No hol is kezdjem, ha már a közepén vagyok? Emlékeztek még a hódmezõvásárhelyi autó-balesetemre? A rendõrség által eredetileg kiszabott 40 ezres bírságot és az egyhavi jogosítvány-bevonást panaszomra a bíróság 25 ezerre csökkentette, de még mindig engem akartak kihozni szabálysértõnek. Most tárgyalásra kaptam meghívást (én kértem, hogy legyen, mert nem értek egyet a marasztalással), de hát csak az üzemanyag kerül lassan annyiba, mint a büntetés csak azért, mert ilyen remek a rendszer. Aztán éppen ma délelõtt a szigetszentmiklósi önkormányzatból is megjelent két hölgy, akik szolgálati autóval, sofõrrel érkeztek, hogy a hódmezõiek kérésére felmérjék a vagyonomat. Az autóról már tudnak (most lesz kifizetve 5 év után, ha elõbb be nem dönti a hitelt), de van-e még más. Mondtam, hogy van még ásó és föld is annyi, ami nekik elég is lesz, de ne akarják inkább megízlelni…Szerintem értették, mert emberi hangon beszéltem és igazat szóltam.

De nem is ezért írok éppen most, mert ez csak a könnyedebb történet. A neheze meg tényleg emésztgetést igényel.
Nos, történt egyszer nagyon régen, hogy a rendõrség ügyet megszellõztetve könyveket írtam önköltségen és aztán az lett belõle, hogy most itt vagyok. No akkor ismerkedtem meg Szima Judittal és a TMRSZ-el, annak mûködésével, sõt elég aktívan részt is vettem a munkájukban, népszerûsítésükben, megismerve sok vezetõjét, olyan személyeket, rendõröket, akikkel talán lehetne is kezdeni abban a másik rendszerben, ami nem a jelenlegi. Nyilván megismertem olyanokat is, akik sok fejfájást okoztak, okoznak a mai napig is a normálisoknak, de sok mindent most nincs kedvem felsorolni. Lényeg az, hogy Juditot már vagy két éve ösztökéltem – látva a rendszer baját és azt, hogy a zsidók immár a szakszervezeteket is le fogják darálni- hogy stratégiát kell váltani és üljünk össze az értelmesebbjével kigondolni, mit is lehet tenni. Tisztában vagyok a Jóbbikos történetekkel, a vezetõk személyiségével és a problémákkal Judit félelmeivel, vezetési stílusával és hát nem mindig szerencsés habitusával. Igen, vannak „kényes” ügyek is és régóta jeleztem szépen, majd egyre erõsebben, hogy van(nak) mellette olyanok, akiknek nem lenne ott a helyük, mert minimum valamely szolgálathoz bekötött zsidajok. Ezt korábban õ is csodálkozással ismerte be és fel, mint ahogy a parlamenti zsidaj kettõs állampolgárságúak sem véletlenül lettek megpiszkálva két évvel azután, hogy én ezt már megtettem. Judit nem mert lépni a tanácsaim ellenére sem, sõt azt észleltem, hogy bizalmi válságba keveredünk és ugyan én nem csinálok titkot szinte semmibõl (persze van, ami nincs kidobolva, de az sem titok), az jött vissza, hogy infói szerint én be vagyok kötve. Érdekes ez, mert közben teljes mellszélességgel kiállt azért, aki viselkedésével erre minden alapot megadott és hiába jeleztük többen is, hogy rossz az irány és rossz tanácsokra hallgat. Ennek eredménye az lett, hogy kénytelen voltam egyre nyíltabb kritikákat megfogalmazni a tmrsz irányába, egyet nem értésemnek adva hangot azzal kapcsolatban, amit 2010 decembere óta részükrõl tapasztalok. Ugye azt nem kell megmagyaráznom, hogy a rendõrséget miért tartom maffia-szervezetnek és az is ténykérdés, hogy a rendõrök zöme gyáva, tehetetlen és ostoba, hovatovább maga is direkt bûnözõi életmódot folytat, miközben a éppen bennünket, a rajtuk és nekik is segíteni szándékozókat velük tartják sakkban. Tudják, hogy végük, hogy a zsidók magáncégekkel cserélik le õket és a normálisabbját folyamatosan cserélik le, terelik el, miközben éppen a múlt év a nyugdíj és egyéb” járandóságaik” elvesztegetésérõl szólt, de én errõl (másokkal együtt) korábban hiába beszéltem nekik. Talán mostanra kezdik érteni az okokat és miért küldöm el a sok hülyét – ha rendõrnek is gondolja magát éppen- a sóhivatalba. Nem bántásból, hanem pedagógiai szándékkal, mert a szép szóból nem értenek!

Mára már ott tartunk, hogy ténylegesen háborús helyzet felé kell kacsingatnunk és éppen a tehetetlen és értetlen közegek erõs hozzájárulása miatt. Ez is tény. Judit elsõ bebörtönzése után felhívott és kérdezte, hogy miért nem álltam ki mellette. Elég indulatosan ecseteltem, hogy minden eszközzel próbáltam megérteni vele és a tmrsz-el, hogy rossz az irány és az eszköz és személyi gondokat látok, ezért hogyan is hagyhatnám jóvá utólag azt, amire tõlem nem kért felhatalmazást, sõt, amit kifejezetten elleneztem? Javaslatom is volt, ha az álPinyóval és a zsidajokkal már ilyen nexusba került, akkor a tmrsz váltson stratégiát és borítsa a rendõr-bûnözõs történeteket és amit csak tudnak, hozzák nyilvánosságra, mert ha nem teszik, akkor ki fogják csinálni õket. Nem tették! Azt is elég erõsen óhajtottam, hogy közvetlen bizalmasát, akire esküszik, Baracz Vilmost tegye már el, ha nem is láb alól, de valahová jó messzire, ahová sok bennfentes szerint is való, mert sokkal többen látják azt, hogy kárt okoz és terel, mint, hogy ez szimpla tévedés lehetne. Nem tették! Illetve igen, a megbízott vezetés – úgy látom – eltakarította és próbálja menteni, ami menthetõ. Nem akartam beleszólni ezekbe a kérdésekbe, mert úgy láttam, hogy Judit megrekedt és nem tud és nem is képes elrugaszkodni arra a szintre, amelyrõl az ügyek talán még „demokratikusan” is de kezelhetõek. Szerintem azért is van börtönben, mert ezt nem tette meg és jól tartotta sakkban és táplálta folyamatosan a félelem-igényét pont az, akire legjobban "támaszkodhatott". Persze lehet, hogy tévedek, de erre kicsi az esély.

Igen ám, de mostanra a TMRSZ és a többi szakszervezet is kényszerhelyzetbe került. Még szerencse, hogy ezt elõre megírtam a RENDÕR SZAK-SZERVEZETT HÁBORÚ címû könyvemben, amelynek létérõl szerintem a tmrsz-es rendõrök zömének sincs fogalma. Igen, Judit naivság és/vagy a mellé ültetett ügynök remek munkát végzett. Az eredmény ez, hogy egy ügynökkel kevesebb és most olyan jogszabályi keretek közt kell egyáltalán a szakszervezet létéért küzdeni, ahol a korábban még megvalósítható célok is mind egy szálig zsidóellenesek. Akarom mondani törvényellenesek. Nem mondom, hogy Judit mindezt magának köszönheti, de rajtam már nem múlhatott több, hiába szóltam. Annyit értem el, hogy a TMRSZ-es belsõ körben is mindenféle pletyiket sikerült elterjeszteni rólam és most ott ülnek a kupac tetején és gondolkodnak serényen, hogy akkor mi is legyen. Csak bízni tudok abban, hogy kezdik érteni, hogy nem én vagyok az ellenség, aki elõre szóltam (nem csak én láttam ezt, hanem sokan mások is), hogy ez így nem tartható, most viszont tényleg a rendõrség puszta léte lesz a tét, s ne csodálkozzon a hivatalos közeg azon, ha a megnyomorított magyar azon agyal, hogy az elsõ rendõr vérével meszeli be a ház falát és fegyverét majd õ fogja használni arra, amire a rendõr nem volt képes, mert beosztottként félt a tetû zsidó ellenséges parazita fõnökeitõl. E már egy helyzet. Nos, ha a rendõröknek megjön az eszük én még mindig itt vagyok (egyelõre), mert ha valaki, akkor én megértem a gondjaikat mind szakmai, mint emberi-társadalmi vonzataival együtt, bár kevésbé vagyok toleráns az értetlenségükkel kapcsolatban. Azt sem bánom, ha nemkívánatos személy lettem ilyen-olyan kitalált okkal valamely közegben, ha végül azt csinálják, amit kell én már annak is örülök. Remélem csinálják!

De mindazért, amit most leírtam, nem ragadtam volna tollat. Judit börtönbüntetése esélyt ad a tmrsz –nek arra, hogy magasabb szintre lépjen. Ha ezt nem teszi meg, akkor itt van vége. Ez ebben a vonatkozásban sorskérdés és esély, nem pedig baj, bár Judit egyéni sorsa nyilván ettõl még egyelõre necces. Nem tette azt, amit kell, ezért most más kap esélyt. Rengeteg ügy lehet most a tarsolyban, amivel fogva van és Baracz Vili lehet a kulcsa ennek, mert korábban a Jóbbik tájékán és most nem kizárható módon éppen az MNA-nál(nak-nek) tekeri a kíntornát. Ha tekeri, hát tekerje minél jobban, mert ezzel a letisztuláshoz segít, bár, ha módomban áll és összehoz a sors vele, egy kiadós demokratikus nyakalást azért szeretnék eszközölni a BAR-BÁR-on, remélve, hogy a TMRSZ vezérkar már tudja, ki van még ott zsidaj-mossados-nbh-s, mert olyan nincs, hogy egyedül legyen egy ilyen szervezetben.

A TMRSZ ügyeit az MNA is jó ideje figyelemmel kíséri. Ugyan én jeleztem a gondokat korábban is a kommunikáció kettõsségének stratégiai és taktikai paramétereivel kapcsolatosan, de hál istennek nem én vagyok a szakértõjük. Pedig lehetnék, de hát úgy vagyok immár lassan, mint Pistike, aki gyerekként komp szeretett volna lenni, de aztán felnõttként még sem komplett! Juditot az alapszabály értelmében egyelõre le kell cserélniük és sok egyéb döntésre is a jogszabályi háttér kötelezi a tmrsz-t, amelynek vezetõi gárdája most akar megszabadulni a rájuk szabadított „árnyéktól”. Én ezt tudom, ezért nem is piszkáltam õket. Ez így logikus és helyes. A többit meg csak megértik és cselekszik is józan ésszel.

Az MNA reakciója viszont némi magyarázatra szorul. Már ha szorul. Az eljövendõ idõben a rendõrök és ami még megmarad belõlük stratégiai partnerséget tenne indokolttá. No ehhez jó érzék, idõzítés, szándék és helyzetfelmérés, felderítés és pontos információk szükségesek. No meg bizalom, nem is kicsi, persze azt azért gyémántáron mérik a mi köreinkben és igencsak deficit van belõle így is.
Sajnos az utóbbi idõk eseményei, történései, azt támasztják alá (egyelõre), hogy elég nagy hiányosságoknak vagyunk bõségében és feltételezésem szerint ennek egyik oka lehet az a forgatókönyv, amely Juditot is odajuttatta, ahol van. Itt is tudjuk, hogy a belsõ ellenség a legveszélyesebb, de ezt ugye nem kell tovább ragoznom. Bár még nem tisztázódott a vezetõk között, ám úgy érzékelem, hogy nem biztos, hogy a megfelelõ tanácsadók sertepertélnek az említett szektorban, vagy másik lehetõségként adott, hogy a tanácsok jók, csak azokat nem úgy értik a címzettek, ahogy kell. Ez igencsak reális lehetõség, ugyanis az oskolában ezen a szinten az is próbának számít, ha kiszúrod, hogy nem minden tanítás arról szól, hogy megfogadd, hanem azt hivatott eldönteni, hogy mennyire okultál az eddigiekbõl. Magyarul: észre kell azt is venni, hogy a tanító három leckéje közül melyik az az egy, amit azért adott, hogy azt megvalósítsd, és melyik kettõt adta azért, hogy tesztelje, hogy mit is értettél meg az eddigiekbõl. Alacsonyabb szinteken a parancsok mechanikus végrehajtása kötelezõ és akkor buksz, ha nem vagy rá képes, de magas szinteken pontosan fordítva mûködik!

Nos, remélem a TMRSZ nem érti félre az MNA ügybuzgalmát és azt is remélem, hogy mindkét szervezet vezetõsége nem érti félre önmagát sem. Éppen ideje lenne! Nem engedhetünk meg magunknak tudatlanságból elkövetett szarvashibákat! Ha hibázunk, akkor azt tegyük tudatosan, számolva annak várható és kifejezetten kívánatos következményeivel!

Nos, aki úgy véli, hogy hiba volt most billentyûzetet ragadnom, az hajtsa vére a parancsot és nyomjon egy DELETE gombot!