A megszorítások mellett a jóléti rendszer átalakítása is megkezdõdhet Nagy-Britanniában: célpontba kerülhet a középosztály, és jobban megéri majd dolgozni, mint állami juttatásokból élni.

Az új brit kabinet májusi megalakulásakor meglehetõsen tragikus állapotban vette át a kormányrudat. A II. világháború utáni idõket idézõ munkanélküliség (7-8 százalék) mellett az államadósság a GDP 64 százalékát tette ki, és a költségvetési hiány (GDP 12 százaléka) is rekordmértékûnek számított, és számít ma is. A konzervatívok kommunikációja tulajdonképpen 2008 végén változott meg markánsan. Az addigi mérsékelten „ígérgetõ” politikát egy „felelõs, kiadáscsökkentésre, a jövõ nemzedékek megvédésére” koncentráló politizálással cserélték fel.
A választások óta nyílt titok tehát hogy a kormány megszorításokra készül. David Cameron miniszterelnök minden lehetõséget megragad a közeljövõt érintõ intézkedések megmagyarázására, többször utalva a korábbi baloldali kormányzat felelõsségére is.
A jövõ évi költségvetés elõkészítése az utolsó fázisában tart (idén a „pre-budget report”-ot felváltja a „spending review”), s mindennek természetesen szerves részét képezik a jóléti kiadásokat érintõ intézkedések is. A munkahelyteremtés, a munkára való ösztönzés már a Konzervatív Párt tavaszi kampányában is hívószavaknak számítottak. Kritikával illették a korábbi munkáspárti kormányzatot a jóléti rendszer mûködés-képtelenése miatt, amely szerintük nem sarkallta munkára a brit állampolgárokat. A toryk e heti birminghami konferenciáján George Osborne pénzügyminiszter felszólalásában a megszorítások egyes részleteit is kibontotta. A miniszter bejelentése szerint megszûnhet a családi pótlék mintegy 1.2 millió középosztály-beli család számára, ami azért is érdekes, mert azok köztudottan a konzervatívok bázisát képezik. Ez az intézkedés egyébként ellentétes azzal, amit David Cameron miniszterelnök és Nick Clegg miniszterelnök-helyettes a kampányban ígért. Továbbá a liberális koalíciós partner két héttel ezelõtt megtartott konferenciája is az egységes családi pótlék támogatása mellett döntött.
Ehhez hasonló programot terjesztett elõ Ian Duncan Smith munka- és nyugdíjügyi miniszter is, aki szintén felülvizsgálná a teljes jóléti rendszert. A reformjavaslat középpontjában az úgynevezett „Universal Credit” (általános jóváírás) rendszer lenne, amely felváltaná a különbözõ típusú állami juttatásokat. Így megszûnhet több állami juttatás is; többek között a munkaképtelenségi segély, a lakbérpótlék, vagy a jövedelempótló kártérítési járadék is. A Duncan Smith által kezdeményezett reform garantálná, hogy az állami segélyekbõl élõk ne járhassanak jobban azoknál, mint akik bérbõl és fizetésbõl szeretnének megélni.

George Osborne pénzügyminiszter
A javaslat értelmében, ha egy állampolgár a szociális háló védelme helyett ismét a munkaerõ-piacot választja, adott esetben a juttatásai 65 százalékát is megtarthatja. A poltikus kiemelte, hogy a jelenlegi rendszer azért hátrányos, mert egy új munkavállaló a korábban megítélt központi juttatásainak akár a 70-90 százalékát is elveszítheti. Így nem érdekeltek kellõképpen abban, hogy ismét bérbõl és fizetésbõl éljenek.
Brit sajtóhírek szerint Ian Duncan Smith javaslata zöld utat kapott a Pénzügyminisztériumban is, azonban a részletek továbbra sem ismertek. A miniszter és George Osborne tárgyalásainak központi eleme a reform költségvetésre gyakorolt hatása volt. Elõzetes minisztériumi számítások szerint a hatékonyabb rendszer a csökkenõ jóléti kiadásokkal éves szinten mintegy 9 milliárd font megtakarítást eredményezne a brit állam számára.

Forrás: Link