Tisztelt Belügyminiszter Úr!

Mindenek elõtt néhány fontos tényt szeretnék tisztázni, mely tények ismerete
elengedhetetlen ahhoz, hogy e levél üzenete egyértelmû és világos legyen.

- 2009. július 21-e óta vagyok a Jobbik Magyarországért Mozgalom tagja. E napon tartotta alakuló
ülését a Letenyei Alapszervezet, melyen magam is részt vettem, s az elsõk között csatlakoztam a
tagsághoz.
- 2009. augusztus 22-én avattak gárdistává Szentendrén. Ekkor esküdtem fel a Szent Koronára,
hogy életem végéig hûen szolgálom nemzetemet, a hazámat, és kitartok bajtársaim mellett. (E
napon a rendõrség - igazoltatást követõen - szabálysértési eljárást indított ellenem „feloszlatott
társadalmi szervezet tevékenységében való részvétel” címmel. Pénzbüntetést szabott ki, melyet a
bíróság késõbb helyben hagyott.)
- 2010. január 4-én a Zala megyei Csömödéren bajtársaimmal egy temetési szertartáson
vettünk részt, teljesítve ezzel az elhunyt utolsó kívánságát. Itt a rendõrség szintén közbelépett,
és ugyanazon indokkal ismét pénzbüntetést szabott ki. (20802/80-1/2010 szabs.) A Lenti Városi
Bíróság ezt az összeget felére csökkentette, amelyet közmunkával róttam le.
(A rendõrség kényszerintézkedést soha nem foganatosított ellenem. Elõállítva, elõvezetve,
õrizetbe véve vagy letartóztatva soha nem voltam. Hivatalos személy ellen erõszakot soha nem
követtem el. Atrocitásnak, erõszaknak sem elkövetõje, sem elszenvedõje nem voltam.)

2011. december 20-án adtam postára a jelentkezésemet - a Zala Megyei Rendõr-
fõkapitányságnak címezve - az Országos Rendõr-fõkapitányság által meghirdetett állásra, a
rendõrség hivatásos állományában. Hittem abban, hogy a rend õreként még többet tehetek a rendért
és az emberek biztonságérzetéért. Õszintén hittem abban, hogy a törvény által rám ruházott
jogomnál fogva, kötelességemet teljesítve, segíthetek azokon, akik segítséget kérnek. Pont ezek
miatt lettem gárdista is. Kötelességemnek éreztem, hogy éljek a lehetõséggel, ha már egyszer
megadatott. Mint késõbb ez bebizonyosodott, naiv voltam... Sejtettem, hogy nem lesz könnyû
dolgom, ismerve a rendõrségen belül jelenleg uralkodó szemléletet és irányvonalat, de hittem, hogy
- egyebek mellett a 2006. október 23-i események tükrében - személyemmel némi „fényt viszek a
sötétségbe”, ha csak helyi szinten is.

A pályázati felhívás „18-37 év közötti életkorú érettségizetteknek” szólt, 6 megyére terjedt
ki; a Baranya-, a Bács-Kiskun-, a Csongrád-, a Somogy-, a Szabolcs-Szatmár-Bereg-, valamint a
Zala Megyei Rendõr-fõkapitányság kínált munkalehetõséget. A felvételt nyert pályázókat 2012.
március 1-jei hatállyal próbaidõs rendõr õrmesternek nevezik ki, 12 hónap próbaidõ kikötésével. A
próbaidõ elsõ felében egy 5+1 hónapos képzésen kell részt venni (a zalai, a somogyi és a baranyai
jelentkezõk esetében a Körmendi Rendészeti Szakközépiskolában), majd e képzés sikeres elvégzése
után az adott megyei rendõr-fõkapitányság határrendészeti ágánál kell speciális szolgálati
feladatokat ellátni.
A képzés megnevezése az OKJ szerint: „Határrendész speciális ismeretekkel bõvített

rendõr szakképesítés - õr-járõrtárs rész-szakképesítés”. A jelentkezés határideje 2012. január 6-a
volt, majd ezt késõbb meghosszabbították január 16-ig.

Ahhoz, hogy a felvételi eljárás egyáltalán elinduljon, hatósági bizonyítvány kellett
kérvényeznem, amelynek „eredményét” aztán az illetékes megyei rendõr-fõkapitányságnak
továbbította a Bûnügyi Nyilvántartó Hatóság. Ennek másolatát én is kézhez kaptam:
„a bûnügyi nyilvántartási rendszer alapján a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak
szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 37/A. § (1) bekezdésének a)-f) pontjában
foglalt kizáró okok nem állnak fenn.”

Január 10-e körül kaptam e-mail-ben az értesítést a Zala Megyei Rendõr-fõkapitányság
Humánigazgatási Szolgálatától, miszerint január 13-án Nagykanizsán jelenjek meg a levélben
megjelölt helyszínen az elõzetes fizikai-erõnléti felmérõn. Itt „megfelelt” minõsítést kaptam.

Ezt követõen - az erõnléti felmérõ helyszínén kapott idõpont szerint - január 18-án a Zala
Megyei Rendõr-fõkapitányság épületében került sor a pszichológiai vizsgálatra. E vizsgálaton a
logikai (IQ) tesztem áltagon felüli eredményt mutatott, a reakcióidõ-mérõ vizsgálaton is kiválóan
teljesítettem. A személyes beszélgetés szintén jól sikerült, csupán a személyiség tesztem (CPI)
eredményében talált némi kivetnivalót a szakpszichológus, ami miatt „alkalmatlannak” minõsített.
Én éltem a törvény adta jogommal, és megfellebbeztem a döntését: február 20-ra kaptam
idõpontot a másodfokú vizsgálatra a Rendészeti Szervek Kiképzõ Központjába, Budapestre.

Elõtte azonban várt még rám egy egészségügyi alkalmassági vizsgálat is. Erre a
Nagykanizsai Rendõrkapitányságon került sor - elõzetes telefonos egyeztetést követõen - január 24-
én, ahol is „alkalmasnak” talált a vizsgáló orvos.

Ugyancsak telefonon kaptam az értesítést a személyes elbeszélgetés idõpontjáról, amelyre
szintén a Nagykanizsai Rendõrkapitányságon került sor. Az elbeszélgetés 3 fõs bizottság elõtt
zajlott. A beszélgetés kötetlen volt, mondhatni, hogy baráti hangulatban zajlott. Határozottan jól
sikerült. Bíztattak, hogy ha a másodfokú pszichológiai vizsgálat alkalmasnak minõsít, akkor nem
lesz akadálya annak, hogy felvételre kerüljek a rendõrség állományába.

Elméletileg mindezek után kellett volna következnie a környezettanulmánynak, amely arról
szól, hogy a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) munkatársa látogatást tesz nálam, megvizsgálja az
életkörülményeimet, a lakókörnyezetemet, kikérdezi a szomszédokat arról, hogy milyen ember
vagyok, valamint a családtagjaimmal is elbeszélget. Elõzetesen úgy tájékoztattak az eljárás ezen
szakaszáról, hogy csak idõpont egyeztetést követõen jelennek meg az illetékesek, hogy valakit -
jobb esetben engem - itthon találjanak, és ne kelljen feleslegesen a helyszínre utazniuk.
Érdeklõdésemre a Humánigazgatási Szolgálat illetékese elmondta, hogy majd valamikor jönnek, de
még nem tudják pontosan, hogy mikor. Ennek szervezése folyamatban van. A környezettanulmány
végül is (átmenetileg) elmaradt.

(Február 20-a elõtt néhány nappal a megyei rendõr-fõkapitányság Humánigazgatási
Szolgálata telefonon tájékoztatott, hogy a vizsgálat az elõzetesen megbeszéltekkel ellentétben nem
a IX. kerületi Vágóhíd utcai Kiképzõ Központban kerül lebonyolításra, hanem a Teve utcai rendõr-
székházban. A helyszínen derült ki, hogy ez az információ téves, és mégis a Vágóhíd utcába kell
mennem.)

A másodfokú pszichológiai vizsgálat rendben zajlott: a pszichológus hölgy a megismételt
személyiség teszt alapján - amely kiemelkedõen pozitív eredményt mutatott - alkalmasnak talált a

3

rendõri hivatásra.

Idõ közben kiderült, hogy Zala megyében a meghirdetett 50 helyre - amely mind a Letenyei
Határrendészeti Kirendeltségre szólt - mintegy 150 jelentkezõ adott be pályázatot, ebbõl azonban
csupán 40-42 fõ maradt fenn a rostán. A többi pályázó kihullott az elõzetes szûrõkön. Ez az
információ még több reménnyel kecsegtetett. (Ezt az információt késõbb - amikor is a kifogástalan
életvitelemet vizsgáló, általam kitöltött ûrlapot, valamint „a velem egyedüli személyként egy
háztartásban élõ” édesapám arra irányuló nyilatkozatát, miszerint beleegyezik, hogy az NVSZ õt
is „átvilágítsa”, bevittem a letenyei rendõrõrsre - a Határrendészeti Kirendeltség vezetõ-helyettes
tisztje is megerõsítette.)

Február 21-én e-mail-ben kaptam egy üzenetet „Értesítés felvételrõl” címmel a
Humánigazgatási Szolgálattól, melyben az alábbiak álltak:

„Tájékoztatom, hogy a 2012. március 1-jén induló határrendész rész-szakképzésre kiírt pályázat
alkalmassági vizsgálatain Ön alkalmas minõsítést szerzett. A kifogástalan életvitel vizsgálat
jelenleg folyamatban van, amennyiben annak eredménye is megfelelõ, Ön felvételt nyert a Zala
Megyei Rendõr-fõkapitányság hivatásos állományába, mint próbaidõs rendõr õrmester.
A felvételi eljárás lebonyolításához 2012. február 24-én pénteken 9 órakor kérjük személyes
megjelenését a Zala Megyei Rendõr-fõkapitányságon (8900 Zalaegerszeg, Balatoni út 4.), ahol sor
kerül a felnõttképzési szerzõdés aláírására is.
[...]
A Körmendi Rendészeti Szakközépiskolába 2012. február 29-én este 20.00 óráig kell bevonulni,
ahova ágynemû huzatot és a személyes dolgokat tartalmazó szekrényhez 1 db lakatot kell vinni.”

Ennek megfelelõen február 24-én megjelentem a ceremónián, ahol a fõkapitányság
nagytermében elõször egyenként mindenkit egy asztalhoz hívtak, és ott nyilatkozni kellett arról,
hogy mit sportolunk, elsõsorban profi szinten. Ezek az adatok feljegyzésre kerültek. Ugyanennél az
asztalnál be kellett mutatni az eredeti érettségi bizonyítványt, a személyi okmányokat, és - aki
rendelkezett vele - más bizonyítványokat, tanúsítványokat.

Ezután tájékoztatást kaptunk egyebek mellett a rendõr-szakszervezetekrõl és a belépési
lehetõségekrõl, és arról, hogy az aznapi felvételi eljárás legvégén kerül sor a hivatalos eskütételre,
valamint az eskü szövegének aláírására. Viszont addig mindenkirõl beérkezik az információ az
NVSZ-tõl a jelentkezõk kifogástalan életvitelével kapcsolatban, tehát aki azon „elbukik”, az nem
teheti le az esküt. Errõl a tényrõl a Zala Megyei Rendõr-fõkapitányság Humánigazgatási
Szolgálatának vezetõje tájékoztatott minket. (Hogy ezt a vizsgálatot az NVSZ miért nem tudta
korábban elvégezni, azt a mai napig nem értem.) Közben kiderült, hogy a jelen lévõk közül egy
jelentkezõt már haza is küldtek, mert a szóban forgó ellenõrzésen - a közben beérkezett információk
alapján - nem bizonyult „kifogástalan életvitelûnek”. Én ekkor egy kicsit aggódni kezdtem - jól
ismerve a rendõrség (valamint egyes politikai körök) e kérdéshez való viszonyulását -, hogy a
gárdista múltam miatt hátha én is erre a sorsra jutok még az eskütétel elõtt. De nem így történt.

Ezt követõen aláírtuk a beiskolázási dokumentumot (három példányban, melyekbõl egyet
sem kaptunk kézhez), a munkaszerzõdésünket (négy példányban, amely a Zala megyei Rendõr-
fõkapitányság és a köztem létrejött próbaidõs munkaviszonyt igazolta; ezekbõl szintén nem kaptunk
egy példányt sem), majd sor került a szolgálati igazolványhoz szükséges fénykép elkészítésére.
Ezután részt vettünk egy körülbelül fél órás munkavédelmi oktatáson, majd megtörtént az
ünnepélyes eskütétel, melynek szövegét alá is íratták velünk. Mindezeken felül kaptunk egy
hivatalos igazolást, amely a Zala Volán járatain való ingyenes utazásra jogosít, a következõ

4

szöveggel:

„Hivatalosan igazolom, hogy Molnár Dániel Imre r. õrmester (szül.: [...], an.: [...])[...]szám alatti
lakos a Zala Megyei Rendõr-fõkapitánysággal, mint munkáltatóval hivatásos jogviszonyban áll.
Ezen igazolás a személyi igazolvánnyal együtt érvényes 2012. augusztus 31. napjáig, mely a Zala
Volán járatain való utazásra jogosít.”

Az esemény zárásaként elláttak bennünket pár hasznos információval a beiskolázással,
valamint a kollégiumba való beköltözéssel kapcsolatban.

Ezek után boldogan léptem ki a fõkapitányság épületébõl. Azonnal telefonáltam a
szüleimnek, kedvesemnek, a közeli barátoknak, hogy mostantól hivatalosan is rendõr õrmester
vagyok. Örömmámorban és izgalomban teltek a következõ napok. A családdal tervezgettük, hogy
mi hogyan legyen, miket kell vásárolni, amiket magammal viszek a kollégiumba. Megpróbáltuk
megszervezni az elõttem, illetve az elõttünk álló 5 hónapot. Megvásároltuk a szükséges holmikat,
én pedig lélekben felkészültem a kollégiumi létre. Abban a tudatban voltam, hogy a megígért
környezettanulmány már elmarad, hiszen minden hivatalos dokumentumot aláírt a munkáltató is és
én is.

Mivel a helyi munkaügyi kirendeltségnél regisztrált álláskeresõ voltam, és az
önkormányzattól egy ideje havi rendszerességgel álláskeresési járadékot (22.800 Ft) kaptam,
február 27-én reggel személyesen bejelentettem, hogy munkaszerzõdést írtam alá a megyei rendõr-
fõkapitánysággal. Bemutattam az egyetlen birtokomban lévõ „bizonyítékot”: az ingyenes utazásra
jogosító igazolást. Õk ezt elfogadták, és saját kérésemre töröltek a regisztráltak közül, valamint
közölték, hogy márciustól az álláskeresési járadék folyósítását is megszüntetik.

A munkaügyi kirendeltségrõl hazaérve az udvarunkban - édesapám társaságában - egy
idegen emberrel találkoztam. Bemutatkozott, majd közölte, hogy környezettanulmányozni jött.
Nagyon meglepett a dolog. Bementünk a házba. Leültünk a szobámban, ahol különbözõ kérdéseket
tett fel. Elsõsorban a korábban (a jelentkezési lappal együtt) elküldött önéletrajzomban leírtakról
érdeklõdött részletesebben. Többek között megkérdezte, hogy hol lakik a barátnõm, van-e
hiteltartozásom és milyen összegû, milyen hobbijaim vannak, milyen könyveket olvasok, milyen
jellegû filmeket nézek, milyen szórakozóhelyekre járok, kik járnak hozzám, milyen emberekkel
tartom a kapcsolatot, milyen internetes oldalakat látogatok, fogyasztok-e kábítószer, vagy alkoholt
stb. Leginkább a Gárdával való kapcsolatom érdekelte, illetve, hogy tartom-e a kapcsolatot a
bajtársaimmal, és õk szoktak-e hozzám járni, illetve én hozzájuk. Megkérdezte, hogy voltam-e
büntetve, valamint, hogy folyt-e ellenem szabálysértési eljárás. Õ ez utóbbiakkal tisztában lehetett,
ugyanis a jelentkezési lapomon szerepeltek ezek a kérdések, melyekre én õszintén válaszoltam -
tudván, ha nem így teszek, úgyis kiderül, hogy elhallgattam a tényeket.

Kérdésére válaszolva elmondtam neki, hogy természetesen megszüntettem minden
kapcsolatomat a Gárdával, valamint a Jobbik-tagságomat is felfüggesztettem, hiszen tisztában
vagyok azzal, hogy a törvény szerint hivatásos rendõr nem lehet politikai pártnak tagja.

Végig olyan érzésem volt, mintha csak és kizárólag a „gárdistára” lenne kíváncsi és
nem „Molnár Dánielre”. Ez a megérzésem késõbb még bizonyosabbá vált, amikor a „vendég”
távozása után édesapám elmondta nekem, hogy hozzá is hasonló kérdéseket intézett, mint hozzám.
Édesapámmal is bementek a szobámba, ahol rólam faggatta: milyen ember vagyok. Benézett a
szekrényeimbe (!) - elmondása szerint azért, hogy megbizonyosodjon arról, rendszeretõ vagyok-e.
Megszemlélte a könyveimet a polcomon - megjegyezte, hogy milyen sok Wass Albert könyvem

5

van -, szemügyre vette a dvd és cd lemezeimet, a feszületet a falon, a Nagy-Magyarország térképet,
a nemzeti és az árpád-sávos zászlót és egyéb tárgyakat. Azt is megkérdezte, hogy van-e
vadászfegyverünk, vagy egyéb lõfegyver a birtokomban (!). A régi egyetemi jegyzeteimbe is
belelapozott.

Feltûnt neki az állólámpára felakasztott fekete Bocskai sapkám. Rákérdezett, hogy „a fia
gárdista?”. Édesapám azt válaszolta, hogy csak volt, mivel a Gárdát betiltotta a bíróság. Miután
édesapámmal újra kimentek az udvarra, ott érdeklõdött a család autója iránt, hogy kinek a nevén
van. Édesapám - a valóságnak megfelelõen - mondta, hogy az övén. A rendõrtiszt erre felírta a
kocsi rendszámát. Ekkor értem haza.

Búcsúzóul annyit mondott, hogy valószínûleg még aznap mérlegelik a nálunk látottakat,
tapasztaltakat, és értesítenek a döntésrõl. Megjegyezte, hogy a gárda-dolog miatt lehetséges, hogy
elutasító választ kapok. Feltûnt (sajnos csak utólag), hogy nekem semmiféle igazolványt, hivatalos
dokumentumot nem mutatott, aláírnom nem kellett semmit (!). Csupán a jegyzettömbjébe írogatott.

Elmondható, hogy ez a „környezettanulmányozás” gyakorlatilag egy burkolt házkutatás
volt. Ha nem a saját szememmel látom, illetve nem édesapám szájából hallom a történteket, el sem
hiszem. Mindemellett véleményem szerint egyértelmûen kijelenthetõ, hogy a környezettanulmány
során tapasztaltak és látottak az NVSZ megállapítását - mely alapján a hivatásos állományba való
felvételem elutasításra került, azaz hogy az „életvitelem nem kifogástalan” - nem támasztják alá.
Hogy az NVSZ tisztje kifejezetten felettesi utasításra végzett ennyire „alapos” vizsgálatot, vagy
csupán túlbuzgóságból, illetve önszorgalomból járt el ily módon, számomra és az ügy
szempontjából is mellékes kérdés. Nyilvánvaló, hogy kifejezetten a gárdista múltam miatt
jött „környezettanulmányozni”. Gyanítom, hogy az elutasító határozat már a
környezettanulmányozás elõtt megszületett. És még egy érdekesség: Letenyérõl összesen ketten
adtuk be a jelentkezésünket erre az állásra. A másik jelentkezõtõl tudom - telefonon beszéltem vele
még aznap este -, hogy õt nem látogatta meg ez az úriember. Sõt, két másik (nagykanizsai)
pályázónál szintén nem jártak környezettanulmányozni. Ebbõl nagyjából kikövetkeztethetõ, hogy
a „kinevezési ceremónia” után már csak nálam tartottak „környezettanulmányt”. Engem valami
okból kifolyólag muszáj volt, hogy meglátogassanak...

Február 28-án kaptam az értesítést, hogy mivel az „életvitelem nem kifogástalan”, nem
kezdhetem meg rendõri pályafutásomat. Engem nem mertek (?) felhívni, de még csak sms-t sem
küldtek a döntésükrõl. Édesanyámat hívták fel (!) - aki civil alkalmazott a rendõrségnél -, hogy hát
nagyon sajnálják... Õ értesített telefonon aznap délután.

Másnap indultam volna Körmendre, hogy beköltözzek a kollégiumba. Valaki, valakik ezt
nem akarták. Valaki vagy valakik nem akarták, hogy „homokszem kerüljön a gépezetbe”. Azt
akarták, hogy maradjon minden úgy, ahogy volt. Maradjon minden úgy és olyannak, ami ezt a
hatalmat - ami nem kettõ, nem nyolc, nem húsz éve regnál - tökéletesen kiszolgálja. Azok
az „úriemberek” odafent a becsületembe gázoltak. Véleményt alkottak rólam anélkül, hogy
ismernének. „Elítéltek” anélkül, hogy bûnös lennék. Elvettek tõlem egy lehetõséget. Büszke
szerettem volna lenni arra, amit vállaltam, és amit csinálok. Büszke az egyenruhára, a hálás
tekintetekre. És büszke arra, hogy egykori gárdistaként tehetem mindezt. Mostanra nyilvánvalóvá
vált, hogy ebben a rendszerben a „magamfajtáknak” ez nem adatik meg. Ha valaki egy kicsivel is
emberibb (esetleg „magyarabb”) az átlagosnál, az már kilóg a sorból, és azt bizony nem nézik jó
szemmel. Aki csendben van és meghúzza magát, az megfelel a hatalom elvárásainak. Valószínû,
hogy akárhányszor is próbálkoznék, ez a rendszer soha nem engedné meg, hogy rendõrként
szolgálhassam a hazámat. Na, ez a valódi kirekesztés! Elszomorító.

6

Felhívtam a megyei rendõr-fõkapitányság humán-osztályát, és kérdõre vontam õket. Nem
voltak elfogadható érveik, csak olyanok, amelyek gyenge lábakon állnak. Azzal érveltek, hogy
ilyen a hivatalos eljárás: az utolsó lépés mindig a környezettanulmány. Csakhogy ott hibáztak, hogy
engem valamilyen véletlen folytán „kifelejtettek” a sorból, és még az ellenõrzés elõtt aláíratták
velem a hivatalos szerzõdéseket és dokumentumokat. (Ebbõl merészeltem következtetni arra, hogy
felvettek a hivatásos állományba.) Elméletileg kapok majd egy értesítõt az NVSZ döntésérõl, bár
nem hinném, hogy az elutasítás valódi okát belefoglalják az indoklásba.

Üzent nekem a hatalom. Egyértelmû és határozott üzenetet kaptam tõle. Az üzenet a
következõ volt: öntudatos hazafinak, gondolkodó és gondoskodó magyarnak lenni ma bûn. A mai
Magyarország regnáló hatalma nem kér az öntudattal rendelkezõ és a hazájukért, nemzetükért
érdemben tenni akaró és tenni tudó hazafiakból. Akik így gondolkodnak és éreznek, azokat a
perifériára kell szorítani, illetve mellõzni kell, ahogy és ahol csak lehet.

Gyakorlatilag már csak egy lehetõségem maradt, hogy munkához jussak itt a környéken.
Beadtam a pályázatom egy multinacionális céghez. Ha ez sem sikerül, akkor kénytelen leszek - sok
magyar fiatalhoz hasonlóan - idegen földön szerencsét próbálni.

Tisztelt Belügyminiszter Úr!

A kérdés, hogy az elutasításomat indokoló megállapítás a 2010. január 4-i
szabálysértésemmel áll-e közvetlen összefüggésben, vagy annak tudható-e be, hogy egyáltalán az
Új Magyar Gárda Mozgalom tagja voltam, egyelõre megválaszolatlan. Hivatalos nyilatkozatot még
nem kaptam ezzel kapcsolatban. Valójában az ügy szempontjából ez szinte mellékes.

A Fõvárosi Bíróság 2011. december 14-én hozott másodfokú, jogerõs végzése szerint - a
Fõvárosi Ítélõtábla 2009. július 2-án hozott ítéletére (5.Pf.20.738/2009/7.) alapozva - „szó nincs
arról, hogy a Fõvárosi Bíróság, illetve a Fõvárosi Ítélõtábla a Magyar Gárdát feloszlató
ítéleteiben az egyenruha viseletét és az alakzatban vonulást tekintette volna jogellenesnek,
hanem számos helyen kifejezetten rögzítette ennek ellenkezõjét.” Az úgynevezett jogellenes
tevékenység nem abban nyilvánul meg, hogy a gárdisták formaruhában, vezényszavakra
katonai alakzatban vonulnak, hanem ha ezek a bûnözéssel kapcsolatban érintett etnikum
által tömegesen lakott településeken történnek, megfélemlítõ jelleggel.
„A Magyar Gárda tevékenységét betiltó bírósági határozat nem pusztán a paramilitáris
jelleget – amit egyébként önmagában sem az egyenruha, sem az alakzat-tartás, sem azok
együttesen nem merítenek ki – tekintette határozata alapjának, hanem a „vonulások”,
azok helyszínválasztásának, az ott elhangzott beszédek tartalmának, sõt általában
a problémafelvetés egyoldalúságának és annak a célzott közösség által való el nem
kerülhetõségének együttes, kumulatív összhatását.”

Úgy vélem, hogy e bírósági végzés alapján az ellenem kezdeményezett és lefolytatott
szabálysértési eljárás megalapozatlan és jogszerûtlen volt ugyanúgy, mint a rendõrség állományába
való felvételem elutasítása, hiszen a szóban forgó végzésben megállapított jogellenes
magatartásformák egyikét sem valósítottam meg az Új Magyar Gárda tagjaként, sem más esetben.

7

Igyekeztem mindent elmondani, amit átéltem az elmúlt két, két és fél hónap alatt. Életem
egyik legnehezebb idõszaka volt. A testi és lelki felkészülés, a küzdelem, hogy megfeleljek az
elvárásoknak, a számtalan álmatlan éjszaka rengeteg erõmet elvette. És amikor már minden
biztosnak tûnt, amikor úgy látszott, hogy megnyertem a magammal és a másokkal vívott csatát...
akkor lekeverték életem talán legnagyobb pofonját. Hátba szúrtak. Egyetlen nappal a cél elõtt.

E történet tökéletesen alátámasztja a mai magyar valóságot. Szeretném, ha minél több
emberhez eljutna ez az üzenet. Szeretném, ha ez az üzenet felébresztené a bénító ködbe burkolózott,
mélyen alvókat: nem változott semmi...

Tisztelt Belügyminiszter Úr!

Az elmondottak tükrében szeretném feltenni Önnek a kérdést: Ön szerint a velem szemben
lefolytatott „felvételi eljárás” maradéktalanul megfelelt-e a törvényi elõírásoknak, amikor az azt
lezáró elutasító döntés egy olyan szabálysértési ügyben hozott ítéleten alapszik, amelyet
gyakorlatilag egy késõbb született jogerõs bírósági végzés felülbírált?

Más szemszögbõl megközelítve a kérdést: etikus és igazságos-e egy büntetlen elõéletû,
feddhetetlen múltú, szilárd nemzeti öntudattal rendelkezõ fiatalt megfosztani annak lehetõségétõl,
hogy hazáját és nemzetét elhivatott rendõrként szolgálja?

A felsorolt tények ismeretében kérdezem Öntõl, tisztelt Belügyminiszter Úr, hogy mi volt a
valódi oka az én felvételi elutasításomnak, hiszen a hivatalos rendõri eskü szövegében
kinyilatkoztatott irányelv alapján sem igazolt az a velem szemben megfogalmazott elõítélet, hogy
az „életvitelemben kifogásolható”: „Alárendeltjeimrõl a legjobb tudásom szerint gondoskodom,
õket öntudatos hazafiakká, a népek kölcsönös tiszteletére nevelem.”

Õszintén bízom benne, hogy a hazafias öntudat, az egészséges erkölcsi és morális értékrend,
illetve a feltétlen hazaszeretet nem számítanak alapvetõen kizáró oknak ahhoz, hogy rendõrként
szolgálhassam a hazámat.

Várom megtisztelõ válaszát.

Kelt Letenyén, 2012. március hó 4-én.

Tisztelettel:
Molnár Dániel