel százeres tömeg szeme láttára.. Fatima minden év május és október 13-án átalakul és igazán fennkölté válik, a várakozás, a hit, a reménység, és a szépség kertjévé változik..
Velence - Magyarország, 2011. augusztus 25.
Bíró Csaba.
A világon több mint egymilliárd ember nevezi magát kereszténynek. Hogyan és miként kötõdnek õk a hitükhöz.? Ehhez közös alapra van szükség, ez pedig a biblia. A biblia sem teljesen az aminek látszik. A kisebb és nagyobb keresztény egyházak a nyilvánosságból és a nyilvánosság elõtt élnek. Elkísérik az embereket egészen a születéstõl a halálig, a bölcsõtõl a sírig, és a "szertartásaikkal" nélkülözhetetlenekké teszik magukat az emberek életében. A nyilvánosság elõtt gyakorolják hatalmukat, és töltik meg kasszáikat..
Római katolikusként, de bármely más keresztény vallásban nevelõdve, a keresztény emberre már több mint 2000 éve elviselhetetlen teher nehezedik, mert teljesen beleivódott tudatába az eredendõ bûn fogalma. Õk nagyrészt mindannyian szorgalmasan fizetik az éves adójukat, és adják az állandó adományaikat. A keresztények milliói tudatlanságának oka messzemenõen a hivatásos teológusok és egyháztörténészek fogyatékos információközvetítése. Ezek a "szakemberek" munkáikban kétféle módszert ismernek, az egyik az, hogy a botrányos tényeket letagadják, a másik az, hogy ellentétbe fordítják a realitást, vagy álcázzák azt. Én mindkét módot a hívõk becsapásának nevezném. A laikusnak joga van hozzá, hogy a téves és régóta ismételt keresztény tantételeket elhagyja, követelheti, mivel minden az Úr nevében történik, hogy komplikált teológiai szófacsarások nélkül, érthetõ módon elmondják neki az igazságot. A laikus hívõ elvárhatja azt, hogy most már a több mint kétezer éves félelmeitõl megszabaduljon.
Az egyházi zsinat 1964. november 21-én kelt alkotmánya, az 1965. november 28-i nyilatkozat a nem keresztény vallásokról szólva, valamint a VI Pál pápa 1968. június 30-ai credója ismét nyomatékosan leszögezi miszerint: - a katolikus egyház az egyedüli igaz egyház, - a katolikus egyház az egyedüli csalhatatlan igazságot hirdeti, - a katolikus egyház az egyedüli üdvözítõ, - a katolikus egyház az Isteni ígéret egyedüli és igazi örököse, - a katolikus egyház az egyedüli birtokosa Krisztus szellemének, - a katolikus egyház az egyedüli megbízottja a csalhatatlan tanításnak, - a katolikus egyház egyedül van birtokában a teljes és egész igazságnak.. Az 1968. november 18-án a katolikus egyház dogmatikus szabályzatában kihirdette: - a Biblia Isten alkotása, - a biblia minden részletében szent, - a Biblia minden részlete a szentlélek hatása alatt íródott..
Azért, hogy a hívõk milliárdnyi közössége elõtt képviselni tudják ezt a gazdag hatalmat, a teológusok - érintetlenül bibliakutatásaik felismeréseitõl - az evangélistákra, az apostoli levelekre és a szentírás csodálatos, eredeti szövegére hivatkoznak. Ám az evangélisták közül - az igazság egyik útja - egy sem volt Jézus kortársa, és egyetlen kortárs sem írt szemtanúként beszámolót. Csak Krisztus után 70-ben kezdték el a lejegyzéseket Jézusról és társairól, miután Titus, római császár szétrombolta Jeruzsálemet. Az evangélisták nem életrajzírók, hanem értelmezõk. Ami a nemzedékek közötti távolságban homályossá vált, azt nem derítették ki, sõt elhomályosították azt is, ami világosnak tûnt. Nem történeteket írtak, hanem történeteket kreáltak.. A sokat terhelt és a teológiai törvénycsavarásban annyira jövedelmezõ "eredeti szöveg" egyáltalán nem létezik. Akkor mit tartunk a kezünkben?. Másolatokat, amelyek kivétel nélkül másolatok, a Krisztus utáni negyedik-tizedik évszázadban keletkeztek. És ez a mintegy 1500 másolat ugyancsak a másolatok másolata, amik közül egyetlenegy sem egyezik meg a másikkal. Több mint 80 000 ezer eltérést számoltak össze!. A keresztény teológusok ezeket a tényeket persze nem szívesen szeretik hallani, érthetõ módon.. Annak idején az egész vallás, a teljes egész a zsinatokkal kezdõdött, vette kezdetét, ekkor állították üzembe a rendszert. A fiatal keresztény egyház elsõ öt ökumenikus - egyetemes zsinatán felállították az új vallás tartalmi és szerkezeti váltóit. A legrégebbi hitbéli tanokat, amelyeknek még ma is dogmatikus értékük van, 1. Niceában (Kr. u. 325), 2. Konstantinápolyban (381), 3. Ephesosban (431), 4. Khelkedonban (451), és végül újból 5. Konstantinápolyban (553) hirdették ki..
Az 1. ökumenikus zsinat Niceában. A zsinatot elõször - csak a halotti ágyán megkeresztelkedett - Konstantin császár (288-337) hívta össze, mivel a Római Birodalmat expanzív és esélyes kereszténységgel segítségével akarta megerõsíteni. Amikor 318-ban a császár fölkereste a püspököket a zsinat összehívása végett, a háttérben tiszta hatalmi politika mûködött, és még csak távolról sem vallási ügyekrõl volt ott szó. Ebben a karizmatikus püspökök sem kételkedtek, hiszen a császár a gyûléseken elnökölt, és azt is kimondta, hogy az õ akarata a törvény. A fõpásztorok elfogadták még megkereszteletlenül is õt, és még "egyetemes püspöknek" is elismerték. Az égi és földi érdekek már ily korán összhangba kerültek egymással.. Mindeközben természetesen Konstantinak Jézus tanairól halvány fogalma sem volt. A nem keresztény Konstantin egy további szerfölött nagy szolgálatot tett az egyháznak. Jézus temetkezési helye addig ismeretlen volt. A császár 326-ban "egy Isteni sugallat"-ra 330-ban építette a Jeruzsálemi Szent Sír Templomát. Még ugyanebben az évben meggyilkoltatta apósát, majd hitvesét Faustát, végül pedig fiát Crispust is megölette. Nagy Konstantint egyébként nem csak a római, hanem a görögkeleti egyház is a szentjei közé választotta.
A 2. ökumenikus zsinat Konstantinápolyban. Ezt a zsinatot Theodosius császár (347-395) hívatta össze, az az uralkodó, akinek az egyház a "Nagy" nevet adományozta. Ez a római imperátor sem maradt el a többitõl, egy valódi népnyúzó volt. A köznépre elviselhetetlen terheket rótt, és ezt törvényszolgáival brutálisan be is hajtatta. Császári hatalmával lve megtiltotta, hogy a meggyötört teremtményeknek bárki is menedéket adjon. Ha ez mégis megtörtént, akkor az egész falu népét leölette. Thessaloniké városának cirkuszában félelmetes vérfürdõvel gyilkoltatott le 7000 felkelõ polgárt. A keresztény tanokat államvallássá nyilvánította, és minden más szentélyt szétromboltatott. Módszerei alapján az inkvizíció õsatyja is volt õ egyben. Míg Jézus az örvendetes hírt prédikálta a szegényeknek, addig Theodosius maga volt az Antikrisztus. Ezen a második zsinaton jött létra az Atya-Fiú-Szentlélek hármas egység. Az egylényegûség után eljutottak az Atya, Fiú, szentlélek lényegi azonosságig. Az így nyert szentháromság tan még ma is emészti az egyházat.
A 3. ökumenikus zsinat Ephesosban. Ezt a zsinatot II. Theodosius (408-450) keletrómai császár, és III. Valentianus nyugatrómai császár hívta egybe. Valójában egyikük sem bajlódott soha életében vallási dolgokkal, hiszen az akkori kor szellemének megfelelõen igazi uralkodósan világi életet éltek, örömeiknek hódoltak, igazi playboyok voltak. II. Theodosius fényûzõ életet élt, csak kedvteléseinek hódolt. III. Valentianus nagyjából hasonló módon "tengette" életét. Ez a zsinat határozatot hozott Máriának, Jézus anyjának tiszteletérõl. A végzés a Theodosiusi Kódexbe való felvétellel birodalmi törvénnyé vált.
a 4. ökumenikus zsinat Khelkedonban. A bizánci császár Marcianus (396-457) hívta össze, de valójában a szûzies Pulcheria irányította, aki Marcianus felesége volt. Pulcheria jobban tudta azt még a püspököknél is, hogy mit akar. Itt vezették be a kettõs természetrõl szóló hittételt. A zsinat kihirdette, hogy Jézus személyében az Isteni és emberi természet tisztán és elválaszthatatlanul egységesül. A Khelkedoni kettõs hitétel még ma is létezik. Az istentelen Pulcheriának még ma is hálásak lehetnek a Vatikánban.
Az 5. ökumenikus zsinat Konstantinápolyban. Ezt I. Justitianus (483-565) keletrómai császár hívta egybe. Justitianus Konstantinápolyba rendelte Vigilius pápát (537-555), aki a pápák egyik legméltatlanabb képviselõje volt, hiszen a róla készült feljegyzésekben az áll, hogy élen járt a világi örömökben, fényûzésben, lakomákban, erkölcstelenségben. Vigilius, akárcsak a püspökök, szép egyetértésben alávetette magát a császár hatalmi és politikai érdekeinek, aki könyörtelen eretnektörvénye révén bevonult a történelemkönyvekbe. Azok számítottak eretnekeknek, akik a római katolikus dogmákat tagadták. Büntetése halál volt.. A római katolikusok már hosszú ideje Jézusnak a Máté által feljegyzett szavaival támasztják alá állításukat, hogy Krisztus utóda Péter, Krisztus Péterben alapozta meg egyházát. Itt ez áll: "Te Péter vagy, én pedig e sziklára fogom építeni a gyülekezetemet. E szavakat még sok helyre fel is vésték, fel is írták: "Tu es Petrus - Te Péter vagy a kõszikla". Pedig valójában Péter sosem volt a római egyház feje, ezt nem bizonyítja semmi. Sem Pál, sem János apostol könyveiben nem szerepel ez, egyikben sem említi, hogy a római gyülekezet lenne a legkiemelkedõbb, és olyan vezetõre sem utal, aki Péter állítólagos utódaként a legfõbb hatalmat gyakorolná. Sem a biblia, sem a történelem nem támasztja alá ezt az állítást, hogy Péter volt a római gyülekezet elsõ püspöke. Még csak az a szó, hogy katolikus, és az sem, hogy pápa nem fordul elõ a bibliában egyetlen egyszer sem, sehol sem. Attól, aki "Jézus Krisztus" földi helytartójának és "Szent Péter utódának" nevezi magát, joggal várhatjuk el, hogy kövesse Krisztus és Péter példáját és tanításait. Ám ez a valóságban sosem volt így. Krisztus és Péter egyaránt becsületes, erkölcsös, jóravaló és mindig önzetlenül segítõ emberek voltak, a Pápák viszont ezt korántsem mondhatták el magukról.. X. Leó pápát egy katolikus enciklopédia így jellemzi: "Belefolyt a politikába, többször is elõnyhöz juttatta a rokonait, ismerõseit, fényûzõ és világi örömöknek hódolt, erkölcstelen volt. VI. Sándor pápát így jellemzik "Egy rendkívül becstelen ember volt, aki visszaélt a hatalmával, egyházi tisztségekkel nyerészkedett és nagyon erkölcstelenül élt". Vigilius szintén beleillik e listába, és a sor még tovább folytatható, de felesleges, mert számtalan pápa tette ezt minden korszakonként a 2000 év alatt.. A Vatikán államformája teokratikus monarchia, abszolút uralkodója a pápa, aki a végsõ és legfõbb joghatóság mind a Vatikánváros, mind pedig a katolikus egyház vonatkozásában. A pápa jogainak egy részét különbözõ hivatalai útján gyakorolja, fõleg a bírói és végrehajtói jogköröket. A pápa tisztsége tulajdonképpen politikai, hiszen ugyanúgy szavazással választják õket mint a politikusokat is, tehát vajmi kevés közük volt és van az égi dolgokhoz. A 2000 év alatt a vallás címszó alatt annyi de annyi bûnt elkövettek már, mint semmi más, ezeket még felsorolni is lehetetlen. Kezdve az inkvizíciótól évszázadokon át tartó kivégzéseken át a gyarmatosító hódításokig, és az erõszakos hittérítésekig.
Összegzésként tehát ezek után elmondhatjuk és leírhatjuk azt, a Biblia így, ily módon ahogy elterjesztették azt, nem Isten szava, és az elsõ öt zsinaton a templomatyák serege által megalkotott hitételek sem a Szentlélek sugallatára születtek. Ezek az akkori döntések csak és kizárólag az akkori uralkodók hatalmi és politikai érdekeiket szolgálták. A számtalan keresztény vallás, élen a római katolikus vallással pedig nem az Isteni igazságot tartalmazzák, nem váltanak meg senkit, és senkinek sem lesz az élete jobb tõlük. A pápák, papok, püspökök pedig nem Jézus Krisztus földi helytartói, nem Péter utódai, csak egy politika szervezet részei, akik a szervezeteikkel hatalmat gyakorolják az emberek felett. Tulajdonképpen minden manapság élõ nagy történelmi világ vallás, és persze a kisebb vallások is, a hatalomról és a pénzrõl szólnak.. Azonban minden idõben voltak a földön olyan mesterek, és léteztek olyan kis csoportok, testvériségek, akiknek birtokában volt az igaz tudás. Példának okáért a mesterek közül ilyen volt: Buddha, Krisna, Jézus Krisztus, a testvériségek közül pedig ilyen volt az: esszénusok, templomosok, rózsakeresztesek. Késõbb a tanítások egy része bizonyos érdekcsoportok kezébe került, mint a szabadkõmûvesek is, akik visszaéltek vele. A széles, a nagy néptömegeknek pedig a tanítások körön kívüli részét adták át, õk csak a leegyszerûsített változatát kapták meg. Ezeket a változatokat nevezzük ma vallásoknak, ezek ma a világvallások... Az egyszerû, átlagos, laikus, hétköznapi keresztény embert miután ezeket a tényeket és igazságokat meghallja, hirtelen sokkolja õt az elhangzottak tartalma. Hiszen elõtte nem ezt tanulta, nem ezt hallotta, teljesen más ivódott az agyába. Ám aztán szép lassan ahogyan telik az idõ a sokkból lassan kijõve, szépen lassan és fokozatosan rájön magától is ezekre a tényekre és igazságokra..
Most legyen szó a másik fontos részérõl a vallásoknak, a csodás jelenésekrõl, jelenségekrõl, azokról az eseményekrõl amikor valahol valakinek, valakiknek megjelent a Szûzanya, a Szûz Mária, az Ég Királynõje. A jelenések során Szûz Mária általában rövid idõre és csak egyetlen vagy kevés embernek jelent meg. A jelenések hatására késõbb a jelenségek színhelyébõl világszerte ismert, híres zarándokhelyek váltak. A jelenések manapság is folytatódnak a világ számos pontján. Az üzenetek lényege azonban azóta is változatlan: az imára és böjtre, és ezáltal a megtérésre való felszólítás, fölhívás a megtérésre, a szeretetre, és a békére.. A római katolikus egyház az "általa" igaznak elismert jelenségeket természetesen szereti kisajátítani, magának követeli és birtokolja, pedig valójában vajmi kevés közük van hozzá. Ez szánalmas, mert nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy a jelenések, látomások, minden nép és minden vallás körében voltak és vannak.. Vajon miért nincsenek csodás jelenések a Római Vatikán államban, a Szent Péter téren.?.. Tegyük már fel végre ezt az önmagától is adódó, ezt az önmagától is kínálkozó kérdést. Ha a Római katolikus egyház valóban az egyedüli igaz és az egyedüli üdvözítõ egyház csak a világon, úgy ahogyan azt mondja magáról, akkor vajon miért nem a Vatikáni Szent Péter téren történek a csodás jelenések nézõk milliói, milliárdjai elõtt. Minden túlvilági fény helyett tudnék egy még jobb lehetõséget, hogy a nyilvánosságnak szánt kérést egycsapásra teljesítsék. Amikor az éppen aktuális, éppen hatalmon lévõ pápa a nagy egyházi ünnepeken a Római Vatikánban a Szent Péter téren "Urbi et Orbi" áldást oszt, a "Városnak-Rómának és a Világnak", akkor az ott lévõ több százezres tömeg elõtt és a tévé nézõk milliói elõtt ezt a legmagasabb szintû kegyelmi aktust még sokkal látványosabbá tudnák tenni a jelenések. A pápa abból a templomból beszél, amely Péter apostol sírja fölé épült. Péter a katolikus hagyomány szerint Jézus Krisztus utódja, az aktuális pápa pedig a Péter utód a katolikus terminológia szerint. Van e ennél hatásosabb helye a jelenéseknek, nem itt a Róma szívében a világ szeme elõtt kínálkozna a legjobb alkalom a jelenésekre. Hát dehogynem, ennél jobb helyet a nagy hatású jelenésekre el sem lehet képzelni. Ám a valóságban a történelem folyamán a Vatikánban soha sem voltak csodás jelenések a nézõk elõtt. Ezzel ellentétben a vallási jelenések a hosszú történelem folyamán eddig mindig Isten háta mögötti, a világtól eldugott helyeken, elzárt kis falvakban történtek, szegény kis páráknak jelentek meg, általában nagyon szegény és tiszta szívû, még ártatlan gyermekeknek, szinte mindig õk voltak az észlelõk és a közvetítõk. Csak a leghíresebb jelenésekbõl említek meg most néhányat: Loreto - 1294, Siena - 1362, Orléans - 1428, Avila - 1571, Mariazell - 1580, Máriakéménd - 1740, Lourdes -1858, Fatima - 1917, Casalicchio - 1950, Medjugorje - 1981.. A két leghíresebb és legismertebb jelenés, a Lourdes-i és a Fatimai-i. A Franciaországi Lourdes-i jelenések 1858. február 11-én kezdõdtek, Bernadette Soubirous, egy tizennégy éves parasztlány látta meg elsõ alkalommal Máriát, aki összesen 18 alkalommal jelent meg neki. Eleinte hitetlenség kísérte a jelenéseket, ám idõvel nemcsak a falu népe, hanem az egyházi vezetés is hitelesnek ismerte azt el. Mindaddig azonban Bernadette-nek sok meg nem értésen kellett keresztülmennie. Lourdes városát azóta több millió zarándok kereste már fel, és a csodás gyógyulások száma a hit által több tízezresre tehetõ, ami már nem elhanyagolható, egy kézlegyintéssel nem elintézhetõ. A Portugáliai Fatimai jelenések 1917. május 13-án kezdõdtek és ezután minden hónap 13-án folytatódtak. A Mária jelenés három tízéves pásztorgyermeknek szólt, õk: Lucia Santos, Jacinta Martos, és Francesco Martos voltak. Az üzenetek jöttek, az irántuk való egyházi meg nem értés és ellenszenv is. A végén a dolog végül bizonyítást nyert, közel 100 ezer ember elõtt.! Fatima ma szintén egy szimbólum, a hit és a csodák zarándokhelyévé vált... A Szûzanya a gyermekeknek megjelenve általában mindig az adott kornak megfelelõen nagy horderejû dolgokat közölt velük, amit a gyerekek a maguk ártatlanságában és jóságában teljes mértékben elfogadtak és adták tovább azt a felnõtteknek. Azonban amelyet általában azok a felnõttek sajnos nem mindig fogadtak meg, vagy nem úgy, ahogyan azt kellett volna. Jó példa erre a harmadik Fatimai titok, amelyet nem is mert nyilvánosságra hozni a Vatikán. Az biztos, mert ezt az ott jelenlévõk, riporterek, újságírók mind megerõsítették, amikor a bíborosoknak felolvasták ezt a harmadik Fatimai titkot, utána elvörösödött fejjel jöttek ki mind a zárt ülésrõl, egy szót sem szólva, semmiféle nyilatkozatot sem téve senkinek...
Összegzésként tehát ezek után elmondhatjuk azt, a nagy vallási szervezeteket annak idején ugyanazok hozták létre, akiknek a korrupt politikát és oktatási rendszert is köszönhetjük, azok a kiváltságosok akik az emberiségen azóta is uralkodnak és még tovább is uralkodni akarnak. A nagy vallási jelenések tehát sosem nekik, a hamisaknak, hanem csak az igazaknak adathattak meg, ezt a történtek is jól bizonyítják. A jelenség mindenképpen pozitív, ezért hatása is az, hitet és reményt ad. A tanulság ez belõle nekünk igazán, annak is aki már látott valamit, és annak is aki még nem. A gyerekek közlékenyek, oly ártatlanok, kedvesek és befogadóak, a nagy dolgok közlésére alkalmasak és tökéletesek. Az egyik legnagyobb méretû jelenés az 1917-es Fatimai volt. Elõször három szegény kis pásztorgyermeknek jelent meg a Szûzanya május 13-tól kezdõdõen többször is, és adott át üzeneteket. Õk hárman: Lucia Santos, Jacinta Martos, és Francesco Martos vitték tovább az örömhírt. Az 1917. október 13-ai Portugáliai Fatimában lezajlott utolsó jelenést már közel 100 ezer zarándok láthatta. A Fatimai naptüneményt ilyen sokan élhették át, az esõfelhõk felszakadoztak, az égbolt ragyogóan tiszta lett, s a háttérben megjelent a Szûzanya, majd ezután a száguldó nap tûzijátéka zajlott még hosszú percekig a közel százeres tömeg szeme láttára.. Fatima minden év május és október 13-án átalakul és igazán fennkölté válik, a várakozás, a hit, a reménység, és a szépség kertjévé változik..
Velence - Magyarország, 2011. augusztus 25.
Bíró Csaba.
Hozzaszolasok
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Powered by PHP-Fusion copyright © 2002 - 2025 by Nick Jones.
Released as free software without warranties under GNU Affero GPL v3.
Theme designed by Max Toball
Released as free software without warranties under GNU Affero GPL v3.
Theme designed by Max Toball
Az oldalon megjelenö, máshonnan, vagy mások által beküldött írások tartalmával
nem minden esetben értünk (illetve értek) egyet, azok valóságtartalmát nem
tisztünk ellenörizni, bár lehetöségeinkhez mérten megtesszük. (Posta Imre)
Copyright by Posta Imre / 2006 - 2012 / Hitvallás
nem minden esetben értünk (illetve értek) egyet, azok valóságtartalmát nem
tisztünk ellenörizni, bár lehetöségeinkhez mérten megtesszük. (Posta Imre)
Copyright by Posta Imre / 2006 - 2012 / Hitvallás
- 2011. August 28. 11:15:33
- 2011. August 28. 11:15:57
- 2011. August 28. 11:23:58
- 2011. August 28. 11:54:15
- 2011. August 28. 11:55:25
- 2011. August 28. 12:27:52
- 2011. August 28. 14:15:46
- 2011. August 28. 14:20:39
- 2011. August 28. 14:22:01
- 2011. August 28. 14:28:32