Hidegkémia? Mi a szösz! Még jó, hogy a tegnapi fõcikk errõl is szól.
Lehet, hogy újra kell gondolnia a tudománynak az élet eredetérõl alkotott eddigi elképzelését.
A németországi Osnabrücki Egyetem kutatói szerint a kémiai körülmények arra utalnak, hogy az elsõ sejtszerû alakzatok nem a tengervízben, hanem inkább egy õskori pocsolyában jöttek létre, az élet kialakulásához ideális feltételek adódtak a kis szárazföldi víztestekben, amelyek a Föld mélyérõl felszálló vízgõz lecsapódásából keletkeztek.

Armen Mulkidjanian, az egyetem biofizikusa amerikai és orosz kollégáival elemezte az elsõ sejtek lehetséges anyagcseréjét. A sejteknek viszonylag sok cinkre, mangánra és foszforra volt szükségük, valamint a kálium nátriumhoz képest magas arányára, vagyis az õsleves inkább geotermikus forrásokra hasonlíthatott.
A kutatók elõször hatvan, minden mai sejtes élõlényben elõforduló gént vizsgáltak meg, ezek ugyanis a közös õsben is megtalálhatóak voltak. A gének alapján sikerült meghatározni az õssejt néhány fehérjéjét, és azokból annak négymilliárd évvel ezelõtti anyagcseréjére következtetni. A kutatók szerint a sejtek keletkezéséhez szükséges kémiai elemek az óceánban soha nem léteztek megfelelõ arányban.
Akkoriban a Föld vulkánokban bõvelkedett, a légkör pedig a mai Vénuszéra vagy Marséra hasonlított. E körülmények mellett a vulkáni folyamatoknak köszönhetõen gõzök és gázok jutottak a Föld belsejébõl a felszínre, és lehûlésükkor õspocsolyák képzõdtek. Az élõ sejtek kialakulásához szükséges kezdõlöketet a katalizátorként ható ásványi anyagok adhatták.
A kémiai folyamatok számára a száraz szakaszok éppoly fontosak voltak, ezért az elsõ életformák minden valószínûség szerint kis szárazföldi pocsolyákban keletkeztek, és nem az óceánban vagy annak szélén. A tenger csak késõbb népesedett be.
Link