Kiáltó különbségek az amerikai és az orosz rendõrök módszerei között.
A fölösleges amerikai véres brutalitás, szemben az orosz határozottsággal és mondjuk csak ki nyugodtan; emberséggel.

Mert amíg a new-yorki oszlatáson percek alatt százak sebesülnek meg, kapnak sokkot, addig az orosz rendõrség ehhez képest szinte kesztyûs kézzel bánik a tüntetõ liberális ellenzékkel. Pedig nagyon jól tudják, hogy idegen érdekeket szolgálnak, jól tudják, hogy Oroszország ellenségeinek malmára hajtják a vizet. De Moszkvában nem szokás a fölösleges brutalitás. Ami persze nem jelenti azt, hogy ne érjék el mindenképpen a céljukat.

1. Amerikai rendõrök, a pénzügyi elit érdekeit szolgálják és védik.

Marina Portnaya jelentése New Yorkból:

Indokolatlanul brutálisan lépnek fel a rendõrök Amerikában. Az állig felfegyverzett egységek gyakran alkalmaztak nehézfegyvereket is a fegyvertelen tüntetõkkel szemben. A könnygáz mindennapos, és a fegyvereikben olyan lövedékeket használnak, melyek hatása potenciálisan halálosak lehet arra, akit eltalálnak.

Philadelphia nyugalmazott rendõrkapitánya, Ray Lewis is a felháborodásának adott hangot a brutális módszerek miatt, és csatlakozott a demonstrálókhoz.

De a háborús veteránoknak sem tetszik a rendõrök módszere. Azok, akik megjárták Afganisztánt, Irakot, becstelen senkiknek nevezték azokat a rendõröket, akik ilyen brutálisan lépnek fel a fegyvertelen emberekkel szemben. Mintha az nem is a saját népük lenne.

Scott Olsen, aki két szolgálatot is túlélt Irakban, a new-yorki tüntetésen súlyos fejsérülést szerzett, amikor egy gránát eltalálta. Az amerikai rendõrség legidõsebb áldozata 84 éves. Ideiglenesen megvakította a paprika spay.

Ezen gyalázatos incidensek után vajon hogy jön az Egyesült Államok ahhoz, hogy kritizálja más államok módszereit, hogyan kezelik a kormányok elleni tiltakozásokat, akár Líbiában, vagy Iránban?

Szemmel látható most már, hogy Amerika militarizálása folyik, egyre nagyobb repedések tátonganak a demokrácián. Az emberi jogokat semmibe veszik, mialatt Amerika továbbra is más országoknak beszél állandóan arról humánumról és tisztességrõl; ami már nála régen nem létezik.

2. Több száz embert tartóztattak le Moszkvában - Vér nélkül.

2011. december 6. Mintegy 600 ellenzéket támogató személyt vett õrizetbe a rendõrség Moszkva szívében, a Triumfalnaya téren. A kormányt támogató ellentüntetõk is megjelentek Medvegyev feliratú zászlókat lobogtatva, de a rendõrség határozott és számszerû beavatkozásának köszönhetõen a komolyabb erõszakot sikerült elkerülni.

A kormánypárt tüntetõk dobokkal és zászlókkal éltették az Egységes Oroszország gyõzelmét.

Orosz rendõrség az amerikaihoz képest szinte kesztyûs kézzel bánik a tüntetõ liberális ellenzékkel. Pedig idegen érdekeket szolgálnak, jól tudják, hogy Oroszország ellenségeinek malmára hajtják a vizet. De Moszkvában nem szokás a fölösleges brutalitás. Ami persze nem jelenti azt, hogy ne érjék el mindenképpen a céljukat.


Forrás: A Russia Today nyomán - Szabad Riport Tudósító Iroda

The Hungarians:

Elég csak a forrásra nézni, és rögtön világos a helyzet. Brutális Amerika (Nyugat) és a humánus oroszok, nekem már elegem van ebböl. A manipuláció magas iskolája.(Gondolják ök, a rég lerágott csont...)

A normális ember el is hiszi, mert ezt olvassa az újságban és ezt látja a TV-ben.
De mi az igazság, és mi a szemfényvesztés?
Egy biztos, a nyugati világban mindent le lehet közölni és kevés a cenzúra, de mi van az oroszoknál, meg az arab világban?

Szinte lehetetlenné teszik a riporterek munkáját, csak a pozitív dolgokról lehet tudósítani,
a többi zenzúrázva. Ami a háttérben történik, arról hallgatnak. Ez Oroszország!
Hála Istennek, még vannak emberek akik nyitott szemmel járnak a világban, és nem dölnek be minden manipulált hírnek!
Többször jártam Amerikában, bejártam a világ nagy részét és már több mint 30 éve élek Svájcban, van némi élettapasztalatom és ezért azt mondom, hogy amit a magyar népnek tálalnak a hírekben, a TV-ben vagy a web-en, az botrányos.
Szinte nap mint nap hallom, hogy nekünk külföldön élö magyaroknak fogalmunk sincs róla, hogy mik folynak és mi történik Magyarországon. Mindenkit meg kell nyugtatnom, hogy többet tudunk, mint gondolnátok, mivel sokkal több és jobb hírforrásunk van, mint az otthon bezártaknak. A többnyelvüségnek is megvan a maga elönye. Az internet egy jó dolog, de a hírek káoszában nehéz a valóságot megtalálni, és ezt használják ki az emberek manipulálására.

Bizonyos erök minden áron az oroszok mellé akarják Magyarországot állítani!
Kösz, én ebböl nem kérek, 50-év böven elég volt!

Caruso

Link

..-..-..-..-..-..-..-..-..-..-..-..-..-..-..-..-..-..-..-..-..-..-..

Be kell szüntetni az orosz tüntetõk elleni erõszakot


A tüntetõk, az újságírók és az õrizetesek elleni erõszakos rendõri fellépés beszüntetésére szólította fel az orosz hatóságokat az Amnesty International.

A világ legnagyobb emberi jogi szervezete Londonban kiadott állásfoglalásában közli, hogy értesülései szerint eddig ezernél több személyt, köztük újságírókat vettek õrizetbe a szombati oroszországi parlamenti választások "manipulálása" elleni demonstrációkon. "A számok változnak", de valószínûleg száznál többen még mindig õrizetben vannak, és számos szabadlábra helyezett ellen is bírósági eljárás van folyamatban.

A felhívás szerint az Amnesty International sok beszámolót kapott a tüntetõkkel szembeni rossz bánásmódról, zárt bírósági tárgyalásokról, valamint arról, hogy rendõrök békés tüntetõket vertek meg, majd nem engedélyezték orvosi ellátásukat.

Tekintettel az újabb tervezett megmozdulásokra, az Amnesty International felszólítja az orosz hatóságokat "a rendõrség megfékezésére", és a békés tiltakozás jogának tiszteletben tartására.

John Dalhuisen, az AI európai és közép-ázsiai ügyekért felelõs igazgatóhelyettese szerint "semmiféle módon nem igazolható" az õrizetbe vételek nagy száma. Dalhuisen szerint a nemzetközi emberi jogi törvényekben egyértelmûen szerepel a jelentõs politikai fejleményekkel szembeni békés, spontán tiltakozáshoz fûzõdõ jog, és e törvényi védelem kiterjed az elmúlt napok oroszországi tiltakozó megmozdulásaira is.

Az Amnesty International vezetõ tisztviselõje szerint elõfordult, hogy azért vettek õrizetbe ellenzéki tiltakozókat, mert azt kiáltották, hogy "Szabadságot", vagy azt, hogy "Másmilyen Oroszországra van szükség", és számos õrizetbe vett tüntetõ esetében az õrizetesekkel szembeni bánásmód legalapvetõbb elõírásait sem teljesítik.

John Dalhuisen közölte, hogy az Amnesty International ezeket az õrizeteseket lelkiismereti okokból rács mögött tartott foglyoknak tekinti, és azonnali szabadon bocsátásukat követeli.

Az AI szerint felmerül az a kérdés is, hogy miért vesznek õrizetbe nagy számban ellenzéki tüntetõket, amikor ugyanazokon a helyszíneken kormánypárti demonstrálók háborítatlanul gyülekezhetnek.

Az Amnesty Internationalt jelentõs számban keresték meg õrizetesek barátai és hozzátartozói, akik számos jogsértésrõl számoltak be, például arról, hogy szeretteik a rendõrségen nem kapnak enni, és a családtagok által bevitt ételt sem adják át nekik.

Az emberi jogi szervezet közölte azt is, hogy egyes forrásai szerint az õrizetbe vettek közül hozzávetõleg százat már el is ítéltek, egyeseket vádemelés és bírósági eljárás nélküli elzárásra, másokra pénzbüntetést szabtak ki.

Forrás: Link

Fizikus bizonyítja be a választási csalást

Lapunkban sokat foglalkoztunk már manipulációval, annak írott és íratlan formáival. De lehet-e tudományos módszerekkel, objektívan bizonyítani a manipuláció tényét? Szergej Spilkin orosz fizikus tisztán statisztikai módszerekkel is tudja igazolni, hogy manipulálták az utóbbi idõk összes oroszországi választását.

Szergej Spilkin fizikus, aki egyébként független választási megfigyelõ, a következõképpen megfigyelést tette. Ha összegyûjtjük, hogy egy választáson a különbözõ szavazókörökben a választásra jogosultak hány százaléka jelent meg, és grafikonon ábrázoljuk, hogy az adott százalékban hány szavazókörben jelentek meg a választók, akkor szimmetrikus hullámokat kapunk:

A fenti ábra a 2007-es lengyel (szürke), a 2009-es mexikói (narancssárga), a 2009-es bolgár (zöld) és 2010-es svéd (lila) választások szavazási hajlandóságát mutatja. A vízszintes tengelyen a részvételi arányokat láthatjuk, a függõleges tengelyen pedig azt, hogy hány szavazókörben rögzítették az adott százaléknyi részvételt.

A fenti ábrából kitûnik, hogy a négy választáson nagyon különbözõ volt a szavazási hajlandóság: Mexikóban a legtöbb szavazókörben a jogosultaknak csupán 34%-a adta le szavazatát, míg Svédországban 83%. Abban mind a négy választás megegyezik, hogy a leggyakoribb esettõl eltérõ százalékarányok nagyjából egyenletesen oszlanak meg – azaz a diagram formája nagyon hasonló mind a négy ország esetében.

Ha azonban a szavazásokat manipulálják, azt általában úgy teszik, hogy egyes szavazókörökben a tipikusnál jóval több szavazatot adnak le. Ennek következtében jóval több lesz az olyan szavazókör, ahol a tipikusnál nagyobbnak mutatkozik a szavazási hajlandóság, ráadásul az átlagtól jelentõsen eltérõ értékekre is sok példa van. A legutóbbi oroszországi választásokon mindig ez volt a helyzet: az alábbi ábrán a szürke a 2003-as, a barna a 2007-es parlamenti választások, a világoskék a 2004-es, a sötétkék a 2008-as elnökválasztások szavazási hajlandóságát mutatja.

Látható, hogy a tipikus részvételi arány mind a négy választáson 50%-65% volt, de a legtöbb körzetben mégis 100% volt a szavazók aránya. Hasonló nagyobb kiugrásra csak a bulgáriai választásokon volt példa, de ennek mértéke ott is jóval kisebb volt. Ráadásul a középérték és a 100% között álló szavazókörzetek száma a nagyobb százalérkértékek felé haladva 2003-ban még csökkent, 2008-ban viszont már nõtt. Még feltünõbb, hogy ebben a tartományban is kiugróak a „szép, kerek” számok, mint a 60%, 65%, 70%, 75%, 80%, 85%, 90%, 95%. Még ha a többi eltérés valahogyan magyarázható is lenne, ezek egyértelmûen csalásra utalnak.

A fölényes gyõzelem lélektana

Alberto Simpser, a Chicagói Egyetem politológiaprofesszora elmondta, hogy a választási csalásoknak nem egyszerûen a gyõzelem megszerzése a célja. Könnyen elõfordulhat, hogy a biztos gyõztes is csaláshoz fordul annak érdekében, hogy ne csupán gyõzelmet arasson, de gyõzelme elsöprõ erejû is legyen. 2004-ben is nyilvánvaló volt, hogy Putyin fogja megnyerni a választásokat – ebben az évben mégis rengeteg, egyes számítások szerint akár tízmillió szavazatot is hamisítottak. Végeredményképpen Putyin 49 millió szavazatot kapott, míg elenfelei összesen kilencmilliót. De hasonló volt a helyzet a kilencvenes évek elején Mexikóban, vagy jelenleg Jemenben és több afrikai államban.

A fölényes gyõzelem azért is fontos, mert ez elõsegíti a gyõzelem megismétlését a következõ választásokon. A fölényes gyõzelem ugyanis azt sugallja, hogy a gyõztes ellen szavazni felesleges, és ez apátiába és passzivitásba taszíthatja más jelöltek híveit. Számítások igazolják, hogy azok, akik nem hisznek a választások tisztaságában, alacsonyabb részvételi hajlandóságot mutatnak. És ez nem pusztán a választókat érinti, hanem azokat a vagyonosabb embereket is, akik egy-egy politikus kampányát finanszíroznák, továbbá a hivatlanokokat, sõt, magukat a politikusokat is, akik szívesebben politizálnak egy-egy erõsebb pártban, mint egy esélytelenben.

Újabb dilemmák

Az alábbi ábra Spilkin szerint szintén a csalásokat bizonyítja. Az ábrán a 2007-es parlamenti, illetve a 2008-as elnökválasztás részvételi hajlandóságát mutatja. Szürkéskékkel a moszkvai, világoskékkel a szentpétervári, lilával a szaratovi területi, rózsaszínnel pedig a tatarsztani részvételi arányt láthatjuk.

Mint az ábrán látható, 2007-ben Moszkvában (szürkéskék) és Szentpétervárott (világoskék) a részvételi görbék olyanok, mint a demokratikus államokban megszokottak. Ezekben a városokban az Egységes Oroszország párt kb. 54%-ot, illetve 50%-ot ért el. A szaratovi területen (lila) azonban különbözik az eloszlás az eddig látottaktól: nincs kiemelkedõ átlagérték, de nem különösebben nagy a 100%-os szavazókörök aránya sem. Itt az Egységes Oroszország kb. 65%-os eredményt ért el. Tatarsztanban (rózsaszín) azonban a 100%-os, illetve az ehhez közel álló körzetek aránya igen magas: az Egységes Oroszország 81%-ot ért el.

2008-ban már a moszkvai és szentpétervári görbe is kilapult, és emellett 15-20 százalékponttal növekedett az Egységes Oroszországot támogatók aránya. A szaratovi körzetben nem jelentõs a változás, de míg korábban a görbe a 60%-nál magasabb részvételi aránytól kezdve enyhén lejtett, 2008-ban enyhén emelkedik: és az Egységes Oroszország eredménye több mint 10 százalékponttal nõ. Tatarsztanban is minimális a változás, de 70% környékén megjelenik egy kisebb, de mégis a demokratikus államoknál találhatóhoz hasonló kis hegy: az Egységes Oroszország eredménye pedig két százalékponttal alacsonyabb.

Ha összevetjük a választói aktivitást a szavazatok számával, akkor is azt találjuk, hogy minél több a résztvevõ, annál többen szavaznak az Egységes Oroszországra. Az alábbi ábrán a 2007-es parlamenti, illetve a 2009-es moszkvai önkormányzati választások eredményeit láthatjuk. A vízszintes tengely mutatja a választói aktivitást, a függõleges azt, hogy az egyes pártok hány szavazatot kaptak. Számunkra a lila és a szürke pontok érdekesek: az elõbbiek az Egységes Oroszország, az utóbbiak az összes többi párt egyesített eredményét mutatják. Jól látszik, hogy minél többen szavaztak egy körzetben, annál fölényesebb az Egységes Oroszország gyõzelme.

Érdekes képet kapunk akkor is, ha a választói aktivitást aszerint vizsgáljuk, hogy az egyes pártok szavazóinak aktivitása hogyan oszlik meg. Alább ismét a 2007-es parlamenti, illetve a 2009-es moszkvai önkormányzati választások eredményeit láthatjuk, de most aszerint lebontva, hogy az Egységes Oroszország szavazóinak aktivitása (lila), illetve a többi párt szavazóinak aktivitás (világoskék) miként oszlik meg. (A narancssárga az összesített választói aktivitást mutatja.) Meglepõ módon azt találjuk, hogy a többi párt szavazóinak aktivitása „egészséges képet” mutat, az Egységes Oroszország szavazóinak aktivitása viszont torz.

2009-ben Szergej Mitrohin, a Jabloko párt
vezetõje egész családjával a saját pártjára
szavazott – másnap aztán meglepetten látta
a hivatalos eredményekben, hogy az adott
szavazókörben pártja egyetlen szavazatot sem
kapott. Mitrohin a bírósághoz fordult, a
szavazatokat újraszámlálták, és „elõkerült”
16 szavazat. A bíróság szerint egyszerû hiba
történt, felelõsségre senkit nem vontak.


Az ellenzéki pártok görbéin egyedül az a furcsa, hogy 2007-ben a görbének a 0% közelében „válla” van: azaz jelentõs azon szavazókörök száma, ahol egyáltalán nem, vagy alig szavaztak ellenzéki jelöltekre. Ezt csak azzal magyarázhatjuk, hogy ezeken a helyeken az ellenzéki jelöltekre leadott szavazatokat megsemmisítették.
Hogyan védekezzünk?

Dmitrij Oreskin, az Orosz Tudományos Akadémia földrajzi intézetének munkatársa arra figyelmeztet, hogy a választások bojkottja is elõsegítheti a csalást. A bizottságok általában több szavazólapot kapnak, mint ahány szavazó várhatóan érkezik, így ha elmegyünk szavazni, de a szavazólapot magunkkal visszük vagy megsemmisítjük, magunk teremtünk lehetõséget arra, hogy a szavazatunkat „pótolják”. De ha valamilyen gyalázkodó feliratot hagyunk a szavazólapon, és az egyik betû beleesik valamelyik körbe, a szavazóbizottság akkor is dönthet úgy, hogy mi éppen arra az adott pártra vagy jelöltre szavaztunk, akinek a neve mellett a kör áll. Éppen ezért a legjobb, ha legalább két jelöltet is egyértelmûen bejelölünk, ilyenkor ugyanis a szavazatot mindenképpen érvénytelennek kell minõsíteni. A módszer hátránya, hogy az érvénytelen szavazatokat „felosztják” a 7%-ot elért pártok között, így érvénytelen szavazatunkkal is a számunkra ellenszenves pártokat támogatjuk.

Ennél jobb startégia az, hogy egyszerûen nem a „nagy” pártra szavazunk, hanem bármelyik másikra. Érdemes kifejezetten kis pártra szavaznunk, amelyiknek a parlamentbe jutása is kétséges: ha õket hozzásegítjük a bejutáshoz, színesedik a politikai skála, és a nagyoknak kevesebb hely jut. Ennek is megvan azonban az a kockázata, hogy a kis párt nem jut be, így szavazatunkat „elosztják” a nagyok között.

Forrás: Link