Miket nem mond? Köztük volt. Tudhatja, hogy ezek maffiózók, no meg zsidók, de errõl csitt!
Föld, föld, föld - helyben, hálózatban, szövetségben - szövetségbe gazdák, magyarok!
Ángyán József volt a vidékfejlesztés utolsó bástyája?

Kedves Barátaim!

Mindenek elõtt engedjétek meg, hogy - megkésve bár, de -

hálás szívvel ezúton mondjak köszönetet azért a

sajtónyilatkozatért, amellyel felajánlott lemondásomat

követõen nyilvánosan kiálltatok mellettem és a Nemzeti

Vidékstratégia irányvonala mellett. Ez a kiállás és egyenes

beszéd segíthet csupán a viszonyaink megváltoztatásában. Ez

adott nekem is erõt e számomra nehéz idõszakban, és ad erõt

a folytatásra is. Ennek önmagáért való értékébõl mit sem von

le a folyamat ma látszó végeredménye.



A felém irányuló - meg nem szolgált, ki nem érdemelt -

szeretet egyúttal rámutat a felelõsségemre és arra is, hogy

döntésemet illetõen magyarázattal tartozom mindazoknak, akik

bíznak bennem és számítanak rám. A találgatások,

csúsztatások, idõnként rosszindulatú indoklások helyett

jobb, ha magam adom magyarázatát elhatározásomnak.



Ami a lemondásom felajánlását és annak elfogadását illeti,

azt kell mondanom, hogy jó lelkiismerettel nem tehettem

mást, Miniszterelnök Úr pedig sajnos nem adott lehetõséget a

számomra egyre növekvõ lelki válságot okozó problémák és a

hónapok óta érlelõdõ végsõ döntésem okainak személyes

megbeszélésére. Ez utóbbit - nem kis szomorúsággal bár, de

természetesen - tudomásul vettem, ám ettõl világlátásom, a

magyarság és a magyar vidék, a helyi gazdaság, a helyi

közösségek és családok iránti elkötelezettségem mit sem

változott.



Anélkül, hogy lemondásom felajánlását itt részletesen

indokolnám, kérem engedjétek meg, hogy az alapvetõ okokról

és körülményekrõl az alábbiakban tájékoztassalak Benneteket.



Azzal a programmal szemben, amelyet a Nemzeti

Vidékstratégiában megfogalmaztunk, amelyet a társadalom

túlnyomó többsége - a fórumainkon, az elmúlt nyolc hónap

széleskörû társadalmi vitái során megtapasztaltak szerint -

teljes mértékben támogat, és amelynek végrehajtására

szegõdtem, nos ezzel a programmal szemben mohó,

zsákmányszerzõ gazdasági érdekcsoportok, hogy ne mondjam

"maffiacsaládok", spekuláns nagytõkés "oligarchák" és a volt

TSz-eket, állami gazdaságokat a többiek elõl elprivatizáló

nagybirtokos "zöldbárók" koalíciója jött létre.



Ez az évtizedek alatt kialakult, ellenérdekelt

"maffiahálózat" mindent vinni akar a földtõl, az

erõforrásoktól a támogatásokon át a piacokig. Mindent vinni

akar a vidéki, helyi közösségek, családok elõl, és magam,

munkatársaim valamint az emberekkel közösen kidolgozott

Nemzeti Vidékstratégiánk e zsákmányszerzés útjában álltunk.

Elérte hát ezen érdekcsoport, hogy - amint mondani szokták -

elfogyott körülöttem a levegõ, ellehetetlenült a közös

vidékstratégiánk megvalósítása, elkezdõdött annak gyökeres

átalakítása, adott gazdasági érdekcsoportok üzleti tervévé

züllesztése, és megindult az állami földterületeknek a

meghirdetett birtokpolitikai irányelvekkel gyakorta össze

nem egyeztethetõ bérbe adása .



Ezzel a körrel és az általa kikényszerített irányváltással -

amely meggyõzõdésem szerint Dél-Amerikába vezet - jó

lelkiismerettel közösséget vállalni nem tudok és nem is

akarok! Maradásommal a bennem bízó emberekben nem tarthattam

fenn tovább azt a tévképzetet, hogy a közösen meghatározott

irányba rendben mennek a vidékfejlesztés ügyei. Én nem

csaphatom be az embereket! Soha sem tettem, és ezután sem

fogom senki kedvéért sem megtenni! Jeleznem kellett hát a

fenti helyzetet és irányváltást, és erre nem maradt más

eszközöm, mint lemondásom felajánlása.



A fent leírtak után úgy gondolom, nem kell külön indokolnom,

hogy mélységesen egyetértek Miniszterelnök Úrnak az utóbbi

hetekben több fórumon elmondott azon tételmondatával, hogy

"a gazdasági elitet távol kell tartani a politikai

döntéshozataltól!" Örömmel és bizakodással ám egyúttal

türelmetlen várakozással is tölt el, hogy e mondat tanusága

szerint Miniszterelnök Úr is látja a problémát. Éppen ezért

ehhez a megítélésem szerint igen fontos tételmondathoz magam

csupán két kisebb, szerény megjegyzést tennék.



Egyrészt a nevezett kör egy részét én nem számítom a szó

igazi értelmében vett "elithez" tartozók közé, sokkal inkább

az elmúlt zavaros évtizedeink gátlástalan, mohó, másokon

átgázoló, zsákmányszerzõ haszonélvezõinek tartom õket.



Másrészt ahhoz, hogy távol tudjuk e kört tartani a

döntéshozataltól, ahhoz elõbb el kell õket onnan távolítani,

hogy a közpénzek és a nemzet közös vagyona valóban a közjót

szolgálhassa. Arról nekem sajnos nincsenek információim,

hogy mikor és milyen eszközökkel kezdõdik el e körök

eltávolítása a hatalomból, de türelmetlenül várom ennek

bekövetkeztét. Meggyõzõdésem ugyanis, hogy erkölcsi

megújulás nélkül nincs felemelkedés a magyarság számára!

Ahogy látom nem lesz egyszerû a folyamat, de e valódi

rendszerváltó, nyíltszini küzdelemben magam is szivesen

részt veszek, erre készen állok! Abban a Korten által

megfogalmazott "modern kétpártiságban", amelyben az egyik

oldalon a spekuláns multinacionális nagytõke és helyi

rezidenseinek érdekei, a másik oldalon pedig az emberek, a

helyi közösségek érdekei és értékei állnak, én ez utóbbiak

pártján állok és ott is maradok! Meg vagyok gyõzõdve arról,

hogy az emberek is ezt várják tõlünk, és a két oldal

birkózásában velünk vannak. Velük, az emberekkel és nem az

oligarchákkal kell szövetséget kötnünk! Ezzel a belsõ

összefogással leszünk kifelé is erõsek!



Addig azonban, amíg mindez - rossz elõérzeteim szerint

komoly megrázkódtatások és katartikus kijózanodások után

bár, de törvényszerûen - bekövetkezik, addig is Sík Sándor

és Teréz Anya tanácsait követve igyekszem "tenni a jót ott,

ahol lehet, úgy, ahogy lehet. Tekintet nélkül arra, hogy

másoknak tetszik-e, vagy nem, hogy mások látják-e, vagy nem,

hogy lesz-e sikere, vagy nem." A lemondásom kapcsán

kialakult - állásfoglalásra késztetõ, éles - helyzetben, a

számomra is meglepõ és megindító, felém irányuló - meg nem

szolgált - szeretet láttán úgy érzem, hogy sokan

gondolkodunk ugyanígy, és ez ad számomra hitet, reménységet

a világunk változtathatóságában. E cselekvés terepeit ma

számomra ismét az Egyetem, az Országgyûlés és a civil

nyilvánosság fórumai jelentik.



Kedves Barátaim!



Kérlek Benneteket, hogy a fentiekrõl az általam igen nagyra

becsült szervezetetek tagságát és civil szervezõdéseitek

minden résztvevõjét is tájékoztassátok, és nekik is adjátok

át hálás köszönetemet, szeretetteljes, baráti üdvözletemet.

Remélem lesz még alkalmunk közösen tenni hazánk, nemzetünk,

a magyarság és annak vidéki közösségei megmaradásáért,

felemelkedéséért.



Erõt adó állásfoglalásotokat, kiállásotokat ismételten

hálásan megköszönve, "a világ fölött õrködõ Rendben" és

összefogásunk erejében változatlanul bízva õszinte

tisztelettel és baráti szeretettel üdvözöllek Benneteket:



Ángyán József