Bármerre is vezessen a látogató útja az Amerikai Egyesült Államokban, magyarokkal minden államban, szinte bárhol, és szinte bármikor találkozhat. Az Észak-Amerikai kontinensen több mint 2 millió magyar él, legalábbis ennyi olyan ember van ott, akik valamilyen módon kapcsolódnak az anyaországhoz. Ám a magyarok viszonylagos magas száma ellenére a súlyuk és befolyásuk mégis nagyon elenyészõ az Amerikai kontinensen.

A hivatalos statisztikák szerint az Észak-Amerikai kontinensen, vagyis az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában több mint 2 millió "magyar" származású állampolgár él. Ez már egy igen jelentõs szám, aminek a hatása mindenféle kulturális értelemben érezhetõ kellene hogy legyen. Ha azon az alapon, hogy az elsõ világháború elõtt és alatt a bevándoroltatási hatóságok magyarnak jegyeztek be mindenkit, aki Magyarország területérõl jött, ha ennek a számnak mindössze a kétharmadát vesszük alapul, még akkor is egy jelentõs létszámú magyar nemzetcsoporttal kell számolnunk, melynek kulturális és politikai hatása érezhetõ kellene legyen. Míg ez a kulturális hatás néhány szétszórt kis magyar csoport kétségbeesett erõfeszítése folytán az utóbbi évtizedben határozottan észlelhetõvé vált, döbbenve kell megállapítanunk, hogy az Észak-Amerikai magyarság politikai érvényesülése a semmivel egyenlõ. Az 1900-2000 közötti száz évben, az eltelt egy évszázad alatt több mint kétmillió magyar cserélte föl a Kárpát-medence viharos politikai légkörét és bizonytalan gazdasági lehetõségeit az USA szabadságával és jólétével. Az amerikai bevándorlási hivatalok statisztikai adataira sem lehet pontosan alapozni. Mivel azok a magyarok, akik 1920 után, csehszlovák, jugoszláv, és román megszállás alatt lévõ területekrõl vándoroltak ki, a hivatalos amerikai listákon mint csehszlovákok, jugoszlávok, és románok szerepelnek.. Az amerikai magyarok különbözõ idõszakokban kerültek ki az Egyesült Államokba, a korlátlan lehetõségek hazájába. Az elsõ létszámban nagyobb csoport az 1848-49-es magyar szabadságharc leverése után érkezett meg az USA-ba. Ekkor már kisebb magyar települések is létrejöttek. Az elsõ nagy emigrációs hullám az amerikai polgárháború után kezdõdött, s az elsõ világháborúig tartott. Ez volt az az idõszak, amikor József Attila szavaival - "kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk". Ez a keserves sorsú nemzedék, amely a bányákban, kohászati üzemekben, és szántóföldeken lett amerikai, s csak igen nehezen találta meg a helyét, igazából pedig sohasem tudott beilleszkedni az újvilág társadalmába. A második nagy emigrációs hullám a két világháború között került ki, közben pedig ott volt Trianon rémsége is, amely tovább növelte a számukat. A szétdarabolt és megcsonkított Magyarországról jelentõs zsidó áradat is érkezett akkoriban, akiket a New York-i zsidóság fogadott, és jó állásokba helyezett el, a sajtó és az egyetemek világába. A harmadik nagy bevándorlási hullám a második világháborút követõen indult meg Magyarországról. Ez alapvetõen politikai emigráció volt, a kommunista hatalomátvételt követõen. Õket az 1956-os forradalom menekültjei követték nagy számban. Ezután már kisebb létszámokban és szórványosan érkeztek a magyarok az USA-ba. A szocializmus évtizedeiben, majd a rendszerváltást követõen, és ez a kivándorlási hullám, szállingózás tovább tart szinte a mai napig.. Az amerikai magyarság összlétszáma szinte csak becsülhetõ, mert a népszámlálási adatok és statisztikák nem egyértelmûek. Vannak szép számmal elsõ, másod, és harmad generációs magyarok. A legnagyobb amerikai városokban, a nagy metropoliszokban megtalálhatóak a magyar kolóniák mindenhol: New York, Philadelphia, Chicago, Detroit, Los Angeles, San Francisco, San Diego, New Orleans, Houston, Dallas city-ben egyaránt. Összességében több mint 2 millió olyan ember él az Egyesült Államokban, akik valamilyen módon, így vagy úgy, de kötõdnek valamilyen formában Magyarországhoz.. A helységnevek is mutatják ezt, hiszen tudjuk azt, hogy létezett egy Buda - Texasban és Illinoisban, egy Budapest - Wisconsinban, egy Balaton - Minnesotában, egy Vas - Georgiában, egy Kossuth - New Yorkban, Indiánában, Pennsylvániában..

Most pedig a teljesség igénye nélkül jöjjenek azok a magyarok, azok az emigránsaink, akik sokat adtak Amerikának. A soproni Luzenberg Károly alapította meg 1829-ben New Orleans városában az elsõ kórházat, a ma is létezõ New Orleans-i Medical Society-t. A kõszegi Ludvig Sámuel 1837-ben vándorolt ki, és néhány esztendõ múlva két nagy újság alapítója és szerkesztõje lett Philadelphiában. A kolozsvári Wass Sámuel 1849-ben ment Kaliforniába aranyat ásni, és olyan sikeresen sikerült neki aranyat találni, hogy késõbb ebbõl meggazdagodva õ alapította az ország legnagyobb pénzverdéjét San Francisco városában. Az amerikai szõlõ és borkultúra meghonosítása a magyar Haraszty Ágoston nevéhez fûzõdik, aki az elsõ szõlõveszõt tette az új világ földjébe. Õ alapította az elsõ amerikai pincészetet a Buena Vista Winnery-t. 1849-ben a Kaliforniai San Francisco környékén birtokot vásárolt és beültette az elsõ kaliforniai szõlõt, Tokajból hozatott venyigével. A Kalifornia szõlõtermelõk benne tisztelik a Californiai szõlészet megalapítóját. Emlékét szobor õrzi, a leghíresebb Californiai borvidéken, a Napa Valley területén. A késõbbi Magyarországról érkezõknek is az Egyesült államokra fejlõdésére gyakorolt hatása rendkívüli. Pulitzer József, a világhíres Pulitzer díj alapítója, Galamb József a híres Ford-T modell egyik tervezõje, Teller Ede és Szilárd Leó atomtudósok, Csendes Ernõ feltaláló, Pulvári Károly feltaláló, Telkes Mária a napenergia kutatója, Békéssy György, Szent-Györgyi Albert, és Wigner Jenõ amerikai magyar Nobel-díjas tudósok. Magyarországról vándoroltak be Amerikába a magyar filmipar megalapítói is, Zukor Adolf, Fox Vilmos, Pollák Adolf, és Markey Sándor. A rendezõk, színészek és színésznõk hosszú sora járult az amerikai filmipar sikeréhez: Curtis Mihály, Andy Vajna, Gorda Zoltán, Lugosi Béla, Bánky Vilma, Szõke Szakál, Szelecky Zita, Szörényi Éva, Várkonyi Viktor, Darvas Lili.. Az amerikai "magyar" politikusokról most különösebben nem akarok beszélni, pedig voltak szép számmal, de mert õk ott sem a magyarság érdekeit szolgálták, csakúgy mint idehaza, így most kihagyom õket a felsorolásból. Azt hiszem e felsorolásból is jól látszik és érezhetõ, a magyarok létszámukhoz viszonyítva teljesítmények arányában túltesznek minden más nemzet fiain.!
A magyar irodalom két utolsó nagy alakja, két utolsó nagy mohikánja Amerikában: Wass Albert és Márai Sándor voltak. Wass Albert az Erdélyi magyar író, Erdély csillaga, a transzszilvanizmus eszméjének legjelesebb képviselõje, hosszan tartó Amerikai emigrációja alatt is történtek vele érdekes dolgok, amik még mindig aktuálisak, a mának is szólnak. Itt most egy beszámoló tõle, Amerikába érkezésérõl. "Nos itt van még egy belém rekedt dolog. Ahhoz, hogy a jövendõhöz szóljak, a múlttal kell kezdenem. Alig értem ki ide Amerikába, 1952-ben volt ez, amikor bekopogtatott New York-i hotelszobám ajtaján egy úriember, aki valamikor régen a Kolozsvári ellenzék nevû napilap firkásza volt, Havas Emil nevezetû, akibõl idõközben amerikai újságíró lett, a New York Times munkatársa, a Reader's Digest társszerkesztõje. Az illetõ a szûk szobámba lépve elõbb keskenyre húzott szemekkel végignézett, majd megcsóválta a fejét - öregebbnek hittem - mondta - nagy kár lenne, ha tehetségét olyasmire pazarolná amiket mostanában ír. Én egy ajánlattal jövõk, tért rá látogatóm a tárgyra. Írjon egy könyvet, ahogy azt mi megtervezzük magának, és garantálom, hogy bestsellert csinálunk belõle, a Reader's Digest is lehozza, filmet is csinálunk belõle, s egy év se telik bele, maga egymillió dollárt keres vele.!. Megkérdeztem, hogy mi lenne a téma. Az én életem például - jött a felelt. - A zsidó fiút megverik a fasiszta diákok, majd sok kaland után kijut Amerikába, és itt kibontakozik a tehetsége, híres ember lesz belõle.. Idefigyeljen - mondta végül - Ha elfogadja az ajánlatunkat és úgy ír, ahogy azt mi akarjuk, sikeres amerikai írót csinálunk magából. De ha nem, soha egyetlen könyve sem jelenik meg az Amerikai Egyesült Államokban. Kezünkben van az amerikai sajtó, könyvkiadás és filmipar. Ebben az országban azt olvasnak csak az emberek, amit mi adunk a kezükbe, azt látnak és hallanak, amit mi akarunk. Ha itt akar élni és írni, akkor vagy úgy ír, ahogy azt mi megkívánjuk, vagy nem ír semmit.!.." Két esztendõ sem kellett hozzá, s rájöttem arra, Havas Emilnek igaza volt. Hiába küldözgettem angolra fordított kézirataimat kiadóknak és folyóiratoknak, soha sehonnan sem kaptam választ, még csak vissza se küldték azokat. Végül egy jó nevû irodalmi ügynökség embere elárulta a titkot: "A maga neve feketelistán van uram, maga fasiszta. Nincs egyetlen kiadó sem, aki el merné fogadni." Ha annak idején elfogadom Havas Emil ajánlatát, késõbb gazdag, jómódú és sikeres amerikai író lehettem volna. De nem fogadtam el, nem tehettem. A bûnöm csak csupán annyi volt nekik, hogy mindig az igaz magyar és keresztény értékeket képviseltem."
Aztán 1962-ben a kint élõ magyarok, egy szûk, maroknyi, hazafias, értelmiségi csoportja megalapította a hajdani Erdélyi Szépmíves Czéh mintájára az Amerikai Magyar Szépmíves Czéhet, és elkezdtek magyar ismeretterjesztõ könyveket kiadni angolul és magyarul. Összesen 18 magyar ismeretterjesztõ könyvet, és három rendszeresen megjelenõ folyóiratot adtak ki Amerika szerte. Aztán az idõ teltével apadtak az anyagiak, végül elvesztették minden anyagi forrásukat, és az erõiket elvesztve abbamaradtak a munkák. Ez az amerikai magyar kultúra terjesztés múltjának rövid története. Ha minden Amerika földjén élõ magyar csak havonta egy dollárt áldozott volna erre, mindezeket a remek kezdeményezéseket meg lehetett volna menteni. Az Amerikában élõ magyarok egyéni tehetségük révén nagyszerûen tudtak boldogulni, érvényesülni, sokan meg is gazdagodtak. Ám már egységben, közösségben, csoportban ez nem sikerült soha. Ahányan voltak, annyifelé húztak, így szekerük elsüllyedt az Amerikai mocsárban, sárban, valahol arrafelé a Floridai mocsárvidéken.. Wass Albert, a Floridai Astorban élõ erdélyi magyar író jól látta ezt, és a jövendõt is, a magyar jövendõnket is jobban látta onnan Amerikából, mint mi magunk innen, idehaza.. "A feladatok ma még nagyobbak mint azelõtt. Elõször is nemzetté kell emeljük újra a fél évszázados kommunista diktatúra során megtört, hitét vesztett, néppé alázott magyarságot. Népünk nemzeti öntudatát vissza kell szereznünk, mert ezen a földön csak nemzetnek lehet hazája. A haza lelki, szellemi, gazdasági, és politikai egység. Feladatunk tehát, ha még van ilyen egyáltalán, kettõs.!. Föl kell szabadítanunk Magyarország "fölszabadult" népét attól a félelmetes lehetõségtõl, hogy a jelen idõk irányzatát követve a nemzetközi nagytõke, karvalytõke rabszolgájává váljon, nemzeti öntudatának végleges föladása árán".. Nos, hogy milyen igaza volt a nagyszerû írónak, azt úgy hiszem ma már nem kell különösebben ecsetelni, ezt ma már mindenki láthatja, azt, hogy mindezen jóslata beteljesedett. Az egypárti diktatúrát felváltották a többpártival, a keleti kifosztó mechanizmusokat átváltották a nyugatira. "Kimentek a tankok, bejöttek a bankok".. Végül ezek után jöjjön egy jó útravalónak Wass Albert utolsó üzenete a magyaroknak: "Az üzenetem az, hogy ébredjetek föl magyarok, és legyetek újra nemzet, váljatok újra nemzetté. Ahol nem az a fontos, hogy ki mennyi pénzt hoz az országba, hanem az, hogy ki mennyi jót, szépet, és hasznosat tud cselekedni a magyar közösségért."

Az Amerikai Egyesült Államok a népek nagy olvasztótégelye, kohója, immár több száz évre visszamenõleg. A több mint 2 millió magyar számához viszonyítva, eredményeik alapján, amelyben szintén elsõk a sok nemzet fiai közül, mégis a kulturális és politikai súlyuk szinte a nullával egyenlõ. Más kisebb népek is jelentõsebb dolgokat tudtak elérni és véghezvinni együtt. Miért is van ez.?. A válasz eléggé egyszerû, erre az, hogy az Amerikai magyarság távol tartja magát minden jelentõsebb összefogástól. Ennek okai: elfoglaltság, sértõdés, közöny. A magyarság egyénileg a legtehetségesebb volt Amerikában, a legtöbbet érte el mindenki közül, az összes nemzet közül, ám egységesen és összefogás dolgában soha nem tudtak dûlõre jutni, együtt gondolkozni és cselekedni sem.
Ez pedig azt jelenti, hogy az amerikai kontinensre kivándorolt magyarság széles rétegei rendre beolvadnak a befogadó országok salakjába, abba a népi masszába, amelynek se saját kultúrája nincsen, se saját identitása. Csupán idegen kultúrák levetett rongyaival cicomázza magát mindenhol. Nem érez hûséget semmiféle nemzet vagy ország iránt, hanem mindössze csak a maga önzõ egyéni érdekeit lesi, és így egyszer majd szinte minden nyom nélkül eltûnik a földrõl.

Bíró Csaba