"Ismeritek a mondást: a férfi a teremtés koronája. Kijelentõmód és pont. Erre jön a tökéletes és érthetõ nõi válasz: hogy mit ér a korona fej nélkül? Aki nem érti, annak leírom: A nõ a fej, és a korona csak erre kerülhet.
Ez x éven keresztül tetszett, de nem vitte elõre az életem. Nem tudtam vele mit kezdeni. Mit ad Isten, (no nem szeretkezés közben jutott eszembe), hanem professor vatikáni belinkelése kapcsán, hogy hogyan is állunk mi egymáshoz? Mármint férfi és nõ.
Zajlott bennem számtalan hozott sztereotípia, magam tapasztalatával vegyítve, - már kezdett egy moslékra hasonlítani -, amikor bevillant a gondolat, hogy hogyan is mûködik, mûködünk mi?
Azt mondják ( tudjátok, ez mindig másra vonatkozik) hogy a nõ azt a férfit szereti, akire felnézhet. (Gondolom fordítva is igaz.) Ez így baromi jó!
De, hogy kerül a férfi a nõ fölé?...............úgy, hogy a nõ fölemeli. Ezen múlik minden kapcsolat. Igen, hallom a kérdést, hogy már a megismerkedésnél eldõl! Persze, arra a férfira utazunk, akire felnézhetünk, de ezt az állapot fent is kell tartani,.
Amikor a pasi leesik a trónról, akkor baj van. De ne felejtsük el, hogy vissza is lehet segíteni, illetve lehet hogy alkalmatlan volt rá! Ha az utóbbi történik, akkor nem vele volt baj, hanem a saját ítélõképességünkkel.
Amit ki akarok hozni belõle: Hölgyeim és Uraim, ez kétszemélyes játék, (amibõl persze társadalom lesz), melyben a nõknek igen nagy szerepük van! Nem feltétlen a másik fél a hibás. Mindkét nemnek meg kell élnie és tapasztalni a saját szerepét!
Elmondom, hogy mire akartam kilyukadni: egy férfi akkor lehet igazán férfi, ha valaki (kik) annak nézik, ettõl kezdve lehet vezér. A történelem során mindig azok a férfiak vitték valamire, lettek híresek, akik mögött ott volt a NÕ!

Hölgyeim, fel kell emelni a férfiakat!"