A római katolikus egyháznak a jezsuita rendjét sok szóbeszéd övezi. Egyesek az oktatásban való szerepükrõl ismerik, mivel sok egyetemet alapítottak. Mások viszont térítõimissziós lelkületükrõl ismerik, mások pedig a politikai intrikákban való szerepükrõl ismerik ennek a rendnek a tagjait. Mivel fontos vezetõ, sõt meghatározó szerepet játszanak a jezsuiták a római katolikus egyházban, ezért célszerû, hogy kapjunk képet errõl az igen aktív társaságról.

A rendet Loyola-i Ignác alapította 1534-ben. A rend létrehozásában nagy szerepet játszottak lelki élményei, amelyeket Loyola kastélyában élt át, annak utána, hogy súlyosan megsebesült Pampeluna város védelmében. Ignác korábban erkölcstelen életet élt, mint udvaronc, verekedõ katona volt a hadseregben. A megsebesülése fizikai csapást jelentett számára, amikor érzéstelenítõ nélkül végeztek mûtétet. Gyógyulása közben sokat olvasott Krisztus és a szentek életérõl, ezeknek a könyveknek a hatására furcsa módon eksztatikus élményei voltak, amikor megjelentek neki Jézus, a Szentlélek, illetve Mária. Ezeknek a víióknak a hatására döntötte el, hogy létrehozza a jezsuita rendet, aminek a célja a világ megnyerése (nem Krisztusnak), hanem a római pápának. Vessük össze Loyola-i Ignác Isten élményét Luther megtérésével. Luther a Bibliát olvasta, és állandóan azon töprengett, hogy mit jelent az, amikor Isten igazságosságáról beszél. Luther az értelmével fogta fel Isten üzenetét, szemben Ignác látomásaival.

A jezsuita képzés 14 évig tart, és azzal együttjár, hogy a jelölt teljesen átadja magát a felettes nevelõ papjainak, hogy „formálni lehessen, mint a viasz”. Ez az akaratnak a teljes feladásával jár, és a képzés során a nevelõk még olyan pszichológiai eszközöket is alkalmaznak a jelöltek képzése során, amikor a lélegzetüket is szabályozni tudják. A jezsuita papoktól teljesen vak engedelmességet követelnek a pápa iránt (illetve a generálisuk iránt, aki az egész rendet vezeti), és készek elfogadni azt, hogy elhiggyjék a feketérõl, hogy az fehér, és fordítva, annak ellenére, hogy mit érzékelnek. A jezsuita rend tanítása ezt így fejti ki latinul: "...siquid quod oculis nostris apparet album, nigrum illaesse definierit debemus itidem quod nigrum sit pronuntiare". A jezsuitákat arra szólítják fel, hogy blaszfémikus módon úgy tekintsenek a generálisukra, mintha õ maga Krisztus lenne. A jezsuita rendnek kettõs jellege van: kívülrõl számító, kalkuláló, és intellektuális, belül azonban egyfajta középkori miszticizmus uralkodik. A jezsuita képzés során a jelöltnek is lehetnek látomásai a mennyrõl, a pokolról, ami egyre jobban megfogja az elméjét, és ami lökést ad arra, hogy egyre jobban elszánják magukat, mivel menteni akarják a lelkeket a pokol tüzétõl.
A jezsuita rend erõsen missziós, térítõ lelkületû rend, ami teljes mértékben alárendeli magát a pápának. Így érthetõ, hogy az évszázadok során miért voltak annyira közkedveltek a pápáknak, mivel a jezsuitákkal egyfajta térítõi hadsereg állt a rendelkezésükre, hogy ezzel akaratukat végrehajtsák. A 16. századtól kezdve a jezsuita rend annyira összeszövõdik a pápasággal, hogy tulajdonképpen a fekete és a fehér pápáról lehetett beszélni. A jezsuita rend a katolikus tanítás teljes átélését testesíti meg, és az egyház elszánt védelmezõi. Ezért a pápák a jezsuitákat számtalan elõnyhöz juttatták: gyóntathatnak, misét mondhatnak, bûnöket oldhatnak fel, esküket érvényteleníthetnek, mind a felettes püspökük beavatkozása nélkül.
XIII. Gergely pápa megengedi nekik a kereskedésben való részvételt is, amit rendesen ki is használtak, akár azzal, hogy ezzel azokat a népeket szolgasorba döntsék, ahol elterjesztették a vallásukat. Cukorbányái voltak például, és észak Afrikában nekik voltak a legnagyobb földjük, Palafox püspök szerint a 17. században egész Dél Amerika gazdagsága az övék volt.
Az amerikai Federal Reserve Bank szintén lehet, hogy a kezükben van. A Federal Reserve Bank ugyanis nem amerikai tulajdon, hanem a Rothchild bankárcsalád tulajdona, aki a pápai kincstárat kezeli. Kérdés az, hogy a pápaság miért bízna meg egy zsidóban a pénzének kezelésében? A Federal Reserve Bank pedig hihetetlen pénzeket hoz be a római katolikus egyház számára amerikai adófizetõk zsebébõl. Úgy megy, hogy a Federal Reserve Bank kölcsönt ad például cégeknek, ha pénzre van szükségük. A Federal Reserve Bank utána annyi pénzt nyomtat ki a Department of Printing and Engraving-nél, amennyire szükség van, és azt kölcsönadja. A cégeknek viszont ezt a kölcsönt kamattal együtt vissza kell fizetniük majd a Federal Reserve Bank-nak. A Federal Reserve Banknak tulajdonképpen csak a pénz nyomtatásának díját kell kifizetnie. Jackson és Kennedy elnök ellenlépéseket tettek a Federal Reserve Bank ezen igazságtalan profitja ellen... Nem tetszett nekik...
A generálisuk a tagjait feloldozhat szörnyû bûnök alól, mint a gyilkosság, eretnekség, vagy az apostoli iratok meghamisítása. Ez kellett is nekik, mivel számos jezsuita résztvett uralkodók vagy országok vezetõinek gyilkolásában, vagy annak megkísérlésében, ha nem a pápaság érdekeit szolgálták ki, mint például a francia III. És IV. Henrik király, az angol II. Erzsébet kiráynõ, I. Jakab angol király, az orosz Romanov cárt, és feltehetõen merényletet követhettek el Jackson, Harrison, Taylor, illetve Lincoln amerikai elnökök ellen. A jezsuiták hamis esküt is felvehettek, hogy ezzel kémkedjenek (az írás végén közölve van a jezsuiták titkos esküje, amelyet a magasabbrangú jezsuiták vesznek fel). Ismeretes egy bizonyos lutheránus lelkész története Skandináviában, akirõl késõbb kiderítették, hogy jezsuita szerzetes volt. A jezsuita Benzi atya szerint "csak kisebb vétek egy apáca melleit fogdosni" - ennek hatására a jezusitákat "emlõteológusoknak" becézték. Jezsuita elv az volt, például, hogy egy papnak vagy szerzetesnek meg van engedve, hogy megöljön valakit, ha az megsérti õt vagy a rendet, például olyanokat, akik kiléptek a rendbõl. Így a jezsuita L’Amy atya szerint egy olyan asszonyt is, akit egy jezsuita megerõszakolt, nehogy befeketítse a hírnevét. Számos jezsuita beteges módon részt vesz különbözõ országok politikájában, és akár pártok vezetõi is lehetnek, annak ellenére, hogy a római katolikus egyház hivatalosan kijelenti, hogy nem vesz részt a politikában. Mind annak érdekében, hogy egy országot minél nagyobb mértékben befolyásolni lehessen, hogy a katolicizmust elterjesszék benne. A jezsuitáknak a saját érdekük állt az elsõ helyen, hogy megtartsák a hatalmukat. Képesek voltak legalább két pápát (XIII. És XIV. Kelement) is megmérgezni, nehogy õket feloszlassa, miután több országból kizárták.
A jezsuiták mindenféle eszközt gátlástalanul használtak arra, hogy magukhoz ragadják a hatalmat, illetve az emberi lelkeket, és hogy a vallásukat terjesszék, elvileg „Istennek a minél nagyobb dicsõségéért”. Ezzel azt remélték, hogy a világot megnyerjék, miközben lelkükben kárt vallanak. A jezsuiták azonban két dolgot nagyon jól használtak fel arra, hogy különbözõ országokban magukhoz ragadják a hatalmat, és ezzel befolyásolni tudják a politikát. Az egyik az egyetemi képzés, illetve mûvelõdés. Az egyetemeken az oktatás során fogva tarthatták fiatal elméket, és ezzel befolyásolják õket. Amikor 1617-ban a kínaiak kitiltottak minden idegent az országból, a jezusitákat azért hívták vissza, mert annyira jól értettek a csillagászathoz. Jezsuita csillagvizsgáló ma is mûködik a Vatikánban. A másik ilyen eszköz a gyónás volt. A jezsuiták magukat gyóntatóknak ajánlották, és azért is lettek olyan népszerûek, mivel készek voltak elnézõen bánni sok uralkodó, illetve politikai vezetõ vétkét illetõen. A szigorú dorgálás elriasztja a bûnös természetû embereket, ezért vesztette fejét Keresztelõ János, de olyan gyóntatókat kedvelték a fényûzõ, buja udvaroncok, akik hajlandóak voltak enyhén bánni a bûnökkel. Mariana, Sanchez, Busenbaum nyomán a jezsuiták hírhedtek voltak a kétértelmû beszéd miatt, és képesek voltak akár a legegyértelmûbb erkölcsi kötelességeket kicsavarni. Például olyan elvük volt, hogy ha bûnt követnek el, nem kell arre gondolni, hogy mit tesz az ember a testével, ha közben a jóra gondol. Ilyen értelemben egy házasságtörõ nõ elmondhatta a férjének, hogy nem tört házasságot, mivel még házasságban van a férjével. Ha netalántán a kedvenc jezsuita gyóntatójától feloldást a bûnére, nyugodtan hazudhat tovább a férjének, mivel ezzel a bûne meg is szûnt a feloldozásnál. Emellett a gyóntatószéket a politika színterévé is alakították.
Pokoli bûntetésekkel fenyegették az uralkodókat, ha nem azt teszik, ami a pápaság érdekében állt. Így XIV. Lajos francia királyt egy bizonyos jezsuita La Chaise atya arra félemlítette meg, hogy 1685-ben semmissé tegye a Nantes-i ediktumot, ami korábban vallási szabadságot adott a francia protestánsoknak. Ezzel 400.000 protestáns hagyta el hazáját.
Mind a gyóntatószéken keresztül, mind a politikai szerepvállaláson keresztül a jezsuiták nagymértékben befolyásolni tudták különbözõ országok sorsát. Ezt gyakran a missziói tevékenységekre használták fel, ami sokszor más vallású népségek inkvizíciós módon történõ likvidálásához vezetett. Ez a katolikus „kereszt és kard” elvnek a gyakorlati
megvalósítása, abban a reményben, hogy az „ágyúgolyók pusztításai után az evangélium virágai fel tudnak majd nõni a csatatéren”. Ezt a jezsuiták gyakran úgy érték el, hogy királyi családok gyermekeinek nevelõi lettek, akik utána katolikus uralkodók lettek, így lehetõvé téve az ország rekatolizációt, ha kellett. Jezusiták az élén jártak az erõszakos rekatolizációs folymatoknak. Miután például Belgiumban a társadalom protestáns részét majdnem kiirtották, utána Magyarországra is jöttek, hogy véghez vigyék a rettenetes ellenreformációt.
Magyarországon például a reformáció idején a lakosság 80-90%-a református volt. A véreskezû jezsuita Pázmány közremûködése után viszont a lakosság kétharmadát erõszakos módszerekkel visszatérítették katolikus hitre (például azzal, hogy télen a jéghideg Balatonba állították, hogy vagy ott maradnak, vagy visszatérnek a katolikus valláshoz). Ausztriában is Ferdinánd herceg jelentette ki a jezsuita hegemónia hatására kijelentette, hogy „inkább egy romba dõlt ország fölött uralkodna, mintsem olyan fölött, ami elkárhozott”. Lengyelország protestánsainak nagy részének kiirtását is szintén jezsuiták végezték el. Számos más országban is jezsuiták agitálására a protestánsokat vagy elüldözték vagy megölték, egészen a 20. századig, amikor a második világháborúban Tiso, szlovák jezsuita, az ország protestáns lakosságát elnyomta. Ide lehet sorolni az 1606-os puskaporos merénylet, ahol egy jezsuita, Robert Catesby, összeesküvést vezetett az angol parlament ellen, hogy Jakab királyt és az egész kormányt felrobbantsa, hogy ezzel katolikus király uralkodjon Anglia felett. A sok ördögi ténykedésük miatt még a szélsõséges katolikus csoportok is megutálták a jezsuitákat; 450 év alatt ötvenhatszor vagy feloszlatták a jezsuita rendet, vagy kitiltották az országból (csak a komolyabb rendzavargásokat megnevezve), a szcientológia szektához hasonlóan. A jezsuiták a tévelygõ szektáknál is rosszabbak. A mai napig például a svájci alkotmány 51. pontja szerint tilos a jezsuitáknak oktatási vagy kultúrális tevékenységet folytatniuk bárhol az ország területén. Norvégiában is hasonlóan keményen ellenzik a jezsuiták jelenlétét.
A jezsuiták hatására több háború kirobbantásában volt számottevõ szerepük. Ezek olyan politikai történések, amellyel az átlagos katolikus hívõt nem lehet okolni, mivel olyan döntéseket hoztak a feje fölött amelyben többnyire nem volt beleszólása. Ezen dolgokért inkább az egyházi vezetés, a Vatikán okolható. A harminc éves háború a tridenti zsinatot követte, amely jellegzetesen ellenreformációs zsinat volt, és amelyet a jezsuiták erõsen befolyásoltak. Magyar vonatkozásban megemlíthetnénk a jezsuita Pázmány Pétert, akit az elõbb említettünk. A jezsuiták a francia birodalom hanyatlását okozta a 19. században azzal, hogy olyan háborúkba keverte, amelyekbe nem kellett, hogy belemenjen. Százezernyi francia katona életét követelte a krími háború, az 1863-as mexikói háború, illetve az 1870-es háború, amit saját maga hirdetett ki Németország ellen. Ezek mind olyan harcok voltak, amelyeknek úgy tûntek, hogy politikai okai voltak, de valójában a Vatikán politikai manõverezései hatására törtek ki. A második világháborút szintén a jezsuiták tervezték ki. Közismert, hogy Mussolinit, Frankot, illetve Hitlert a katolikus egyház tette a magasrangú pozíciójukba. Azzal, hogy a pápaság támogatta Mussolini rezsimjét, cserében Olaszország hivatalos vallását a római katolikus vallásban jelölték meg; Mussolini ezen felül 1.750 millió lírát, illetve a vatikáni államot adományozott az egyháznak. Noha a német katolikusok ellenezték a nácizmust, XII. Piusz pápa (akinek a gyóntatói jezsuiták voltak) kedvezõ véleménynyilvánítására a német katolikus Zentrum párt megszavazza Hitlert és a nácijait, akik 1933-ban teljhatalomhoz jutottak. XII. Piusz pedig kínosan hallgat az emberi jogokat illetõen, amikor több százezer zsidót gyilkolnak meg a holokausztban: „Tudtuk, hogy erõszakos üldözések történtek Németországban, de sosem említették meg nekünk a náci elnyomás borzalmait”. XII. Piusz még az ötvenes években is a római zsidó gettót újra fel akarta építeni. Manapság Róma városának hangulatához tartozik az a rejtett tudatalatti érzés, hogy a második világháború bûnei a római katolikus egyházat terhelik. Hitler és a fõembereinek többsége római katolikusok voltak. Franz von Papen, a pápa titkos titkára pedig konkordátumot hoz létre Németország és a Vatikán között. Természetesen a Vatikán elsõnek ismeri el Hitlert. A nácik átvették a jezsuita egyháziszervezést, és ezt próbáltak a politikai szervezésükben megvalósítani. Több magasrangú katolikus, köztük jezsuiták is, a nácizmust, illetve Hitlert támogatták. „A papok és a hívõknek vonakodás nélkül támogatniuk kellene a német államot, és a Führert is, aki azért harcol, hogy felállítsa Németország hatalmát, becsületét, illetve jólétét, amint ez egybeesik Isten akaratával.” (Innitzer, jezsuita bíboros). „A katolicizmusnak és a nácizmusnak sok közös vonása van – kéz a kézben járnak a világ megreformálásában” (Tiso, jezsuita szerzetes). „A ’Birodalom és az Egyház’ egy olyan iratgyûjtemény, ami a harmadik Birodalom felépülését segíti majd elõ, mivel egy nemzeti szocialista államot egyesíti a katolikus kereszténységgel... Semmi sem olyan ellentmondásos a katolicizmus számára mint a demokrácia... A szigorú tekintély újjáébredése utat enged a valódi egyházi [katolikus] tekintélynek... A nemzeti szocialista tanoknak és a római katolicizmusnak a tanainak ugyanaz a célja...” (Michaele Schmaus, jezsuita teológus). És ekkor még a horvát usztasa rezsimet is meg kell említeni. „A pápa kedvezõen nyilatkozik a Katolikus Akció újabb kereszthadjáratával. Õ az a vezér, aki Krisztus királyságát tartja fenn...
A Katolikus Akció a világ katolikusainak egyesítéséért küzd. Élni kell a hõsi korszakát... Ezt az új korszakot csakis a vér árán lehet elérni.” (a jezsuita Friedrich Muckermann). Még szót kell ejteni a horvát usztasa rezsimrõl (amelynek az élén jezsuiták illetve ferencesek jártak), amely 500.000, de akár egy millió ortodox szerbet illetve zsidót és más vallásúakat (muzulmánok és protestánsok is kisebb számban) kényszerbõl áttérítettek katolikus hitre, vagy megkínozták, vagy megölték, ezek közül 460.000-val végeztek Karlovac környékén, ami Stepinac, Horvátország legfõbb püspökének területén, aki felügyelte ezeket az atrocitásokat. Maguk a német nácik is visszakoztak az usztasák kegyetlenségeiken: emberek szemeit például kivágták és nyakláncokat készítettek belõlük... Az a szomorú, hogy ezen tömeggyilkosokat a római katolikus egyház nyugatra segítette és kolostorokban bújtatták. II. János Pál pápa maga szentté avatta Stepinac püspököt (emellett XXIII. János megemlékezett Stepinac-ról, mint „mártír”-ról), és Horvátországban van egy templom ahol egy róla készített festmény többszörös emberi méretben. Ezen vallási eredetû népirtás mindmáig feldolgozatlan marad, és az egyik forrása a balkáni háborúnak a szerbek és a horvátok között.
Ki tudja, milyen terveket szõnek ma a jezsuiták... A jezsuiták titkos esküje Amikor egy alacsonyabb rangú jezsuitát elõreléptetik vezetõi posztra, a rend kápolnájába vezetik, ahol csak három másik ember van jelen. Az egyik a felettes, vagy a rendház vezetõje.
Mindkét oldalon áll egy-egy szerzetes, az egyik egy fehér-sárga zászlót tart a kezében, ami a pápság színei, a másik pedig egy fekeet zászlót tart, amelyen egy tõr és egy vörös kereszt áll fent, alatta pedig egy koponya és csontok, rajta még az a szó áll, hogy INRI, alatta pedig a következõ szavak: IUSTUM NECAR REGES IMPIUS. Ennek az a jelentése, hogy jogos istentelen vagy eretnek királyokat, kormányokat, vagy uralkodókat megölni vagy kiirtani. A fölödn pedig egy vörös kereszt van, amelyre a jelölt letérdel. A felettes átad neki egy kisméretû fekete kereszt, amit a jelölt a bal kezével átvesz, és amit a szívéhez szorít, ugyanakkor a felettes egy tõrt nyújt át a jelöltnek, amit az élénél fog meg, a szívéhez szorít, majd a felettes még fogja a másik végét. Így szól a felettes a jelölthöz:
(A felettes beszél:) Fiam, téged arra tanítottak, hogy zûrzavart okozzál: római katolikusok között római katolikusként cselekedjél, és kémként ténykedni a saját testvéreid közöztt, hogy senki embernek ne higgyjél, hogy senki emberben ne bízzál. A reformátusok között legyél református, a hugenották között hugenotta, a kálvinisták között kálvinista, a többi protestáns között pedig protestáns, nyerd meg a bizalmukat, akár azzal is próbálkozz, hogy a szószékeikrõl prédikálj, és hogy a legnagyobb erõddel átkozd meg szent vallásunkat és a pápát; sõt még olyan alacsonyra is leszállhatsz, hogy zsidók között zsidó legyél, hogy mindenféle információt össze tudjál szedni, ami szükséges a rendünknek mint egy, a pápához hûséges katonájaként. Arra tanítottak, hogy a féltékenység és gyûlölet magját szõdd a különbözõ emberi közösségek, államok és országok között, amelyek békében voltak, de most háborúba indulnak, hogy véres tetteket vigyenek véghez, és hogy forradalmakat és polgárháborúkat okozzál olyan országokban, amelyek függetlenek és haladóak voltak, amelyek a tudományokat és a mûvészetet békésen mûvelte, és amelyek a béke gyümölcseit élvezte; hogy a harcolók oldalára álljál, és hogy a jezsuita tetsvéreddel titokban együtt szövetkezzél, aki ám lehet, hogy a másik oldalon áll, és így nyíltan szemben áll azzal, amelyhez te kötõdsz, csakhogy az egyház legyen a nyertes a végén, hogy a békeszerzõdés feltételeivel a végeredmény igazolni fogja azt az utat, amelyet választottál, hogy nyereséghez jussál. Arra tanítottak téged kémként, hogy minden lehetséges statisztikát, tényt és információt összegyûjts minden forrásból, hogy a protestánsok családjainak bizalmába férkõzzél, valamint mindenféle eretneknek is, még a kalmároknak, a bankároknak, az ügyvédeknek, az iskolákban és az egyetemeken, a parlamantben, illetve a törvényhozásban, az állami bíróságokon, hogy minden ember számára ugyanazok legyünk, a pápáért, akinek a szolgái vagyunk mindhalálig. Eddig kezdõként kaptad a parancsaidat, mint mellékbíró, gyóntató és pap, de eddig még nem hatalmaztak fel téged, hogy részt vegyél parancsnokként Loyola hadseregében, a pápa szolgálatában. A megfelelõ idõben eszközzé és kivitelezõvé kell válnod a feletteseid kezében; mivel itt senki nem lehet vezetõ, aki a munkáját eretnekek vérével nem szentelte meg, mivel “vérontás nélkül senki nem üdvözülhet.” Így tehát hogy képessé tedd magadat a munkádra, és hogy biztossá tedd magad az üdvösségre, az elõzõ engedelmességi fogadalmadhoz hasonlóan és a pápának való engedelmességgel, most ismételd utánam a következõ szavakat:
(Az eskü szövege:) Én_______________ , aki most a mindenható Isten, az áldott szûz Mária, keresztelõ Szent János, a szent apostolok, szent Péter és szent Pál, és minden szentnek, a mennyország szent seregei, valamint a szellemi atyám színe elõtt vagyok, aki a Jézus társaságának a generálisa, amelyet Loyola-i szent Ignác alapított III. Pál pápasága alatt, és ami a mai napig is létezik, a Szûz méhe által, ami Isten közvetítõje, valamint Jézus Krisztus uralkodói pálcája által, állítom és esküszöm, hogy az õszentsége a pápa Krisztus földi helytartója, és feje az egyetlen és igaz katolikus vagyis egyetemes egyháznak a fold színén; és a kulcsok oldási és kötési hatalmának hatalmával amit a Megváltóm Jézus Krisztus odaadott õszentségének, hatalma van arra, hogy eretnek királyokat, uralkodókat, államokat, országokat, és kormányokat leváltson, és így szabadon megsemmisíthetõk. Így tehát minden erõmmel megvédem ezt a tanítást, valamint õszentségének azon jogát, a protestantizmusnak minden hatalmi bitorlása ellen, különösen a német, holland, dán, svéd, norvég lutheránus egyházban, valamint az angol és skót egyházakban, amelynek egyes ágai Írországban is jelen van, valamint az amerikai kontinensen, és másutt, minden hozzátartózójával együtt, mivel hatalombitorlók, és eretnekek, és ellenállnak a római anyaszentegyháznak.
Én ezennel lemondok és visszamondok minden hûséget amellyel tartoznék bármelyik eretnek királynak, országnak vagy államnak, legyen protestáns vagy liberális, valamint a törvényeiknek való engedelmességet, valamint bíróinak, törvényhozóinak. Továbbá kijelentem, hogy az angol és skót egyházak, valamint a kálvinisták, hugenották, vagy más protestáns vagy szabadkõmûves tanításai kárhozatos eretnekségek, és hogy azon emberek is kárhozatra méltóak, akik nem tagadják meg ezen tanításokat. Továbbá, kijelentem, hogy segítek és tanácsot adok Õszentségének minden küldöncének, bárhol legyek, akár Svájc, Németország, Hollandia, Írország, vagy az Egyesült Államok, vagy bármilyen másik ország, ahova eljutok, és minden tõlem telhetõt teszek annak érdekében, hogy a protestáns vagy szabadkõmûves tanításokat megsemmisítsem, valamint hamis hatalmukat, vagy törvényes vagy törvénytelen módon. Ezennel továbbá kijelentem, hogy bármilyen eretnek vallást is felvegyek, hogy ezzel terjesszem az anyaegyház érdekeit; hogy titokban tartsam az összes ügynökének tanácskozását, amit bizalmasan nekem elmondanak, és hogy nem teszem nyilvánossá sem direkt, sem indirekt módon, sem írásban, szóban, vagy a körülmények által; hanem hogy mindent végrehajtsak, vagy feladatul nekem adnak, vagy tudomásul adva nekem általad, én szellemi atyám, vagy bárkitõl ettõl a szent rendtõl. Továbbá megfogadom és kijelentem, hogy nem lesz semmilyen személyes véleményem, sem értelmi fenntartásom, és olyan leszek, mint egy holttest (perinde ac cadaver), és habozás nélkül minden egyes parancsot teljesíteni fogom, amit a feletteseim adnak nekem a pápa és Jézus Krisztus hadseregében. Hogy a földnek arra a részére menjek, ahová küldenek, legyen a hideg észak, India esõerdõi, Európa belakott városaiba, vagy az amerikai kontinens vad indiánjaihoz mormolás és panasz nélkül, és hogy mindenben engedelmeskedjek, amit nekem mondanak.
Továbbá megígérem és kijelentem, hogy amint lehetséges, vég nélküli háborút uszítok minden eretnek, protestáns és szabadkõmûves ellen, amint nekem elmondják, és hogy kiírtsam õket a fold felszínérõl, és hogy nem kímélem az embereket sem koruk, sem nemük, sem állapotukat tekintve, és hogy felakasztom, megégetem, elpusztítom, megfõzöm, megkorbácsolom, és élve eltemetem ezen eretnekeket, felhasítom asszonyainak hasát és méhét hogy gyerekeik fejét a falhoz üssem, hogy kiírtsam a rettenetes fajtáikat. Hogyha ezt nem lehet nyilvánosan megcsinálni, akkor titokban mérgezést, fojtogatást, kardélre hánytást, illetve golyót alkalmazok mindenki ellen, eltekintve azon személy tiszteletétõl, rangjától, vagy tekintélyétõl, vagy állapotától, akár nyilvánosan, akár privátban, amint erre bármikor a pápa ügynökei vagy a Jézus társaságának testvériségének felettese által. Amire most elszánom életemet, lelkemet és hatalmamat, azt most tanuságtételként vérrel aláírom azzal a tõrrel, amit kézhez kaptam, és ha hamisnak vagy gyengének bizonyulok az elszántságomban, úgy vágják le a kezeimet és lábaimat a pápa hadseregéhez tartozó társkatonáim, vágják össze a torkomet fültõl fülig, hasítják fel hasamat, és kénes tûzzel égjen, és essen rám minden földi jaj, és kínozzák lelkemet örökké a pokolban. Hogy mindig Columbus lovagjára adom szavazatomat, egy protestánssal szemben, különösképpen szabadkõmûvessel szemben, és elhagyom pártomat, hogy ezt lehetõvé tegyem, és hogy arra a katolikusra szavazok, aki jobban támogatja az egyházamat, ha kettõ is van belõlük. Hogy nem fogadok fel protestánst dolgozni, ha helyette katolikus embert is felvehetnék. Hogy katolikus lányokat protestáns családokba helyezek, hogy heti jelentést szerezzek az eretnekek belsõ mozgásairól. Hogy fegyvert is ragadok, és készen állok, ha arra parancsot adnak, egyénként vagy a pápa hadseregének tagjaként megvédjem az egyházat. Én, _______________, eszküszöm a Szentháromságra, és arra a szentségre, amelyet most kapok, hogy teljesítem és betartom ezt az esküt. Ennek tanuságtételeként átveszem az eukarisztia szentségét, és ezen tõr hegyével vérrel aláírom és elpecsételem ezen szentség jelenlétében.

(A jelölt átveszi az ostyát a felettestõl, és aláírja a nevét a vérével amit a szíve fölötti részrõl vett a tõr hegyével.)

(A felettes beszél:)
Most állj fel lábadra, és most elmondom neked azt a katekizmust, amellyel ismertté teheted magadat olyan emberrel, aki a Jézus társaságának ezen rangjához tartozik. Elõször is, te, mint jezsuita testvér keresztet vettek, mint egy átlagos római katolikus ember; az elsõ majd keresztbe teszi a kezeit, tenyereivel felfelé, a másik pedig a lábait is keresztezi, az egyik a másik felett; az elsõ a job mutató ujjával a bal tenyér felé mutat, a másik pedig a bal kezének mutatóujjával mutat a job tenyere felé; az elsõ majd a job kezével kört rajzol a feje felett, érintve azt; a másik majd a bal kezének mutatóujjával a testének bal oldalát érinti a szíve alatt; az elsõ majd a job kezét a másik torka elõtt elhúzza, a másik pedig egy tõrt húz a hasára lefelé. Az elsõ azt mondja: Iustum, a másik pedig Necar, az elsõ utána azt, hogy Reges, a második pedig azt, hogy Impious. Az elsõ majd egy négyszer összehajlított papírt ad át a másiknak, aki hosszantilag átvágja, és amint kinyitja az lesz ráírva, hogy Jesu háromszor egy kereszt fején és két karján. Ezek után a következõ kérdéseket teszitek fel egymásnak, majd válaszoltok is rájuk:
Honnan jössz te? Válasz: A szent hittõl.
Kinek szolgálsz? Válasz: A római szentatyának, a pápának, és az egyetemes római katolikus egyháznak az egész világon.
Ki a parancsnokod? Válasz: A Jézus társaság, vagy a Jézus Krisztus katonáinak alapítója, a Loyola-i szent Ignác rend felettese.
Ki fogadott téged? Válasz: Egy tiszteletre méltó õsz hajú ember.
Hogyan? Válasz: Egy tõrrel letérdeltem a keresztre a pápa és a szent rendünk zászlói között.
Esküt fogadtál? Válasz: Igen, hogy elpusztítsam az eretnekeket és kormányaikat, és hogy ne kíméljem az embereket sem koruk, sem nemük, sem állapotuk alapján, és hogy vélemény és akarat nélküli hullaként pontosan végrehajtsam feletteseim parancsait panasz és habozás nélkül.
Megteszed? Válasz: Megteszem.
Hogyan utazol? Válasz: Péternek, a halásznak a bárkájában.
Hová is utazol? Válasz: A földnek a négy égtájára.
Milyen célból? Válasz: Hogy a generálisomnak és feletteseimnek parancsait végrehajtsam, valamint hogy a pápa akaratát teljesítsem, és hogy hûségesen betöltsem eskümet.

Így tehát menjetek a világba és vegyetek birtokba minden országot a pápa nevében. Az, aki nem fogadja õt Jézus földi helytartójaként, legyen átkozott, és írtsátok ki. „Amikor közeledett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe, és követeket küldött maga elõtt. Azok útnak indultak, és betértek a samaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De nem fogadták be, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni. Látva ezt tanítványai, Jakab és János így szóltak: "Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tûz az égbõl, és égesse meg õket!?" De Jézus feléjük fordult, megdorgálta õket, (és ezt mondta: "Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.")” (Lk. 9,51-56) „…amint meg van írva: "Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem. Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon; szájuk átokkal és keserûséggel van tele. Lábuk gyors a vérontásra, romlás és nyomorúság jár a nyomukban, és a békesség útját nem ismerik: Isten félelmével nem törõdnek."
Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élõknek mondja, hogy elnémuljon minden száj, és az egész világot Isten ítélje meg.” (Róm. 3,10-19)
Lehet, hogy fölösleges részletesen elemezni az esküt. Dr. Alberto Rivera Romero jezsuita püspök 1967-ben elhagyta a jezsuitákat, és elmondott mindent a jezsuitákról. 30 éven keresztül sikerült õket kikerülnie, ameddig meg nem gyikolták 1997-ben, tehát ez azt jelenti, hogy még ma is komolyan veszik ezt az esküt. A jezsuiták aktív csoportosulásai még az Opus Dei, a Katolikus Akció, illetve a Columbus lovagjai. Rettenetes tudni, hogy a római katolikus egyházon belül ma a jezsuiták alkotják a legnagyobb rendet. Csak annyit kellene mondani az eskürõl, hogy az ember idáig juthat a bûnben, még akkor is ha csak vallásos. Ez azt jelenti, hogy az embernek nem segít az, ha csak vallásos – az ember bûnössége ennél nagyobb, ennél mélyebb. Ezen eskü arra mutat rá, hogy az ember sokkal bûnösebb, gonoszabb és kegyetlenebb, mint hinné, és hogy az embernek a természetéhez milyen mélyen tartozik a bûnösség; ezen csakis Jézus Krisztus vérének tisztító hatása segíthet.
„Atyám! Bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekszenek.” (Mt. 23,34)

Referenciák:
1. Edmond Paris. The secret history of the Jesuits. Chick publications. Ontario. 1975.
2. Dave Hunt. A woman rides the beast. Harvest house publishers. Eugene, Oregon. 1994.
3. Bill Hughes. The secret terrorists. Truth triumphant ministries. Eustis, Florida.
4. http://www.ianpaisley.org/article.asp?ArtKey=jesuit
5. http://www.reformation.org/holocaus.html#Contents

Írta Cserháti Mátyás
Beküldte : Kameleon