Filozófos? Szabadkõmûves? Szabadkõmûves pokolbéi zsidaj? Milyen erõszak? Á, dehogy!
Fordulat: Különös dicséret Orbánnak - Érdekes engedmények

III. Napóleon rendszerére emlékezteti a filozófusnõt az Orbán-kormány.

A bécsi balliberális Standard napilapnak adott interjút Heller Ágnes, aki - ugyan a témáról számtalan külföldi lapban nyilatkozik rendszeresen - azt állítja: „akarata ellenére" vált a rendszer kritikusává. Okként általánosságban a szabadság hiányát, konkrétan a januárban ellene és más akadémikusok ellen indult támadássorozatot nevezi meg.

Heller szerint bonapartizmus uralkodik Magyarországon. (A bonapartizmus voltaképpen egy antiliberális, antiparlamentáris demokrácia-modell, ahol a többségi felhatalmazással megválasztott vezetõ a kisebbség jogait semmibe véve, a népre hivatkozva, a többség támogatását élvezve uralkodik.) III. Napóleon uralmára vezethetõ vissza a fogalom, aki kétharmados többséggel lett elnökké választva - majd ezt kihasználva feloszlatta a parlamentet. Heller szerint a mai Magyarországon ez utóbbira nincs szükség, mert az ellenzék olyannyira jelentéktelen.

A lap azonban kissé kevesli a bonapartista jelzõt, és - fõleg az Új Színház-ügy kapcsán - Orbánt az antiszemitizmus és a rasszizmus közelébe is tolná. Heller azonban jelzi: „Továbbra is úgy tartom, hogy Orbán Fidesze se nem rasszista, se nem antiszemita." De mert attól tart, hogy néhány szavazója átmegy a Jobbikhoz, engedményeket tesz „a fasisztáknak", és Csurkának. (Valójában Csurka és a Jobbik közötti viszony elég rossz.)

A balliberális napilap nem érti, hogy miért nincs tömegesebb ellenállás. Heller a félelemmel magyarázza ezt. „Féltik az állásukat", mondja.

A lap emlékezteti Hellert egy korábbi mondására, miszerint a magyaroknak nem fontos érték a szabadság. A Standard szerint „1848 és 1956 fényében" ez „nem fair" állítás. Heller azonban úgy látja: összességében igaza van, még ha ez az állítása „az 1956-ban résztvevõkkel szemben nem igazságos". De szerinte ma fontosabb 1989, márpedig az ott kivívott szabadságban a nép nem vett részt, a rendszerváltást voltaképpen a kommunisták és a kis ellenzéki pártok egymás között tárgyalták le.

Heller szerint a magyarok nem küzdöttek meg a szabadságért, és így könnyen elvesztették. Ám éppen a mostani idõszak mutathatja meg a szabadság fontosságát.

Heller arra kérdésre, hogy elképzelhetõ-e erõszak is Magyarországon, amelyen már Orbán sem tudna úrrá lenni, egyértelmûen igennel válaszol. Szerinte azonban nem csak a szélsõjobboldalról, de a másik irányból is jöhet az erõszak.

A Standard azonban nem csak Magyarország, de egész Európa kapcsán megfogalmazza abbéli félelmeit, hogy „autoriter, fasiszta rezsimek" kerülhetnek hatalomra. Heller válaszában ismét leszögezi, hogy „Orbán kapcsán nem fasizmusról" beszél, de tény: Európában nem csak a republikánus, de a bonapartista hagyomány is létezik. Mindazonáltal bár lehetségesnek, de nem valószínûnek tart egy autoriter fordulatot. Éppen azért nem, mert Nyugat-Európában a demokrácia mindig meg tudott újulni. Ennek példájaként említi 1968-at, amire szerinte sajnos Kelet-Európában nem került sor. A legfõbb veszélynek tehát a politikától való elfordulást, az apolitikusságot tartja a filozófusnõ.
Link