Mára ígértem nektek a MEGOLDÁS felvázolását, de közben az NBH-s moszatkák is megoldották, hogy ne tudjak a saját honlapomhoz férni. Ha kérhetem, mindenki mentsen mindent, amíg lehet, mert nem zárható ki, hogy miután már több mocsokságot megpróbáltak, végsõ elkeseredésükben nekimennek a tükörnek, amiben saját maguk hülyeségének lenyomatát látják. Valószínû, hogy a „tükör-személyiség” felvetése és a lakosságcsere ilyen módon történõ megoldása, hamisított de valódi identitások gyártása vonzotta magára a kiemelt figyelmét ennek a hitvány társaságnak, de így jártak. Ami tény, az tény! De nem csak nekem okozott nehézséget a belépés, hanem sokaknak tett keresztbe a szolgáltatón keresztül ez a zsidó társaság. Az, hogy lehallgatnak és egyeseket megfigyelnek, követnek, már kezdjük megszokni, de mint már korábban említettem, a kocka már gömbölyödik és magára az oldalra sincs már ahhoz szükség, hogy a valóban felébredettek tudják, hogy a valódi rendszerváltás akadályozói kik és kiket kell „karóba húzni” demokratikus módon, amint annak az ideje beköszöntött. Érzik a vesztüket, ezért vakaróznak, púposkodnak, de csak egyik hülyeséget a másikkal tudják tetézni és amint a legnagyobb idiótaságot meglépik, mennek is menthetetlenül a leírható veszteség kategóriába. Itt egy valszeg megfigyelés céljából jó késõ éjjel lekattintott gépjármûvük, szokatlan helyen és idõben.

Link

Az idõ sok gondra, kérdésre meghozza a válaszát. A politikai zsidó-maffia kivívta magának a megvetettség szintjét, s amit most az ébredezõ MSZMP-s agymosott kisemberek értelemmel képesek felmérni, azt a FIDESZ-zsidók értelmi és érzelmi fogyatékos megvezetettjei sok esetben még nem akarnak felismerni! A játéknak vége, a díszletek még kinn vannak a színpadon, de a színészek egyik részének már szólt a rendezõ, hogy a színházat szanálják, ezért nem kell újabb szerepre, elõadásra készülni. Még nem mindenkihez jutott el a hír, ezért sokan még a nézõk közül is a szezon-bérletben bíznak, miközben a kulisszák mögött az öltözõkben páran még gyakorolják a betanult szerepet. Aki tud, az már hallgat, vagy eteti a társait, mert nem tudja, hogyan mondja meg nekik, hogy munkanélkülivé váltak. A nézõk közül egyre többeknek esik le a tantusz, hogy nem lesz újabb felvonás, hanem a díszletet összecsomagolják és jön a dózer. Már csak annyi kérdés marad, hogy elemenként, csavaronként, panelonként, a használható anyagok kimentésével történik meg a lomtalanítás, vagy egy gyufa által lesz lerendezve a díszletek megsemmisítése. Lehet finoman, óvatosan, érzéssel, de lehet brutálban is bontani. Ugyanis elõször takarítani kell –ha úgy tetszik -, rombolni, hogy építeni lehessen! Aki ezt megértette, a jogos kérdést feltehet magának! Mit akarok a színház helyén látni? Másikat? Cirkuszt? Katonai tábort? Háborút? Mi legyen a szabadkõmûves zsidó-maszlag bérletes és páholyos elõadásai után, s legyen-e egyáltalán valami újabb „szórakoztató mû-sor helyette? A helyzetet átlátók véleménye szerint a helyét vessük be fûvel, fával és néha gyûljünk össze ott (vagy máshol) szertüzet gyújtani, de sokan nem képesek elszakadni a cirkusz adta lehetõségektõl és azt követelik, hogy ha már befizettek a bérletre, akkor az õ kedvükért menjen tovább a show. Ha a népnek cirkusz és kenyér kell, akkor megkapják, de ezzel elveszítik a lehetõségüket és jogukat ahhoz, hogy komoly dolgokban, az igazi „hogyantovábban” döntéshozóként részt vehessenek! A színház nekik elkészül és bérelt szereplõk eljátszhatják csak nekik a kívánt szerepet, de a valódi események eztán is máshol és valódi résztvevõk által lesznek megvalósítva. Aki ragaszkodik az illúzióhoz, azt attól csak ritka esetben szabad attól megfosztani, s ezt tiszteletben tartva lassabb visszaprogramozásra kell õket fogni.
Nos, ennek ismeretében a válaszom az, hogy mindenki maga lehet a megoldás! Van, aki tudja, hogy az elõadás csak porhintés és nem megy be még egyszer a csõbe, miközben azt a helyszínt keresi, illetve maga építi ki, közösséget alkotva, hogy mit és hogyan képzeli el a színház-nélküli jövõt. Ennek aspektusát dolgozzák ki hol „titkosan”, hol teljesen nyíltan, de semmiképpen nem félelemtõl vezérelve, és csakis ez mûködik. Itt felmerül a kérdés, hogy mi van a fegyveres erõkkel, a zsidó katonákkal, katonai eszközeikkel, amik ugye nem hagynak kétséget afelõl, hogy a színháti mókának így is és úgy is véget akarnak vetni. Nos, természetesen mindenkinek kötelessége gondoskodni önmagáról, a biztonságáról és családjáról, környezetérõl, élelmiszerrel, vízzel, menedékkel és fegyverrel is, ha ezt eddig nem tette meg! Kis csoportokat, önvédelmi, de elsõ sorban szellemi tõkével rendelkezõ egységeket, sejteket kell szervezni minden városban, faluban a felébredettekbõl és arra készülni, hogy bármikor szükség lehet arra, hogy a legértelmesebb és legtájékozottabb, nem bosszúszomjas magyar-magyar ember veheti át az adott helyszín feletti irányítást egy váratlan összeomlás esetén. Ne várjatok parancsra, hanem váljatok parancsnokká! Nem valószínû, hogy a most nagypofájú politikusok és a helyi maffia nagy mellénnyel lesz, ha a nemzetközi helyzet úgy hozza, hogy számunkra felfoghatatlan mennyiségû fegyver és fegyveres lesz készen, hogy megelõzõ csapást mérjen az idegen agressziót elkövetõ zsidókra éppen Magyarországon. Ne várjátok, hogy valaki megmondja nektek, hogy mit tegyetek, de ösztönösen érezzétek meg, hogy amikor a színház falait döntik szét, nem szabad a fal alatt állni, még sisakban sem! Bátran vállalja mindenki, aki készen érzi magát arra a feladatra, hogy az ilyenkor kikerekedett „káoszban” felemelve szavát, tudja, hogy teendõje a lakosság életének védelme, s az ezzel kapcsolatos és szükséges intézkedések megtétele. A polgármester az lesz, aki erre képes, nem az, akit megszavaz a sok haver és a Mónika-show-n edzett proletár. Egyszerû a szabály! Aki érzi magában az indíttatást és elég erõvel, önbizalommal és kellõ háttértudással rendelkezik a várható fordulattal kapcsolatban, az képes helyes döntéseket meghozni. A jelenleg kormányon lévõk és az önkormányzati koncokért indulók talán 95%-a lehet teljesen sötét, informálatlan ostoba személy, még ha „jobboldalinak” is gondolja magát, aki hallott már egyszer-kétszer és ezt-azt a zsidó veszedelemrõl és a cigányoknak szánt magyarországi magyarirtásban játszott szereprõl. Mindez smafu! Ha gyufával kell megoldani végül a bontást, akkor annyi hasznuk sem lesz, mint a péknek, aki kenyeret tud sütni, s ezért van sütnivalója. A vezetõk, helyi irányítók, országos és nemzetközi kapcsolattartók, államférfiak és nõk kiválasztódnak azáltal amit tesznek, s amiért tesznek, nem pedig megszavazódnak ahogyan eddig! Mindez természetesen a jelenlegi rendszer végét jelenti és addig tart, amíg az igazságért és becsületért, az egyetemes rendért folytatott küzdelem nem szilárdítja meg azt az értékrendszert, amit a szabadkõmûves zsidó-összeesküvõk sok évszázados, de évezredes tevékenységükkel sikeresen bomlasztottak szét. Ne feledjétek! Kulcshelyzetben a megoldás a kulcs, amely bárki kezében lehet, aki a döntõ pillanatokban nem kulcsolja kezét! Nos, aki erre nem kész, vagy értelmi korlátolt kapacitása, vagy érzelmi gubancai okán, annak hiába rágja a szájába bárki a jövõképet, vissza fog térni a színházi szükségleteihez. Egyelõre nem kell és nem is lehet vele mit kezdeni