Már akartam írni neked, de most vettem rá magamat, mivel nem akarlak fárasztani. Az ok, amiért most írtam,mert "érdekes" dolog történt velem. Csütörtök este éreztem, hogy kapar a torkom és egy makacs gombócot éreztem "rátelepedni" a gégémre. Elkezdtem köhögni, de amúgy nem tûnt másnak, mint egyéb alkalmakkor. Éjszaka többször felébredtem, köhögtem és a lélegzésem is nehezen tért vissza.Egészen addig, míg hajnali 4 óra felé "be is állt"a légszomj. Kapkodtam a levegõt, de nem állt helyre. Gondolhatod, hogy mennyire halálfélelmem volt.Ki kellett hívni az ügyeletet, aki belém nyomott egy csomó injekciót, ami által némileg könnyebb lett, de megvárta velem a mentõt.

(A gyorsaságról nem is beszélek,na meg arról,hogy az egyik kórházban nem is fogadtak és szegény mentõs szentségelt is,de az állapotokat ugye ismerjük.)
Megvizsgált a gégész és mondta, állati szerencsém van,hogy rekedt a hangom és nem kell gégét vágni, mert az esetek 90%-ban megesik. Azt mondta,lehet ez a panasz baktériumra utaló dolog, vagy vírus, de nézessem meg a körzetivel a tüdõmet. Még aznap megnézettem, de a tüdõm tiszta volt. Most antibiotikumot szedek,de nem érzem 100%-san magamat. Ráadásul most olvastam a kurucon,hogy pár katona ismeretlen szertõl fulladt meg.Hát,,tudod elindult a paranoia(?) Na meg biztos a stressz is rásegít...
Aludni már lassan csak hírbõl tudok, nagyon sokat szorongok.Próbálok lazítani,de a gondolataim a sorsunkon futkároznak.
Talán egy kis "megnyugvás", hogy Te és a hozzád hasonlók "mozgolódnak", annak is örülök, hogy egyre több helyre hívnak. Csak attól félek,ne legyen késõ...

Bocs,ha kissé lehangolt vagyok és minden csodálatom feléd irányul azért amit felvállaltál minden félelmetes körülmény ellenére.
Egészséget Neked és Családodnak,na meg a hasonszõrûeknek, üdv