Mi történhet velünk a folytatásban? Röviden elmondjuk.
Nagyjából három forgatókönyv képzelhetõ el.
„A” - pozitív - forgatókönyv

Nem történik nagyobb baj, hiszen egyelõre nem hivatalos, informális tárgyalásokról van szó. Jöhet némi bizonytalanság a piacokon, de az is elmúlik hamar. A hivatalos tárgyalások elkezdõdnek januárban, s az kompromisszumokkal, megegyezéssekkel zárul. A kormány visszavesz azokból az elképzeléseibõl, amelyek nem elfogadhatók a nemzetközi közösségnek, itt különösképp a jegybanktörvényre kell gondolni.
A megkötött IMF-megállapodás piaci szempontból nyugalmat hoz, viszonylag stabil, s nem túlzottan gyenge forintárfolyamot, s még talán az alapkamatot sem kell följebb emelni – röviden: pénzügyi szempontból megnyugtatóbbá válik Magyarország helyzete.

„B” – negatív - forgatókönyv

A kormány nem tágít az eredeti gazdaságpolitikai elképzeléseitõl, a tárgyalások – ha újra is indulnak – késõbb végleg megszakadnak. Ami bizony azzal járhat, hogy Magyarország újra a nemzetközi lapok címlapjára kerülhet, mint az az ország, amelyik a válság következõ áldozata lehet. Ennek következményeit a magyar lakosság már nagyon jól ismeri: gyengülõ, változékony árfolyamú forint, kamatemelkedés, nõnek a magánadósok, s az állam (szintén adós) terhei. Egy ilyen folyamat negatív spirállá változhat, ami egy idõ után az államcsõd lehetõségét is fölveti.

„C” – szerencsejátékos - forgatókönyv

A legvalószínûtlenebb, de teljesen azért nem kizárható lehetõség, hogy az Orbán-kormány nem enged elképzeléseibõl, továbbra is keményen tárgyal, mégis beválik a taktikája, mivel az IMF és az EU nem kockáztatja Magyarország bedõlését. Erre akkor van esély, ha nemzetközi szervezetek vezetõi úgy ítélik meg, nagy a pénzügyi fertõzés esélye, nem lehet a magyar válságot elszigetelni. Erre alapozni több mint veszélyes, nagyjából megfeleltethetõ annak, amikor a szerencsejátékos blackjacket játszik, és 19-re mindig lapot kér, legyen bármekkora a tét. Bejöhet a taktika, csak éppen rendkívül kockázatos.
Link